Európai Bizottság > EIH > Ítéletek végrehajtása > Olaszország

Utolsó frissítés: 15-11-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Ítéletek végrehajtása - Olaszország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Az eredeti nyelvi változatot frissítettük, és áthelyeztük az európai igazságügyi portálra.


 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Mit jelent a végrehajtás a polgári és kereskedelmi ügyekben? 1.
1.1. Kérjük, foglalja össze azokat a végrehajtási intézkedéseket, amelyek arra késztethetik az alperest, hogy tegyen valamit, tartózkodjon valami megtételétől vagy fizetést teljesítsen! 1.1.
2. Milyen feltételekkel bocsátható ki a végrehajtható jogosultság vagy határozat? 2.
2.1. Az eljárás 2.1.
2.1.1. Végrehajthatók-e mind a bírósági, mind a bíróságon kívüli határozatok? 2.1.1.
2.1.2. Szükség van-e bírósági végzésre a végrehajtás engedélyezéséhez? 2.1.2.
2.1.3. Melyik bíróság illetékes a végrehajtás elrendelésére? 2.1.3.
2.1.4. Írja le a végrehajtási megbízott státuszát, szerepét, feladat- és hatáskörét! 2.1.4.
2.1.5. Benyújtható-e a végrehajtásra vonatkozó kérés ügyvéden keresztül vagy bármilyen egyéb ügyvédi tevékenység keretében? 2.1.5.
2.1.6. Kérjük, jelezzék a költségek nagyságrendjét az egyes végrehajtási intézkedések típusainál! 2.1.6.
2.2. Milyen kritériumokat alkalmaz a bíróság a végrehajtási intézkedés engedélyezésénél a követelésre vonatkozóan? Milyen kritériumokat alkalmaz a bíróság a végrehajtási intézkedés engedélyezésénél az adósra vonatkozóan? 2.2.
3. Mi a tárgya és milyen a jellege a végrehajtási intézkedéseknek? 3.
3.1. Milyen típusú vagyontárgyak tartoznak a végrehajtási intézkedések alá? 3.1.
3.2. Milyen következménnyel járnak a végrehajtási intézkedések? 3.2.
3.2.1. Az olyan adós, aki nem tartja be az intézkedést, továbbra is érvényesen rendelkezhet vagyona felett? Szankciókat vetnek ki az olyan adóssal szemben, aki nem tartja be az intézkedést? 3.2.1.
3.2.2. Milyen következményekkel jár a végrehajtási eljárás harmadik személyekre? Melyek a bank kötelezettségei az információközléssel és a számlák letiltásával kapcsolatban? Milyen szankciók alkalmazandók az intézkedés végrehajtásának megtagadása esetén harmadik felekkel szemben? 3.2.2.
3.3. Meddig érvényesek ezek az intézkedések az ítéletben szereplő adósra vonatkozóan? Van-e törvényesen előírt vagy a bírósági végzésben meghatározott határidő? 3.3.
4. Van-e lehetőség az ilyen intézkedés engedélyezésére vonatkozó határozat elleni fellebbezésre? 4.
4.1. Ki támadhatja meg a határozatot? 4.1.
4.2. Melyik bíróság foglalkozik az üggyel? 4.2.
4.3. Milyen határidőn belül nyújtható be a fellebbezés? 4.3.
4.4. Mi a fellebbezés következménye? 4.4.

 

1. Mit jelent a végrehajtás a polgári és kereskedelmi ügyekben?

A végrehajtás lehetővé teszi egy hitelező (magánszemély vagy társaság) számára, hogy beszedje, ami bírósági határozat (vagy a jogszabályok által a bírósági határozattal egyenértékűnek minősített más egyedi jogi aktus) alapján az adott személynek más személytől esedékes.

A végrehajtás tehát a jogszabályok által az igény - azaz ami követelésének az adóson történő végrehajtására irányuló eljárást kezdeményező személy részére esedékes - jellegétől függően különböző módon szabályozott eljárás (a különböző módok ismertetését ld. az 1.1. szakaszban). A végrehajtási eljárások jellegüknél fogva bírósági felügyelet alatt álló közjogi testületek közreműködésével járnak, a felek felkérik a bíróságot, hogy biztosítsa a jogszabályban rögzített eljárási szabályok betartását.

1.1. Kérjük, foglalja össze azokat a végrehajtási intézkedéseket, amelyek arra késztethetik az alperest, hogy tegyen valamit, tartózkodjon valami megtételétől vagy fizetést teljesítsen!

Az intézkedések (bírósági döntések vagy olyan egyéb intézkedések, amelyek végrehajtás esetén a döntésekkel azonos értékűek) tartalmától függően különböző módszereket kell alkalmazni a hitelező követelésének végrehajtására. A végrehajtási eljárás az alábbi formákban történhet:

  1. A legáltalánosabb végrehajtási fajta az az eljárás, amelynek célja pénzösszeg vagy dologi vagyon behajtása a végrehajtó hitelező részére. Ez az eljárás alkalmazandó, ha a hitelező - bírósági döntés vagy azzal egyenértékű intézkedés értelmében - pénzösszegre jogosult. Az eljárás két szakaszból áll: először, az ítéletben szereplő adós tulajdonát képező vagyontárgyak lefoglalása (pénz vagy más vagyon, bizonyos korlátozásokkal - ld. a 3.1. szakaszt), majd a pénzösszeg (ha pénzösszeget foglaltak le), a vagyontárgy vagy a végrehajtási eljárás alapján tartott árverésen (amelynek célja a vagyontárgyak pénzre történő átváltása) befolyt összeg átadása a hitelezőnek az adott körülmények szerint. Erre a „kényszer-kisajátítás” néven ismert eljárásra attól függően különböző szabályok alkalmazandók, hogy a vagyontárgy ingatlan („állóeszközök kényszer-kisajátítása”) vagy ingó-e (ingóságok kényszer-kisajátítása”).
  2. Az a) pontban említett végrehajtási eljárás magában foglal egy olyan eljárást, aminek eredményeképpen a hitelező az adós tulajdonában álló, de a végrehajtás időpontjában más személy (harmadik fél, akinek nincs köze a jogvitához) birtokában lévő dologi vagyontárgyat vagy az adós más személlyel szemben fennálló követelését is megszerezheti. Az eljárás lehetővé teszi, hogy a hitelező hozzájusson ahhoz, ami jár neki, az első esetben a vagyontárgy (amely az adósé, de más személy birtokában van) kisajátításával, a második esetben pedig a harmadik fél bevonásával lefolytatott eljárás útján, amelynek eredményeképpen a hitelező az adósnak a harmadik féllel fennálló jogviszonyában az adós helyébe lép, a harmadik félnek pedig nem az adós, hanem a végrehajtást kérő hitelező felé kell teljesítenie szerződéses kötelezettségeit. A végrehajtás e formája azzal magyarázható, hogy a bevételek gazdagsággal és előnyökkel is járnak, azaz szerepelnek a személy vagyonának (jogi) meghatározásában: a harmadik féllel szemben fennálló követeléseket levonják az adós vagyonából, és a végrehajtást kérő hitelező vagyonához adják hozzá. Az eljárás neve: „kisajátítás harmadik félen keresztül”.
  3. A végrehajtás második formájának célja, hogy visszajuttassa a hitelező azon dolgait, amelyeket az adósnak vissza kell adnia (például bérelt dolog a bérleti szerződés lejártát követően) vagy birtokba kell adnia (ha például az adós már eladott valamilyen vagyontárgyat a hitelezőnek, de ténylegesen még nem adta át). Ez az eljárás, amely ingó és ingatlan vagyon esetében egyaránt alkalmazható, abban különbözik az a) pontban leírt eljárástól, hogy a vagyontárgy tulajdonjoga nem száll át az adósról a hitelezőre (kisajátítás); az eljárás során egyszerűen csak vagyontárgyak kerülnek vissza a hitelezőhöz, amelyek a jog szerint már egyébként is az ő tulajdonában vannak. Ez az eljárás az „átadási kötelezettség” teljesítése.
  4. A végrehajtás harmadik fajtáját akkor alkalmazzák, amikor a végrehajtást kérő hitelező nem vagyontárgyra, hanem valamilyen magatartásra jogosult az adós részéről. Itt az adós - szerződés vagy jogszabály alapján - köteles bizonyos cselekményt megtenni (például munkát elvégezni a tulajdonában álló ingatlanon) vagy bizonyos cselekménytől tartózkodni (például nem végezni el olyan munkát egy bizonyos ingatlanon, amely sértené a szomszédos ingatlan tulajdonosának jogait). Ilyen esetben a végrehajtási eljárás lehetővé teszi, hogy a végrehajtást kérő hitelező a (cselekvési) kötelezettségét nem teljesítő adós költségére másokkal végeztesse el az adott cselekményt, illetve romboltassa le az adós által jogellenesen elvégzett munkát (amennyiben a kötelezettség valamitől való tartózkodásra irányul). Ez az eljárás a „cselekvési vagy valamitől való tartózkodásra irányuló kötelezettség kikényszerítése” néven ismert.

2. Milyen feltételekkel bocsátható ki a végrehajtható jogosultság vagy határozat?

2.1. Az eljárás
2.1.1. Végrehajthatók-e mind a bírósági, mind a bíróságon kívüli határozatok?

Egy olyan elv alapján, amely alól nincs kivétel, a határozatok végrehajthatóságához két feltételt kell teljesíteni, egy alaki és egy anyagi jogi feltételt. Az alaki feltétel értelmében végrehajtható határozatnak kellett születnie, azaz olyan jogi aktusnak vagy bírósági határozatnak, amely a törvény értelmében végrehajtandó. Az anyagi jogi feltétel a határozat tartalmával függ össze, amelynek a törvény értelmében „biztos, meghatározott és esedékes” követelésre kell vonatkoznia. A biztonság nyilvánvaló követelmény, mivel végrehajtás addig nem történhet, amíg bizonytalan, hogy egy tartozás létezik-e vagy hogy miből áll. A tartozás meghatározott és esedékes volta a végrehajtás elengedhetetlen előfeltétele, mivel nem lehet a bírósági határozatban szereplő végzés szerint eljárni, ha a végzés gyakorlati megvalósítására nincs mód (a tartozás összegével az adós tartozik a hitelezőnek, az átadandó tárgy jellege, a szükséges magatartás stb., ld. a fenti 1.1 pontot), illetve a megállapított tartozás nem esedékes, mert további jogi feltételnek kell teljesülnie. Ha az említett feltételek nem teljesülnek, azonban a végrehajtási eljárás már megkezdődött, az eljárást a bíróság felügyelheti (ld. 4. pont).

Lap tetejeLap teteje

A végrehajtást lehetővé tevő határozat (azaz a jogszabályoknak megfelelően kibocsátott bírósági eszköz) lehet bírósági és bíróságon kívüli.

A bírósági határozatok körébe tartozik a bíróságok által tárgyalásos eljárással összefüggésben hozott minden olyan határozat és intézkedés, amely a törvény szerint végrehajtandó:

  1. jogerős ítéletek (kifizetés teljesítésére, vagyontárgy átruházására vagy bizonyos magatartásra vonatkozóan), amelyeket felsőbb bíróság már nem vizsgálhat felül, illetve ideiglenesen végrehajtható ítéletek [általánosságban minden első fokon hozott ítélet végrehajtható, kivéve, ha a fellebbviteli bírság felfüggesztette a végrehajtást];
  2. pénzösszeg megfizetését elrendelő, az elszámolást követően kibocsátott végzések;
  3. az eljárás során kibocsátott, az ügyben szereplő felek által nem vitatott pénzösszeg megfizetésére vonatkozó végzések;
  4. ideiglenes végrehajtási végzések, amelyekben a vizsgálóbíró egyedi okirati bizonyítékok alapján rendeli el pénzösszeg megfizetését vagy vagyontárgy átruházását;
  5. a munkaügyi jogvitákat rendező egyeztető jelentések;
  6. a bíróság által egyedi okiratok alapján (amelyek jogszerűen igazolják a tartozás fennállását) pénzösszeg megfizetését vagy ingóság átruházását elrendelő, végrehajthatóvá váló vagy ideiglenesen végrehajthatónak nyilvánított rendelkezések;
  7. bérleti szerződés felmondása a bérleti szerződés lejártakor vagy a bérleti díj késedelmes fizetése esetén, ha a felmondást a bíróság helybenhagyja;
  8. a végrehajthatóvá váló választottbírósági ítéletek (azaz választottbírák, valamint a bírói testületen kívüli, a felek közti megegyezéssel történő vitarendezésre összehívott személyekből álló testületek által hozott határozatok);
  9. a munkáltatók felé kibocsátott, jogellenesen elbocsátott dolgozók részére történő pénzösszegek kifizetéséről szóló végzések.

A bíróságon kívüli határozatok körébe olyan, bíróságon kívül készült okiratok tartoznak, amelyek jogosultságot biztosítanak a követelését beterjesztő személy számára, és a jogszabályoknak megfelelően - jellegüknél és a jogviszonyokban történő alkalmazásukat szabályozó szabályoknál fogva - különleges „jogerővel” rendelkeznek, különösen a cserék sebességével kapcsolatban. A végrehajtási eljárás e vonatkozása szempontjából az említett tulajdonság miatt válnak a bíróságon kívüli határozatok egyenértékűvé az ítéletekkel és más bírósági végrehajtási intézkedésekkel. A jog elsősorban a váltók és hitelnyomtatványok (saját váltó, bankváltó és egyes bankok által kibocsátott értékpapírok), az adóhatóság által végrehajthatónak nyilvánított adókövetelések, közjegyző által kézhez vett, pénzösszeg megfizetésére vonatkozó szándékot vagy kötelezettséget rögzítő (nem pedig valamilyen jogcselekmény megtételére, illetve az attól való tartózkodásra irányuló) szerződéses okiratok, valamint - a 2006. évi reformot követően - fizetési kötelezettségre vonatkozó hitelesített magánokiratok részeinek kifejezett végrehajthatóságát mondja ki.

Lap tetejeLap teteje

2.1.2. Szükség van-e bírósági végzésre a végrehajtás engedélyezéséhez?

A végrehajtási eljárás kezdeményezéséhez nem szükséges bírósági engedély, mivel a követelés jellegét a határozat vagy az okirat megállapította (ld. 2.1.1.pont). Elegendő, hogy a bíróságon működő, a végrehajtásért felelős titkári hivatal ellenőrzi, hogy a követelés alakilag rendben van, és ellátja azt „végrehajtási záradékkal”, azaz a jogszabályban előírt szöveggel, amely kötelezi a közjogi testületeket (bírósági szervek és végrehajtó szervek, amelyek szükség esetén segítséget nyújtanak), hogy járjanak el hatáskörükben. Ennek érdekében a szövegnek meg kell egyeznie a jogszabályban előírtakkal, és rendelkeznie kell a titkári hivatal pecsétjével. A közjegyző által kézhez vett más okiratokra is hasonló szabályok vonatkoznak (ld. a fenti 2.1.1.pontot).

2.1.3. Melyik bíróság illetékes a végrehajtás elrendelésére?

Az általános joghatósággal rendelkező első fokú bíróság illetékes anyagi jogi szempontból. A békebírók, akiknek feladata a gyakori ügyek intézése, amelyek nem járnak nagy horderejű döntésekkel, a törvény értelmében nem hajthatnak végre határozatokat. Az anyagi jogi joghatóság megállapítását követően a területi illetékességet kell meghatározni. Ha a végrehajtás ingó és ingatlan vagyont egyaránt érint (ld. az 1.1 pont a) és c) alpontját), a vagyon fekvésének helye szerinti bíróság az illetékes; ha a követelés végrehajtása harmadik felet is érint (ld. az 1.1 pont b) alpontját), a harmadik fél lakóhelye szerinti bíróság az illetékes; ha a végrehajtás valamilyen jogcselekmény megtételére vagy az attól való tartózkodásra irányul (ld. az 1.1 pont d) alpontját), a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság az illetékes. A jogszabályi előírások szerint az anyagi jogi joghatóság a felek megállapodásával nem módosítható, mivel az a bírósági szervezetben megvalósuló munkamegosztással van összefüggésben, ezért a határozatok közérdekűek. A területi hatályra vonatkozó szabályoknak azonban nincs ilyen kötelező erejük, mivel azokat az eljárásban részt vevő felek érdekében hozták létre, akik bizonyos kivételekkel eltérően is megállapodhatnak.

Lap tetejeLap teteje

2.1.4. Írja le a végrehajtási megbízott státuszát, szerepét, feladat- és hatáskörét!

A végrehajtás a bírósági végrehajtók – közhivatalnokok – feladata, akik a bírósági szervezet tagjai. A bírósági végrehajtó megteszi a határozat végrehajtásához szükséges jogcselekményeket – szükség esetén más személyek (például a vagyontárgy értékét megállapító szakértő, a letétben vagy kezelésben tartandó vagyontárgy letétkezelője vagy gondnoka) segítségével. A végrehajtási eljárásban az ingatlanokkal kapcsolatban nemrégiben bevezetett reformok lehetővé teszik, hogy a bíróság közjegyzőt bízzon meg a vagyon értékesítésével kapcsolatos feladatokkal. Az állami végrehajtási megbízottakra bízott jogcselekményeket azonban a bíróság felügyelheti és irányíthatja. Probléma vagy vita felmerülése esetén tehát a bírósági végrehajtó, a közjegyző vagy a felek tájékoztatják a végrehajtást irányító bíróságot, amely ezt követően beidézi a feleket és kibocsátja a megfelelő utasításokat.

2.1.5. Benyújtható-e a végrehajtásra vonatkozó kérés ügyvéden keresztül vagy bármilyen egyéb ügyvédi tevékenység keretében?

A végrehajtási eljárás felépítése megegyezik a tárgyalásos eljáráséval, mivel azt is bíróság rendeli el. A végrehajtási eljárás azon bíróság által kiadott és jóváhagyott okiratok alapján folyik, amely a feleket az ellenérdekű fél jelenlétében tartott eljárásban meghallgatta, és az eljárás keretében tényleges tárgyalásra is sor kerülhet (ld. a 4. pontot). A végrehajtási eljárás jellegénél fogva tehát védőügyvéd minden esetben kötelező az eljárásban.

Lap tetejeLap teteje

2.1.6. Kérjük, jelezzék a költségek nagyságrendjét az egyes végrehajtási intézkedések típusainál!

Nincs megszabott díj az egyes végrehajtási formákra vonatkozóan. Az eljárás költsége a foganatosított jogcselekmény összetettségétől függően változhat (szükség lehet a vagyontárgyak értékelésére, vagyongondnok vagy letétkezelő kinevezésére, akik díjazásra jogosultak; továbbá az árverések meghirdetésére újságban vagy az interneten stb.). Főszabályként a végrehajtást kérő hitelező megelőlegezi a költségeket, majd arra a személyre terhelik azokat, akivel szemben a határozatot végrehajtják. Ami a jogi díjakat illeti, ezek mértékét (ami a törvény szerint fizetendő) rendkívül pontosan szabályozták; a szabályok az ügy típusától és értékétől függően meghatározzák a védőügyvédnek fizetendő összeg alsó és felső határát.

2.2. Milyen kritériumokat alkalmaz a bíróság a végrehajtási intézkedés engedélyezésénél a követelésre vonatkozóan? Milyen kritériumokat alkalmaz a bíróság a végrehajtási intézkedés engedélyezésénél az adósra vonatkozóan?

A végrehajtásra vonatkozó alaki és anyagi jogi feltételeket, valamint a végrehajtási végzések fajtáit ld. fent (ld. 2.1.1. kérdés). Az olasz jogban még egy feltételnek meg kell felelni, amely nem annyira a végrehajtási eljárással függ össze, hanem inkább megelőzi azt. Az eljárás megkezdése előtt a hitelező köteles az adós részére megküldeni a precetto (felszólítás) nevű okiratot, amelyben felhívja az adóst a határozatban (ítéletben stb.) rá rótt kötelezettség önkéntes teljesítésére, megjelöli a határidőt, és tájékoztatja az adóst, hogy nem teljesítés esetén a határozatot végrehajtatja. A cél az, hogy határidőt jelöljenek ki az adós számára, amelyen belül önként eleget tehet az ítéletben foglaltaknak, így elkerülheti a határozat végrehajtatását, és a másik oldalon határidőt szabjanak meg a hitelező számára (kilencven nap), amelyen belül a végrehajtást kezdeményezni kell.

Lap tetejeLap teteje

3. Mi a tárgya és milyen a jellege a végrehajtási intézkedéseknek?

3.1. Milyen típusú vagyontárgyak tartoznak a végrehajtási intézkedések alá?

Alapvetően minden ingó- és ingatlanvagyon, valamint a hitelező valamennyi fennálló követelése képezheti végrehajtás tárgyát, mivel ezek a hitelező biztosítékát jelentik. A jog azonban –a vagyontárgy jellegét és funkcióját figyelembe vevő – kifejezetten nagyszámú kivételről rendelkezik. A hagyományos esetjogban egyes igen személyes vagyontárgyak nem képezhetik végrehajtás tárgyát. Ide tartoznak a vallásgyakorláshoz szükséges tárgyak, a mindennapi élet nélkülözhetetlen tárgyai (ruhák, elektromos készülékek, az otthoni bútorzat stb.), kivéve, ha ezek jelentős értéket képviselnek, valamint a személyes iratok (levelek, kéziratok stb.), kivéve, ha gyűjteménybe tartoznak. Léteznek szociális alapú korlátozások is. A munkavállalók állami vagy magánszektorbeli munkáltatókkal szemben támasztott követelései kizárólag bizonyos határokon belül képezhetik végrehajtás tárgyát: az adott esettől függően (általában egyötöd, de a különböző munkavállaló-kategóriákra vonatkozóan egyedi szabályok érvényesek), hogy a munkavállaló/adós fedezhesse alapvető létfenntartási költségeit. Hasonlóképpen, az adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen szerszámok, tárgyak és könyvek kizárólag igen szigorú korlátok között képezhetik végrehajtás tárgyát. Egyes követelések nem hajtathatók végre, ilyen például a szükséget szenvedő vagy rokkant személyek szociális ellátása, a tartásdíj, azaz az egyik családtag által a másik részére (szülők által gyermekük részére, az egyik házastárs által a másik részére stb.) fizetett összeg, ha ez a személy szükséget szenved vagy nem rendelkezik elegendő pénzeszközzel. Különös szabályok további korlátozásokat is előírnak a szükségletek fedezésének biztosítása érdekében, amelyek a hitelező érdekeivel szemben elsőbbséget élveznek. A legfontosabbak azokra a végrehajtási helyzetekre vonatkoznak, amikor az adós közigazgatási szerv: ilyenkor a különös szabályok kötelezővé teszik, hogy 1) egyes körülmények között a végrehajtás nem kezdhető meg bizonyos idő letelte előtt, hogy a szerv elvégezhesse a közjogi testületekre vonatkozó jogszabályok által kötelezően előírt számviteli eljárásokat, 2) kiemelt fontosságú szociális szükségleteket kielégítő egyes állami alapok (pl. kábítószer-ellenes intézkedéseket foganatosító alapok) ellen semmilyen körülmények között nem foganatosítható végrehajtás. Végül léteznek bizonyos különleges értékpapírok – például részvények vagy szövetkezeti tulajdonrészek – végrehajtását tiltó szabályok, ahol a tiltás oka annak biztosítása, hogy külső felek végrehajtás útján ne léphessenek be a szövetkezetbe („jóváhagyás” szabályai).

Lap tetejeLap teteje

3.2. Milyen következménnyel járnak a végrehajtási intézkedések?
3.2.1. Az olyan adós, aki nem tartja be az intézkedést, továbbra is érvényesen rendelkezhet vagyona felett? Szankciókat vetnek ki az olyan adóssal szemben, aki nem tartja be az intézkedést?

A végrehajtási eljárások alapját az adós vagyonára szabott feltételek képezik. A végrehajtó a kibocsátott végrehajtási végzés birtokában az adós otthonában, az adósnál, illetve harmadik felek házában keresi a vagyontárgyat vagy pénzösszeget. Beléphetnek az adós otthonába, és ha akadályba ütköznek, leküzdhetik az adós ellenállását – szükség esetén a rendfenntartó erők közreműködésével. A vagyontárgyat azonosítását követően lefoglalják. Ez a végrehajtási eljárás első szakasza. A lefoglalás az adóssal szemben kibocsátott végzés, amely a végzés kibocsátásának napjától eltiltja az adóst minden olyan jogcselekménytől az adott vagyontárggyal kapcsolatban, amely a vagyontárgynak az eljárás hatálya alól történő kivételét eredményezheti. Ingatlanvagyon esetén a lefoglalást bejegyzik az ingatlan-nyilvántartásba, így a foglalás tényéről harmadik felek is tudomást szerezhetnek. Ezt követően a végrehajtó letétbe helyezi az általa talált pénzt, okmányokat és értéktárgyakat a bírósági titkárnál. A többi tételt (leginkább az ingatlanvagyont) letétkezelő őrzésére bízzák (vagy bizonyos körülmények között az adósnál hagyják, például, ha az adós az ingatlanban lakik). A végrehajtásért felelős bíróság minden esetben megfelelő utasításokkal látja el a letét- vagy vagyonkezelőt, amíg a vagyontárgyat eladják vagy átadják a hitelezőnek. Az utasításokat be kell tartani, és a letét-, illetve vagyonkezelő a polgári jog (kártérítési), valamint a büntetőjog szabályai – a Büntető törvénykönyv különböző rendelkezései – szerint felel a tárgyak elvitele, megsemmisülése vagy elhasználódása miatt, ha az említettek szándékos vagy gondatlan cselekmény eredményeképpen következtek be.

Lap tetejeLap teteje

A lefoglalás nem visszavonhatatlan. Az adós kérésére a bíróság az adós által rendelkezésre bocsátott pénzösszeg foglalása helyett vagyontárgyak (vagy harmadik felekkel szemben fennálló követelések) lefoglalását is elrendelheti. Az összeg részletekben is átadható. Sőt, amennyiben a vagyontárgyak értéke meghaladja a végrehajtandó követelés és az eljárási költségek összegét, a bíróság elrendeli a lefoglalás korlátozását – egyes dolgok vagy azok részei kizárásával.

3.2.2. Milyen következményekkel jár a végrehajtási eljárás harmadik személyekre? Melyek a bank kötelezettségei az információközléssel és a számlák letiltásával kapcsolatban? Milyen szankciók alkalmazandók az intézkedés végrehajtásának megtagadása esetén harmadik felekkel szemben?

A vagyontárgyakat a végrehajtási eljárás befejezéséig foglalják le; a foglalás következménye, hogy a vagyontárgyakra vonatkozó további jogcselekményeknek - még ha alakilag érvényesek is - semmiféle jogi hatásuk nincs a végrehajtásra vonatkozóan, amely e cselekményektől függetlenül folytatódik és fejeződik be. A letét-, illetve vagyonkezelő ilyen irányú felelőssége (ld. a fenti 3.2.1. pontot) vonatkozik a banki alkalmazottakra is, akik a végrehajtást elrendelő bíróság előzetes felhatalmazása nélkül nem adhatnak tájékoztatást a letétekre, folyószámlákra és értékpapírokra vonatkozó feltételekről.

3.3. Meddig érvényesek ezek az intézkedések az ítéletben szereplő adósra vonatkozóan? Van-e törvényesen előírt vagy a bírósági végzésben meghatározott határidő?

Amint az a 3.2.1. kérdésre adott válaszban áll, a végrehajtás megakadályozza, hogy az adós eladja a vagyontárgyat (illetve az eladhatóságot a bíróság által megszabott keretek közé korlátozza). E kötelezettség célja annak biztosítása, hogy a hitelező követelését tiszteletben tartják, ezért mindaddig fennáll, amíg a vagyontárgyat eladják vagy átadják a hitelezőnek. A vagyontárgy lefoglalását követően a végrehajtást kérő hitelezőnek meg kell kérnie, hogy a követelés teljesítéséhez szükséges alaki követelményeket bizonyos ideig még tartsák fenn. Ha a határidő anélkül telik le, hogy a vagyontárgy eladására vagy átadására vonatkozóan kérés érkezett volna, a lefoglalás hatályát veszti, és az eljárás megszűnik (új végrehajtási eljárás indítható).

Lap tetejeLap teteje

4. Van-e lehetőség az ilyen intézkedés engedélyezésére vonatkozó határozat elleni fellebbezésre?

4.1. Ki támadhatja meg a határozatot?

A végrehajtási eljárást a bíróság ellenőrzi. Az a személy, akivel szemben a végrehajtást foganatosítják, fellebbezhet a bíróságon: tiltakozhat a végrehajtás ellen, és kérheti az említett ellenőrzési jog gyakorlását. Az adós vagy a hitelező cselekményei miatt sérelmet szenvedett bármelyik fél előadhatja észrevételeit (például, ha a felek azt állítják, hogy a végrehajtás tárgyát képező vagyontárgy valójában az övék). A végrehajtás ellen a végrehajtási eljárás előtt vagy az eljárás során lehet tiltakozni. Az adós és a harmadik felek reagálásait a végrehajtással szemben tett észrevételeknek nevezik; az adós, illetve a harmadik fél az észrevétellel szubjektív vagy objektív alapon tagadja a követelés végrehajtásához, illetőleg a végrehajtás folytatásához való jogot. A fellebbezés akkor is megengedett, ha a végrehajtási eljárással járó valamely egyedi cselekmény alaki szabálytalanságot tartalmaz. Ebben az esetben az okirat a végrehajtási cselekmény elleni fellebbezésnek minősül.

4.2. Melyik bíróság foglalkozik az üggyel?

Az első esetben (észrevétel a végrehajtással szemben) az adott összegek helye szerinti ügyekben illetékes bíróság rendes, független eljárás keretében meghallgatja az észrevételeket, majd dönt azokról. A végrehajtási cselekményekkel szemben tett észrevételeket a végrehajtásért felelős bíróságon kell benyújtani, amely megvizsgálja a kérelmet és ítéletet hoz. Az ítélet ellen engedélyezett fellebbezést mindkét esetben a Semmítőszékhez kell benyújtani (a 2006. évi reformot követően).

4.3. Milyen határidőn belül nyújtható be a fellebbezés?

A végrehajtással szemben észrevételt tenni az eljárás előtt és alatt lehet. Ezért erre vonatkozóan külön határidő nincs. Létezik azonban egy természetes határidő, nevezetesen a végrehajtási eljárás befejezése. Másrészről a végrehajtási cselekmények ellen a kifogásolt cselekmény foganatosításától számított öt napon belül meg kell tenni az észrevételeket.

4.4. Mi a fellebbezés következménye?

Súlyos indok fennállása esetén a bíróság felfüggeszti a végrehajtást, és elrendeli az indokolatlan sérelem megakadályozásához szükséges intézkedéseket. Ha a végrehajtási eljárás abba a szakba ér, amikor a bevételt megosztják, a felfüggesztés kötelező.

« Ítéletek végrehajtása - Általános információk | Olaszország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 15-11-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság