Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Portugália

Utolsó frissítés: 23-08-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Portugália

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A BIZONYÍTÁSI TEHER I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Van olyan szabály, amely szerint bizonyos tényeket nem szükséges bizonyítani? Milyen esetben? Bizonyítékok bemutatásával cáfolhatók-e az ilyen előfeltevések? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tényre alapozza? 2.
II. BIZONYÍTÉKOK FELVÉTELE II.
3. A bizonyítékok felvétele mindig valamelyik fél kérelme alapján történik, vagy bizonyos esetekben a bíró saját kezdeményezésére is vehet fel bizonyítékot? 3.
4.
a) Ha valamelyik fél bizonyítékfelvételi kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek? a)
b) Milyen esetben utasíthatja el a bíróság valamelyik fél bizonyíték bemutatására irányuló kérelmét? b)
5.
a) Melyek a bizonyítás eszközei? a)
b) Mi az eljárás a tanúmeghallgatás során, és miben különbözik a tanúmeghallgatás a szakértők meghallgatásától? Melyek az írásbeli vallomás és a szakértői beszámoló/szakvélemény benyújtására vonatkozó szabályok? b)
c) Egyes bizonyítási módok erősebbek-e másoknál? c)
d) Bizonyos tényeket kötelező-e egy adott módon igazolni? d)
6.
a) A törvény kötelezővé teszi-e a vallomástételt a tanú számára? a)
b) Milyen esetben lehet a vallomástételt megtagadni? b)
c) A vallomástételt megtagadó személy ezért szankcionálható-e, illetőleg kényszeríthető-e a tanúskodásra? c)
d) Van-e olyan személy, aki tanúként nem hallgatható meg? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásában? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológia segítségével, mint pl. televízión vagy videokonferencián keresztül? 7.
III. A BIZONYÍTÉKOK ÉRTÉKELÉSE III.
8. Ha a bizonyítékot valamelyik fél nem jogszerű úton szerezte be, vannak-e korlátozások a bírósággal szemben az ítélethozatalra vonatkozóan? 8.
9. Mint az ügyben szereplő fél, saját nyilatkozatom tanúvallomásnak számít-e? 9.

 

I. A BIZONYÍTÁSI TEHER

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

A bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályok célja az ügyben érintett azon személy meghatározása, akinek bíróság előtti érvelésének alátámasztására bizonyos tényeket igazolnia kell.

Az erre vonatkozó általános követelmények az alábbiak: annak a személynek kötelessége bizonyítékot bemutatni a bíróságon, aki valamely jogra hivatkozik; a hivatkozott jog alapjául szolgáló tényeket, illetőleg azokat a tényeket kell bizonyítania, amelyek általában a szóban forgó jog keletkezéséhez vezetnek.

A másik félnek azt kell bemutatnia, hogy a szokásostól eltérő tények következtek be, amelyek a szóban forgó jogot keletkeztető tényezők hatásosságát érvénytelenítik vagy kizárják.

Ezért az adott jogot gátló, módosító vagy megszüntető tények bemutatása annak a félnek a feladata, akivel szemben a jogra hivatkoznak. Gátló ténynek minősül az a tény, amely a jog valóságos keletkezésének akadályként állja útját. Módosító tény az a tény, amely a már megalapított jog tartalmát megváltoztatja. Megszüntető ténynek az a tény minősül, amely a jog érvényes megalapítását követően annak elévüléséhez vezet.

Kétség esetén a kérdéses tény lényegesnek minősül, ezért bizonyítása annak a személynek a feladata, aki azért fordult bírósághoz, mert a szóban forgó jogot gyakorolni kívánja.

Lap tetejeLap teteje

Olyan esetben, amikor az egyik fél nem a másik féllel szemben kér ítéletet, hanem pusztán valamely jog vagy tény nem létezésének megállapítását kéri a bíróságtól, az alperes (az a fél, akivel szemben az eljárást indították) dolga a követelés tárgyát képező jogot megalapító tényezők bizonyítása.

Azon keresetek esetében, amelyeket bizonyos határidőn belül be kell nyújtani attól az időponttól számítva, amikor a felperes (a keresetet benyújtó fél) valamely tényről tudomást szerzett, a határidő lejártának bizonyítása – amennyiben jogszabály eltérően nem rendelkezik – az alperes feladata.

Ha a felperes által hivatkozott jog felfüggesztő feltételtől (olyan jövőbeni bizonytalan esemény, amelynek bekövetkeztétől a felek a jogügylet jogi hatásait függővé tették) vagy kezdő határidőtől (az az időpillanat, amelyet követően a jog életbe léphet) függ, a kérelmező feladata annak bizonyítása, hogy a feltétel teljesült, illetőleg a kezdő határidő letelt; ha a jog megszüntető feltételtől (olyan jövőbeni bizonytalan esemény, amelynek bekövetkezése esetére a felek a jogügylet jogi hatásainak megszüntetéséről rendelkeztek) vagy véghatáridőtől (az az időpillanat, amelyet követően a jog megszűnik) függ, az alperes feladata annak bizonyítása, hogy a feltétel teljesült, illetőleg a végső határidő letelt.

A fenti szabályok ellenkezője lép életbe, ha a bizonyítékok bemutatására jogi vélelem (következtetés vagy következmény, amelynek keretében a jog valamely ismert tényből egy ismeretlen tény megalapozottságát tételezi fel), kivétel vagy a fenti szabályok betartása alóli felmentés vonatkozik, illetőleg erről érvényes megállapodás áll fenn; amikor a szemben álló fél szándékosan teszi lehetetlenné, hogy a bizonyításra kötelezett fél a bizonyítékokat bemutassa, továbbá általánosságban akkor, amikor jogszabály így rendelkezik.

Lap tetejeLap teteje

A bizonyítási teher megfordítására vonatkozó megállapodás érvénytelen, ha az elidegeníthetetlen jogot (olyan jog, amelyről a fél egyszerű nyilatkozattal nem mondhat le) érint, illetőleg ha a jog gyakorlása valamelyik fél számára túlságosan nehéz volna. Hasonlóképpen, az a megállapodás, amely bármilyen jogszerű bizonyítási mód kizárására vagy a jogszabályok által megengedetteken kívül más bizonyítási mód engedélyezésére irányul, szintén érvénytelen. Ha a bizonyítékra vonatkozóan a jogszabályok alapján meghozott döntés közérdekű indokon alapul, az ilyen megállapodás minden körülmények között érvénytelen.

Ha a bizonyítékot az a fél nyújtja be, akire valamely tény bizonyításának terhe hárul, a másik fél ellenbizonyítékot nyújthat be azzal a céllal, hogy a megállapítandó esemény valóságos megtörténtét megítélő személyben kétséget vagy bizonytalanságot ébresszen. Elégséges mértékű kétség esetén a döntésnek azon fél ellen kell irányulnia, aki a szóban forgó tényt bizonyítani lett volna köteles.

Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a bizonyítási teher kire hárul, az a fél köteles bizonyítani, akinek az adott tény a javára szolgál.

b) Van olyan szabály, amely szerint bizonyos tényeket nem szükséges bizonyítani? Milyen esetben? Bizonyítékok bemutatásával cáfolhatók-e az ilyen előfeltevések?

Igen, létezik ilyen szabály.

Először is, nem szükséges bizonyítani a jól ismert, azaz köztudomású tényeket.

Ugyanígy az a fél, akinek javára jogi vélelem (definícióját ld. fent) szól, a vélelmezett tényt nem köteles bizonyítani.

Lap tetejeLap teteje

Főszabályként a jogi vélelem – ellentétes bizonyíték benyújtásával – cáfolható. Léteznek azonban olyan helyzetek, amikor a jog nem engedi meg a vélelem cáfolását. Ilyen eset pl. amikor valamely jogot szerző harmadik fél eljárásáról kiderül, hogy az hamis volt, és a jog e harmadik fél viselkedését mindenkor rosszhiszeműnek tekinti (olyan helyzet, amikor az mutatható ki, hogy a felek valamely ügyletről azért kötöttek megállapodást, hogy harmadik feleket becsapjanak, azaz a megállapodásban kinyilvánított ügylet és az azt kijelentő fél valós szándéka között ellentmondás áll fenn).

A jog az ellentétes bizonyítékkal cáfolható vélelmeknek számos fajtáját különbözteti meg. Az alábbi példákkal érzékeltethetjük a főbb típusokat:

  • Ingóság vagy rögzített tárgy birtokosa, akinek feladata a tárgy gondozása, valamint az állatok felügyeletét vállaló személy felel mindazon károkért, amelyeket a tárgy vagy az állatok okoznak – kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy a személy nem vétkes, illetőleg a kár egyébként is bekövetkezett volna, akkor is, ha az adott személy nem volt vétkes;
  • A másnak jellegénél fogva veszélyes vagy az igénybe vett eszközök természeténél fogva veszélyes tevékenységgel kárt okozó személy köteles a kárt orvosolni – kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy a személy az adott körülmények között elvárható valamennyi óvintézkedést megtette a szóban forgó kár elhárítására;
  • Az adós köteles bizonyítani, hogy valamely kötelezettségének késedelmes vagy nem teljesítése nem az ő hibájából történt;
  • A tulajdonjoggal alátámasztott birtoklás tisztességesnek tekintendő, míg a tulajdonjog nélküli birtoklást a jog tisztességtelennek vélelmezi;
  • A birtokost a jog tulajdonjoggal rendelkező személynek vélelmezi – kivéve, ha az említett birtoklás kezdetét megelőző időből okirattal igazolt vélelem áll fenn valaki más javára;
  • Ha a jogi vélelem egymással ellentétes okiratokkal igazolt, az okiratok közt az érvényességi sorrendet a vonatkozó jogszabályok alapján kell megállapítani;
  • A két épületet elválasztó falak teljes magasságában közösnek tekintendők, ha azonos magasságúak; különböző falmagasság esetén pedig az alacsonyabb épület magasságáig minősülnek közösnek;
  • A falusi házakat, valamint városi kertes házak kertjét és belső udvarát elválasztó falak szintén közösnek tekintendők – kivéve, ha jelzés utal arra, hogy ez a vélelem nem áll fenn. A közös fal vélelmét kizáró jelek a következők lehetnek: a) lejtős támfal csak az egyik oldalon; b) a falba a teljes falszélességben beillesztett könyökfákat alátámasztó kiugró kő csak az egyik oldalon; c) a határos ingatlan másik oldalán nem található fal ugyanúgy, mint ezen az oldalon. Az első esetben azt vélelmezzük, hogy a fal ahhoz az ingatlanhoz tartozik, amelynek oldalán a támfal található; a többi esetben amelyiknek oldalán az említett építmények és jelek találhatók; ha a fal teljes hosszában olyan építményt támaszt, amely csak az egyik oldalon található, a fentiekhez hasonlóan azt vélelmezzük, hogy a fal kizárólag az építmény tulajdonosáé;
  • Azt vélelmezzük, hogy az anya házasságának időtartama alatt született vagy fogant gyermek apja az anya férje;
  • Ha az örökséget leltárfelvétellel fogadják el, kizárólag a leltárba felvett vagyontárgyak adó- és illetékkötelesek – kivéve, ha a hitelezők vagy az örökösök más vagyontárgy létezését is bizonyítani tudják;
  • Ha az örökséget teljes egészében fogadják el, az adó- és illetékfizetési kötelezettség összege nem haladhatja meg az örökölt vagyontárgyak értékét. Azonban ebben az esetben az örökösnek kell bizonyítania, hogy az örökség értéke az adó- és illetékkötelezettségek megfizetésére nem elegendő;
  • Ha a végrendeletet eltépték vagy elszakadt, az visszavontnak tekintendő – kivéve, ha bizonyítható, hogy a kárt az örökhagyón kívül más személy okozta, vagy az örökhagyónak nem állt szándékában a végrendeletet visszavonni, illetőleg az örökhagyó nem volt birtokában teljes szellemi képességének. Azt vélelmezzük, hogy a kárt az örökhagyón kívül más személy okozta, ha a végrendelet az örökhagyó halálakor nem volt az örökhagyó holmija között;
  • Az örökül hagyott dolog teljes vagy részleges eladása az örökség vonatkozó részének visszavonására utal; a visszavonás akkor is bekövetkezik, ha az eladás annak bizonyításával semmissé válik, hogy az átruházó a dologtól nem akart megválni, vagy az átruházó más úton visszaszerezte a dolog tulajdonjogát. Az örökség visszavonását a dolognak más dologgá történő átalakítása (más formában, néven, illetőleg más természetű dologgá alakítás) is alátámasztja, ha az átalakítást az örökhagyó végzi. Ezért elfogadnak bizonyítékot arra nézve, hogy a dolog eladásánál vagy átalakításánál az örökhagyó az örökséget nem akarta visszavonni.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tényre alapozza?

A bíróság szabadon mérlegeli a bizonyítékokat, és a bíró minden egyes tény vonatkozásában átgondoltan, saját meggyőződése szerint határoz. Meggyőződése racionális, jól megalapozott folyamat során alakul ki.

Lap tetejeLap teteje

A bíró saját meggyőződésének kialakítása során – főszabály szerint – bármilyen bizonyítási módot alkalmazhat.

Azonban ha a jog valamely jogilag releváns esemény létezése vagy igazolása kapcsán meghatározott formaságokat ír elő, azoktól nem tekinthet el. Ez történik például akkor, amikor a jog okirati bizonyítékot követel, illetőleg amikor a jog a tanúvallomással történő bizonyítást kizárja.

A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve olyan esetben sem érvényesül, amikor a bizonyíték bírói elismerésből származik, vagy jogi vélelem áll fenn.

Mivel a bíróság a jogvita tárgyát képező tényekkel kapcsolatos feloldhatatlan kétségre hivatkozva az ítélethozatalt nem tagadhatja meg, bizonyíték hiányában köteles az adott tény bizonyításáért felelős féllel szemben határozni.

II. BIZONYÍTÉKOK FELVÉTELE

3. A bizonyítékok felvétele mindig valamelyik fél kérelme alapján történik, vagy bizonyos esetekben a bíró saját kezdeményezésére is vehet fel bizonyítékot?

A bizonyítékok felvétele nem kizárólag valamelyik fél kérelmére történhet. Ellenkezőleg, a jog megengedi, hogy a bizonyítékok beszerzésének feladatát a bíró saját kezdeményezése alapján lássa el.

A bíró feladata az igazság kiderítéséhez és a jogvita valódi természetének feltárásához szükséges valamennyi jogcselekmény elvégzése és elrendelése (ha szükséges, ex officio) a megismerni kívánt tények vonatkozásában.

Lap tetejeLap teteje

A bíró az eljárás bármely szakában személyes megjelenésre kötelezheti a feleket, és felhívhatja őket a szóban forgó döntés szempontjából lényeges tényekre vonatkozó bizonyítékaik előterjesztésére.

A bíró – indokolt hivatalos döntéssel – szintén előírhatja, hogy bizonyos információkat bocsássanak a bíróság rendelkezésére, ha véleménye szerint az említett információk az ügy előrehaladása, illetőleg a jogvita valódi természetének megértése szempontjából elengedhetetlenek. Erről van szó pl. a közigazgatási szolgálat kezelésében lévő titkos adatokkal kapcsolatban.

A bíróság feladata, hogy saját kezdeményezése alapján vagy valamelyik fél kérésére tájékoztatást, műszaki szakvéleményt, terveket, fényképeket, rajzokat, tárgyakat vagy az igazság kiderítéséhez szükséges egyéb okiratokat kérjen be. Ilyen megkereséssel hivatalos szervekhez, az ügyben peres félként részt vevő személyekhez, valamint harmadik felekhez fordulhat.

A bíróság, amikor megfelelőnek ítéli, saját kezdeményezése alapján vagy valamelyik fél kérésére nyomozhat valamely dolog vagy személy után. A nyomozást a magán- és családi élet, valamint az emberi méltóság sérelme nélkül kell lefolytatni, és a nyomozásnak a szóban forgó döntés szempontjából releváns tény tisztázására kell irányulnia. Amennyiben a bíróság szükségesnek ítéli, helyszíni szemlét tarthat, illetőleg elrendelheti az események rekonstruálását.

Ha valamely bírósági ügy során okkal vélelmezhető, hogy bizonyos személynek, akit tanúként nem hívtak be, az ügy eldöntése szempontjából fontos tényről tudomása van, a bírónak el kell rendelnie, hogy a személyt tanúvallomás tételére idézzék be a bíróságra.

Lap tetejeLap teteje

A bíró saját kezdeményezése alapján elrendelheti szakértő tanú vallomástételét.

Azokat a tényeket, amelyekről a bíróság feladatainak teljesítése során tudomást szerez, nem szükséges a perben felhozni.

A bírónak minden bizonyítékot figyelembe kell vennie, tekintet nélkül arra, hogy az attól a féltől származik-e, akinek be kellett azt nyújtania.

4.

a) Ha valamelyik fél bizonyítékfelvételi kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?

A bizonyítékokat általában a felek nyújtják be a nyomozati szakban, azaz közvetlenül a bizonyítandó tények meghatározása után. Általános szabály, hogy a bizonyítékokat a záró tárgyaláson veszik át.

Kivételes esetben a bizonyítékok korábbi szakban is benyújthatók. Ez történhet valamely személy tanúvallomása, szakértő tanúskodása, valamint bírói vizsgálattal beszerzett bizonyítékok esetében. A bizonyítékok korai szakban történő bemutatása akkor lehetséges, ha megalapozottan tartanak attól, hogy valamely személy tanúvallomását a bírósági eljárás során később lehetetlen vagy nehéz lesz megszerezni, illetőleg valamely tényt nehéz lesz később bizonyítani.

Ha a körülmények folytán a bíró nem kényszerül a jogi események sorrendjének megváltoztatására, a tanúk vallomástétele a záró tárgyaláson a felek beszámolójával kezdődik.

Amennyiben a bizonyítékok között film vagy hangfelvétel is szerepel, ezt követően ezeket bocsátják szemlére.

Lap tetejeLap teteje

Ezt követi a felek vagy a bíróság kérésére a bíróság elé beidézett szakértők szóbeli véleménye.

A tanúk főszabályként a záró tárgyaláson tesznek vallomást.

A tanúvallomást követően az ügy tényállásának vitatása következik. Ennek során az ügyvédek megkísérlik meghatározni azokat a tényeket, amelyek bizonyítottnak tekintendők, és amelyeket véleményük szerint nem sikerült igazolni.

A vita lezárulását követően a bíróság tanácskozásra és döntéshozatalra visszavonul. Ha úgy találja, hogy nem áll rendelkezésére elegendő információ, visszatérhet a terembe, és folytathatja a személyek meghallgatását az általa kívánt személyekkel, továbbá elrendelheti a vitatott kérdés tisztázásához szükséges lépéseket.

b) Milyen esetben utasíthatja el a bíróság valamelyik fél bizonyíték bemutatására irányuló kérelmét?

A bizonyítékok beszerzésére irányuló kérelem elutasítható, ha azt az erre vonatkozóan jogszabályban meghatározott határidőn túl nyújtották be.

Ugyanígy, a jog által tiltott bizonyíték nem fogadható el. Ilyen bizonyíték például a megfelelő fizikai vagy elmeállapot hiánya miatt tanúskodásra képtelen tanútól beszerzett tanúvallomás, olyan fél nyilatkozata, akit tisztességtelen viselkedéssel vagy bűncselekménnyel vádolnak, továbbá nem személyes vagy olyan tényekről szóló tanúvallomás, amelyekről a tanúskodó félnek nem lehet tudomása. Ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik az olyan tanú vallomása, aki jogtalanul hallgatott ki telefonbeszélgetést, magánnyomozói tevékenységet folytatott, illetőleg kínzással vagy megalázó bánásmóddal csikart ki információkat. Nem elfogadható bizonyíték továbbá a másik fél határidőnaplójának bemutatása, valamint a magánszféra sérthetetlenségét és az emberi méltóságot tiszteletben nem tartó, állam- vagy szakmai titkot, illetőleg köztisztviselői titoktartást sértő eszközökkel szerzett bizonyítékok.

Lap tetejeLap teteje

Az említett titoktartás feloldása úgy történhet, hogy az ügyben eljáró bíróságnál magasabb fokú bíróság magasabb érdekek miatt elrendelheti a szóban forgó tények közlését.

A bizonyíték beszerzésére irányuló kérelem elutasítható, ha a jogszabályban előírttól eltérő bizonyítási módot alkalmaztak (pl. amikor a jog bizonyos hivatalos okirat csatolását írja elő valamely tény bizonyítására, és a kérelemben ugyanezen célból tanú meghallgatását kérik), vagy egy az eljárási szabályok alapján előre látható határt meghaladnak (például amikor egy bizonyos fajta eljárásban szereplő tanúk száma a maximális számot túllépi, a megszabott határon túl a tanúk meghallgatását el kell utasítani).

5.

a) Melyek a bizonyítás eszközei?

A bizonyítás eszközei az alábbiak:

  1. ingóságok és helyhez kötött tárgyak bemutatása;
  2. vélelmek (definíciót ld. fent);
  3. okiratok;
  4. az ügyben peres félként szereplő személyek nyilatkozatai, amennyiben azok bírói elismerésre késztetnek;
  5. bizonyos műszaki szaktudással rendelkező személyek által tett szakértői beszámolók;
  6. bírói szemle, azaz a bíró közvetlen találkozása a bizonyítandó ténnyel;
  7. tanúvallomás

b) Mi az eljárás a tanúmeghallgatás során, és miben különbözik a tanúmeghallgatás a szakértők meghallgatásától? Melyek az írásbeli vallomás és a szakértői beszámoló/szakvélemény benyújtására vonatkozó szabályok?

Nem a bizonyíték szó- vagy írásbeliségétől függ, hogy van-e bizonyos különbség a bizonyítási eszközök bizonyítási hatékonysága vonatkozásában.

Lap tetejeLap teteje

A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve szerint, amely a polgári eljárás általános szabálya, a bíró a bizonyítékok racionális vizsgálatának belső szellemi folyamata során jut meggyőződésre valamely tény jelentőségével kapcsolatban. A bíró saját tapasztalata és ismeretei szintén fontos szerepet játszanak. Bizonyos formai szempont puszta figyelembe vétele nem lényeges. Ezért nem szükséges például írásbeli médium bemutatása valamely ismert tény alátámasztására.

A portugál polgári eljárásban a következők szükségesek: közvetlen kapcsolat (személyes kapcsolat a bíró és a különféle bizonyítékforrások között), tömörítés (sűrítés és korlátozott tér- és időbeni elhelyezkedés, valamint – ha lehetséges – folytonosság a bizonyítékok gyűjtése, az ügy tárgyalása és az ítélethozatal terén), szóbeliség (szóbeli tárgyalás), továbbá a bíró személye (a bírónak jelen kell lennie a bizonyítékok felvételénél, és a záró tárgyaláson elhangzó vita során). E követelmények fényében a kérdésben feltett megkülönböztetés nem helytálló.

c) Egyes bizonyítási módok erősebbek-e másoknál?

A jog a különféle bizonyítékoknak valóban különböző bizonyító erőt tulajdonít.

A bizonyítékok szabad mérlegelésének elve nem érvényesül, mert bizonyos bizonyítékok előnyt élveznek másokkal szemben, amikor a jog különleges fontosságot tulajdonít bizonyos bizonyítási eszközöknek, illetőleg amikor bizonyos különleges formai követelményt támaszt valamely jogi tény létezésével vagy bizonyításával szemben. A negatív jogi bizonyítékok esetében a jog megtiltja a bíró számára, hogy a döntéshozatalnál bizonyos fajta bizonyítékot vegyen igénybe.

Lap tetejeLap teteje

A tanúvallomás segítségével történő bizonyítást, a szakértő szóbeli meghallgatását (főszabályként a szakértők meghallgatása – amennyiben szóbeli tisztázás szükséges – kizárólag a záró tárgyaláson történhet, mivel vizsgálódásának eredményét írásbeli beszámolója tartalmazza), a bírói szemlét, a nyomozati beszámolókat, valamint a jogszabályban különös jelentőségűnek nem minősített okiratokat a bíróság szabadon mérlegeli.

A tanúvallomás bizonyító erejét a bíró szabadon mérlegelheti. Azonban a tanúvallomás a jog által előírt okirat helyettesítésére vagy bizonyos okiratok cáfolására, illetőleg azok tartalmának megváltoztatására nem használható.

A szakértők válaszában elhangzott bizonyítékok erejét a bíróság szabadon értékelheti; a bírói nyomozás eredményére is ugyanez vonatkozik.

A hiteles okiratok (amelyeket illetékes állami hatóság vagy tisztségviselő jogkörének gyakorlása során írásban kiad) a bennük foglalt és az adott szerv képviselője által megvalósított tényeket teljes mértékben bizonyítják, ugyanígy igazolják továbbá az okiratot kiállító szerv egyetértésével az abban állított tényeket (azaz az említett okiratok olyan bizonyítékok bemutatásának felelnek meg, amelyek kizárólag ellentétes bizonyítékkal cáfolhatók; nem elegendő pusztán bizonyos kétséget kelteni a bíróban az okiratokkal kapcsolatban). Aláírt vagy kézírásos magánokiratok, amelyeket közjegyző előtt hitelesítettek, az okirat írójának tulajdonított nyilatkozat bizonyítékaként felhasználhatók, de ez nem akadályozza meg, hogy ezen okirat ellen érveljenek vagy annak hamisságáról bizonyítékokat terjesszenek elő. Ha a nyilatkozatban szereplő tények a nyilatkozó fél érdekeivel ellentétesek, akkor bizonyítottnak tekintendők. Azonban a nyilatkozatot teljes egészében kell értékelni.

Lap tetejeLap teteje

d) Bizonyos tényeket kötelező-e egy adott módon igazolni?

Igen, a portugál jogban létezik ilyen előírás.

Ha a jog az üzleti nyilatkozat formájára vonatkozóan azt írja elő, hogy a nyilatkozatot bizonyos formai követelményeknek megfelelő okirat formájában kell megtenni, az okirat más formájú bizonyítékkal vagy más okirattal nem helyettesíthető – kivéve, ha annak nagyobb bizonyító ereje van.

Amikor a jog valamely jogi tény létezésére vagy bizonyítására különleges formai követelményt ír elő, ez alól felmentés nem adható.

Ilyen helyzetre példák az alábbiak:

  • a 20 000 euró összeget meghaladó kölcsönszerződés (olyan szerződés, amelyben valaki pénzt vagy természeténél, minőségénél és mennyiségénél fogva meghatározható dolgot ad kölcsön egy másik személynek) kizárólag közokiratba foglalva érvényes. A 2000 eurót meghaladó összegű kölcsönszerződés kizárólag akkor érvényes, ha az okiratot az adós (a kölcsönért folyamodó fél) aláírja;
  • a vagyontárgy értékesítéséről vagy adományozásáról szóló szerződés kizárólag akkor érvényes, ha közokiratba foglalták.

6.

a) A törvény kötelezővé teszi-e a vallomástételt a tanú számára?

Mindenki köteles az igazság felderítésében közreműködni – tekintet nélkül arra, hogy az ügyben félként szerepel-e vagy sem. Mindenki köteles válaszolni a neki feltett kérdésekre, a szükséges nyomozati cselekményeknek alávetni magát, átadni, amit kérnek tőle, és végrehajtani azokat a jogcselekményeket, amelyekről döntés született.

Lap tetejeLap teteje

b) Milyen esetben lehet a vallomástételt megtagadni?

Az alábbi személyek megtagadhatják a tanúként történő vallomástételt – a gyermek születésének vagy halálának bizonyítása céljából indult eljárás esetét kivéve:

  • felmenő ági rokonok leszármazottaikkal kapcsolatos ügyben, valamint örökbefogadó szülők örökbefogadott gyermekükkel kapcsolatos ügyben és fordítva;
  • após vagy anyós menyével vagy vejével kapcsolatos ügyben és fordítva;
  • házastárs vagy volt házastárs olyan ügyben, ahol a házastárs vagy volt házastárs az egyik félként szerepel;
  • aki polgári házasságban él vagy élt az ügyben szereplő valamelyik féllel a házastárséhoz hasonló feltételekkel.

A bíró feladata a fent említett felek tájékoztatása arról, hogy a vallomástételt megtagadhatják.

A hivatali titoktartásra, állami alkalmazottakra és államtitokra vonatkozó titoktartásra kötelezett tanúk jogszerűen megtagadhatják a vallomástételt olyan tényekre vonatkozóan, amelyekre titoktartási kötelezettségük vonatkozik. A tanú jogszerűen megtagadhatja továbbá a vallomástételt, ha a bírói hatóságokkal történő együttműködési kötelezettségének eleget téve valamely személy testi vagy lelki épségét veszélyeztetné, vagy beavatkozna valaki magán- vagy családi életébe, otthonába, levelezésébe vagy távközlési eszközökkel folytatott kommunikációjába.

c) A vallomástételt megtagadó személy ezért szankcionálható-e, illetőleg kényszeríthető-e a tanúskodásra?

A megfelelő együttműködést megtagadó személyre pénzbírságot szabnak ki. Különleges esetekben kényszerítő intézkedéseket is alkalmazhatnak.

Lap tetejeLap teteje

Amikor a tanú megfelelő indok nélkül nem jelenik meg a tárgyaláson, a bíró elrendelheti, hogy a tanút vegyék őrizetbe, és úgy vezessék a bíróság elé; ilyen esetben köteles továbbá pénzbírságot kiszabni a tanúra.

d) Van-e olyan személy, aki tanúként nem hallgatható meg?

Valóban vannak személyek, akiktől bizonyíték nem szerezhető be.

Ilyenek a pszichiátriai betegség miatt tanúskodásra képtelen személyek, valamint akik fizikai vagy mentális állapotuk miatt nem alkalmasak a bizonyítandó tényekről történő vallomástételre.

A tanúként vallomástételre beidézett személyek alkalmasságának megítélése a bíró feladata.

Az a személy, aki az ügyben peres félként vallomást tehet, tanúként nem hallgatható meg.

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásában? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológia segítségével, mint pl. televízión vagy videokonferencián keresztül?

A tanúk a záró tárgyaláson személyesen vagy videokonferencia útján tesznek vallomást – az alábbi esetek kivételével:

  • amikor a tanú egy korábbi eljárási szakaszban tette meg vallomását (pl. amikor megalapozottan tartanak attól, hogy valamely személy tanúvallomását később lehetetlen vagy nehéz lesz megszerezni);
  • a tanú olyan portugál konzulátusra küldött kérőlevélben teszi meg vallomását, amely nem rendelkezik a videokonferencia útján megvalósuló tanúskodás technikai feltételeivel;
  • a tanúvallomást a személy otthonában vagy valamely szervezet székhelyén veszik fel (ilyen előjoga van a köztársasági elnöknek, valamint a külföldi diplomatáknak viszonossági alapon);
  • a tanú bíróság előtti megjelenése nem lehetséges;
  • amikor az először írásban történő vallomástétel jogát mint kiváltságot alkalmazzák, vagy ha a bíró a bíróság előtti megjelenés lehetetlen volta vagy súlyos nehézsége miatt engedélyezi az ilyen módon történő vallomástételt. Az ilyen vallomástételhez a felek beleegyezése szükséges.

A bíróság elnöke teljes felhatalmazással biztosíthatja, hogy az ügy tárgyalása hasznos és tömör, továbbá helyes döntést hoznak az ügyben. Feladata különösen az eljárás irányítása, a rend és tisztelet fenntartása az intézmények, a jog és a bíróság vonatkozásában, olyan intézkedések foganatosítása, amelyekkel biztosítja az ügy méltó és nyugodt tárgyalását; feladatai közé tartozik továbbá, hogy az ügyvédek és az ügyész előtt rámutasson a tisztázatlan vagy kétséges pontokra, amelyeket az adott ügyben meg kell vizsgálni, és szükség esetén lépéseket tegyen az igazolandó tények körének bővítésére.

Lap tetejeLap teteje

A tanút az őt behívó fél által bemutatott vagy vitatott tények felől kérdezik ki. A tanú pontosan tesz vallomást, megjelöli az általa elmondott tényállást alátámasztó indokokat és körülményeket. Amennyire lehetséges, a tényállás ismeretéhez felidézett indokokat részletesen meg kell jelölni, és azoknak megalapozottnak kell lenniük.

Ha a tanúvallomás a bíróság felé hangzik el, a kérdezést a tanút behívó fél ügyvédje végzi. A másik fél ügyvédje a tanúvallomásban elhangzott tényekkel kapcsolatban tehet fel kérdéseket a tanúnak, amelynek célja a vallomás kiegészítése vagy pontosítása.

A bíróság elnöke köteles megakadályozni, hogy az ügyvédek udvariatlanul bánjanak a tanúval, vagy a tárgyhoz nem tartozó, valamit sugalló, megtévesztő vagy támadó jellegű kérdéseket tegyenek fel, illetőleg szempontokat vessenek fel; mind a bíró, mind a segédbírák feltehetik az igazság felderítéséhez általuk szükségesnek ítélt kérdéseket.

A kikérdezést, illetőleg az ellenoldal által végzett kérdezést a felek képviselői végzik. A bíróság tagjai az ügy bármely pontjával kapcsolatban bármikor tehetnek fel tisztázó kérdéseket.

Ha a tanú higgadtsága vagy a nem helyénvaló ellenoldali kikérdezés lezárása érdekében szükséges, a bíróság elnöke maga kérdezi ki a tanút.

Mielőtt a tanú válaszolna a neki feltett kérdésekre, felvilágosítást kérhet az ügyről, követelheti az ügy részét képező bizonyos okiratok bemutatását, illetőleg – tanúvallomását alátámasztandó – benyújthat okiratokat.

Azokat a tanúkat, akiknek állandó lakhelye a jogi kerületen, illetőleg – autonóm terület esetében – az adott szigeten kívül található, a felek akkor mutatják be, amikor a tanúk rendelkezésre állásukat bejelentették. Vagylagos megoldásként a saját lakhelyük szerinti területi bíróság tárgyalótermében videokonferencia útján is meghallgathatók, vagy – amennyiben az említett bíróság a videokonferenciához szükséges műszaki feltételekkel nem rendelkezik – a videokonferencia az állandó lakhelyük szerinti kerület főbíróságáról is irányítható.

III. A BIZONYÍTÉKOK ÉRTÉKELÉSE

8. Ha a bizonyítékot valamelyik fél nem jogszerű úton szerezte be, vannak-e korlátozások a bírósággal szemben az ítélethozatalra vonatkozóan?

A jogszerűtlenül beszerzett bizonyítékot a bíróság figyelmen kívül hagyja.

9. Mint az ügyben szereplő fél, saját nyilatkozatom tanúvallomásnak számít-e?

Igen, bizonyítéknak számít, ha a bíróság helyt ad neki, azaz ha érdekeimmel ellentétes, és a másik fél javára szól.

További információk

  • Supremo Tribunal de Justiça (Legfelsőbb Bíróság); English - français - português
  • Tribunal Constitucional (Alkotmánybíróság); português
  • Ministério da Justiça (Igazságügy-minisztérium); English - português
  • Tribunal da Relação de Lisboa (Lisszaboni Fellebbviteli Bíróság); português
  • Tribunal da Relação de Coimbra (Coimbrai Fellebbviteli Bíróság); português
  • Tribunal da Relação de Évora (Évorai Fellebbviteli Bíróság); English - français - português
  • Tribunal da Relação do Porto (Oportoi Fellebbviteli Bíróság); português
  • Procuradoria Geral da República (A Legfőbb Ügyész Hivatala); português
  • Bases de dados jurídicos (Jogi adatbázis); português
  • Centro de Estudos Judiciários (Jogi Tanulmányok Központja; a portugál bírók és bírósági tisztviselők képzéséért felelős intézmény); English - português
  • Direcção Geral da Administração da Justiça (Igazságügyi Igazgatási Főigazgatóság; többek között tájékoztatást nyújt az elérhetőségi adatokról és a bíróságok földrajzi hatásköréről, valamint hozzáférést biztosít az Igazságügyi Tisztviselők Honlapjához); English - português
  • Gabinete de Política Legislativa e Planeamento do Ministério da Justiça (az Igazságügy-minisztérium Jogalkotási és Tervezési Hivatala); português
  • Direcção Geral dos Registos e do Notariado (Nyilvántartási és Közjegyzői Főigazgatóság); português
  • Associação Sindical dos Juízes Portugueses (Portugál Bírák Társasága); português
  • Sindicato dos Magistrados do Ministério Público (Ügyészek Társasága); português
  • Ordem dos Advogados (Portugál Ügyvédi Kamara); português
  • On-line legislation database (contains all the laws and notices published in “I Série do Diário da República” (Kormányzati Közlöny, I. sorozat), 1970.1.1-je óta; 2000.1.1-je óta szabad hozzáférést biztosít az „I. sorozatban” közzétett jogszabályokhoz; português
  • Câmara dos Solicitadores (Ügyvédi Kamara). português

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Portugália - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 23-08-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság