Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Görögország

Utolsó frissítés: 05-05-2009
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Görögország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. Bizonyítási teher I.
1.
a) Melyek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok? (Mely tények tekintetében melyik felet terheli a bizonyítási kötelezettség? Mi a következménye, ha az adott tényre vonatkozó kétségeket nem lehet eloszlatni?) a)
b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tényekre vonatkozóan kivételt jelentenek a bizonyítási teher alól? Mely esetekben? Lehetséges-e az ellenbizonyítás? b)
2. Milyen mélységben köteles a bíróság meggyőződni egy tényről ahhoz, hogy ítéletét e tény fennállására alapítsa? 2.
II. A bizonyítás felvétele II.
3. A bizonyítás felvétele mindig a fél kezdeményezésére történik, vagy bizonyos esetekben a bíró is élhet ilyen kezdeményezéssel? 3.
4.
a) Melyek a következő lépések azt követően, hogy a felek benyújtották bizonyítékaikat? a)
5.
a) Milyen fajta bizonyítékok léteznek? a)
b) Milyen módszerekkel történik a tanúk meghallgatása, és mennyiben térnek el ettől a szakértő tanúk meghallgatása során alkalmazott módszerek? b)
c) Bizonyos fajta bizonyítékok bizonyító ereje erősebb-e, mint másoké? c)
d) Kötelező-e adott bizonyíték megléte meghatározott tények bizonyítása érdekében? (Pl. kötelező-e az írásos bizonyíték adott összegű tartozás felett?) d)
6.
a) Bizonyos tények bizonyításához kötelező egy meghatározott bizonyíték? a)
b) Előállítható-e az a személy, aki megtagadja a tanúvallomás megtételét? b)
c) Vannak-e olyan személycsoportok, akiktől nem kérhető bizonyíték? c)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásában? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiák alkalmazásával? 7.
III. A bizonyítékok értékelése III.
8. Vonatkozik-e valamilyen korlátozás a bíróságra, ha a fél által benyújtott bizonyítékot jogellenesen szerezték meg? 8.
9. Az ügyben szereplő félként tett saját nyilatkozatom bizonyítéknak számít? 9.

 

I. Bizonyítási teher

1.

a) Melyek a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok? (Mely tények tekintetében melyik felet terheli a bizonyítási kötelezettség? Mi a következménye, ha az adott tényre vonatkozó kétségeket nem lehet eloszlatni?)

A bizonyítás kérdésében a görög jog a „félhez való kötöttség elvét” követi. Ez azt jelenti, hogy a bíróság csak a fél kérelmére jár el, és döntését a felek által tett és igazolt ténybeli igényekre, valamint az általuk benyújtott kérelmekre alapozza. Az eljárási lépések megtételére, ha a törvény másként nem rendeli, a fél kezdeményezésére kerül sor. Mindegyik fél csak azokat a tényeket köteles bizonyítani, amelyek befolyással bírnak az ügy elbírálására, és amelyek a fél független keresete vagy ellenkeresete alátámasztásához szükségesek. A fél alá nem támasztott kérelme elutasításra kerül.

b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tényekre vonatkozóan kivételt jelentenek a bizonyítási teher alól? Mely esetekben? Lehetséges-e az ellenbizonyítás?

Amikor a törvény egy tény fennállására vonatkozóan valamely bizonyítékról rendelkezik, akkor eltérő rendelkezés hiányában lehetséges az ellenbizonyítás. Automatikusan, bizonyítás nélkül veszik figyelembe azokat a tényeket, amelyek annyira közismertek, hogy nem merül fel ésszerű kétség azok valódiságát illetően, vagy amelyekről a bíróságnak másik bírósági eljárás alapján van tudomása. Végül pedig a bíróság automatikusan, bizonyítás nélkül veszi figyelembe a köztapasztalaton nyugvó elveket. Más országok jogszabályait, jogszokásait és szokásjogát automatikusan figyelembe veszik, bár a bíróság kérhet bizonyítást, ha ezeket nem ismeri.

Lap tetejeLap teteje

2. Milyen mélységben köteles a bíróság meggyőződni egy tényről ahhoz, hogy ítéletét e tény fennállására alapítsa?

A bíróság szabadon ítéli meg a bizonyítékot, és arról kialakított meggyőződése szerint dönt, hogy az állítások valósak-e. A döntésben a bíróság megindokolja, mi vezette a bírót véleménye kialakítása során. Ha a törvény szerint elegendő a valószínűsíthető lehetőségek mérlegelése (pl. a megelőző intézkedések során), a bíróság nem köteles bizonyítás felvételére, magára a bizonyítékra és annak hatályára vonatkozó szabályokat alkalmazni, hanem bármit figyelembe vehet, amit alkalmasnak tart arra, hogy a tényekre vonatkozó véleményét megalapozza.

II. A bizonyítás felvétele

3. A bizonyítás felvétele mindig a fél kezdeményezésére történik, vagy bizonyos esetekben a bíró is élhet ilyen kezdeményezéssel?

Az alapelv az, hogy a felek kezdeményezik és teljesítik a bizonyítást. Azonban a bíróság saját kezdeményezésére is elrendelheti bármely bizonyíték felvételét, amelyet a törvény megenged, még akkor is, ha a felek ezt nem kérték.

4.

a) Melyek a következő lépések azt követően, hogy a felek benyújtották bizonyítékaikat?

A bizonyítás felvétele után a bíróság dönt az ügy érdemében, kivéve, ha a bizonyítékokat elégtelennek találja, és ebben az esetben ismételten elrendelheti új, további bizonyítékok szolgáltatását.

Lap tetejeLap teteje

5.

a) Milyen fajta bizonyítékok léteznek?

A bizonyítékok közé tartoznak a vallomások, a szakértői jelentések, az okiratok, a felek meghallgatása, a tanúvallomások, a fél által tett eskü és a tényekre vonatkozó vélelmek.

b) Milyen módszerekkel történik a tanúk meghallgatása, és mennyiben térnek el ettől a szakértő tanúk meghallgatása során alkalmazott módszerek?

A tanúkra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni akkor is, ha múltbeli tények bizonyítása érdekében a bíróság olyan személyeket hallgat meg, akik e tényeket szakértői tudásuk alapján észlelték. Ha szakértőt hallgatnak meg tanúként, ugyanazt az eljárást alkalmazzák, mint a rendes tanúk esetében.

c) Bizonyos fajta bizonyítékok bizonyító ereje erősebb-e, mint másoké?

A bíróság vagy a kirendelt bíró előtt a fél által tett szóbeli vagy írásbeli vallomás a vallomást tevő fél tekintetében teljes bizonyító erővel bír, míg a bírósági eljáráson kívül tett vallomások és minden egyéb bizonyíték szabadon értékelhetők.

d) Kötelező-e adott bizonyíték megléte meghatározott tények bizonyítása érdekében? (Pl. kötelező-e az írásos bizonyíték adott összegű tartozás felett?)

Tanúvallomás útján nem bizonyítható szerződés és kollektív aktus, ha ezek értéke meghaladja az 5 869,405 eurót; továbbá okirat tartalmával szemben nem fogadható el bizonyítékként tanúvallomás, még akkor sem, ha a jogi aktus 2 millió görög drachmánál vagy 5 869,405 eurónál alacsonyabb értékre vonatkozik. Megengedett azonban a tanúvallomás útján történő bizonyítás az alábbi esetekben:

Lap tetejeLap teteje

  1. az írásos bizonyíték alapelve esetén, ha az bizonyító erejű okiratból származik,
  2. ha testi vagy erkölcsi oka van annak, hogy az okirat nem volt megszerezhető,
  3. ha bizonyítják, hogy az elkészült okirat véletlenül elveszett,
  4. indokolt a tanúvallomás útján történő bizonyítás a jogi aktus jellege vagy létrejöttének különleges körülményei folytán és különösen akkor, ha kereskedelmi ügyletre vonatkozik.

6.

a) Bizonyos tények bizonyításához kötelező egy meghatározott bizonyíték?

Bárki, akit tanúvallomás tételére idéznek meg, köteles megjelenni, és közölni az általa ismert tényeket. Ha az idézett személy nem jelenik meg, és távolmaradását nem menti ki, a bíróság egy határozatot rögzít, amelyben utasítja a távolmaradásával okozott költségek megtérítésére, és pénzbeli bírságot is kiszabhat.

b) Előállítható-e az a személy, aki megtagadja a tanúvallomás megtételét?

A bíróság pénzbírsággal sújthatja azt a tanút, aki megjelenik, és annak ellenére megtagadja a tanúvallomás megtételét, hogy erre kötelezték.

c) Vannak-e olyan személycsoportok, akiktől nem kérhető bizonyíték?

Az alábbiak nem hallgathatók meg tanúként:

  1. papok, bármely olyan ügyben, amiről gyóntatás során szereztek tudomást,
  2. olyan személyek, akik a kérdéses tények idején nem rendelkeztek az észlelésükhez szükséges érzékelési képességgel, vagy nem képesek arra, hogy az általuk észlelteket közöljék,
  3. olyan személyek, akik a kérdéses tények idején szellemileg olyan zavart állapotban voltak, amely ténylegesen korlátozta őket ítélőképességükben és akaratuk kifejezésében, vagy akik a meghallgatás idején ilyen állapotban vannak,
  4. ügyvédek, közjegyzők, orvosok, gyógyszerészek, ápolók, szülésznők és ezek segítői, valamint a fél jogi képviselője azon tények tekintetében, amelyekre megbízatásuk vonatkozik, illetve amelyekről hivatásuk gyakorlása során szereztek tudomást, és amelyekre titoktartási kötelezettségük vonatkozik, kivéve, ha az a személy, aki részükre a megbízást adta, és akit a titoktartás érint, engedélyt ad tanúvallomás tételére,
  5. köztisztviselők és szolgálatban álló katonák azon tények tekintetében, amelyekre titoktartási kötelezettségük vonatkozik, kivéve, ha az illetékes miniszter engedélyezi meghallgatásukat,
  6. azon személyek, akiknek érdekük fűződhet a tárgyalás tárgyához.

Azok a személyek is visszautasíthatják a tanúvallomás tételét, akik a felekkel vérségi vagy házassági, illetve örökbefogadás útján keletkezett kapcsolatban állnak, egészen a harmadfokú rokonság szintjéig, valamint jogosultak erre a házastársak (a házasság felbontása után is) és a jegyesek.

Lap tetejeLap teteje

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásában? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiák alkalmazásával?

Meghallgatás előtt a tanúnak esküt kell tennie (vallásos eskü vagy megerősített nyilatkozat formájában). A tanúk meghallgatása külön-külön történik, és csak akkor kerülhet sor a más tanúkkal vagy a felekkel együtt történő kereszt-meghallgatásra, ha ez elengedhetetlenül szükséges. A tanúk szóban tesznek vallomást. A tanú köteles elmondani, hogyan jutott a tudomására az, amiről beszámol, és azon tények tekintetében, amelyeket nem közvetlenül ő észlelt, meg kell jelölnie azt a személyt, aki tájékoztatta őt arról, amiről vallomást tesz.  A bíróság megtilthatja, hogy a felek vagy azok jogi képviselői olyan kérdést intézzenek a tanúhoz, ami nyilvánvalóan érdektelen vagy irreleváns, és a bíróság befejezettnek nyilvánítja a tanú meghallgatását, ha úgy ítéli meg, hogy a tanú mindent elmondott, amit a bizonyítandó tényekről tud.

III. A bizonyítékok értékelése

8. Vonatkozik-e valamilyen korlátozás a bíróságra, ha a fél által benyújtott bizonyítékot jogellenesen szerezték meg?

A bíróság csak a jogszerű bizonyítékokat veheti figyelembe. A „jogszerűség” körébe az is beletartozik, hogy milyen eszközökkel szerezték meg a bizonyítékot. A jogellenesen megszerzett bizonyíték jogellenes, és nem vehető figyelembe.

9. Az ügyben szereplő félként tett saját nyilatkozatom bizonyítéknak számít?

Igen, a felek meghallgatása bizonyítékként fogadható el.

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Görögország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 05-05-2009

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság