Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Hollandia

TARTALOMJEGYZÉK I. A bizonyítási teher  1. a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?  b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni?  2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg?  II. Bizonyításfelvétel  3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti?  4. a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?  b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?  5. a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak?  b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői jelentések, illetve vélemények benyújtására?  c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél?  d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök?  6. a) Kötelezi-e a törvény a tanúkat a tanúvallomásra?  b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás?  c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra?  d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás?  7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televíziós vagy videókonferencia segítségével?  III. A bizonyíték értékelése  8. Ha az egyik fél nem törvényesen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően?  9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként?

 

I. A bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

A holland eljárásjog a következő elvből indul ki: „aki hivatkozik egy tényre, annak kell azt bizonyítania”. Más szóval mindegyik fél köteles az általa állított, illetve kérésre előterjesztett tények bizonyítására, ha azokra jogi célból hivatkozni kíván. Néhány esetben azonban a bizonyítási teher szabályai – egyedi törvényi szabályok vagy az ésszerűség és tisztesség elve alapján – ettől eltérhetnek.

A Polgári Perrendtartás bizonyításról szóló szabályai (a Pp. 149–207. szakasza) az idézés alapján induló eljárásokban és a kereset alapján induló eljárásokban alkalmazandók, kivéve, ha az ügy jellege miatt ez nem kívánatos. Ezek a szabályok az előzetes eljárásokban nem kötelezőek, és a választottbírósági ügyekben nem alkalmazandók automatikusan, bár a választottbírósági eljárásban részt vevő felek megállapodhatnak az említett szabályok alkalmazásáról, ha úgy kívánják.

b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni?

A bíróság bizonyítottnak tekinti az egyik fél által állított azon tényeket, amelyek ellenkezőjét az ellenérdekű fél nem bizonyítja. Ez alól a szabály alól létezik egy kivétel, nevezetesen azok a helyzetek, amikor az említett elv elfogadása a felek számára szabadon nem elérhető jogkövetkezményekkel járna. Ilyen esetben a bíróság megkövetelheti a bizonyítást.

Lap teteje

Olyan tények vagy körülmények bizonyítása nem kötelező, amelyek általánosan ismertek vagy általános tapasztalati szabálynak tekinthetők. Ezeket a bíróság akkor is felhasználhatja, ha a felek nem hivatkoztak rájuk. Az „általánosan ismertnek tekinthető tények vagy körülmények” olyan tények vagy körülmények, amelyekről egy átlagos embernek tudomása van vagy lehet. „Általános tapasztalati szabályok” azok az okozati összefüggések, amelyekről mindenki tud. Nem kell bizonyítani azokat a tényeket, amelyekről az eljárás során a bíróság maga szerez tudomást – azaz amelyek perbeli tények néven ismertek.

A törvények néhány esetben vélelmeket is meghatároznak. Egyes tények vagy körülmények olyan valószínűek lehetnek, hogy az azokra hivatkozó félnek nem kell azokat bizonyítania. A vélelem megdöntéséhez az ellenérdekű félnek bizonyítékot kell bemutatnia. Az általános tapasztalati szabályokat a bíróság arra is felhasználhatja, hogy a bíróság előtt állított egyes tények alapján vélelmet állítson fel. Az ellenérdekű félnek természetesen ebben az esetben is lehetősége van a vélelem megdöntésére.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg?

Ellenkező jogszabályi rendelkezés hiányában a bíróság szabadon értékelheti az elé tárt bizonyítékokat. Ez a kivétel a perdöntő bizonyító erejű bizonyítékokkal kapcsolatos szabályokat érinti. Perdöntő bizonyító erő esetén a bíróság bizonyos bizonyítási formákat köteles hitelesnek elfogadni, vagy legalábbis köteles elismerni a bizonyító erőt. Itt is fennáll azonban a vélelem megdöntésének lehetősége.

Lap teteje

A bíróságok kizárólag olyan tényekre alapozhatják határozataikat, amelyek megfelelnek a bizonyítás szabályainak.

II. Bizonyításfelvétel

3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti?

Bizonyos esetekben (elszámolások ellenőrzése, tanúbizonyítás) a bíróság - az egyik fél kérelmére vagy saját indítványa alapján, azaz bírósági kezdeményezésre - az egyik félre hárítja a bizonyítási kötelezettséget. Mindkét esetben az egyik fél feladata a bizonyítékok bemutatása.

Hasonlóképpen, a bíróság az egyik fél kérésére vagy saját indítványára szakértői vélemény beszerzését, illetve helyszíni bejárást vagy szemlét is elrendelhet. A szakértőt a bíróság bízza meg, a szakértő a bírósághoz nyújtja be véleményét, és a bíróság vállalja a helyszín felkeresését. A felek feladata a szakértői vélemény elkészítésében való segítség nyújtása.

A felek jogosultak ismertetni álláspontjukat, és mind a szakértői vélemény, mind a helyszíni bejárás esetében kéréseket tehetnek.

4.

a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?

A bizonyítási kérelem előterjesztését követően a bíróság engedélyezi a bizonyítást az egyik félnek. Ez lesz az a fél, akire a bizonyítási teher nehezedik. A bizonyítási teher azzal a kötelezettséggel jár, hogy bizonyos állított tényekről bizonyítékot kell bemutatni. Az ezt kifejezetten kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában az ellenérdekű fél mindig bizonyíthatja az állítás ellenkezőjét.

Lap teteje

b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?

Ha a fél nem határozza meg egyértelműen, mit kíván bizonyítani, vagy ha kérelme nem tartozik az ügyhöz, a bíróság elutasíthatja a bizonyíték befogadását.

5.

a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak?

Hollandiában a bizonyítás szabadságának elve érvényesül, miszerint ellentétes jogszabályi rendelkezés hiányában a bizonyítékok bármilyen megfelelő formában benyújthatók. A jogszabályok a bizonyítékok számos formáját meghatározzák:

• okiratok és ítéletek;
• elszámolások, nyilvántartások és iratok ellenőrzése;
• tanúvallomás;
• hivatalos vagy szóbeli szakértői vélemény;
• helyszíni vizsgálat és szemle.

b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői jelentések, illetve vélemények benyújtására?

A tanúbizonyítást a jognak lehetővé kell tennie, a tanúbizonyítás az egyik fél kérelmére történik, vagy a bíróság saját indítványa alapján írja azt elő valamelyik fél számára. A felek tanúként is részt vehetnek a bizonyításban (ld. a 9. pontot alább). Tanúbizonyítás esetén a felek hívják be a tanúkat.

Lap teteje

A tanúbizonyítás tanúvallomás formájában történik. A tanú vallomástétele a bírósági ülésen, szóban történik. A tanú nyilatkozata kizárólag akkor fogadható el bizonyítékként, ha olyan tényekkel kapcsolatos, amelyekről a tanúnak személyes tudomása van. A tanúbizonyítást bemutatni kívánó fél számára lehetővé kell tenni a bizonyítást, ha a bizonyítandó tények vitatottak, és segíthetnek a vita eldöntésében.

Az egyik fél kérelmére vagy a bíróság saját indítványa alapján a szakértők írásbeli vagy szóbeli véleményt terjeszthetnek elő (a Pp. 194. szakasza). Írásbeli vélemény esetén a bíróság határidőt állapít meg annak benyújtására. Szóbeli vélemény esetén a szakértő a tárgyalásra kijelölt napon teszi meg vallomását.

Szakértői vizsgálat esetén a bíróság a felekkel történő konzultációt követően jelöli ki a szakértőt. A szakértőnek elsősorban személyes szaktudása és szakmai tapasztalata alapján kell véleményt mondania. A bíróság szabadon meghatározhatja az általa megrendelt szakértői vélemény díját.

A felek mindenkor benyújthatnak okiratokat a bíróságra - akkor is, ha nem hívták fel őket bizonyításra. Az írásbeli bizonyíték egyszerűen valamelyik hivatalos eljárási okirathoz csatoltan is benyújtható. Ez nem szakítja meg a szokásos eljárást. Szóbeli vagy írásbeli szakértői vélemény esetében először bírósági határozat szükséges, amelyben a bíróság bizonyítékok benyújtására hív fel, és megjelöli a bizonyítás időpontját (ld. még az a) pontot).

Lap teteje

c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél?

Megkülönböztetnek perdöntő és nem perdöntő bizonyítékokat. Perdöntő bizonyíték esetében a bíróság köteles a valóságnak megfelelőnek elfogadni a bizonyíték tartalmát, illetve elismerni az ilyenfajta bizonyíték jogszabály által meghatározott bizonyító erejét. Az ezt kizáró jogszabályi rendelkezés hiányában a perdöntő bizonyítékkal szemben is benyújtható ellenbizonyíték. Perdöntő bizonyítéknak minősülnek például a közokiratok és a büntető bírósági ítéletek.

A nem perdöntő bizonyítékok bizonyító erejét a bíróság szabadon meghatározhatja.

d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök?

Bizonyos körülmények között az okirat tökéletes bizonyíték. Jó példa erre a személyazonosítás. Bizonyos körülmények között az okirat valamely személyhez fűződő jog életbe lépéséhez szükséges. Erre lehet példa a házasságkötés előtti megállapodás vagy a végrendelet, amelyet közokiratba kell foglalni.

6.

a) Kötelezi-e a törvény a tanúkat a tanúvallomásra?

Az alapelv az, hogy a jogszabályban tanúskodásra kötelezett személy köteles tanúvallomást tenni. A kötelezettség a tárgyaláson való megjelenésre és a kért nyilatkozatok bíróságon történő megtételére vonatkozik.

Lap teteje

b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás?

Bizonyos körülmények között lehet felmentést kapni a tanúskodási kötelezettség alól.

Elsősorban azok a személyek élveznek mentességet a vallomástételi kötelezettség alól, akik a felek közeli hozzátartozói. Ide tartoznak a fél (volt) házastársa vagy (volt) élettársa, a fél vér szerinti vagy a házasságkötéssel szerzett hozzátartozói, házastársának vagy élettársának hozzátartozói a másodfokú hozzátartozókig bezárólag – szülők, gyermekek, nagyszülők, unokák, testvérek.

Funkcionális alapon is létezik mentesség. Ez a mentesség olyan személyek számára van fenntartva, akik hivatásuk, foglalkozásuk vagy más jogállásuk miatt titoktartásra kötelezettek, – például papok, orvosok, ügyvédek és közjegyzők.

A tanúk akkor is hivatkozhatnak mentességükre, amikor bizonyos kérdésekre válaszolnak, ha a válasz büntetőeljárás indítását eredményezhetné a tanúval, vér szerinti vagy a házasságkötéssel szerzett felmenő vagy lemenő ági hozzátartozóival, másod- vagy harmadfokú oldalági hozzátartozóival, illetve (volt) házastársával vagy (volt) élettársával szemben (a Pp. 165. szakaszának (3) bekezdése).

c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra?

Ha a tanút ajánlott levélben beidézték, és nem jelenik meg a tárgyaláson, a bíróság az érintett fél kérésére határnapot állapít meg, amelyre a tanú idézéssel behívható. Ha a tanú ekkor sem jelenik meg, a bíróság elrendelheti, hogy a tanút a rendőrség kísérje be a bíróságra. Ha a tanú megjelenik, de a vallomástételt megtagadja, az érintett fél kérheti a bíróságtól a személy fogva tartásának elrendelését a bíróság megsértése miatt. A kérelmező félnek ezt követően meg kell térítenie a fogva tartás költségeit. A bíróság csak akkor rendeli el a fogva tartást, ha megítélése szerint az az igazság kiderítése céljából indokolt.

Lap teteje

d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás?

Alapjában véve mindenki köteles tanúskodni, azok kivételével, akik felmentésre jogosultak (ld. A 6.6 kérdésre adott választ).

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televíziós vagy videókonferencia segítségével?

A tanúkat a bíróság hallgatja meg és kérdezi ki. A bíróság az ugyanarra az ülésre beidézett, tanúvallomást még nem tett többi tanú távollétében hallgat meg minden egyes tanút - a tanúként vallomást tevő felek kivételével. A felek és ügyvédeik szintén intézhetnek kérdéseket a tanúkhoz. A bíróság saját indítványa alapján vagy az egyik fél kérelmére szembesítheti a tanúkat egymással és a felekkel. A tanú vallomástételét követően a bíróság kérdéseket intézhet a felekhez, a felek pedig egymásnak is feltehetnek kérdéseket.

A holland bizonyítási szabályok nem rendelkeznek a videókonferencia kérdéséről. Az EK bizonyítási rendelete 10. cikkének (3) bekezdése alapján - kérelemre - általánosságban van lehetőség a videókonferenciára. A holland jog nem zárja ki ezt az eljárást, és elvileg a gyakorlati nehézségek sem túl nagyok.

III. A bizonyíték értékelése

8. Ha az egyik fél nem törvényesen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően?

A jogellenes bizonyítékok lehetnek jogellenesen beszerzett és jogellenesen felhasznált bizonyítékok. Az a tény, hogy a bizonyítékot jogellenesen szerezték be, nem jelenti azt, hogy a bizonyíték felhasználása is jogellenes. Mindig a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik annak eldöntése, hogy az ügy adott körülményei között a bizonyítékot jogellenesnek kell-e minősíteni vagy sem.

9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként?

A felek félként meghallgathatók az ügyben. Ilyen esetben az általuk tett nyilatkozatokat nem az ügy végeredményét befolyásoló tanúvallomásként kezelik, kivéve, ha a tanúvallomás egyéb, nem megfelelő bizonyíték pontosítására szolgál (a Pp. 164. szakasza).

További információk

A fent megadott információk egy része a Polgári Perrendtartás (Wetboek van Burgerlijke rechtsvordering)  -  149-207. szakaszából származik (honlap kizárólag holland nyelven):

• kattintson a „wet- en regelgeving”-re
• típus: „burgerlijke rechtsvordering” a 3. címsor címében
• válassza a következőt: „Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering”

Nemzetközi összefüggésben ld. az EK bizonyítási rendeletét (a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet) és az 1970. évi Hágai Bizonyítási Egyezményt (a polgári és kereskedelmi ügyekben külföldön történő bizonyításfelvételről szóló, 1970. március 18-i hágai egyezmény).

Ld. a Rendeletet és az 1970. évi Hágai Bizonyítási Egyezményt  - .

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Hollandia - Általános információk »

Lap teteje

Utolsó frissítés: 14-02-2008