Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Németország

Utolsó frissítés: 18-10-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Németország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A bizonyítási teher I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg? 2.
II. Bizonyításfelvétel II.
3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti? 3.
4.
a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek? a)
b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét? b)
5.
a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak? a)
b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására? b)
c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél? c)
d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök? d)
6.
a) Kötelezi-e a törvény a tanúkat a tanúvallomásra? a)
b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás? b)
c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra? c)
d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televíziós vagy videókonferencia segítségével? 7.
III. A bizonyíték értékelése III.
8. Ha az egyik fél nem törvényesen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően? 8.
9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként? 9.

 

I. A bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

(Melyik felet terheli a bizonyítási kötelezettség, és mire kötelező bizonyítékot bemutatni? Milyen következményekkel jár, ha egy ténnyel kapcsolatos kétségeket nem sikerül eloszlatni?)

A bizonyítási teherre vonatkozó szabályok a vitában részt vevő felek előterjesztéseire vonatkozó szabályokon, azaz az anyagi jogon alapulnak. Általános alapelv, hogy mindegyik félnek a saját javára szolgáló tényeket kell bizonyítania. A jog bizonyos kifejezett szabályokat is tartalmaz a bizonyítási teherre vonatkozóan.

Ha már minden, eljárásjogilag elfogadható bizonyítási módot kimerítettek, és ezt követően még mindig kétség áll fenn valamely lényeges pontot illetően, határozatot kell hozni arról, hogy melyik fél köteles bizonyítani azokat a tényeket, amelyek nem voltak bizonyíthatóak.

b) Vannak-e olyan szabályok, amelyek bizonyos tények tekintetében mentesítenek a bizonyítási teher alól? Lehetséges-e ezeket a vélelmeket bizonyítással megdönteni?

A német jogban egyes tényeknek a bizonyítási teher alól történő mentesítése a bizonyítási teher eltolódásának formáját ölti, azaz a bizonyítás terhe arról a félről, akire vonatkozott, áttolódik az ellenérdekű félre, illetve jelentheti a bizonyítékok bemutatására irányuló kötelezettség enyhítését is azon fél felé, akire a bizonyítási teher nehezedik.

Lap tetejeLap teteje

  1. A bizonyítási teher áttolódása
  2. A bizonyítási teher arról a félről, akire általában nehezedik, áttolódik az ellenérdekű félre. Bizonyos esetekben ezt nevezik jogásznyelven „kivétel a szabály alól kapcsolat”-nak. Ezt követően a bizonyítási teher a kivételre hivatkozó félre nehezedik. A jogalkotó például a német Polgári Törvénykönyv 932. szakasza (1) bekezdésének (1) albekezdése, 892. szakasza (1) bekezdésének (1) albekezdése, valamint 2366. szakasza szerint a vevő jóhiszeműségét vélelmezi. A bizonyítási teher áttolódása különösen azokban az esetekben nagy jelentőségű, amikor hibás teljesítés miatt a jogszabályi felelősség fennállását vizsgálják, és az adósnak (alperes) kell bizonyítania, hogy nem felel a Polgári Törvénykönyv 280. szakasza (1) bekezdésének (2) albekezdése alapján fennálló kötelezettség nem teljesítéséért.

  3. A bizonyítási teher enyhítése
    1. A törvényi vélelmek enyhítést jelentenek azon félre nézve, akire a bizonyítási teher nehezedik, mivel így csak a vélelem alapját képező tényeket kell bemutatnia és bizonyítania (a ZPO (Polgári Perrendtartás) 292. szakasza). Törvényi vélelem vonatkozhat olyan tényre, mint például az, hogy a zálogcédula birtoklásának erejénél fogva átkerül a hitelező tulajdonába (a Polgári Törvénykönyv 1117. szakaszának (3) bekezdése). Olyan jogokra is vonatkozhatnak, mint például az a vélelem, hogy a hagyatéki igazolás birtokosa az örökös (a Polgári Törvénykönyv 2365. szakasza).
    2. A jogi vélelem elvileg - más jogi rendelkezés hiányában - a ZPO 292. szakaszában foglaltak szerint megdönthető.

      Lap tetejeLap teteje

    3. A törvényi vélelmek eleve hasonlítanak azokhoz a valóságban létező vélelmekhez, amelyeken az első látásra meggyőző bizonyítékok alapulnak. Első látásra meggyőző a bizonyíték, ha a bizonyítandó tény - az ügy valamennyi vitathatatlan és kétségtelen körülményének figyelembe vétele mellett - az események szokásos rendjében jellemzően előfordul. Az első látásra meggyőző bizonyítékokat elsősorban az okozati viszony és a vétkesség megállapítására használják (például ki a vétkes, ha az autót nekivezetik egy fának).
    4. Az ellenérdekű fél olyan tények alapján megtámadhatja a vélelmet, amelyek alapos kételyt ébresztenek valamely esemény jellemző előfordulása iránt.

    5. Az esetjog kockázati területenként - a méltányosság és az érdekek tisztességes egyensúlyban tartása alapján - mindinkább meghatározza a bizonyítási teher megoszlását. A legjelentősebb példák a következők:
Termékfelelősség (a Polgári Törvénykönyv 823. szakaszának (1) bekezdése)

A hibás termékekre, a jogszabályon alapuló jogok megsértésére és a kettő közötti okozati összefüggésre vonatkozó bizonyítási teher a panaszosra nehezedik, a gyártónak pedig a hiba nem létezését kell bizonyítania.

Orvosi felelősség

Ebben az esetben a bizonyítási teher enyhítésének körébe tartozhat a bizonyítási teher nem megfelelő vagy helytelen orvosi dokumentáció (műtéti jelentések és betegkartonok) címén történő áttolódása. Súlyos orvosi hiba esetén a panaszosnak mindössze azt kell bizonyítania, hogy a hiba okozhatta volna az állítólagos testi sérülést. Ha a tényleges okozati összefüggést bizonyítani kell, a bizonyítási teher enyhítése a panaszos számára magában foglalhatja a bizonyítási teher áttolódását az orvosra.

Lap tetejeLap teteje

Pontosítási és tanácsadási kötelezettség

Szerződéses pontosítási, tájékoztatási és tanácsadási kötelezettség be nem tartása esetén a jogsértőnek kell bizonyítania, hogy a jogsértés akkor is bekövetkezett volna, ha kötelezettségeinek megfelelően járt volna el. A jog ugyanis fenntartja a vélelmet, hogy a sértett fél a rendelkezésére bocsátott információk szerint járt volna el.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie egy tényről ahhoz, hogy ítéletét az adott tényre alapozva hozza meg?

(A bíróságnak teljes mértékben meg kell-e győződnie egy tény igaz voltáról, vagy kétség esetén a nagy valószínűség is elegendő?)

A ZPO 286. szakasza a bizonyítékok szabad értékelésének alapelvét rögzíti. Ezen elv értelmében a bíróság mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy egy vélelem - az eljárás egész tartalmára és a felvett bizonyítékokból levont következtetésekre figyelemmel - megfelel-e a valóságnak vagy sem.

A rendkívül nagy vagy nagy valószínűség nem elegendő egy tény bizonyításához, de minden kétséget nem szükséges kizárni. Az esetjog szerint mindössze a bizonyosság szokásos napi életben valószínű mértékének kell fennállnia, amely nem zárja ki teljesen a kétséget, hanem csekély mértékben engedélyezi azt.

A bizonyítás szükséges mértéke alól létezik egy kivétel, amikor a jog elfogadja, hogy a tények hitelt érdemlőnek bizonyultak. A vélelem hitelt érdemlő, ha rendkívül nagy a valószínűsége, hogy megfelel a valóságnak. A hitelesség bizonyításához a feleknek nem kell szigorú bizonyítékokat bemutatniuk (tanúk, okiratok, bírósági szemle, szakértői bizonyíték vagy a felek kihallgatása). Az eskü alatt történő megerősítés engedélyezhető például a ZPO 194. cikke értelmében.

Lap tetejeLap teteje

II. Bizonyításfelvétel

3. A bizonyításfelvétel mindig valamelyik fél kérelmére történik, vagy a bíró bizonyos esetekben maga is kezdeményezheti?

Azon elv alapján, miszerint a polgári eljárásban a keresetet a felek által hivatkozott tények és előterjesztett kérelmek alapján kell elbírálni, a feleknek kell a szóban forgó tényeket és a vonatkozó bizonyítékokat bemutatni. Maga a bíróság nem mutathatja be a tényeket döntésének alapjaként. Ezek a korlátozások a bíróság tájékoztatási és pontosítási kötelezettségeiből fakadnak (a ZPO 139. szakasza).

Néhány esetben a bíróság bizonyítást vehet fel a fenti elv ellenére, azonban kizárólag annak érdekében, hogy a felek megalapozottan mutathassák be a tényállást, és nem használható fel a tények nyomozása céljából.

A bíróság szemlét és szakértői jelentéseket (a ZPO 144. szakasza), okiratok bemutatását (a ZPO 142. szakasza), valamint a fél további kihallgatását (a ZPO 448. szakasza) is elrendelheti. A felet a bíróság is kihallgathatja (a ZPO 448. szakasza), ha a meghallgatásból vagy a felvett bizonyítékokból levont következtetések nem elegendőek ahhoz, hogy a bíróság meggyőződhessen egy bizonyítandó tény valós vagy hamis voltáról. A bizonyítandó ténynek már kezdetben bizonyos mértékig valószínűnek kell lennie.

4.

a) Ha az egyik fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?

Miután a fél benyújtotta azokat a kérdéseket, amelyekre bizonyítást kell felvenni, a bíróság elrendeli, hogy gyűjtse össze a bizonyítékokat. Általában ez a szóbeli meghallgatáson vagy a bizonyításfelvételre irányuló hivatalos végzéssel történik a ZPO 358. szakasza értelmében. A ZPO 359. szakaszának megfelelően a bizonyításfelvételnek magában kell foglalnia a vitatott tények leírását, amelyekre a bizonyításfelvétel irányul, a bizonyításfelvétel módjának leírását, a kikérdezni kívánt tanúk és szakértők, valamint felek nevével, továbbá annak a félnek a megnevezését, aki a szóban forgó bizonyítékok felvételét kéri.

Lap tetejeLap teteje

Ezt követően a bizonyítás a vonatkozó jogi rendelkezéseknek (a ZPO 355-484. szakasza) megfelelően történik. A közvetlenség (a ZPO 355. szakasza) és a felek nyitottságának (a ZPO 357. szakasza) elvét be kell tartani.

A közvetlenség elve értelmében a bizonyítékokat az ügyet tárgyaló bíróság előtt kell bemutatni, mivel a bíróságnak értékelnie is kell azokat. A jogszabályban előírt esetek között csak egy kivétel van e szabály alól, amikor a bizonyításfelvétel felelőssége az eljáró bíróság (a ZPO 361. szakasza) vagy más bíróság (a ZPO 362. szakasza) egyik tagjára átruházható. A felek nyitottságának elve értelmében a feleknek joguk van jelen lenni az előzetes tanúmeghallgatáson és joguk van kérdést intézni a tanúkhoz (a ZPO 397. szakasza).

A ZPO 285. szakasza értelmében az összegyűjtött bizonyítékok képezik az eljárás szóbeli szakaszának alapját - a felek meghallgatását követően. A ZPO 286. szakasza értelmében a bíróságnak saját mérlegelési jogkörében, az eljárás megállapításai és a felvett bizonyítékok alapján kell megállapítania a tényállást.

b) Mely esetekben utasíthatja el a bíróság a fél bizonyításfelvételre irányuló kérelmét?

A bizonyításfelvételre irányuló kérelem eljárási okból vagy a bizonyítékokra vonatkozó szabályok alapján utasítható el, ha:

  • a tényeket nem kell bizonyítékokkal alátámasztani, azaz a tények már bizonyítottak, nyilvánvalóak vagy nem vitatják azokat;
  • a tények nem lényegesek, azaz nem lehetnek hatással a határozatra;
  • az állítólagos tényállás alátámasztására szolgáló bizonyítékok összegyűjtéséhez használt eszközök nem alkalmasak a célra (igen ritka, mivel a bizonyításfelvétel előtt a bizonyítékokat nem kell értékelni);
  • a bizonyításfelvétel módja nem megvalósítható;
  • a bizonyításfelvétel módja nem elfogadható, például jogellenes „vaktában benyújtott” követelés vagy a tanúk titoktartási kötelezettsége miatt (kivéve, ha felmentést kapnak e kötelezettségük alól);
  • a bizonyításfelvétel a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik, például a kárfelmérés során a ZPO 287. szakasza szerint;
  • a tényállást más eljárásban már jogerősen és mindkét félre nézve kötelező erővel megállapították;
  • a bizonyítékok bemutatására irányuló kérelmet azon a jogcímen utasították el, hogy a kérelem benyújtása nem történt meg időben (a ZPO 296. szakaszának (1) bekezdése);
  • a bizonyításfelvételt bizonytalan időtartamú akadály gátolja, a vonatkozó határidő lejárt vagy az eljárást más okból elhalasztották (a ZPO 356. szakasza).

5.

a) Milyen eszközei vannak a bizonyításnak?

(1) Bírósági szemle (a ZPO 371-372a. szakasza)

Lap tetejeLap teteje

A bírósági szemle a bizonyíték bíró általi közvetlen fizikai szemrevételezése. A szemléhez a bizonyíték megérintése, megszaglása, meghallgatása és megízlelése is hozzátartozik. Így tehát a hang- és videofelvétel, valamint a számítógépes adattartalom is szemlézhető.

(2) Tanúvallomás (a ZPO 373-401. szakasza)

A tanú olyan múltbeli eseményt tud megerősíteni, amelynek maga volt tanúja, ezért a tanú - a szakértővel ellentétben - személyében fel nem cserélhető.

A tanú nem részt vevő fele a jogvitának.

Ha a tanú egy adott szakértőt hív fel a tényállás vizsgálatára, az utóbbi nem szakértő tanú (a ZPO 414. szakasza), például balesetből kifolyólag elszenvedett testi sérülés esetében az orvos.

(3) Szakértő (a ZPO 402-414. szakasza)

A szakértő azt a szakértelmet bocsátja a bíró rendelkezésére a tényállás értékeléséhez, amellyel az nem rendelkezik. A szakértő maga nem állapítja meg a tényállást, csupán értékítéletet mond a megállapított tények alapján.

A szakértő kizárólag akkor kérhető fel következtetéseinek összegzésére, ha a tényállás megállapításához szaktudás szükséges. Jó példa erre az orvosi diagnózis.

Az egyik fél megbízásából készült magánszakértői jelentés csak kivételes esetben, mindkét fél hozzájárulásával fogadható el szakértői bizonyítékként.

(4) Okiratok (a ZPO 415-444. szakasza)

Az okiratok a ZPO által használt értelemben írásbeli nyilatkozatok. A jog különbséget tesz a közokiratok (a ZPO 415., 417. és 418. szakasza) és a magánokiratok (a ZPO 416. szakasza) bizonyító ereje között.

Lap tetejeLap teteje

(5) A felek kihallgatása (a ZPO 445-455. szakasza)

A felek kihallgatása más bizonyítási formákhoz képest alárendelt, és kizárólag a fő bizonyítás céljából elfogadható (a ZPO 445. szakaszának (2) bekezdése). A felek csak az ellenérdekű fél vagy a bíróság hozzájárulásával hallgathatók ki.

b) Milyen módszerekkel vehető fel bizonyíték tanúktól, és e módszerek különböznek-e a szakértőtől történő bizonyításfelvételhez alkalmazott módszerektől? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására?

Mindenfajta bizonyíték azonos bizonyító erővel rendelkezik, mivel a bíróság mérlegelési jogkörében értékelheti a bizonyítékokat. Az egyetlen különbség a bizonyításfelvétel módjában van.

A ZPO 394. szakaszának (1) bekezdése értelmében minden tanút egyenként, a továbbiakban meghallgatandó tanúk jelenlétének kizárása mellett kell meghallgatni. Az egymásnak ellentmondó vallomást tevő tanúk szembesíthetők (a ZPO 394. szakaszának (2) bekezdése).

A tanút kihallgatása előtt figyelmeztetik, hogy az igazat kell mondania, ezt követően a tanút felszólíthatják eskütételre is a ZPO 395. szakaszának (1) bekezdése szerint. A tanútól megkérdezik személyes adatait (a ZPO 395. szakaszának (2) bekezdése), majd kihallgatják az ügy tárgyáról (a ZPO 396. szakasza). A bíróság minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy segítse a tanút a vallomástételben. További kérdéseket is intézhet a tanúhoz egyes kérdések tisztázása vagy annak biztosítása érdekében, hogy a tanú vallomása teljes legyen.

Lap tetejeLap teteje

A feleknek joguk van jelen lenni a tanúk kihallgatásakor, és kérdéseket is intézhetnek a tanúkhoz. Fő szabályként maguk a felek csak benyújthatnak kérdéseket a bírósághoz, amelyeket a bíró tesz fel a tanúnak, míg a jogi képviselő közvetlenül is kérdezheti a tanút (a ZPO 397. szakasza).

A tanúkihallgatásra vonatkozó szabályok a szakértő tanúra és az ügyben részt vevő felek kihallgatására is alkalmazandók (a ZPO 402. és 451. szakasza).

Az okirati bizonyítékot be kell nyújtani. Ha a bizonyítékot bemutató félnek nincs birtokában a szóban forgó okirat, hanem az ellenérdekű fél vagy harmadik fél rendelkezik az okirattal, felkérik az ellenérdekű felet vagy harmadik felet az okirat benyújtására (a ZPO 421. és 428. szakasza). Az okiratok bemutatásának kötelezettségét a Polgári Törvénykönyv rögzíti; e kötelezettség akkor alkalmazandó, ha a bizonyítékot bemutató személy kérheti az ellenérdekű felet vagy harmadik felet az okirat közzétételére vagy benyújtására (a ZPO 422. szakasza). E kötelezettség jogalapját indokolni kell (a ZPO 424. szakasza (5) bekezdésének (2) albekezdése). Az írásbeli szakértői jelentés vagy vélemény a ZPO által használt értelemben szintén okiratnak minősül.

c) Nagyobb bizonyító ereje van-e bizonyos bizonyítási eszközöknek a többinél?

(például írásbeli bizonyíték kontra tanúvallomás, hitelesített okirat kontra magánokirat)

Elvileg nem. Azon elv alapján, miszerint a bíróság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bizonyítékok értékelésére, mindenfajta bizonyíték azonos súlyú (a ZPO 286. szakasza). Ezen elv szerint a bíróság minden összegyűjtött bizonyítékot értékel. A kötelező bizonyítékokra vonatkozó szabályokat – például amelyek a tanácskozásokról készült összefoglaló (a ZPO 165. szakasza), az ítélet (a ZPO 341. szakasza) vagy más okirat (a ZPO 415-418. szakasza) bizonyító erejére vonatkoznak – a bíráknak csak kivételes esetben kell betartaniuk.

Lap tetejeLap teteje

d) Vannak-e bizonyos tények bizonyítása érdekében kötelező bizonyítási eszközök?

(például bizonyos összeget meghaladó tartozás esetén kötelező-e az írásbeli bizonyíték?)

Nincsenek, a ZPO nem ír elő kötelező bizonyítási módot meghatározott tények bizonyítására.

Egy kivétel létezik, ez azonban csak bizonyosfajta eljárásokra vonatkozik. Az okirattal, váltóval vagy csekkel kapcsolatos követelésre irányuló eljárásban a magára a követelésre vonatkozó bizonyíték kizárólag okirati formában nyújtható be, az egyéb tényekkel kapcsolatos bizonyítékok pedig kizárólag okirati formában vagy az érintett felek kihallgatása formájában elfogadhatók (a ZPO 592. és azt követő szakaszai).

6.

a) Kötelezi-e a törvény a tanúkat a tanúvallomásra?

Minden tanú, akire a német bíróságok joghatósága vonatkozik és beidézték, köteles a bírósági tárgyaláson megjelenni, esküt tenni és tanúskodni.

A ZPO 378. szakasza értelmében a tanú vallomástételi kötelezettségéhez tartozik az is, hogy az iratok alapján megvizsgálja, mit tud az adott kérdésről, és felfrissítse emlékezetét. Nincs viszont olyan kötelezettsége, hogy számára nem ismert tények után nyomozzon.

b) Mely esetekben tagadható meg a tanúvallomás?

(Ha például a tanúk az eljárásban részt vevő fél vér szerinti hozzátartozói vagy házasságkötés révén rokonai (milyen fokú?), illetve ha a vallomástétel hátrányukra volna)

Lap tetejeLap teteje

A ZPO vonatkozó szabályai az irányadóak a tanúnak arra a jogára, hogy az egyik féllel fennálló személyes kapcsolat esetén megtagadhatja a vallomástételt (383. szakasz), valamint arra a jogára, hogy alapos ok fennállása esetén bizonyos kérdésekre ne válaszoljon (384. szakasz).

A tanúnak a ZPO 383. szakasza értelmében fennálló, a vallomástétel megtagadására irányuló joga a tanú és a fél családi kapcsolatán vagy bizalmi munkakapcsolatán alapszik, és az összeférhetetlenséget kívánja megelőzni.

Ez a jog a házasság vagy élettársi kapcsolat fennállása alatt és azt követően is megilleti (1) a jegyeseket, (2) házastársakat és (3) élettársakat. Az a személy sem kötelezhető tanúskodásra, aki a fél vér szerinti hozzátartozója vagy házasságkötés révén rokona, illetve harmadfokú oldalági rokona vagy házasságkötés révén másodfokú rokona (3). Az oldalági rokonság nem jelent közvetlen hozzátartozói kapcsolatot, hanem csupán ugyanazon harmadik személytől való származást. A vér szerinti vagy házasságkötés révén fennálló rokoni kapcsolat fokát a közbeeső születések száma határozza meg.

A ZPO 383. szakaszának (4) bekezdése értelmében a papok és vallási személyek, valamint azok a személyek, akik szakemberként folyóiratok, rádió- és televízió-műsorok készítésében, gyártásában vagy terjesztésében vesznek vagy vettek részt (5), továbbá akikre tisztségüknél, beosztásuknál vagy hivatásuknál fogva olyan információkat bíztak, amelyek jellegük miatt vagy jogi rendelkezésnél fogva nem felfedhetők (6), szintén nem kötelezhetők tanúskodásra.

Lap tetejeLap teteje

A tanú vallomástételi kötelezettsége szakmai okból történő megtagadásának joga minden olyan információra vonatkozik, amelyről a fenti személyek beosztásuknál fogva szereztek tudomást.

A tanúnak a vallomástétel megtagadására irányuló, a ZPO 384. szakasza alapján fennálló joga a tanút kívánja megvédeni a kötelező tanúskodás következményeitől. Az említett szakasz jogot biztosít a tanúnak arra, hogy bizonyos kérdésekre ne válaszoljon, de - a ZPO 383. szakaszával ellentétben - nem biztosítja számára a mindenre kiterjedő hallgatás jogát.

A ZPO 384. szakasza alapján a vallomástétel megtagadására irányuló jog azokra a kérdésekre vonatkozik, amelyek megválaszolása esetén a ZPO 383. szakaszában felsorolt családi kapcsolattal rendelkező tanú vagy személy közvetlen anyagi veszteséget szenvedne (1), megszégyenítenék őt, illetőleg büntető- vagy közigazgatási eljárás indulhatna ellene (2). A tanú akkor sem kötelezhető egyes kérdések megválaszolására, ha ezzel kereskedelmi vagy üzleti titkot kellene felfednie (3).

A ZPO 385. szakasza számos kivételt tartalmaz a tanúnak a ZPO 383. és 384. szakasza alapján fennálló, a vallomástétel megtagadására irányuló joga alól. Említésre méltó a 385. szakasz (2) bekezdése, amely a papokat, vallási személyeket, továbbá azokat a személyeket, akik a ZPO 383. szakasza (1) bekezdésének (6) albekezdése alapján az anyagi jog szabályai értelmében kötelesek tartózkodni a tanúskodástól, mentesíti titoktartási kötelezettségük alól, és ezzel helyreállítja vallomástételi kötelezettségüket.

c) Sújtható-e szankcióval a tanúvallomást megtagadó személy, illetve kényszeríthető-e tanúvallomásra?

Igen. Ha a beidézett tanú nem jelenik meg, a bíróság a ZPO 380. szakaszának (1) bekezdése szerint pénzbírságot szab ki vele szemben; ha a pénzbírságot a tanú nem fizeti meg, a bíróság elzárással bünteti a tanút. Az EGStGB (a Büntető Törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény) 6. cikkének (1)  bekezdése alapján a pénzbírság mértéke 5–1000 euró, az elzárás pedig az EGStGB 6. cikkének (2) bekezdése alapján egy naptól hat hétig terjedhet. A tanút kötelezik továbbá a megjelenésének elmaradása miatt keletkező költségek viselésére.

Lap tetejeLap teteje

Ha a tanú második alkalommal sem jelenik meg, a ZPO 380. szakaszának (2) bekezdése alapján – a kiszabott pénzbírságon túl – kényszerintézkedéssel is előállítható a tárgyalásra. Ezeket az intézkedéseket nem alkalmazzák, ha a tanú megfelelően és időben indokolja távolmaradását. Ha időben benyújtja igazolási kérelmét, meg kell indokolnia a kérelemben, hogy miért nem felelős a késedelemért (a ZPO 381. szakasza).

Ha a tanú indokolás nélkül vagy jogilag megalapozatlan indokkal tagadja meg a vallomástételt, a ZPO 390. szakaszának (1) bekezdése alapján ugyanazok az intézkedések foganatosíthatók vele szemben, mint a távolmaradó és igazolási kérelmet be nem nyújtó tanúval szemben. Ha a tanú harmadik alkalommal is távol marad, a kérelemről történő vallomástétel érdekében őrizetbe vehető, azonban kizárólag a bírósági tárgyalás tartamára (a ZPO 390. szakaszának (2) bekezdése).

d) Vannak-e olyan személyek, akiktől nem szerezhető be tanúvallomás?

(cselekvőképtelen felnőttek, kiskorúak, valamelyik féllel azonos érdekű személyek, bizonyos bűncselekmények miatt elítélt személyek)

A tanúk köréből általános jelleggel kizárt személyek nincsenek. Bármely személy, akinek elmebeli állapota lehetővé teszi, hogy megértse a vonatkozó kérdéseket és válaszoljon azokra, életkorától vagy cselekvőképességétől függetlenül tanú lehet.

A korábban szándékosan tett hamis nyilatkozatért vagy hamis tanúvallomásért elítélt személyekre sem létezik külön szabály.

Lap tetejeLap teteje

Az eljárásban félként vagy valamelyik fél jogi képviselőjeként közvetlenül részt vevő személy nem lehet tanú. Egyetlen kivétel van e szabály alól, amely pertársaság esetében alkalmazandó olyan tényekre, amelyek kizárólag más pertársaság tagjaira vonatkoznak. Bizonyos körülmények között a képviselő lehet tanú, ha a tárgyalás tárgya nem függ össze az általa képviselt dologgal. A bejegyzett képviselő így például tanúvallomást tehet olyan tényekről, amelyek nem függnek össze az általa képviselt személy mint fél részvételével zajló eljárásban vállalat feladataival.

A személy tanúvallomás tételére való alkalmasságáról a tárgyalási szakban határoznak.

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanú meghallgatásakor? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológiával, például televíziós vagy videókonferencia segítségével?

(Ki vezeti a tanúk kihallgatását? Kihallgathatja a bíró a tanúkat? Az ellenérdekű fél is intézhet kérdést a tanúhoz?)

A bíróság vezeti a tanúk kihallgatását. A tárgyaló bíróság egyik tagja kinevezhető a tanúkat kihallgató bíró tisztségére. A ZPO 375. szakaszának (1a) bekezdése gyakran alkalmazandó ebben az esetben.

Minden tanút egyenként, a továbbiakban meghallgatandó tanúk jelenlétének kizárása mellett kell meghallgatni (a ZPO 395. szakaszának (1) bekezdése). Az egymásnak ellentmondó vallomást tevő tanúk szembesíthetők (a ZPO 394. szakaszának (2) bekezdése).

A feleknek joguk van jelen lenni a tanúk kihallgatásakor, és kérdéseket is intézhetnek a tanúkhoz. Általában maguk a felek csak benyújthatnak kérdéseket a bírósághoz, amelyeket a bíró tesz fel a tanúnak, míg a jogi képviselő közvetlenül is kérdezheti a tanút (a ZPO 397. szakasza).

Lap tetejeLap teteje

A tanú videokonferencia segítségével is meghallgatható, ha kikérték az érintett felek véleményét, és azok hozzájárulnak ehhez (a ZPO 128a. szakaszának (2) bekezdése). A tanú vagy szakértő hozzájárulása kötelező, mivel a továbbítás magánszemélyként fennálló jogaikat érinti.

III. A bizonyíték értékelése

8. Ha az egyik fél nem törvényesen szerzett be bizonyítékot, léteznek-e korlátozások a bíróságra nézve az ítélethozatalt illetően?

(például: jogellenes felvétel)

A bíróság számára bizonyos törvényi rendelkezések tilthatják a bizonyíték felhasználását, például a Központi Szövetségi Nyilvántartásból törölt vagy törlendő ítéletek felhasználásának tilalma (a BZRG (a Központi Szövetségi Nyilvántartásról szóló törvény) 51. szakasza).

A bíróság számára a Szövetségi Alkotmánybíróság esetjoga is tilthatja a bizonyíték felhasználását olyan esetben, amikor a bizonyításfelvétel az Alkotmány által védett személyhez fűződő jogot sértene, és a bizonyíték felhasználása - az érintett érdekek összeegyeztetésével - kivételesen sem indokolható.

Az esetjog alapján a bíróság nem használhat fel például titkos hangfelvétellel készült bizonyítékot. Ugyanez vonatkozik a mini adókészülékek, mikrofonok és hifiberendezések beszélgetések lehallgatására történő felhasználására, valamint jogellenesen megszerzett személyi iratok, például naplók, magánlevelek felhasználására.

Ilyen körülmények között is hozható azonban határozat az ütköző jogok eseti alapon történő egyeztetése mellett arról, hogy a jogellenesen megszerzett bizonyíték felhasználható - feltéve, hogy ez a magánélet lényeges területét nem érinti.

Külön határozatot kell hozni arról, hogy a fenti tilalom nem ütközik-e az eljárásjoggal az egyes rendelkezések esetében. Az eljárási hibák - különösen a tárgyalásvezetés módja - a ZPO 295. szakaszának (1) bekezdése szerint orvosolhatók. A fél tanúként történő meghallgatása például opcionális eljárási hiba, azaz a bizonyíték felhasználható, ha a felek a következő szóbeli meghallgatás végéig nem élnek a rendelkezés adta lehetőséggel, illetve nem élnek ellentmondással a hibával szemben. Ha nem tájékoztatják a tanút a vallomástétel megtagadásának jogáról, ez a ZPO 295. szakaszának (1) bekezdése alapján szintén orvosolható.

A közérdekű szabályok betartása azonban nem szabadon választható (a ZPO 295. szakaszának (2) bekezdése). A példák közé tartoznak a bíróság által kötelezően figyelembe veendő kérdések, mint például az eljárás előfeltételei, a jogorvoslatok elfogadhatósága és a bíró kizárása a bírói tisztség ellátásából.

9. Ha fél vagyok a perben, elfogadható-e a nyilatkozatom bizonyítékként?

Amint az 5. a) és c) pontban szerepel, a felek kihallgatása bizonyos körülmények között elfogadható mint a bizonyításfelvétel módja. Az ilyen módon beszerzett bizonyítékok értékelése viszont a bíróság mérlegelési jogkörébe tartozik (a ZPO 286. szakasza).

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Németország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 18-10-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság