Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Csehország

Utolsó frissítés: 17-10-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Csehország

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A bizonyítási teher I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Vannak olyan szabályok, amelyek bizonyos tényekre nézve mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? E vélelmekkel szemben van helye az ellenkező bizonyításának? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét a tény fennállására alapozza? 2.
II. A bizonyítás felvétele II.
3. A bizonyítás elrendelése mindig a fél kérelmére történik, vagy egyes esetekben a bíróság hivatalból is elrendelheti a bizonyítást? 3.
4.
a) Milyen lépésekre kerül sor azt követően, hogy a fél bizonyítás iránti kérelmének a bíróság helyt adott? a)
b) Milyen esetekben utasítják el a fél bizonyítás iránti kérelmét? b)
5.
a) Milyen bizonyítási eszközök vannak? a)
b) Milyen módon vehető fel a tanúk vallomása, és különbözik-e ez a szakértő tanúk meghallgatásától? Melyek az írásbeli tanúvallomás és a szakértői beszámoló/vélemény benyújtásának szabályai? b)
c) Egyes eszközök erősebbek más eszközöknél? c)
d) Meghatározott tények bizonyításához meghatározott bizonyítási eszközöket kell alkalmazni? d)
6.
a) A tanúk tanúzási kötelezettségét törvény írja elő? a)
b) Milyen esetekben tagadhatják meg a tanúk a vallomástételt? b)
c) A vallomástételt megtagadó személy kényszeríthető vagy büntethető? c)
d) Vannak olyan személyek, akik nem kötelezhetők vallomástételre? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúkihallgatás során? Milyen feltételek között hallgatható ki a tanú új technológiák – úgymint tele- vagy videokonferencia – igénybe vételével? 7.
III. A bizonyíték mérlegelése III.
8. A bíróság korlátozva van-e abban, hogy ítéletét olyan bizonyítékra alapozza, amelyet valamely fél jogellenesen szerzett? 8.
9. A peres félként általam tett nyilatkozat bizonyítéknak számít? 9.

 

I. A bizonyítási teher

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

A bizonyítási teher a „perbeli tényállítás terhe” fogalmából származik, amelyet  elsősorban az a jogi rendelkezés határoz meg, amelynek alapján valamely jog érvényesíthető a bíróság előtt; nevezetesen az adott ügyben állítandó tények összessége. A Polgári perrendtartás előírja, hogy mindegyik fél a vonatkozó bizonyítékok megjelölésével saját állításait köteles bizonyítani - e kötelezettséget nevezik „bizonyítási tehernek”. Általános szabály, hogy a bizonyítási teher minden olyan személyre vonatkozik, aki az adott ügyre vonatkozóan állítást tesz.

Mindegyik fél állításai erejéig köteles eleget tenni tények állításának terhéből és a bizonyítási teherből fakadó kötelezettségének. Ha a fél által állított tények és az előterjesztett bizonyítékok hiányosak, a bíróság köteles erről tájékoztatni a felet.

Ha a bíróság úgy véli, hogy a valamely fél által állított tényeket a peres eljárásban nem bizonyították, köteles tájékoztatni a felet, hogy valamennyi állítás vonatkozásában bizonyítékokat kell előterjesztenie, és amennyiben a fél nem tesz eleget e kötelezettségének, elveszítheti a pert. A bíróság azonban kizárólag a tárgyaláson köteles ezt a tájékoztatást megadni, írásban (például idézésben) nem.

Ha a bíróságnak kétsége van egyes tényekkel kapcsolatban, felkéri a felet további bizonyítékok bemutatására. Ha a tények kizárólag szakértői ismeretek segítségével bizonyíthatók, a bíróság általában szakvéleményt készíttet; ha a bíróságnak a szakvélemény helyességével kapcsolatban kétsége támad, a szakvéleményt ki kell egészíteni vagy új szakvéleményt kell készíteni.

Lap tetejeLap teteje

b) Vannak olyan szabályok, amelyek bizonyos tényekre nézve mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? E vélelmekkel szemben van helye az ellenkező bizonyításának?

Nem kell bizonyítani a közismert tényeket (azaz amelyek egy adott helyen és időben az emberek nagy csoportja - így a bírák számára is - ismertek), valamint azokat a tényeket, amelyekről a bíróságnak más tevékenységéből következően tudomása van, továbbá a Cseh Köztársaság Jogszabálygyűjteményében közzétett vagy bejelentett jogi rendelkezéseket. A bíróság tudomást szerezhet külföldi jogszabályokról saját vizsgálatával az Igazságügyi Minisztérium nyilatkozatán keresztül vagy szakértői vélemény útján. Bizonyítékok előterjesztésével mindezek a tények cáfolhatók.

Bizonyosfajta tényekre a jogszabály vélelmet is megállapíthat (az ilyen vélelmek felsorolása nem tartozik e szöveg tárgykörébe; az adott ügyre vonatkozó anyagi jogszabálytól függően kell értékelni e vélelmeket); a vélelem lehet megdönthető, amely esetben elfogadnak a vélelemmel ellentétes bizonyítékot, és - kivételes esetben - megdönthetetlen, amikor ellentétes bizonyítékot nem fogadnak el. Megdönthető vélelem esetében a bíróság köteles a vélelmet bizonyítottnak tekinteni, amennyiben egyik fél sem terjeszt elő bizonyítékot a vélelem megdöntésére, azaz nem bizonyítja a tény ellenkezőjét az eljárásban. Néhány megdönthető vélelem ellenkezőjének bizonyítása kizárólag jogszabályban meghatározott határidőn belül történhet.

A tények másik fajtája, amelyet nem kell bizonyítani, és amelyre vonatkozóan ellenkező bizonyítékok nem is állnak rendelkezésre, a hatáskörrel rendelkező hatóságok külön jogszabály értelmében büntetendő bűncselekmény, jogsértés vagy más közigazgatási szabálysértés elkövetéséről szóló határozata, az elkövető kilétéről szóló határozat, valamint a személyes jogállásról szóló határozat. A bíróságra nézve azonban a bűncselekmény elkövetéséről szóló határozat, illetőleg az elkövető kilétéről szóló határozat nem kötelező erejű, ha a határozatot helyszíni eljárásban hozták. A büntető ítélet alapján hozott egyéb döntés, valamint a közigazgatási cselekmény ügyében hozott határozat sem kötelező a bíróságra nézve.

Lap tetejeLap teteje

A megdönthető vélelem különleges fajtáját képezik azok a tények, amelyek szerint a féllel szemben közvetlenül vagy közvetve nemi vagy más körülmény szerinti megkülönböztetést alkalmaztak. Ezt követően a bizonyítási teher az ellenérdekű félre nehezedik, akinek bizonyítania kell, hogy a féllel szemben nem alkalmaztak megkülönböztetést.

Ha a tényt közokirattal bizonyítják, a bizonyítási teher arra a félre hárul, amelyik cáfolni kívánja az okirat hitelességét. Ezzel ellentétben, amikor a bizonyítás magánokirattal történik, a bizonyítási teher az okiratot előterjesztő félé. Ha a fél az állítását magánokirattal támasztja alá, és az ellenérdekű fél vitatja az okirat hitelességét vagy szabályszerűségét, a bizonyítási teher visszaszáll arra a félre, amelyik ezt a bizonyítékot előterjesztette, aki köteles állítását más bizonyítási eszközzel alátámasztani. A felek azonos állításait rendszerint nem kell bizonyítani, és a bíróság elfogadott ténynek tekinti azokat.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét a tény fennállására alapozza?

A bírósági eljárásban a bizonyítékok szabad értékelésének elve érvényesül, azaz a jogszabály nem állapít meg pontos határokat arra nézve, hogy a  bíróság mikor köteles bizonyítottnak elfogadni egy tényt, és mikor nem. A jogszabály úgy rendelkezik, hogy „a bíróság mérlegelési jogkörében értékeli a bizonyítékokat, minden egyes bizonyítékot külön-külön, és az összes bizonyítékot egymással összefüggésben; a bíróság mindenre megfelelő figyelmet fordít, ami az eljárás során napvilágra kerül, a felek által előadott tényeket is ideértve”.

Lap tetejeLap teteje

Általánosságban: ha a bizonyítékok értékelése során végzett vizsgálatok arra a következtetésre vezetnek, hogy az állítások valóságossága nem erősíthető meg, de nem is tagadható, az ítélet arra a félre nézve kedvezőtlen lesz, aki állításainak valóságosságát bizonyítani akarta.

A bíróság saját megállapításai alapján hozza meg ítéletét. A megállapítás olyan helyzetet jelent, amelynek tekintetében ésszerű vagy alapos kétség nem áll fenn (azaz a bíróságnak lehetnek bizonyos kétségei, azok azonban nem lehetnek alapvető jellegűek).

II. A bizonyítás felvétele

3. A bizonyítás elrendelése mindig a fél kérelmére történik, vagy egyes esetekben a bíróság hivatalból is elrendelheti a bizonyítást?

A peres eljárásban általános alapelv, hogy a bíróság kizárólag a beterjesztett bizonyítékokat veszi figyelembe; a bíróság úgy is dönthet azonban, hogy egyes bizonyítékokat nem vesz fel - rendszerint akkor, ha a szóban forgó tényt bizonyítottnak tekinti. Ha egyik fél sem javasolja egyes bizonyítékok beterjesztését, azonban az eljárás során nyilvánvalóvá válik, hogy szükség volna az említett bizonyítékokra, a bíróság maga indítványozza e bizonyítékok felvételét.

Ezzel ellentétben a nem peres eljárásban, azaz olyan ügyekben, amelyekben az eljárás kereset nélkül is indítható, valamint a házasságkötés engedélyezése iránti eljárásban, az apaság megállapítása vagy az apaság vélelmének megdöntése iránti eljárásban, az annak megállapítására irányuló eljárásban, hogy a gyermek szüleinek beleegyezése szükséges-e a gyermek örökbefogadásához, az örökbefogadási eljárásban, a választottbíró vagy a választottbírósági tanács elnöke kijelölése iránti eljárásban, a kereskedelmi nyilvántartással kapcsolatos ügyben indított eljárásban, a lakásbérleti szerződés felmondásához fűződő szankciókkal kapcsolatos eljárásban, politikai párt vagy politikai mozgalom feloszlatásával, illetőleg tevékenységének felfüggesztésével és megújításával kapcsolatos eljárásban, külföldi személy őrizetbe vételének jogszerűségéről és szabadon bocsátásáról szóló eljárásban, valamint kereskedelmi társaságokkal, szövetkezetekkel és más jogi személyekkel kapcsolatos egyes kérdésekről szóló eljárásokban a bíróság a felek által előterjesztett bizonyítékokon felül az ügy tényállásának megállapításához szükséges további bizonyítást is köteles felvenni.

Lap tetejeLap teteje

4.

a) Milyen lépésekre kerül sor azt követően, hogy a fél bizonyítás iránti kérelmének a bíróság helyt adott?

Ha a kérelmet tárgyalás során terjesztik elő, a bíróság – amennyiben lehetséges – azonnal elrendelheti a bizonyítás felvételét; egyébként pedig dönt a bizonyítás felvételének időpontjáról és módjáról (ez a bizonyítékok fajtájától stb. függ).

b) Milyen esetekben utasítják el a fél bizonyítás iránti kérelmét?

A bíróságtól függ, milyen bizonyítékokat fogad el és milyeneket nem. Általánosságban: a bíróság nem vesz fel olyan bizonyítékot, amely megítélése szerint nem járul hozzá a kérdés tisztázásához (e rendelkezés célja a szükségtelen bizonyításfelvétel megelőzése), ugyanígy nem vesz fel olyan bizonyítékot, amelynek beszerzése a jogvita tárgyához képest aránytalan költséggel járna. Ld. még a 8. kérdést. Annak érdekében, hogy a bíróság egyértelműen értékelhesse, mely bizonyítékokat vegye fel, a felek kötelesek egyedi bizonyítékokat előterjeszteni, azaz megjelölni a tanúk nevét és egyéb azonosításra alkalmas adatait, valamint kötelesek közölni az állításokat, amelyeket a beterjesztett tanú bizonyítani fog; a felek kötelesek továbbá megjelölni az okirati bizonyítékokat, és közölni azokat a kérdéseket, amelyekkel szakértőnek kell foglalkoznia szakértői véleményben.

5.

a) Milyen bizonyítási eszközök vannak?

Lényegében minden olyan eszköz felhasználható bizonyítékként, amely alkalmas az ügy tényállásának megállapítására. Ide tartozik elsősorban a tanú, a fél vagy a szakértő meghallgatása, valamely személy kihallgatása, tárgy és – természetesen – valamely okirati bizonyíték vizsgálata.

Lap tetejeLap teteje

b) Milyen módon vehető fel a tanúk vallomása, és különbözik-e ez a szakértő tanúk meghallgatásától? Melyek az írásbeli tanúvallomás és a szakértői beszámoló/vélemény benyújtásának szabályai?

Az eljárásban félként részt nem vevő személy idézés esetén köteles a bíróság előtt megjelenni és tanúként vallomást tenni. A tanú arról tesz vallomást, amit tapasztalt és észlelt. A tanú köteles igazat mondani, és nem hallgathat el semmit. A tanú meghallgatásának kezdetén meg kell állapítani a tanú személyazonosságát, valamint a tanú szavahihetőségét esetleg befolyásoló körülményeket. A tanút tájékoztatni kell vallomásának jelentőségéről, jogairól és kötelességeiről, valamint a hamis tanúzás büntetőjogi következményeiről. A tanácsvezető bíró felkéri a tanút, hogy mondjon el mindent a meghallgatás tárgyáról, amiről tudomása van. Ezt követően a bíró felteszi a vallomás egyes vonatkozásainak kiegészítéséhez és tisztázásához szükséges kérdéseket. A bírói tanács tagjai, valamint - a tanácsvezető bíró engedélyével - a felek és a szakértők is feltehetnek kérdéseket.

A bizonyítékok szakértőtől való beszerzése elsősorban abban különbözik az előbbiektől, hogy a legtöbb esetben a szakértő írásbeli szakértői véleményt készít, és ezt követően szóban fűz megjegyzéseket a szakvéleményhez. Szakértői vélemény segítségével történik a bizonyítás azokban az ügyekben, ahol szakértői ismereteket kívánó körülményeket kell értékelni. A szakértői vélemény három részből áll: a megállapítás, amelyben a szakértő leírja az általa vizsgált körülményeket; a vélemény, amely a szakértői értékelést (a szakértő következtetéseit) tartalmazza, valamint a szakértői záradék. A szakértő rendszerint a bíróság által meghatározott egyedi kérdésekkel foglalkozik - kivéve, ha a véleményre közvetlenül jogszabályban meghatározott további követelmények is vonatkoznak (különösen a társasági jog területén). A bíróság által felkért szakértőket a nyilvántartásba vett szakértők és tolmácsok listájáról választják ki (a nyilvántartást a regionális bíróságok vezetik).

Lap tetejeLap teteje

A tanú az általa közvetlenül észlelt tényekről tesz vallomást, míg a szakértő kizárólag azon a területen teszi meg észrevételeit, ahol a tények értékelése szakértői ismeretektől függ. A szakértő következtetéseinek helyességét a bíróság nem értékeli; a bíróság a vélemény meggyőző erejét értékeli, azaz hogy a megállapított követelményekhez képest mennyire teljes, belsőleg mennyire összefüggő, és mennyire áll összhangban a többi beszerzett bizonyítékkal.

Az okirati bizonyítékot úgy szerzik be, hogy a tárgyalás során a tanácsvezető bíró az okiratot vagy annak egy részét felolvassa, vagy ismerteti annak tartalmát. A tanácsvezető bíró kérheti, hogy az a fél, akinek birtokában van valamely, bizonyítékként szükséges okirat, mutassa be ezt az okiratot, vagy beszerezheti az okiratot más bíróságtól, hatóságtól vagy jogi személytől.

c) Egyes eszközök erősebbek más eszközöknél?

Az alkalmazott módszerek egyike sem erősebb a többinél, bár egyes bizonyítási eszközök kizárólag a jogszabályban előírt bizonyítási mód lehetetlenné válását követően alkalmazhatók (kötelező írásbeli formában létrejött különféle aktusokra vonatkozóan kizárólag akkor szerezhető be bizonyíték más módon – például tanú meghallgatása útján –, ha például az írásbeli bizonyíték megsemmisült). Az, hogy a fél állításairól a fél meghallgatásával szerezzenek bizonyítékot, kizárólag akkor rendelhető el peres eljárásban, ha a kérdéses tény más módon (a meghallgatáshoz való hozzájáruláson kívül) nem bizonyítható. Ezért az egyéb bizonyítékok ennél erősebbek.

Lap tetejeLap teteje

d) Meghatározott tények bizonyításához meghatározott bizonyítási eszközöket kell alkalmazni?

Egyes esetekben a jogszabály előírhatja, hogy milyen bizonyítékokat kell beszerezni; ez az adott jogvitától függ (például a házasságkötés engedélyezése iránti eljárásban mindkét házasulandó személyt meg kell hallgatni).

Egyes tények kizárólag meghatározott módon bizonyíthatók, például váltóról vagy csekkről szóló végzés kizárólag az eredeti váltó, a váltó visszafizetéséről szóló határozat vagy más okirat alapján bocsátható ki; végrehajtási végzés kizárólag végrehajtható határozat vagy végrehajtási jogcím bemutatása alapján hajtható végre stb.).

A jogszabály egyes kötelezettségek vagy anyagi jogok alapításához (különösen vagyoni jogok és kötelezettségek esetében) írásbeli szerződést ír elő - a bizonyítás módja tehát ebből a követelményből következik.

6.

a) A tanúk tanúzási kötelezettségét törvény írja elő?

Igen, valamennyi idézett személy a törvény erejénél fogva köteles tanúként megjelenni a bíróság előtt és vallomást tenni; ebben az esetben más személy nem képviselheti őket. A tanúvallomás tételére irányuló kötelezettségét teljesítő tanú „tanú részére járó juttatásra” jogosult (a készpénzben felmerült költségek és a keresetkiesés megtérítése).

Ha a fél nem aktív dolgozó vagy a bírósági megkeresés ellenére nem terjeszt elő minden szükséges bizonyítékot, aminek következtében az eljárás elhúzódik, a bíróság a másik fél kérelmére úgy határozhat, hogy az ügyben döntő jelentőségű tények bizonyítása kizárólag egy megállapított határidőn belül történhet, ami nem lehet 15 napnál rövidebb. E határidő leteltét követően a bíróság figyelmen kívül hagyja a beterjesztett új bizonyítékokat, kivéve azokat, amelyekkel a fél az addig beszerzett bizonyítékok hihetőségét cáfolja, valamint azokat, amelyeket a felek saját hibájukon kívül nem tudtak korábban bemutatni.

Lap tetejeLap teteje

b) Milyen esetekben tagadhatják meg a tanúk a vallomástételt?

A tanú megtagadhatja a vallomástételt, ha az saját maga vagy hozzátartozói vonatkozásában a büntetőeljárás megindításának kockázatával járna; a bíróság dönt arról, hogy a vallomástétel megtagadásának indoka jogszerű-e. A bíróság köteles tiszteletben tartani a tanú bizonyos dolgok titkos, illetőleg bizalmas kezelésére irányuló törvényi kötelezettségét (például a minősített adatok védelméről szóló jogszabályban foglaltaknak megfelelően; a beteg egészségügyi dokumentációjában szereplő tények vonatkozásában – azaz orvosi titok, banktitok stb.).

c) A vallomástételt megtagadó személy kényszeríthető vagy büntethető?

A személy kényszeríthető a vallomástételre: a cseh rendőri erők előállíthatják, vagy kirívó esetben legfeljebb 50.000 cseh korona összegű bírság szabható ki vele szemben.

d) Vannak olyan személyek, akik nem kötelezhetők vallomástételre?

Általánosságban a cseh jog nem állapít meg olyan személyi kört, akiktől tanúvallomás nem szerezhető be; léteznek olyan körülmények, amelyekről egyes személyek nem tehetnek vallomást (ld. a 6.b kérdést).

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúkihallgatás során? Milyen feltételek között hallgatható ki a tanú új technológiák – úgymint tele- vagy videokonferencia – igénybe vételével?

Kizárólag a tanácsvezető bíró jogosult a tanú kihallgatására, és ő vezeti a kihallgatást. A bírói tanács többi tagja, más felek és szakértők kizárólag a tanácsvezető bíró engedélyével intézhetnek további kérdéseket a tanúhoz; a tanácsvezető bíró elutasíthatja a kérdést például akkor, ha az rávezető, beugrató jellegű, nem odaillő vagy nem célirányos.

A modern technológia igénybevétele a tanú távolról történő meghallgatására jelenleg nem lehetséges.

III. A bizonyíték mérlegelése

8. A bíróság korlátozva van-e abban, hogy ítéletét olyan bizonyítékra alapozza, amelyet valamely fél jogellenesen szerzett?

Igen. Ha a fél állításának bizonyítására olyan bizonyítékokat terjeszt elő, amelyeket az általánosan kötelező erejű jogi rendelkezések megsértésével szerzett be vagy szerzett meg, és a bizonyítékok beszerzése vagy megszerzése más természetes vagy jogi személy jogainak megsértését eredményezte, a bíróság elfogadhatatlannak minősíti az említett bizonyítékokat. Így az elfogadhatatlan bizonyítékok körébe tartozik a telefonbeszélgetés felvétele, ha az a beszélgetésben részt vevő személyek tudtán kívül történt (ezt a Távközlési törvény tiltja).

9. A peres félként általam tett nyilatkozat bizonyítéknak számít?

E bizonyíték elfogadhatóságának feltétele, hogy az ily módon bizonyítandó tények más bizonyítási eszközzel ne legyenek bizonyíthatók. Kizárólag a felek kihallgatása minősül bizonyítási eszköznek, ha azt a bíróság – mint az állított tények bizonyítására szolgáló eljárási bizonyítást – külön rendelte el.

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Csehország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 17-10-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság