Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Olaszország

Utolsó frissítés: 07-11-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Olaszország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A bizonyítási teher I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg? 2.
II. Bizonyításfelvétel II.
3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti? 3.
4.
a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek? a)
b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét? b)
5.
a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak? a)
b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására? b)
c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél? c)
d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök? d)
6.
a) Kötelezi-e a jog a tanúkat a tanúvallomásra? a)
b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás? b)
c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra? c)
d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televízió vagy videokonferencia segítségével? 7.
III. A bizonyíték értékelése III.
8. Ha az egyik fél nem jogszerűen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően? 8.
9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként? 9.

 

I. A bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

(Mely tényekre vonatkozóan melyik felet terheli a bizonyítási teher? Milyen hatása van annak, ha a kétség nem oszlatható el egy adott tény vonatkozásában?)

A bizonyítási teherre vonatkozó szabályok révén érvényesülnek a Polgári Törvénykönyv 2697. szakaszában megállapított elvek, amely szakasz kimondja, hogy „a bíróság előtt jogot érvényesíteni kívánó személy köteles a követelést alátámasztó bizonyítékokat bemutatni”, továbbá hogy „az említett tények érvényességét vitató vagy az érvényesített jog megváltozását vagy elévülését állító fél köteles a kifogást alátámasztó tényekre vonatkozóan bizonyítékokat bemutatni”. Ezek az elvek tehát arra kötelezik a felperest, hogy bizonyítsa a követelése alapját képező vagy az említett jogi hatással járó tényeket. Másrészről az alperesnek a felelősséget kizáró, illetőleg a jogok elenyészését vagy megváltozását igazoló tényeket kell bizonyítania, ami a felperesi követelés elutasítását és érvénytelenítését eredményezheti.

Ha a felperes nem tudja bizonyítani a jogainak érvényesítésével kapcsolatos tényeket, a kérelmet elutasítják, függetlenül attól, hogy az alperes saját védelmére terjesztett-e elő bizonyítékot.

A Polgári Törvénykönyv 2698. szakasza semmisnek nyilvánít minden olyan megállapodást, amely alapján nem átruházható joggal kapcsolatban a bizonyítási teher a másik félre átszáll vagy megváltozik, vagy amelynek hatásaként az egyik fél jogainak érvényesítése túlságosan nehézzé válik.

Lap tetejeLap teteje

A téves bizonyíték árt a tények bizonyítására vagy cáfolására kötelezett felperes vagy alperes ügyének, mivel a tévedés a bizonyíték hiányának minősül.

b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni?

Nem szükséges bizonyítás a következő esetekben:

  1. Ha a jogszabály meghatározza bizonyos tények jogi hatásait a bizonyításfelvételkor, vagy lehetővé teszi, hogy a bíróság ismert tényből ismeretlen tényre következtessen. Az előbbi esetben jogi vélelemről beszélünk, amelynek két formája a megdönthető vélelem (juris tantum) - ez ellenkező bizonyíték bemutatásával cáfolható -, valamint a megdönthetetlen vélelem (juris et de jure), amelynek esetében nincs mód ellenkező bizonyíték bemutatására a bíróság előtt. Az utóbbi eset „egyszerű vélelmek”-ként ismert vélelmekre vonatkozik, amelynek értékelése a bíróság hatáskörébe tartozik. A bíróság kizárólag akkor fogadhatja el az egyszerű vélelmet, ha komoly, egyedi és egybehangzó tényeken alapszik. Ezen túlmenően az egyszerű vélelem nem fogadható el olyan tényre vonatkozóan, amelynek esetében a jog nem engedélyezi a tanúbizonyítást.
  2. Közismert tény esetében, amely a döntéshozatal idején és helyén a többség számára ismert, tehát lényegét tekintve nem vonható kétségbe.
  3. Tapasztalati tények esetében, azaz a közösen megtapasztaltakból kialakult tudásanyag logikai elvei és fogalmai esetében, amelyekből a tények értékelésére és megítélésére vonatkozó általános kritériumok leszűrhetők.
  4. Nem vitatott vagy bevallott tények, azaz a felek által egyetértésben állított tény, vagy azon fél által - akár hallgatólagosan - bevallott tény esetében, akinek a tény vitatása érdekében állhatott volna.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg?

(A bíróságnak teljes mértékben meg kell-e győződnie a tényről, vagy elegendő, ha a tény igen valószínű, de marad némi kétség?)

Lap tetejeLap teteje

A kérelmet helyben hagyó bírósági ítéletnek teljes egészében – közvetlenül vagy vélelem útján – egyértelműen bizonyított tényeken kell alapulnia.

A bíróság ítélete akkor sem alapulhat nem bizonyított tényeken, ha azok lehetségesek vagy nagyon valószínűek.

II. Bizonyításfelvétel

3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti?

Az olasz jogrendszerben a bizonyításfelvételre vonatkozóan a felek eljárásának elve érvényesül, amelyet a Polgári Perrendtartás 115. szakaszának első bekezdése a következőképpen határoz meg: „a jogszabályban meghatározott eseteken kívül” a bíróság köteles ítéletét a felek által benyújtott bizonyítékokra alapozni. A bíróság akkor vizsgálja a tényeket, ha azok az ügyre vonatkoznak, azaz létezésük bemutatásakor vagy egyébként meg kell mutatkoznia, hogy valamilyen módon hatással vannak az ügy megítélésére.

Ezért a bíróság maga rendszerint nem kezdeményezhet bizonyításfelvételt a tényállás megállapításának elősegítése céljából.

Léteznek azonban bizonyos kivételek e szabály alól, amelyeket a Polgári Perrendtartás következő szakaszai állapítanak meg:

  • A 257. szakasz lehetővé teszi más tanúk által megnevezett tanúk behívását.
  • A 317. szakasz lehetővé teszi a békebírók számára, hogy saját kezdeményezésükre tanúmeghallgatást rendeljenek el, ha a felek olyan személyeket neveztek meg, akiknek tudomása lehet a tényekről. (Ez a rendelkezés nem alkalmazható tehát a kerületi és a fellebbviteli bíróságokon.)
  • A 118. szakasz lehetővé teszi személyek és tárgyak vizsgálatának elrendelését.
  • A 117. szakasz lehetővé teszi a felek nem hivatalos meghallgatását.
  • A 61. és a 191. szakasz lehetővé teszi, hogy a bíróság műszaki szakvéleményt kérjen.

4.

a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?

Az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelme nyomán az ellenérdekű fél kérelmezheti az ellentétes bizonyítást. Ebben az esetben a bíróság mindkét kérelemnek helyt ad mindaddig, amíg megítélése szerint a benyújtott tények az ítélet szempontjából lényegesek.

Lap tetejeLap teteje

Ha a bíróság elfogadja a bizonyítást, meghallgatást rendel el a bizonyításra.

Az ügyet a bizonyításfelvételt és a jogszabályban előírt lépések megtételét követően mérlegelik.

b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?

(például ha a bizonyíték nem alkalmas, nem hozzáférhető vagy nem elfogadható)

A bíróság akkor utasítja el a bizonyításfelvételre irányuló kérelmet, ha a bizonyíték a jog értelmében nem elfogadható (ha például ingatlan-adásvételt tanúvallomással próbálnak meg bizonyítani), vagy a kérelemben említett tények az ítélet szempontjából nem lényegesek (például tanúvallomás a jogvita tárgyához nem tartozó tényről).

5.

a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak?

Az olasz jog különbséget tesz az okirati és a nem okirati bizonyítékok között.

Az okirati bizonyítékok körébe tartoznak a közokiratok és a magánokiratok. A magánokiratok tipikus példái a következők: távirat, otthoni nyilvántartások és feljegyzések, bejegyzett társaságok könyvelése, mechanikus vagy elektronikus úton előállított másolatok, hivatalos okmányok másolatai, valamint az elismerésről vagy meghosszabbításról szóló okiratok.

A nem okirati bizonyítékok körébe a következők tartoznak: vallomás, eskü alatt tett nyilatkozat, tanúvallomás, szemle és műszaki szakvélemény.

b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására?

A tanúbizonyítást az ügyet vizsgáló azon bíróság engedélyezi, amely a tanút vallomástétel céljából – kényszerítő intézkedések és pénzbírság terhe mellett – megjelenésre kötelezi.

Lap tetejeLap teteje

Ez a kötelezettség a bíróság által beidézett műszaki szakértő tanúkra is vonatkozik.

A bíróság kérésére a műszaki szakértő írásbeli jelentést készít, azonban a bíróság a tárgyaláson történő szóbeli tanúvallomásra is korlátozhatja a szakértő meghallgatását.

c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél?

(például az írásos bizonyítéknak a tanúvallomásnál, a hitelesített okiratnak a magánokiratnál)

Az olasz jogrendszer nagyobb súlyt tulajdonít a közokiratoknak, amelyek kizárólag hamisítás címén cáfolhatók; ugyanígy nagyobb súlyt kapnak a megdönthetetlen (juris et de jure) vélelmek.

d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök?

(például szükség van-e írásbeli bizonyítékra bizonyos összeget meghaladó tartozás esetén?)

A jog előírja, hogy egyes tényeket meghatározott bizonyítási móddal kell bizonyítani, ami néhány esetben közokiratot vagy más írásbeli okiratot (közokiratot vagy magánokiratot) jelent.

6.

a) Kötelezi-e a jog a tanúkat a tanúvallomásra?

Eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában a tanú köteles vallomást tenni. A jog rendelkezik a tanúskodásra való képtelenségről, a vallomástétel tilalmáról, valamint a vallomástétel megtagadásának lehetőségéről.

Lap tetejeLap teteje

b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás?

(például ha a tanú az egyik fél rokona [melyiké?], vagy ha a vallomástétel a tanú számára kárt okozna)

A büntetőeljárásról szóló törvénykönyv 199. és 200. szakaszában említett esetekben, amelyre a Polgári Perrendtartás is hivatkozik.

c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra?

Igen, a fentiek szerint.

d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás?

(jogképességgel nem rendelkező nagykorúak, kiskorúak, az egyik féllel közös érdekű személyek, bizonyos bűncselekményekért elítélt személyek …)

Lásd fent.

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televízió vagy videokonferencia segítségével?

(Ki folytatja le a tanúmeghallgatást? A bíró intézhet kérdéseket a tanúhoz? A másik fél is kikérdezheti a tanút?)

A bíróság meghallgatja a tanút, közvetlen kérdéseket tesz fel a tanúnak az állított tényekkel kapcsolatban, valamint felteszi a tanúnak a védő által a meghallgatás során kért kérdéseket.

Jelenleg a jog nem teszi lehetővé az olyan technikák igénybevételével történő vallomástételt, mint például a televízió vagy a videokonferencia.

III. A bizonyíték értékelése

8. Ha az egyik fél nem jogszerűen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően?

(mint például jogellenes hangfelvétel stb.)

A bíróság nem veszi figyelembe a nem a jogszabályoknak megfelelően benyújtott és elfogadott bizonyítékokat.

9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként?

Saját nyilatkozatom nem számít a javamra szóló bizonyítéknak. Ellenem szóló bizonyítéknak azonban igen, ha kijelentésem hivatalos kikérdezés során tett vallomás.

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Olaszország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 07-11-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság