Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Finnország

Utolsó frissítés: 06-11-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Finnország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A bizonyítási teher I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Van olyan szabály, amely szerint bizonyos tényeket nem szükséges bizonyítani? Milyen esetben? Bizonyítékok bemutatásával cáfolhatók-e az ilyen előfeltevések? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tényre alapozza? 2.
II. Bizonyítékok felvétele II.
3. A tanúk meghallgatása mindig valamelyik fél kérelme alapján történik, vagy bizonyos esetekben a bíró saját kezdeményezésére is vehet fel bizonyítékot? 3.
4.
a) Ha valamelyik fél bizonyítékfelvételi kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek? a)
b) Milyen esetben utasíthatja el a bíróság valamelyik fél bizonyíték beszerzésére irányuló kérelmét? b)
5.
a) Melyek a bizonyítékok eszközei? a)
b) Mi az eljárás a tanúmeghallgatás során, és miben különbözik a tanúmeghallgatás a szakértők meghallgatásától? Melyek az írásbeli vallomás és a szakértői beszámoló/szakvélemény benyújtására vonatkozó szabályok? b)
c) Egyes bizonyítási módok erősebbek-e másoknál? c)
d) Bizonyos tényeket kötelező-e egy adott módon igazolni? d)
6.
a) A törvény kötelezővé teszi-e a vallomástételt a tanú számára? a)
b) Milyen esetben lehet a vallomástételt megtagadni? b)
c) A vallomástételt megtagadó személy ezért szankcionálható-e, illetőleg kényszeríthető-e a tanúskodásra? c)
d) Van-e olyan személy, aki tanúként nem hallgatható meg? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúmeghallgatás során? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológia segítségével, mint pl. televízión vagy videokonferencián keresztül? 7.
III. A bizonyítékok értékelése III.
8. Ha a bizonyítékot valamelyik fél nem jogszerű úton szerezte be, vannak-e korlátozások a bírósággal szemben az ítélethozatalra vonatkozóan? 8.
9. Mint az ügyben szereplő fél, saját nyilatkozatom tanúvallomásnak számít-e? 9.

 

I. A bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

A felperesnek kell bizonyítania a keresetet alátámasztó tényeket, míg az alperes az általa hivatkozott tényeket köteles bizonyítani. Az a peres fél, aki nem terjeszt be bizonyítékokat, azt kockáztatja, hogy az általa előadottak bizonyítatlanul maradnak.

b) Van olyan szabály, amely szerint bizonyos tényeket nem szükséges bizonyítani? Milyen esetben? Bizonyítékok bemutatásával cáfolhatók-e az ilyen előfeltevések?

Az elismert tényeket nem szükséges bizonyítani. Nem kell továbbá bizonyítani a köztudomású vagy a bíróság előtt hivatalból ismert tényeket. Az ellentétes értelmű bizonyíték bemutatása természetesen megengedett.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét e tényre alapozza?

A jog e tekintetben csupán azt mondja ki, hogy a bíróság a felmerült tények gondos mérlegelését követően eldönti, mi tekintendő igaznak az adott ügyben. Finnországban a „bizonyítékok szabad mérlegelésének” elve érvényesül, így az igazság kiderítése azon múlik, hogy megfelelő bizonyítékokat mutattak-e be a bíróságnak.

II. Bizonyítékok felvétele

3. A tanúk meghallgatása mindig valamelyik fél kérelme alapján történik, vagy bizonyos esetekben a bíró saját kezdeményezésére is vehet fel bizonyítékot?

A gyakorlatban az érdekelt feleknek maguknak kell begyűjteniük azokat a bizonyítékokat, amelyekre hivatkozni kívánnak. Valójában a jog a bíróság számára is megengedi, hogy saját kezdeményezésére bizonyítékokat gyűjtsön. Azonban ha az adott ügy peren kívüli egyezséggel rendezhető, a bíróság saját kezdeményezése alapján új tanút nem hívhat be, illetőleg okiratot nem rendelhet be, ha azt mindkét fél ellenzi.

Lap tetejeLap teteje

Bizonyos esetekben, mint például az apaság megállapítása, azt is a bíróságnak kell biztosítania, hogy valamennyi szükséges iratot beszerezzék.

4.

a) Ha valamelyik fél bizonyítékfelvételi kérelmét jóváhagyják, milyen lépések következnek?

A tanúk meghallgatása a főtárgyaláson történik.

b) Milyen esetben utasíthatja el a bíróság valamelyik fél bizonyíték beszerzésére irányuló kérelmét?

A bíróság többek között akkor tagadhatja meg az ilyen irányú kérést, amikor a bizonyíték nem tartozik a tárgyhoz, az ügy az adott vonatkozásban már bizonyítást nyert, illetőleg amikor az érdekelt fél túl későn terjeszti elő bizonyíték benyújtására vonatkozó kérelmét.

5.

a) Melyek a bizonyítékok eszközei?

A bizonyítási módok a következők: az érdekelt felek, tanúk és szakértők meghallgatása; írásbeli bizonyítékok és szakértői nyilatkozatok benyújtása; szemle.

b) Mi az eljárás a tanúmeghallgatás során, és miben különbözik a tanúmeghallgatás a szakértők meghallgatásától? Melyek az írásbeli vallomás és a szakértői beszámoló/szakvélemény benyújtására vonatkozó szabályok?

Nincs különbség a tanú vagy szakértő szóbeli meghallgatása és az írásbeli szakértői vélemény értékelése között. Másrészről a tanú írásbeli nyilatkozatot nem tehet.

Lap tetejeLap teteje

c) Egyes bizonyítási módok erősebbek-e másoknál?

Nem. A bíróság a bizonyítékokat szabadon mérlegelheti.

d) Bizonyos tényeket kötelező-e egy adott módon igazolni?

Nem.

6.

a) A törvény kötelezővé teszi-e a vallomástételt a tanú számára?

Főszabályként a tanú a vallomástételt nem tagadhatja meg.

b) Milyen esetben lehet a vallomástételt megtagadni?

Például valamelyik érdekelt fél házastársa, vőlegénye/menyasszonya, valamint közvetlen leszármazottja vagy felmenő ági rokona jogosult a vallomástételt megtagadni. Ezen túlmenően a jog számos egyéb helyzetet is ismer, amikor a tanú jogosult, illetőleg köteles a vallomástételt megtagadni.

c) A vallomástételt megtagadó személy ezért szankcionálható-e, illetőleg kényszeríthető-e a tanúskodásra?

Az a tanú, aki a vallomástételt jogszerű indok nélkül megtagadja, pénzbírság terhe alatt köteles e kötelezettségének eleget tenni. Ha a tanú ennek ellenére nem egyezik bele a tanúskodásba, a bíróság elrendelheti őrizetbe vételét arra az időre, amíg a vallomástételhez hozzájárul.

d) Van-e olyan személy, aki tanúként nem hallgatható meg?

A bíróság szabadon döntheti el, hogy pl. 15 év alatti vagy mentálisan zavart állapotú személy tanúként meghallgatható-e.

Lap tetejeLap teteje

Személyek bizonyos csoportjai bizalmi helyzetükkel kapcsolatos dolgok vonatkozásában nem tehetnek tanúvallomást; ide tartoznak az orvosok és védőügyvédek.

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúmeghallgatás során? Milyen feltételek mellett hallgatható meg a tanú új technológia segítségével, mint pl. televízión vagy videokonferencián keresztül?

Főszabályként a tanú kikérdezését az őt megnevező fél kezdi. Ezt követően az ellenérdekű fél jogosult a tanút kikérdezni. Ezután a bíróság és az érdekelt felek intézhetnek kérdéseket a tanúhoz.

Ha az ülésen részt vevők között – a bíróság jóváhagyásával – audiovizuális kapcsolatot létesítenek, a tanú videokonferencia útján vagy egyéb megfelelő műszaki adatátviteli módszerrel is meghallgatható. Ez a lehetséges eljárás például akkor, amikor a tanú a bíróság felkeresésében akadályoztatva van, vagy részvétele aránytalanul nagy költséggel járna, illetőleg ha a tanú 15 év alatti személy. Bizonyos helyzetekben a tanú telefonon is kikérdezhető.

III. A bizonyítékok értékelése

8. Ha a bizonyítékot valamelyik fél nem jogszerű úton szerezte be, vannak-e korlátozások a bírósággal szemben az ítélethozatalra vonatkozóan?

Ilyen esetre a jog nem tartalmaz közvetlen rendelkezést. A bíróságnak saját jogkörében kel eldöntenie, milyen súlyt kap az ilyen bizonyíték.

9. Mint az ügyben szereplő fél, saját nyilatkozatom tanúvallomásnak számít-e?

Igen. Az érdekelt felek vallomástétel céljából szabadon meghallgathatók, és polgári ügyben az ügy szempontjából különös fontosságú tényekkel kapcsolatban eskü alatt is meghallgathatók. Az érdekelt fél vallomásában közölt nyilatkozatát ugyanolyan szempontok szerint mérlegelik, mint a tanúk nyilatkozatait.

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Finnország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 06-11-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság