Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Litvánia

Utolsó frissítés: 23-05-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Litvánia

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A bizonyítási teher I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Van olyan szabály, amely szerint bizonyos tényeket nem szükséges bizonyítani? Milyen esetben? Bizonyítékok bemutatásával megdönthetők-e az ilyen vélelmek? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tényre alapozza? 2.
II. A bizonyításfelvétel II.
3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelme alapján történik, vagy bizonyos esetekben a bíró saját kezdeményezésére is vehet fel bizonyítást? 3.
4.
a) Ha valamelyik fél bizonyításfelvételi kérelmét elfogadják, milyen lépések következnek? a)
b) Milyen esetben utasíthatja el a bíróság valamelyik fél bizonyíték bemutatására irányuló kérelmét? b)
5.
a) Melyek a különböző bizonyítási eszközök? a)
b) Mi az eljárás a tanúmeghallgatás során, és miben különböznek a tanúmeghallgatás módszerei a szakértők meghallgatásától? Melyek az írásbeli vallomás és a szakértői jelentés/szakvélemény benyújtására vonatkozó szabályok? b)
c) Egyes bizonyítási eszközök nagyobb bizonyítóerővel rendelkeznek a többinél? c)
d) Bizonyos tényeket kötelező-e egy adott módon bizonyítani? d)
6.
a) A törvény kötelezővé teszi-e a vallomástételt a tanú számára? a)
b) Milyen esetben lehet a vallomástételt megtagadni? b)
c) A vallomástételt megtagadó személy ezért szankcionálható-e, illetőleg kényszeríthető-e a tanúskodásra? c)
d) Van-e olyan személy, aki tanúként nem hallgatható meg? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúmeghallgatás során? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológia segítségével, mint pl. televízión vagy videókonferencián keresztül? 7.
III. A bizonyítékok értékelése III.
8. Ha a bizonyítékot valamelyik fél nem jogszerűen szerezte be, vannak-e korlátozások bírósággal szemben az ítélethozatalra vonatkozóan? 8.
9. Mint az ügyben szereplő félnek, saját nyilatkozatom tanúvallomásnak számít-e? 9.

 

I. A bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

A Litván Köztársaság polgári perrendtartásról szóló törvénykönyve szerint a bizonyítási teher az ügyben félként szereplő személyekre hárul:

178. cikk Bizonyítási teher

A felek kötelesek bizonyítani a követeléseiket és állításaikat megalapozó tényeket, kivéve azokat, amelyek bizonyítása törvényben meghatározott eljárás alapján szükségtelen.

12.cikk A kontradiktórium (ellentmondás) elve

Minden bíróságon a kontradiktórium elve alapján tárgyalják a polgári ügyeket. Mindegyik félnek bizonyítania kell azon tényeket, amelyek követeléseiket és állításaikat megalapozzák, kivéve azokat, amelyeket nem kell bizonyítani.

b) Van olyan szabály, amely szerint bizonyos tényeket nem szükséges bizonyítani? Milyen esetben? Bizonyítékok bemutatásával megdönthetők-e az ilyen vélelmek?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 182. cikke felsorolja a bizonyítási teher alól kivételt képező tényeket. Fontos megjegyezni, hogy ezeket a tényeket az alapeljárásban benyújtott bizonyítékokkal meg lehet dönteni.

182. cikk Mentesülés a bizonyítási kötelezettség alól

Az alábbi tényeket nem kell bizonyítani:

  • a mindenki által ismert tényeket, amelyeket a bíróság ilyenként elismer;
  • azonos felek részvételével más polgári vagy közigazgatási eljárásban keletkezett jogerős ítéletekben megállapított tényeket, kivéve azon eseteket, amikor az ítélet az eljárásban részt nem vevő más személyekre jogi hatással van (előzetes tények);
  • a bűncselekményt megvalósító emberi cselekmények tényeit, ha e tényeket büntetőeljárás során hozott jogerős ítéletben állapították meg (előzetes tények);
  • a hatályos jogszabályok alapján vélelemnek minősülő tényeket, és az alapeljárásban nem vitatott tényeket;
  • a felek által elismert tényeken alapuló tényeket (a törvénykönyv 187. cikke, lásd lejjebb).

187. cikk Tények elismerése

Lap tetejeLap teteje

  1. Bármely fél jogosult elismerni azon tényeket, amelyekkel a másik fél a követeléseit és állításait megalapozza.
  2. A bíróság akkor nyilvánít egy elismert tényt megalapozottnak, ha az elismerés véleménye szerint az ügy körülményeinek megfelel, és megtételére nem megtévesztés, erőszak, fenyegetés, tévedés vagy az igazság elfedése miatt került sor.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tényre alapozza?

Abban az esetben, ha a bemutatott bizonyítékok alapján a bíróság arra a következtetésre jut, hogy bizonyos tények meglétére nagyobb esély van, mint azok nem létezésére, a bíróság e tényeket megalapozottnak ismeri el.

II. A bizonyításfelvétel

3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelme alapján történik, vagy bizonyos esetekben a bíró saját kezdeményezésére is vehet fel bizonyítást?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 179. cikke értelmében a felek és az eljárásban részt vevő egyéb személyek szolgáltatják a bizonyítékokat. Ha azonban a szolgáltatott bizonyítékok nem elégségesek, a bíróság a felek és az eljárásban részt vevő más személyek részére határidő tűzésével lehetővé teszi, hogy további, döntő bizonyítékokat szolgáltassanak. A bíróság – kizárólag a perrendtartásról szóló törvénykönyvben és más törvényekben meghatározott esetekben – maga is jogosult saját kezdeményezésére (hivatalból) bizonyítékok gyűjtésére.

Lap tetejeLap teteje

A perrendtartásról szóló törvénykönyv alapján a bíróság jogosult saját kezdeményezésére bizonyítás felvételére családi jogi és munkajogi esetek tárgyalásánál, ha véleménye szerint ez az eset méltányos elbírálásához elengedhetetlenül szükséges (376. és 414. cikk).

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 476. cikke értelmében a kiskorú személyek nyilatkozatának meghallgatása eseteiben a tárgyalás előkészítése során a bíróság teljesen cselekvőképes (független):

  1. felszólítja a kiskorú lakóhelyén található gyermekjogvédelmi állami intézményt olyan vélemény benyújtására, amely szerint a kiskorú képes önállóan gyakorolni állampolgári jogait vagy teljesíteni kötelezettségeit;
  2. adatokat kér arra vonatkozóan, hogy a kiskorút korábban elítélték-e, illetve hogy követett-e el közigazgatási jogi vagy más jogi jogsértést;
  3. ha az a kiskorú testi, erkölcsi, lelki, szellemi fejlődési szintjének megállapításához szükséges, törvényszéki pszichológiai és/vagy pszichiáteri vizsgálatot rendel el, és a vizsgálat elvégzéséhez a kiskorú orvosi dokumentumait vagy az egyéb szükséges iratokat bekéri;
  4. a tárgyalás előkészítéséhez szükséges egyéb eljárási cselekményeket hajt végre.

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 582. cikke szerint a családi vagyon átruházása, zálogba helyezése vagy más módon való megterhelése esetén a bíróság – az ügy körülményeinek figyelembevételével – jogosult a kérelmet benyújtó személytől kérni, hogy a család anyagi helyzetéről igazolást nyújtson be (jövedelem, megtakarítások, egyéb vagyon, tartozások), továbbá adatokat kérhet az átruházandó családi vagyonról, a gyermek szüleire vonatkozó adatokat kérhet a gyermekjogvédelmi szervezettől, valamint felvilágosítást kérhet az előzetes feltételekről, a jövőbeli átruházás teljesítésének lehetőségeiről, az átruházás meghiúsulása esetén a gyermek jogainak védelmére szolgáló lehetőségekről, továbbá kérhet egyéb bizonyítékokat.

Lap tetejeLap teteje

4.

a) Ha valamelyik fél bizonyításfelvételi kérelmét elfogadják, milyen lépések következnek?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 199. és 206. cikke szerint a bizonyítékok beszerzése érdekében:

  1. a bíróság természetes vagy jogi személy részére okirati vagy tárgyi bizonyíték bemutatását írhatja elő, amelyet közvetlenül a bírósághoz kell benyújtani a meghatározott időpontig. Ha a természetes vagy jogi személy az okirati vagy tárgyi bizonyítékot a meghatározott időpontig nem tudja benyújtani, vagy egyáltalán nem tudja benyújtani, köteles értesíteni a bíróságot a benyújtás elmaradásáról az okok megjelölésével;
  2. a bíróság az okirati vagy tárgyi bizonyíték felvételét kérő személynek igazolást bocsát ki, amely feljogosítja arra, hogy a bíróság előtti bemutatás céljából a bizonyítékot megszerezze.

A bírósági tárgyalás előkészítése során a bíró a tárgyalás megfelelő előkészítéséhez szükséges egyéb eljárási cselekményeket is elvégzi (a résztvevők által az eljárás során be nem szerzett bizonyítékokat felveszi, a perrendtartásról szóló törvénykönyv által meghatározott esetekben hivatalból gyűjt bizonyítékokat stb.).

b) Milyen esetben utasíthatja el a bíróság valamelyik fél bizonyíték bemutatására irányuló kérelmét?

A bíróság elutasíthatja a bizonyítékot, ha:

  1. nem elfogadható;
  2. nem bizonyítja vagy tagadja az ügyben releváns tényeket (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 180. cikke);
  3. korábban is benyújthatták volna, és a későbbi benyújtás késleltetné az eljárást (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 181. cikkének (2) bekezdése).

A keresetlevélhez csatolni kell azokat az iratokat és bizonyítékokat, amelyekre a felperes a követeléseit alapozza, továbbá az eljárási költség megfizetését igazoló információkat, és az ok megjelölésével – ahhoz hogy az elfogadható legyen a bíróság számára – azon bizonyítékok felvételére vonatkozó kérelmet, amelyeket a felperes nem tud benyújtani (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 314. cikke).

Lap tetejeLap teteje

Meg kell említeni, hogy a fellebbviteli bíróság elutasítja új bizonyíték felvételét, ha azt már az elsőfokon eljáró bíróságon be lehetett volna nyújtani, kivéve, ha az elsőfokon eljáró bíróság alaptalanul utasította el a bizonyíték felvételét, illetve ha a bizonyíték benyújtása később vált szükségessé (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 314. cikke).

5.

a) Melyek a különböző bizonyítási eszközök?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv értelmében a polgári eljárásban bizonyíték minden olyan valós adat, amely alapján a bíróság törvényes eljárás során megállapítja a felek követeléseinek és állításainak igazolására szolgáló tények létezését vagy nem létezését, valamint egyéb tények, amelyek az ügyben a méltányos döntéshozatalhoz szükségesek. Az említett adatokra a bíróság szert tehet a következő forrásokból: a felek vagy harmadik személyek (személyesen vagy képviselő útján tett) nyilatkozataiból, tanúvallomásokból, okirati bizonyítékokból, tárgyi bizonyítékokból, nyomozati jegyzőkönyvekből és szakvéleményekből.

A törvényes úton szerzett fényképek, videó- és hangfelvételek is szolgálhatnak bizonyítási eszközként.

b) Mi az eljárás a tanúmeghallgatás során, és miben különböznek a tanúmeghallgatás módszerei a szakértők meghallgatásától? Melyek az írásbeli vallomás és a szakértői jelentés/szakvélemény benyújtására vonatkozó szabályok?

A tanúmeghallgatásra és a szakértők meghallgatására vonatkozó szabályokat a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 192. és 217. cikke tartalmazza.

Lap tetejeLap teteje

192. cikk Tanúmeghallgatás

  1. A tanút idézni kell a tárgyalásra, és személyesen kell meghallgatni. A meghallgatás alatt a még meg nem hallgatott tanúk nem lehetnek a tárgyalóteremben. A már meghallgatott tanúk a tárgyalás befejezéséig a tárgyalóteremben maradnak. A már meghallgatott tanú engedélyt kérhet a tárgyalóterem elhagyására az eljárásban résztvevők véleményének meghallgatása után.
  2. A tanú a helyszínen hallgatható meg, ha a bíróság idézésére betegség, idős kor, fogyatékosság vagy egyéb jogilag megalapozott ok miatt nem jelenik meg, továbbá ha az eljárásban részt vevő azon személy, aki a tanú meghallgatását kezdeményezte, nem tudja biztosítani a tanú megjelenését a bíróságon.
  3. A bíróság megállapítja a tanú személyazonosságát; a tanút jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja, tájékoztatja továbbá az eskü megszegésének következményeiről és a tanúzási kötelezettségek nem teljesítésének vagy nem megfelelő teljesítésének következményeiről.
  4. A tanú a vallomástétel megkezdése előtt köteles a Litván Köztársaság alkotmányára tett kézzel megesküdni: „Én, (teljes név), őszintén és tisztességgel esküszöm, hogy az igazat mondom, az igazság elhallgatása (suppressio veri), a tények megmásítása és elferdítése nélkül”. Az esküt tett tanú köteles az eskü szövegét aláírni. Az aláírt esküt csatolni kell a bírósági tárgyalás jegyzőkönyvéhez.
  5. A tanúnak a felekkel, harmadik személyekkel és a tanúvallomás szempontjából lényeges egyéb körülményekkel (a tanú végzettsége, tevékenységi területei stb.) való kapcsolatának tisztázása után a bíróság felkéri a tanút, hogy mondja el a bíróságnak, amit az ügyről tud, és hogy ne térjen ki azon információkra, amelyekre a tanú nem hivatkozhat.
  6. A tanúvallomás megtétele után a tanúhoz kérdések intézhetők. A tanúhoz elsődlegesen a beidézését kérő személy, valamint e személy képviselője intézhet kérdéseket. Ezt követően az eljárásban részt vevő egyéb személyek intézhetnek kérdést a tanúhoz. A bíró köteles elutasítani a rávezető kérdéseket és az ügy szempontjából irreleváns kérdéseket. A bíró a tanúmeghallgatás során bármikor intézhet kérdéseket a tanúhoz.
  7. Ha szükséges, a bíróság az eljárásban részt vevő személy indítványára vagy saját kezdeményezésére (hivatalból) újra meghallgatja a tanút az adott tárgyaláson, a bíróság másik tárgyalására idézi meg a tanút, vagy szembesíti a tanúkat.

217. cikk Szakértők meghallgatása

Lap tetejeLap teteje

  1. A szakvéleményt szóban kell előadni a bírósági tárgyaláson. A szakvélemény felolvasása előtt a szakvéleményt készítő és a tárgyaláson részt vevő szakértő (szakértők) köteles a Litván Köztársaság alkotmányára tett kézzel megesküdni: „Én, (teljes név), esküszöm, hogy becsülettel teljesítem szakértői kötelességem, és a legjobb tudásomnak megfelelő, pártatlan és indokolással ellátott szakvéleményt készítek”. Ha a szakvélemény a tárgyalótermen kívül kerül elkészítésre, a szakértő által aláírt eskü szövege a szakértői jelentés elválaszthatatlan részét képezi.
  2. A bíróság felajánlhatja a szakértő számára, hogy szóban ismertesse véleményét. A szakvélemény szóbeli ismertetését a tárgyaláson jegyzőkönyvbe kell venni.
  3. A szakértőhöz a szakvélemény magyarázata és kiegészítése céljából kérdések intézhetők. A szakértőhöz elsődlegesen a szakvéleményt kérő személy intézhet kérdéseket. Ezt követően az eljárásban részt vevő egyéb személyek intézhetnek kérdést a szakértőhöz. Ha a szakértőt a bíróság hivatalból rendelte ki, a felperes intézhet elsődlegesen kérdéseket a szakértőhöz.
  4. A bíró a szakértő meghallgatása során bármikor intézhet kérdést a szakértőhöz.

A szakvélemény adása (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 217. cikkében foglalt szabályok értelmében) kizárólag a bíróság megkeresése alapján történhet (írásban: szakértői jelentés formájában). A szakértői jelentésnek tartalmaznia kell a vizsgálatok részletes leírását, a vizsgálatok során levont következtetéseket, és a bíróság által feltett kérdésekre adott, indokolással ellátott válaszokat.

Lap tetejeLap teteje

Megjegyzendő, hogy ha a szakértő véleményét szakvélemény adása nélkül kéri a bíróság, akkor szakértő által benyújtott okirati bizonyítékként veszi figyelembe (az eljárás egyéb résztvevőihez hasonlóan) vagy úgy tekinti, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv szabályainak megfelelően a bíróság arról maga szerzett tudomást.

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 198. cikke rendelkezik az okirati bizonyítékok benyújtásáról:

198. cikk Okirati bizonyítékok benyújtása

  1. Okirati bizonyítékot az eljárásban részt vevő személyek nyújthatnak be, vagy a törvénykönyvben meghatározott eljárásnak megfelelően a bíróság azokat maga szerezheti be.
  2. Az okirati bizonyítékot a 114. cikkben meghatározott formában kell benyújtani. Írásbeli okiratnak minősülnek az eljárás során a résztvevők által aláírt olyan iratok is, amelyeket a törvényi és más jogszabályi előírásoknak megfelelően távközlési terminálokon keresztül közöltek. Ha az okirati bizonyíték nem a hivatalos nyelvén készült, az okirat hiteles fordítását csatolni kell az okirathoz. Az ügy iratait képező eredeti okiratokat a benyújtók kérésére vissza kell küldeni. Ebben az esetben a visszaküldendő iratokról készült másolatokat a törvénykönyv értelmében a bíróság visszatartja.
c) Egyes bizonyítási eszközök nagyobb bizonyítóerővel rendelkeznek a többinél?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 197. cikke értelmében az állami vagy helyi hatóságok által kibocsátott, az illetékességi területükön belül eljáró tisztviselők által jóváhagyott és az egyes okiratokra irányadó alakiságoknak megfelelő okiratok hivatalos, írásbeli okirati bizonyítéknak minősülnek, és nagyobb bizonyítóerővel rendelkeznek. A hivatalos okiratokban szereplő tények teljesen bizonyítottnak tekintendők, mindaddig amíg más releváns bizonyítékok – a tanúvallomás kivételével – azokat meg nem döntik. A tanúvallomások alkalmazására vonatkozó tilalom nem érvényesül, ha a fenti tények figyelembevétele a méltányosság, az igazságosság vagy az ésszerűség alapelvébe ütközik. Az okirati bizonyítékok bizonyító ereje más iratokra is törvényesen átruházható.

Lap tetejeLap teteje

d) Bizonyos tényeket kötelező-e egy adott módon bizonyítani?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv értelmében a törvény által meghatározott eszközökkel bizonyítandó tényeket nem lehet más bizonyítási módszerek alkalmazásával bizonyítani (177. cikk, (4) bekezdés).

6.

a) A törvény kötelezővé teszi-e a vallomástételt a tanú számára?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv kötelezi a megidézett tanút a bíróság előtt való megjelenésre és a valóságnak megfelelő vallomás tételére. A megidézett tanú a tanú kötelezettségeinek megszegéséért jogi felelősséggel tartozik (191. cikk).

b) Milyen esetben lehet a vallomástételt megtagadni?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 191. cikkének 2. bekezdése értelmében a tanú a vallomástételt megtagadhatja, ha azzal saját magát, családtagját vagy közeli hozzátartozóját vádolná.

c) A vallomástételt megtagadó személy ezért szankcionálható-e, illetőleg kényszeríthető-e a tanúskodásra?

Ha a tanúk, szakértők vagy tolmácsok/fordítók a tárgyaláson nem jelennek meg, a bíróság megkérdezi az eljárásban részt vevő más személyeket a tanúk, szakértők vagy tolmácsok/fordítók távollétében történő tárgyalás lefolytatásáról, és ennek megfelelően a tárgyalást folytató vagy elhalasztó végzést hoz. Ha a tárgyalásra megidézett tanú, szakértő vagy tolmács/fordító nem jelenik meg a tárgyaláson, és alapos okkal nem mentette ki magát, ezer litas összegű pénzbírság fizetésére és a tanú bírósági végzés alapján a bíróság előtt való megjelenésre kötelezhető (a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 248. cikke).

Lap tetejeLap teteje

d) Van-e olyan személy, aki tanúként nem hallgatható meg?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv értelmében az alábbi személyeket nem lehet tanúként meghallgatni (189. cikk (2) bekezdés):

  1. polgári eljárásban a képviselőket és büntetőeljárásban a védőt az e minőségükben, kötelességük teljesítése során szerzett tényekről;
  2. azon személyeket, akik nem képesek az ügyben releváns tények megértésére, illetve fizikai vagy mentális fogyatékosságuk miatt nem képesek megbízható vallomást tenni;
  3. a papokat a gyónási titok körébe tartozó tényekről;
  4. az orvosokat az orvosi titoktartás körébe tartozó tényekről;
  5. a törvény által meghatározott egyéb személyeket.

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúmeghallgatás során? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológia segítségével, mint pl. televízión vagy videókonferencián keresztül?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv értelmében, a tanúvallomás megtétele után a tanúhoz kérdések intézhetők. A tanúhoz elsődlegesen a beidézését kérő személy, valamint e személy képviselője intézhet kérdéseket, ezt követően az eljárásban részt vevő egyéb személyek intézhetnek kérdést a tanúhoz. A bíró elutasítja a rávezető kérdéseket és az ügy szempontjából irreleváns kérdéseket. A bíró a tanúmeghallgatás során bármikor intézhet kérdéseket a tanúhoz. Ha szükséges, a bíróság az eljárásban részt vevő személy indítványára vagy saját kezdeményezésére (hivatalból) újra meghallgatja a tanút az adott tárgyaláson, másik tárgyalására idézi meg a tanút, vagy szembesíti a tanúkat (192. cikk).

Lap tetejeLap teteje

A tanúk televízión vagy videókonferencián keresztül történő meghallgatásának feltételeit illetően megjegyzendő, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 803. cikkének (3) bekezdése értelmében a bíróság kérheti másik állam bíróságát ilyen kommunikációs technológia alkalmazására a vallomások megtétele céljából.

III. A bizonyítékok értékelése

8. Ha a bizonyítékot valamelyik fél nem jogszerűen szerezte be, vannak-e korlátozások bírósággal szemben az ítélethozatalra vonatkozóan?

A polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 177. cikke szerint a jogszerűen szerzett fényképek, videó- és hangfelvételek bizonyítási eszközként szolgálhatnak. Másrészt, állami vagy hivatali titkot képező valós adatokat mindaddig nem lehet bizonyítékként felhasználni, amíg azokat törvényes eljárás során nem hozzák nyilvánosságra.

Meg kell említeni azt is, hogy a polgári perrendtartásról szóló törvénykönyv 185. cikke értelmében a bíróság a bizonyítékokról azok kimerítő és elfogulatlan vizsgálatán alapuló saját meggyőződésének megfelelően dönt. A bizonyítékoknak nincs előre meghatározott kötelező ereje a bíróságokra nézve, kivéve azon eseteket, amelyeket a törvénykönyv meghatároz.

9. Mint az ügyben szereplő félnek, saját nyilatkozatom tanúvallomásnak számít-e?

Igen (lásd az 5. kérdés a) pontjára adott választ).

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Litvánia - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 23-05-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság