Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Magyarország

Utolsó frissítés: 22-03-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Magyarország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. Bizonyítási teher I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg? 2.
II. Bizonyításfelvétel II.
3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti? 3.
4.
a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek? a)
b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét? b)
5.
a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak? a)
b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására? b)
c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél? c)
d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök? d)
6.
a) Kötelezi-e a törvény a tanúkat a tanúvallomásra? a)
b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás? b)
c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra? c)
d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televíziós vagy videókonferencia segítségével? 7.
III. A bizonyíték értékelése III.
8. Ha az egyik fél nem törvényesen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően? 8.
9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként? 9.

 

I. Bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

A per eldöntéséhez szükséges (bizonyítandó) tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el (bizonyítási kötelezettség). A bizonyítandó tények köréről a bíróság köteles a feleket tájékoztatni.

Azt, hogy egy konkrét perben melyik félnek mit kell bizonyítania, az függ magától a per tárgyától, az érintett anyagi jogszabályoktól stb., de mivel erről a bíróság minden esetben tájékoztatni köteles a feleket, így a bizonyítással kapcsolatos tájékozatlanság miatti pervesztés kizárt.

A bizonyítási teherrel kapcsolatban általában az mondható el, hogy annak a hátrányára kell értékelni, ha egy lényeges (releváns) tény, körülmény felderítetlen marad, akinek érdekében áll az, hogy azt a bíróság valónak fogadja el. A bizonyítási teher azonban nem csupán egyik aspektusa a bizonyítási kötelezettségnek. Előfordulhat ugyanis, hogy a bíróság az ellenérdekű felet hívja föl bizonyításra (pl.: a nála lévő okirat kiadása), vagy egyes speciális esetben a bíróság hivatalból is folytathat bizonyítást.

A bizonyítás "minőségét" illetően elmondható, hogy a per eldöntése szempontjából lényeges (releváns) tények tekintetében a bíróságnak teljes bizonyosságot kell szereznie. Amennyiben ez a teljes bizonyosság nem érhető el, a bizonyítási teher szabályai szerint áll be a pervesztesség.

Lap tetejeLap teteje

b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni?

A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van; ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. Természetesen a felsorolt tényekkel szemben is helye van ellenbizonyításnak, a bíróság maga sem köteles elfogadni azokat, ha kételye merül fel valóságtartalmukat illetően.

Egyes jogszabályok más vélelmeket is szabályoznak (apaság vélelme, fogantatás idejének vélelme, kézbesítési vélelem, holtnak nyilvánított halálához fűződő vélelme stb.). A vélelmek általában megdönthetőek, azaz csak addig kell őket valónak elfogadni, amíg az ellenkezőjét be nem bizonyították, de léteznek megdönthetetlen vélelmek is (pl.: minden 14 éven aluli kiskorú cselekvőképtelen), melyek ellen nincs helye bizonyításnak.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg?

A bíróságnak teljes bizonyosságot kell szereznie azon jelentős tényekről, melyekre a döntését alapítja, pusztán a magas fokú valószínűség nem elegendő az ítélet megalapozottságához.

Lap tetejeLap teteje

II. Bizonyításfelvétel

3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti?

Főszabály szerint a bíróság a felek bizonyítási indítványaira rendel el bizonyítást. A bíróság a felek indítványa nélkül akkor rendelhet el bizonyítást, ha törvény azt megengedi. Ez a kivételszabály azt jelenti, hogy csak speciális esetben, tipikusan a különleges perekben (pl.: személyállapoti perek) folytathat le a bíróság hivatalból bizonyítást.

4.

a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?

A fél bizonyítási indítványa alapján a bíróság elrendeli a bizonyítást. Az ezután következő lépések attól függnek, hogy milyen bizonyítási eszközt rendelt el a bíróság: tanúvallomás esetén megidézi a tanút, szakértői vélemény esetén kirendeli a szakértőt stb.

b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?

A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik.

Lap tetejeLap teteje

A bíróság számára ezen túl nincs meghatározva egzakt módon, mely esetben kell elutasítania a felek bizonyítási indítványát. Alapvetően törekednie kell a perelhúzás megakadályozására, illetve a kirívóan jogellenes bizonyítás iránti indítvány elutasítására. A bizonyítási indítványról hozott végzés ellen fellebbezésnek külön nincs helye, azt az érdemi döntés ellen benyújtott fellebbezésben lehet sérelmezni.

5.

a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak?

A szabad bizonyítás elve értelmében a törvény csak példálózó jelleggel ad iránymutatást arról, milyen bizonyítási eszközök vannak. Ezek például: tanúvallomások, szakértői vélemények, szemlék, okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. A törvény egyedül az esküt zárja ki a bizonyítási eszközök köréből, minden más tehát lehet bizonyítási eszköz.

A közvetlen bizonyítás elve értelmében a bíróság a felek minden megnyilvánulását, hallgatását is értékelheti bizonyítékként.

b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására?

A tanúvallomásokat tanúkihallgatáson kell felvenni. Írásban a tanú nem tehet vallomást. A tanúvallomást a perbíróság előtt kell foganatosítani, csak kivételes esetben (a tanú aggkora, betegsége, testi fogyatkozása stb.) lehet a tanút lakásán vagy tartózkodási helyén kihallgatni. Bizonyítás felvétele végett megkereshető az a helyi bíróság is, melynek az illetékességi területén a tanú lakik.

Lap tetejeLap teteje

A szakértő ezzel szemben szóban, illetve írásban is előterjesztheti véleményét. Ez a véleményadás időpontjától függ: ha a szakértő a bíróság előtt folytatja le a vizsgálatot, és nyomban meg tudja válaszolni a hozzá intézett kérdéseket, akkor véleményét szóban, egyébként írásban vagy - új határnap tűzésévei - szóban terjeszti elő. Ha a szakértő írásban terjeszti elő véleményét, erre a bíróság megfelelő határidőt állapít meg.

Mind a tanúhoz, mind a szakértőhöz a tanúvallomás, illetve a vélemény megtétele után a bíróság kérdéseket intézhet, a felek pedig kérdések feltételét indítványozhatják.

c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél?

A szabad bizonyítás elvéből következően nincsen előre meghatározott súlya egy-egy bizonyítéknak. A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.

A közokiratok és a teljes bizonyító erejű magánokiratok esetében sem a bizonyíték nagyobb erejéről beszélünk, hanem arról, hogy bizonyos okirati forma mellé a törvény olyan megdönthető vélelmet állít fel, mely szerint az okirat tartalmát - az ellenkező bizonyításáig valónak kell elfogadni.

A törvény szerint az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

Lap tetejeLap teteje

Az eredeti papír alapú közokiratéval azonos bizonyító ereje van a közokiratról - általában műszaki vagy vegyi úton - készült felvételnek (fénykép-, film-, hang- stb.), úgyszintén az eredeti okiratról bármely adathordozó útján készült okiratnak, ha a felvételt, illetve az adathordozóról az okiratot bíróság, közjegyző vagy más hatóság, továbbá közigazgatási szerv vagy ezek ellenőrzése mellett más szervezet készítette. Ugyanilyen bizonyító ereje van az okirat megőrzésére hivatott szerv (pl. levéltár) által vagy ellenőrzése mellett készített felvételnek vagy okiratnak, továbbá a közokiratot kiállító vagy őrzésére hivatott szerv által a felvétel vagy adathordozó útján nyert adatok alapján készített okiratnak.

Az eredeti papír alapú vagy elektronikus közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak a közokiratról készített elektronikus okiratnak, amelyet a közokirat kiállítására jogosult ügykörén belül, a megszabott alakban készített el, és amelyen minősített elektronikus aláírást, valamint - ha jogszabály így rendelkezik - időbélyegzőt helyezett el. Az eredeti közokiratéval azonos bizonyító ereje van annak az elektronikus okiratnak is, amelyet a közokirat kiállítására jogosult külön jogszabályban meghatározott eljárási rend szerint készített el, illetve amelyet törvény elektronikus közokiratnak nyilvánít.

A magánokiratról a közokirat kiállítására jogosult által ügykörén belül, a megszabott közokirati alakban készített okirat - ideértve az elektronikus okiratot is - teljesen bizonyítja, hogy annak tartalma az eredeti okiratéval megegyezik. Elektronikus okirat esetében e bizonyító erő megállapításának feltétele az is, hogy a közokirat kiállítására jogosult az okiratot minősített elektronikus aláírással és - ha jogszabály így rendelkezik - időbélyegzővel lássa el, vagy azt külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítse el. A magánokiratról közokirati alakban készített okirat bizonyító ereje - a magánokirat tartalmát illetően - megegyezik az eredeti okiratéval.

Lap tetejeLap teteje

Ezek a szabályok vonatkoznak a külföldi közokiratra is, feltéve, hogy azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság felülhitelesítette. A magyar állam által kötött eltérő nemzetközi megállapodás esetében a felülhitelesítésre nincs szükség.

Teljes bizonyító erejű magánokirat:

  1. a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta;
  2. két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni;
  3. a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van
  4. a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;
  5. ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;
  6. az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el.

Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült felvétel [195. § (2) bek.], továbbá bármilyen adathordozó útján készített okirat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, feltéve, hogy a gazdálkodó szervezet, amely a felvételt készítette vagy az okiratot kiállította, illetve őrzi, a felvétel vagy az okirat azonosságát szabályszerűen igazolta. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült elektronikus okirat akkor bizonyítja teljes bizonyító erővel azt, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, ha az okiratról elektronikus okiratot készítő azt minősített elektronikus aláírással és - ha jogszabály így rendelkezik - időbélyegzővel látta el, illetve külön jogszabály által meghatározott eljárás szerint készítette el. Gazdálkodó szervezet által kiállított vagy őrzött okiratról készült okirat bizonyító ereje - az okirat tartalmát illetően az eredeti okiratéval, közokiratról készült okirat esetében pedig a teljes bizonyító erejű magánokiratéval azonos.

Lap tetejeLap teteje

Ha az okirat kiállítója olvasni nem tud, vagy nem érti azt a nyelvet, amelyen az okirat készült, az okiratnak csak akkor van teljes bizonyító ereje, ha magából az okiratból kitűnik, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a kiállítónak megmagyarázta.

d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök?

Egyes speciális törvényi rendelkezések megállapíthatnak kötelezően igénybe veendő bizonyítási eszközöket, ilyen például a gondnokság alá helyezési perben a gondnokság alá helyezendő személy elmeorvosi vizsgálata.

6.

a) Kötelezi-e a törvény a tanúkat a tanúvallomásra?

Igen.

b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás?

A tanúvallomást megtagadhatja:

  1. a felek bármelyikének hozzátartozója [hozzátartozó: az egyeneságbeli rokon és annak házastársa, az örökbe fogadó és a nevelőszülő, az örökbe fogadott és a nevelt gyermek, a testvér, a házastárs, a jegyes és az élettárs, a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére, valamint a testvér házastársa.];
  2. az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben;
  3. az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette;
  4. a jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítői eljárásban eljárt közvetítő, szakértő.

Az a) és b) pont alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a kérdés:

Lap tetejeLap teteje

  1. olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamelyik fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje;
  2. a tanú családtagjának származására, házasságára, életben létére, halálára, kiskorú családtagjának elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik.

c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra?

Az eljáró bíróság

  1. azt a tanút, illetve szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés ) ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül eltávozott,
  2. azt a tanút, aki a vallomástételt, illetve a közreműködést, továbbá azt a szakértőt, aki a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja,
  3. azt a szakértőt, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik, illetve a véleménynyilvánításának várható késedelméről a részére nyitva álló határidő lejártát megelőzően a bíróságot nem értesíti,
    az okozott költségek megtérítésére kötelezi, s egyben pénzbírsággal sújthatja. A bíróság egyúttal elrendelheti a meg nem jelent (eltávozott) tanú vagy szakértő elővezetését is. A pénzbírság összege legfeljebb 500 000 Ft azzal, hogy a pertárgy értékét nem haladhatja meg.

d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás?

Azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A tanú, ha a titoktartás alól felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésről, amely államtitoknak vagy szolgálati titoknak minősül, vagy amelyre az üzleti titokra vonatkozó titoktartási kötelezettsége kiterjed, kivéve, ha az a külön törvényi rendelkezések alapján nem minősül üzleti titoknak. Ezen rendelkezések ellenére kihallgatott tanú vallomása bizonyítékként figyelembe nem vehető.

Lap tetejeLap teteje

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televíziós vagy videókonferencia segítségével?

A fentebb leírtak alapján a bíróság tesz fel kérdéseket a tanúhoz, a felek kérdések feltételét indítványozhatják. A bíróság megengedheti, hogy a felek közvetlenül tehessenek fel kérdéseket a tanúhoz.

A tanúkat a bíróság előtt kell kihallgatni, illetve erre más helyi bíróság kereshető meg, ha a tanú ott lakik, vagy egyébként célszerű. Kivételes esetben (a tanú aggkora, betegsége, testi fogyatkozása stb.) lehet a tanút lakásán vagy tartózkodási helyén kihallgatni.

III. A bizonyíték értékelése

8. Ha az egyik fél nem törvényesen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően?

Magyarországon a szabad bizonyítás elve érvényesül, így nincsenek kifejezett megkötések a bizonyítékok megszerzését illetően. A jogsértések elszaporodását megakadályozandó azonban a bíróság a kirívó törvénysértéssel szerzett bizonyítékokat figyelmen kívül hagyja az ítélethozatalkor (például a tanúképtelen személy tanúvallomását).

9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként?

Ugyancsak a szabad és a közvetlen bizonyítás elvéből következik, hogy a fél minden perbeli cselekményét és mulasztását (nyilatkozat, hallgatás, távolmaradás, nem emlékezés stb.) a bíróság bizonyítékként mérlegeli. Mivel azonban a fél nincs igazmondásra kötelezve, mint a tanú, ezért a fél cselekményeit a bíróság a per összes körülményével együtt mérlegeli, és meggyőződése szerint értékeli az ítélethozatal során.

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Magyarország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 22-03-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság