Európai Bizottság > EIH > Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök > Ausztria

Utolsó frissítés: 28-11-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Ausztria

 

TARTALOMJEGYZÉK

I. Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? I.
1.
a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre? a)
b) Vannak olyan szabályok, amelyek bizonyos tényekre nézve mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? E vélelmekkel szemben van helye az ellenkező bizonyításának? b)
2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét a tény fennállására alapozza? 2.
II. A bizonyítás II.
3. A bizonyítás elrendelése mindig a fél kérelmére történik, vagy egyes esetekben a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást? 3.
4.
a) Milyen lépésekre kerül sor azt követően, hogy a fél bizonyítás iránti kérelmének a bíróság helyt adott? a)
b) Milyen esetekben utasítják el a fél bizonyítás iránti kérelmét? b)
5.
a) Milyen bizonyítási eszközök vannak? a)
b) Van-e különbség a tanú meghallgatása és a szakértő szóbeli véleménye, illetve az írásban benyújtott bizonyíték és az írásos szakértői vélemény között? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására? b)
c) Egyes eszközök erősebbek lehetnek más eszközöknél? c)
d) Meghatározott tények bizonyításához meghatározott bizonyítási eszközöket kell alkalmazni? d)
6.
a) A tanúk tanúzási kötelezettségét törvény írja elő? a)
b) Milyen esetekben tagadhatják meg a tanúk a vallomástételt? b)
c) A vallomástételt megtagadó személy kényszeríthető vagy büntethető? c)
d) Vannak olyan személyek, akik nem kötelezhetőek vallomástételre? d)
7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúkihallgatás során? Milyen feltételek között hallgatható ki a tanú új technológiák – úgymint tele- vagy videokonferencia – igénybe vételével? 7.
III. A bizonyíték mérlegelése III.
8. A bíróság korlátozva van-e abban, hogy ítéletét olyan bizonyítékra alapozza, amelyet valamely fél jogellenesen szerzett? 8.
9. A peres félként általam tett nyilatkozat bizonyítéknak számít? 9.

 

I. Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

1.

a) Milyen szabályok vonatkoznak a bizonyítási teherre?

Főszabály szerint mindkét peres félnek fel kell sorolnia az igényét alátámasztó tényeket (meggyőző bizonyítás terhe), valamint szolgáltatnia kell a megfelelő bizonyítékokat (osztrák polgári perrendtartás (ZPO), a 226. cikk (1) bekezdése és a 243. cikk (2) bekezdése). Ha az ügy szempontjából jelentős tények bizonytalanok is maradnak („non liquet” helyzet), a bíróságnak mindenképpen döntést kell hoznia. Ilyenkor játszanak fontos szerepet a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok. Mindkét félnek bizonyítania kell, hogy teljesülnek a rá nézve kedvező szabályok alkalmazásának feltételei. Rendes körülmények között a felperesnek kell bizonyítania az igényét alátámasztó, az alperesnek pedig az ellenvetéseit igazoló tényeket. Annak bizonyítása, hogy az eljárás feltételei teljesültek, a felperest terheli.

b) Vannak olyan szabályok, amelyek bizonyos tényekre nézve mentesítenek a bizonyítási teher alól? Milyen esetekben? E vélelmekkel szemben van helye az ellenkező bizonyításának?

A döntéshozatal szempontjából jelentős tényeket bizonyítani kell, kivéve, ha a törvény ez alól kivételt enged. Nem kell bizonyítani a nem vitatott tényeket (ZPO, 266. és 267. cikk), a nyilvánvaló tényeket (ZPO, 269. cikk) és a törvény által vélelmezett tényeket (ZPO, 270. cikk).

Lap tetejeLap teteje

A nem vitatott tények azon tények, amelyeket az azokat állító féllel szemben álló fél sem von kétségbe. A bíróságnak főszabály szerint valóságosnak kell elfogadnia a nem vitatott tényeket, és további vizsgálódás nélkül alapíthatja rájuk a döntését.

Egy tény akkor nyilvánvaló, ha köztudomású (sok személy előtt ismert, vagy általuk bármikor könnyen észlelhető) vagy a bíróság előtt ismert (az eljáró bíróság maga derítette fel, vagy a benyújtott iratokból egyértelműen kitűnik).

A döntéshozatal során a bíróságnak hivatalból kell figyelembe vennie a nyilvánvaló tényeket, anélkül, hogy azokra bármely fél hivatkozna, vagy bizonyítaná azokat.

A törvényi vélelmet közvetlenül jogszabály keletkezteti, hatására a bizonyítási teher megfordul. A vélelem kedvezményezettjével szemben álló félnek kell bizonyítania, hogy annak ellenére, hogy a törvényi vélelem feltételei teljesülnek, a vélelmezett tények nem állnak fenn, vagy a vélelmezett jogi helyzet nem felel meg a valóságosnak.

2. Milyen mértékben kell a bíróságnak meggyőződnie valamely tényről ahhoz, hogy ítéletét a tény fennállására alapozza?

A bírósági eljárás célja az, hogy a bírót egy adott tényről meggyőzze. A tényeket az „alapos valószínűség” fokáig kell bizonyítani, „teljes bizonyosság” nem szükséges a bíró meggyőzéséhez.

A bizonyítottság szintjei a jogszabályokban és az esetjogban az „alapos valószínűségtől” (pl. polgári törvénykönyv, a 138. cikk (1) bekezdése vagy a 163. cikk (1) bekezdése) a „bizonyossággal határos valószínűségig” terjednek. Alapos valószínűség esetén a polgári perrendtartás (274. cikk) szerint egy vélelem vagy okirat már elegendő bizonyítéknak számít. A prima facie (első ránézésre meggyőző) bizonyítékok szintén megkönnyítik a bizonyítást és kártérítési perekben leegyszerűsítik az egyébként körülményes bizonyítási eljárást. Ha egy olyan tipikus eseménysor szerepel az ügyben, amelyet az általános élettapasztalat szerint meghatározott okozati összefüggések vagy emberi mulasztások irányítanak, ezen körülményeket a prima facie bizonyítékok alapján egyedi ügyekben is bizonyítottnak veszi a bíróság.

Lap tetejeLap teteje

II. A bizonyítás

3. A bizonyítás elrendelése mindig a fél kérelmére történik, vagy egyes esetekben a bíróság hivatalból is elrendelhet bizonyítást?

A bíró saját kezdeményezésére vagy valamely fél indítványára egyaránt lefolytathat bizonyítási eljárást. Tisztán vizsgálati jellegű eljárásokban (ahol a bíróság a bíró saját kezdeményezésére kell, hogy megállapítsa az ügy fontosabb tényeit) nincs szükség a felek indítványára. Az osztrák polgári perrendtartás szerint zajló általános eljárásokban a bíró a saját kezdeményezésére bármilyen, a jelentős tényekre vonatkozó bizonyítást lefolytathat. Kötelezheti a feleket okiratok benyújtására, elrendelhet helyszíni szemlét, kérhet szakértői bizonyítást vagy meghallgathatja a szembenálló feleket. Okirati bizonyíték csak akkor nyújtható be, ha az okirat tartalmára legalább az egyik fél hivatkozott; az okirat vagy tanúvallomás nem vehető figyelembe bizonyítékként, ha az ellen mindkét fél tiltakozik. A bizonyítást minden más esetben valamely fél kérelmére folytatják le.

4.

a) Milyen lépésekre kerül sor azt követően, hogy a fél bizonyítás iránti kérelmének a bíróság helyt adott?

A bizonyítást főszabály szerint szóbeli meghallgatáson folytatják le. Az úgynevezett előkészítő ülésen (polgári perrendtartás, 258. cikk) a felek és/vagy képviselőik, valamint a bíróság közösen eljárási ütemtervet dolgoznak ki, amelyben szerepel a bizonyítási eljárás menete is. Szükség esetén bármikor sor kerülhet az eljárás folyamatával kapcsolatos további egyeztetésekre is. A bizonyítási eljárás lefolytatása után az eredményt a bíróság megvitatja a felekkel (polgári perrendtartás, 278. cikk). A bizonyítást közvetlenül az ügy döntőbírójának kell lefolytatnia. A törvény által felsorolt esetekben bizonyítás lefolytatására kölcsönös segítségnyújtás keretében is sor kerülhet. A feleket a bizonyítási eljárásra meg kell idézni, és különféle részvételi jogosultságaik is vannak, például kérdéseket tehetnek fel a tanúknak és a szakértőknek. A bizonyítási eljárást mindig a bíró indítványára folytatják le, elvileg abban az esetben is, ha az idézés ellenére a felek nincsenek jelen.

Lap tetejeLap teteje

b) Milyen esetekben utasítják el a fél bizonyítás iránti kérelmét?

A felek bizonyítási indítványát el kell utasítani, ha az a bíróság által jelentéktelennek vélt tényre irányul (polgári perrendtartás, 275. cikk), vagy ha az indítvány az eljárás elhúzását célozza (polgári perrendtartás, 275. és 278. cikk). Ha feltehető, hogy a bizonyítási eljárás nagyon elnyújtaná az eljárást, az határidőhöz is köthető (polgári perrendtartás, 279. cikk); a határidő letelte után benyújtott bizonyítási indítvány pedig elutasítható. Elutasítható a bizonyítási kérelem akkor is, ha a bizonyítás szükségtelen, mert a bíróság már meggyőződött valamely tényről, továbbá ha a kérdéses tényt nem kell bizonyítani, vagy ha a bizonyítás lefolytatása valamilyen tilalomba ütközne. A bizonyítás esetleges költségét (pl. a szakértői díjat) a bizonyítást indítványozó félnek meg kell előlegeznie. Ha a megjelölt határidőig nem tesz eleget ezen kötelezettségének, a bizonyíték utólag csak akkor nyújtható be, ha ez nem késlelteti az eljárás befejezését.

5.

a) Milyen bizonyítási eszközök vannak?

Az osztrák polgári perrendtartás által felsorolt öt klasszikus bizonyítási eszköz: okirat (292–319. cikk), tanúvallomás (320–350. cikk), szakértői vélemény (351–367. cikk), bírói szemle (368–370. cikk), és a felek meghallgatása (371–383. cikk). Alapvetően mindenféle információforrás felhasználható bizonyítékként, és a fenti csoportok egyikébe attól függően sorolandó be, hogy milyen formát ölt.

Lap tetejeLap teteje

b) Van-e különbség a tanú meghallgatása és a szakértő szóbeli véleménye, illetve az írásban benyújtott bizonyíték és az írásos szakértői vélemény között? Mely szabályok vonatkoznak az írásbeli bizonyíték és a szakértői vélemények benyújtására?

A tanúkat a bíróság a még ki nem hallgatott tanúk távollétében, egyenként hallgatja ki, hogy ne befolyásolhassák egymás vallomását. Ha a tanúk vallomása ellentmond egymásnak, szembesítésre kerülhet sor. A tanú kihallgatása tájékozódó kérdésekkel kezdődik, melyeknek célja, hogy kiderüljön, a tanú tehet-e vallomást, joga van-e megtagadni a vallomástételt, vagy nem áll-e fenn olyan körülmény, amely miatt a tanú nem tehet esküt. Az igazmondási kötelezettségre és a hamis tanúzás büntetőjogi következményeire való figyelmeztetést követően a tényleges kihallgatás a személyes adatok felvételével kezdődik. Ezután teszik fel a tanúnak a konkrét üggyel kapcsolatos kérdéseket. A peres felek részt vehetnek a tanúkihallgatáson, és a bíróság beleegyezésével kérdéseket tehetnek fel a tanúnak. A nem megfelelő kérdéseket a bíró elutasíthatja. Főszabály szerint a tanút az ügyben eljáró bíróságnak kell kihallgatnia, meghatározott körülmények között azonban sor kerülhet a tanú megkereséses eljárás keretében történő kihallgatására is.

A szakértő feladata az, hogy segítse a bíróság munkáját. Míg a tanú a tényekre vonatkozóan nyilatkozik, a szakértő olyan szaktudással látja el a bírót, amilyennel az egyébként nem rendelkezik. A szakértőt főszabály szerint az ügyben eljáró bíróság hallgatja meg. A bíró korlátozások nélkül indítványozhat szakértői bizonyítást. A szakértő az általa feltárt adatokat és a véleményét kell, hogy benyújtsa a bíróságnak. A szóbeli meghallgatás során szóban is elő kell adnia szakértői véleményét. Ha a felek kérik, a meghallgatáson a szakértőnek el is kell magyaráznia az írásbeli véleményében foglaltakat. A feltárt adatokat és a szakértői véleményt bizonyítékokkal kell alátámasztania. A magánszemélyek által készített jelentések a polgári perrendtartás értelmezése szerint nem szakértői jelentésnek, hanem magánokiratnak minősülnek.

Lap tetejeLap teteje

Az osztrák jogrend szerint a kizárólagosan írásbeli eljárás nem megengedett. Mivel azonban a bizonyítékok bármilyen formát ölthetnek, van arra lehetőség, hogy a tanúk írásban tegyék meg vallomásukat. Az ilyen vallomás azonban okirati bizonyítéknak minősül, és a bíróság szabadon mérlegelheti. Ha a bíróság azt szükségesnek tartja, és ha egyik fél sem tiltakozik a meghallgatása ellen, a tanúnak személyesen kell megjelennie a bíróság előtt.

c) Egyes eszközök erősebbek lehetnek más eszközöknél?

A bizonyítékok szabad mérlegelése a polgári perrendtartás egyik fontos alapelve (272. cikk). A bizonyítékok mérlegelése a bíró által lefolytatott bizonyítási eljárás eredményének értékelését jelenti. A mérlegelés során a bíró nincs kötve semmilyen, a bizonyítékokra vonatkozó törvényi rendelkezéshez, hanem saját szabad meggyőződése alapján kell megítélnie, hogy a bizonyítékok helytállóak-e vagy nem. A bizonyítási eszközök egyenrangúak, nincs köztük hierarchia. Az írásos bizonyítékok – a szakértői vélemény kivételével – okirati bizonyítéknak minősülnek. Az osztrák közokiratok valódisága mellett vélelem szól, vagyis feltételezik, hogy valóban a megjelölt szerv vagy személy bocsátotta ki őket. A bennük foglalt adatok pontosságát is vélelmezik. Az aláírással ellátott magánokirat szintén teljes értékűen bizonyítja, hogy az aláíró személy állításait tartalmazza, a magánokiratok pontosságát azonban a bíróság mindig szabadon mérlegelheti.

Lap tetejeLap teteje

d) Meghatározott tények bizonyításához meghatározott bizonyítási eszközöket kell alkalmazni?

Az osztrák polgári perrendtartás nem ír elő kötelező bizonyítási eszközöket az egyes esetekre. A pertárgyérték nem befolyásolja a felhasználható bizonyítási eszközöket.

6.

a) A tanúk tanúzási kötelezettségét törvény írja elő?

A tanúknak kötelező megjelenniük a bíróság előtt, kötelező vallomást tenniük és felkérésre esküt tenniük is. Ha a szabályszerűen idézett tanú megfelelő kimentési ok nélkül mulasztja el a kihallgatást, a bíróság először bírsággal sújtja, majd, ha a tanú második alkalommal sem jelenik meg, az elővezetését rendeli el. Ha a tanú indoklás nélkül, vagy jogszerűtlen indokra hivatkozva tagadja meg a vallomástételt, kényszeríteni lehet a tanúvallomás megtételére. A bíróság előtt tett hamis vallomás büntetőeljárást von maga után.

b) Milyen esetekben tagadhatják meg a tanúk a vallomástételt?

Amennyiben fennállnak a vallomástétel megtagadásának feltételei (büntető eljárásjogi törvény, 321. cikk), a tanú megtagadhatja a válaszadást egy vagy több kérdésre, teljes egészében azonban nem mentesülhet a vallomástételi kötelezettség alól. A vallomástétel a következő okokra hivatkozva tagadható meg: a vallomás botrányt okozna, bűncselekménnyel vádolná vagy közvetlen anyagi veszteséggel sújtaná a tanút vagy egy hozzá közel álló személyt, az állam által elismert titoktartási kötelezettséget sértene, művészi vagy üzleti titkot fedne fel, vagy a törvény által titkosnak minősített szavazati jog sérelmével járna. A kihallgatás előtt a bíróságnak tájékoztatnia kell a tanút a vallomástétel megtagadásának ezen feltételeiről. Ha a tanú úgy dönt, hogy él a lehetőséggel, meg kell jelölnie a vallomástétel megtagadásának okát.

Lap tetejeLap teteje

c) A vallomástételt megtagadó személy kényszeríthető vagy büntethető?

A bíróságnak kell eldöntenie, hogy a tanú jogosan tagadta-e meg a vallomástételt. Ha a tanú nem jelölt meg okot, vagy a megjelölt ok nem jogszerű, a tanú kényszeríthető a vallomástételre. (Végrehajtási törvény, 345. cikk) A kényszerítés eszköze bírság vagy – korlátozott mértékben – fogvatartás lehet. A tanú köteles megtéríteni a vallomástétel jogtalan megtagadásával a feleknek okozott kárt.

d) Vannak olyan személyek, akik nem kötelezhetőek vallomástételre?

Tanúként nem hallgathatók ki olyan személyek, akik nem (voltak) képesek észlelni a bizonyítandó tényeket, vagy előadni, hogy mit észleltek. Ezen személyek esetében a vallomástétel „abszolút” fizikai akadályba ütközik (polgári perrendtartás, 320. Z 1. cikk). Szellemileg sérült emberek, kiskorúak stb. esetében tehát egyedileg kell eldönteni, hogy kihallgathatók-e tanúként. Létezik háromféle „relatív” vallomástételi akadály is (polgári perrendtartás, a 320Z. cikk (2)–(4) bekezdése): egyházi személyek nem adhatnak ki olyan adatokat, melyek gyónási titkot vagy más hivatásbeli titkot képeznek, az állami tisztségviselők nem adhatnak ki szakmai titkot, ha a titoktartási kötelezettség alól nem kaptak felmentést, és bizonyos eljárásokban nem kötelezhető vallomástételre a közvetítői eljárásban eljárt közvetítő sem.

7. Mi a bíró és a felek szerepe a tanúkihallgatás során? Milyen feltételek között hallgatható ki a tanú új technológiák – úgymint tele- vagy videokonferencia – igénybe vételével?

A bíróság feladata, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel a tanúnak a vallomása által bizonyítandó tényekkel és az azokról való tudomásszerzésének körülményeivel kapcsolatban. A felek részt vehetnek a tanúkihallgatáson, és a bíróság beleegyezésével kérdéseket tehetnek fel a tanúnak, tisztázandó vagy kiegészítendő a vallomást. A bíró elutasíthatja a nem megfelelő kérdéseket. A tanú vallomásának lényegét, vagy szükség esetén szó szerint az egészét (lásd az 5(b) pontot) rögzíteni kell. A kép- és hangfelvevő eszközök, valamint az általuk rögzített adatok általában közvetett bizonyítéknak minősülnek. Közvetett bizonyítékok a bíróság által érzékszervi úton észlelt tulajdonságok vagy körülmények. A bizonyítási eljárás közvetlenségének alapelve miatt ilyen bizonyíték csak akkor vehető figyelembe, ha közvetlen bizonyíték (pl. tanú) nem áll rendelkezésre. Elvileg lehetséges a tanúk videotechnológia használatával történő kihallgatása, de még nincsenek erre vonatkozó külön jogszabályok. A döntéshozók jelenleg mérlegelik a videotechnológia segítségével történő kihallgatás jogi kereteinek megalkotását.

Lap tetejeLap teteje

III. A bizonyíték mérlegelése

8. A bíróság korlátozva van-e abban, hogy ítéletét olyan bizonyítékra alapozza, amelyet valamely fél jogellenesen szerzett?

Amennyiben valamely fél egy bizonyíték megszerzése érdekében szerződéses kötelezettséget szeg meg, megsérti a polgári jog valamely szabályát vagy vét az elfogadott erkölcsi normák ellen, a bíróság elfogadhatja és figyelembe veheti ugyan az így szerzett bizonyítékot, de a fél köteles megtéríteni az általa okozott kárt. Amennyiben a bizonyíték megszerzése során a fél valamely, az alkotmányban lefektetett alapvető emberi jogok és szabadságjogok védelmét szolgáló büntetőjogi rendelkezést sért meg (pl. testi sérülést okoz, emberrablást hajt végre vagy tanút vallomástételre kényszerít), az így szerzett bizonyíték nem terjeszthető elő és azt a bíróság nem veheti figyelembe. Ha kétséges, hogy bűncselekmény történt-e, a bíróság a büntetőeljárás végét jelentő jogerős döntés meghozataláig felfüggesztheti a polgári peres eljárást. Ha a bizonyíték megszerzése során elkövetett bűncselekmény nem érinti az alkotmányos emberi- és szabadságjogokat, a fél büntetőjogilag felelős lesz a cselekményeiért, de a megszerzett bizonyítékot a bíróság elfogadhatja. Csak azon illegálisan szerzett bizonyítékok nem fogadhatóak el, amelyek azáltal, hogy megakadályozzák a bíróságot az igazság kiderítésében, akadályozzák az igazságra és pontosságra épülő döntéshozatalt.

9. A peres félként általam tett nyilatkozat bizonyítéknak számít?

A perben álló felek előadása is bizonyítási eszköznek minősül. A tanúkhoz hasonlóan az eljárás során a felek is kötelesek megjelenni a bíróság előtt, vallomást tenni és esküt tenni. Ők azonban nem kényszeríthetőek sem jelenlétre, sem vallomástételre. A felek indokolatlan távolmaradását vagy a vallomástétel megtagadását a bíróság kellő gonddal, az összes körülmény figyelembe vételével értékeli. A felek csak apasági vagy házassági ügyekben kényszeríthetőek a bíróság előtti megjelenésre. A tanúkkal ellentétben, ha a peres felek egyike sérti meg az igazmondás kötelezettségét, az nem minősül bűncselekménynek, kivéve, ha a hamis tanúzásra eskü alatt került sor. A felek meghallgatását a bíró saját maga indítványozhatja.

További információk

Az osztrák jogszabályokról az Osztrák Köztársaság jogi információs rendszere nyújt tájékoztatást (http://www.ris.bka.gv.at/ Deutsch - English). További, osztrák jogot érintő információk az osztrák Igazságügyi Minisztérium honlapján találhatóak (http://www.bmj.gv.at/ Deutsch - English - français).

« Bizonyítás felvétele és bizonyítási eszközök - Általános információk | Ausztria - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 28-11-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság