Európai Bizottság > EIH > Bűncselekmények áldozatainak kártalanítása > Lengyelország

Utolsó frissítés: 28-02-2008
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Bűncselekmények áldozatainak kártalanítása - Lengyelország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Az elkövető által a sértett részére kártérítés formájában nyújtott kárenyhítés 1.
1.1. Milyen feltételek mellett nyújtható be kártérítési igény az elkövetővel szemben a tárgyalás során? 1.1.
1.2. Hogyan és kinek jelenthető be a kártérítési igény? 1.2.
1.3. Az eljárás mely szakaszában jelenthető be a kártérítési igény? 1.3.
1.4. Az eljárás előtt és/vagy folyamán részesülhet-e a sértett jogsegélyben? 1.4.
1.5. Hogyan jelenthető be a kártérítési igény? Milyen bizonyítékot kell előterjeszteni a kártérítési igény alátámasztásához? 1.5.
1.6. Van-e más lehetőség arra, hogy a sértett az elkövetőtől kártérítést kapjon (kártérítési végzés)? 1.6.
1.7. Biztosítanak-e a bűncselekmény sértettjei számára különleges segítséget az elkövető terhére hozott ítélet végrehajtásához, amennyiben a bíróság javukra kártérítést ítél meg? 1.7.
2. Az állam által nyújtott kárenyhítés 2.

 

1. Az elkövető által a sértett részére kártérítés formájában nyújtott kárenyhítés

Az 1997. évi büntetőjogi és büntető eljárásjogi reform jelentősen megváltoztatta az áldozat jogállását a büntető- és előkészítő eljárásban. Új büntetőjogi megközelítést vezetett be, miszerint a büntetőeljárás egyik legfontosabb célja az elkövető és az áldozat között az utóbbival szemben elkövetett bűncselekmény miatt fennálló konfliktus rendezése. Ez a konfliktus rendezhető vagy jelentősen enyhíthető, ha kártalanítják az áldozatot a neki okozott kárért.

1.1. Milyen feltételek mellett nyújtható be kártérítési igény az elkövetővel szemben a tárgyalás során?

A lengyel Büntető Törvénykönyv 39. cikkének 5. tétele előírja a kártérítési kötelezettséget, mint az egyik lehetséges büntetést. Ez a kötelezettség a felmerült kárra (damnum emergens) és az elmaradt haszonra (lucrum cessans) egyaránt vonatkozik. A kártérítési követelés alapvető feltétele az a tény, hogy az áldozat kárt szenvedett. Kártalanítás azonban erkölcsi kárért – azaz nem vagyoni érdek sérülése miatt – is lehetséges.

Ismeretes, hogy a Büntetőeljárási Törvénykönyv 299. cikke szerint az áldozat részt vesz az előkészítő eljárásban. E rendelkezés számos jelentős következménnyel jár az egyes bizonyítékok bemutatására irányuló kérés, a bizonyításban való részvétel és a jogszabályban előírt kérelmek benyújtása szempontjából, amelyek hasznosak az áldozat számára. Ez az eljárás megfelelő alakisága szempontjából az eljárás további szakaszaiban döntő fontosságú.

Lap tetejeLap teteje

Az áldozat a bírósági eljárás során jogainak fenntartása érdekében felvállalhatja (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 53–58. cikke) az ügyész segédjének szerepét – az ügyész mellett (az ügyész mellett eljáró ügyészsegéd), illetve az ügyész helyett (helyettesítő ügyészsegéd). Magánvádas bűncselekmények esetében az áldozat magánvádlóként is eljárhat (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 59–61. cikke). Végül vagyoni követelés előterjesztéséhez az áldozat polgári jogi keresetet is benyújthat a büntetőeljárásban.

Az elkövetővel szemben támasztott polgári jogi kártérítési igény külön kérdést képez. Az ilyen típusú eljárás anyagi jogi alapját a lengyel Polgári Törvénykönyv jogellenes károkozáson alapuló felelősségről szóló rendelkezései alkotják (415–449. cikk).

Az általános szabály az a rendelkezés, miszerint a másik személynek okozott kárért felelős személy köteles a kárt megtéríteni (a Polgári Törvénykönyv 415. cikke). A jogellenes károkozásra vonatkozó rendelkezések részletes szabályokat tartalmaznak az alkohol vagy kábítószer befolyása alatt álló kiskorúak felelősségéről. Rendelkezéseket tartalmaznak továbbá az alárendeltjeiket felügyelő vagy értük felelős személyek felelősségéről. A Polgári Törvénykönyv 444. cikke szabályozza a személyi sérülésekért vagy az egészségi állapot sérüléséért fennálló felelősséget. Kártalanítás követelhető az elszenvedett veszteségért (a Polgári Törvénykönyv 445. cikke) és a sértett haláláért (a Polgári Törvénykönyv 446. cikke). A Polgári Törvénykönyv 448. cikke tartalmazza a Polgári Törvénykönyv 23. cikkében említett személyes érdekek megsértése címén támasztott kártérítés iránti eljárás részletes szabályait.

Lap tetejeLap teteje

Hozzá kell tenni, hogy az elkövető vétkessége – ami a kártérítési igény előterjesztésének feltétele – némiképp eltérő tartalmú a polgári jogban és a büntetőjogban; ez befolyásolhatja a kártérítési követelés módjának megválasztását. A követelések elévülési ideje is más a polgári jogban (sokkal hosszabb) és a büntetőjogban.

1.2. Hogyan és kinek jelenthető be a kártérítési igény?

E büntetőjogi jogkövetkezmény részletes szabályait a Büntető Törvénykönyv 46. cikke tartalmazza. A jogalkotó a halált, súlyos egészségügyi ártalmat, valamely szerv működési zavarát vagy az egészségi állapot zavarát okozó, illetve a közlekedés biztonsága vagy a környezet, vagyon vagy üzleti tranzakció ellen elkövetett bűncselekményt az elkövető büntetőjogi felelősségéről szóló ítélet elválaszthatatlan részének tekinti. A bíróság köteles a bűncselekménnyel okozott kár megtérítését elrendelő ítéletet hozni, ha az áldozat vagy más jogosult személy (például a Büntető Törvénykönyv szerinti legközelebbi hozzátartozó) ilyen típusú ítélet kibocsátására tesz indítványt. Ezt az indítványt a tárgyalás folyamán kell benyújtani közvetlenül a bírósághoz. Nem baj, ha az áldozat már az előkészítő eljárásban indítványt kíván tenni, azonban a bíróság határoz az indítvány megalapozottságáról az eljárást lezáró ítéletben.

Ilyen esetben a bíróság (kötelezően) határozatot hoz a teljes vagy részleges kártalanítási kötelezettségről. A bíróság nem tagadhatja meg a kötelezettség kimondását, ha az elkövető vétkessége és az okozott kár egyaránt bizonyítást nyert. Ha kétség merül fel az okozott kár terjedelmével kapcsolatban, a bíróságnak megfelelően rendelkeznie kell erre vonatkozóan.

Lap tetejeLap teteje

A Büntető Törvénykönyv 46. cikke szerint a polgári jog elévülésre és járadék megítélésének lehetőségére vonatkozó rendelkezései a kártérítési kötelezettségre nem alkalmazhatók. Ezt a megoldást az áldozat szempontjából kedvezőnek kell tekinteni, tekintettel arra, hogy az elítélésre vonatkozó elévülési idők – különösen az említett bűncselekmények tekintetében – a büntetőjogban hosszabbak, mint a polgári jogban.

Gyakran – különösen hosszú idő elteltével – már nem lehet pontosan felmérni a bűncselekményből eredő kár mértékét. A Büntető Törvénykönyv 46. cikkének (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy az áldozat súlyos egészségügyi ártalom, szervezetének működési zavara vagy az egészségi állapot zavara miatt történő kártalanítása céljából kiegészítő kifizetés rendelhető el. A kiegészítő kifizetésről szóló határozat meghozatala az áldozat indítványától is függ.

Az áldozat jövőbeni kártérítése szempontjából fontos, hogy az ügyész tájékoztassa az áldozatot a büntetőeljárás megindításáról. Az áldozatot tájékoztatni kell a vagyoni követelésekkel kapcsolatos jogairól, valamint adott esetben arról a jogáról, hogy kijelentheti, ügyészsegédként jár el. A nyomozó hatóságoknak tehát megfelelően tájékoztatniuk kell az áldozatokat jogaikról.

Feloldhatatlan kapcsolat áll fenn e rendelkezések és a Büntetőeljárási Törvénykönyv 415. cikkének (6) bekezdése között, amely úgy rendelkezik, hogy ha megállapítják a vádlott bűnösségét vagy az eljárást – a jogszabályban meghatározott esetekben – feltételesen megszüntetik, a bíróság köteles a kiegészítő kifizetésről határozni, vagy elrendelni a kártalanítási kötelezettséget. E cikk (5) bekezdése még tágabb lehetőséget biztosít a bíróság számára, mivel ha megállapítják a vádlott bűnösségét vagy az eljárást feltételesen megszüntetik, a bíróság – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – hivatalból is határozhat az áldozat részére történő kártérítésről.

Lap tetejeLap teteje

Ha az eljárást feltételesen félbeszakító, feltételes szabadságra bocsátást alkalmaznak, a kártérítés kötelező. A Büntető Törvénykönyv 67. cikkének (3) bekezdése szerint a büntetőeljárás feltételes félbeszakítása esetén a bíróságnak kártérítésre kell köteleznie az elkövetőt.

Nem kötelező a kártérítés, ha az őrizetbevételt elrendelő ítéletet vagy a pénzbírságot feltételesen felfüggesztik. Ilyen esetben a Büntető Törvénykönyv 71. cikkének (2) bekezdése szerint a bíróság kártalanításra kötelezheti az elítélt személyt, kivéve, ha a Büntető Törvénykönyv 46. cikkében előírt ítéletet hozta.

A jogalkotó célja a bűncselekményből fakadó konfliktus rendezése. A büntetőeljárásnak és a bírósági eljárásnak a jogvita bíróságon kívüli – többek között közvetítési eljárással történő – rendezésére kell irányulnia. Ha az áldozat és az elkövető megegyeztek, vagy a kárt megtérítették, továbbá az áldozat és az elkövető megállapodnak a kártalanítás módjában, a bíróság alkalmazhatja a büntetés rendkívüli enyhítését. Még ha a bíróság meg is tagadja az ítélethozatalt, a büntetőjogi kártalanításról végzésben rendelkezhet, amennyiben a kitűzött cél ilyen módon elérhető.

Amennyiben a Büntető Törvénykönyv 46. cikke nem alkalmazható, és az ügyész gyorsított ítélethozatalt indítványozott, a bíróság a kártérítési indítvány egészben vagy részben feltételes elfogadásáról rendelkezhet (vö. a Büntetőeljárási Törvénykönyv 335. cikkével).

Lap tetejeLap teteje

Mint ismeretes – a Büntetőeljárási Törvénykönyv 299. cikke szerint – az áldozat részt vesz az előkészítő eljárásban. E rendelkezés számos jelentős következménnyel jár az egyes bizonyítékok bemutatására irányuló kérés, a bizonyításban való részvétel és a jogszabályban előírt kérelmek benyújtása szempontjából, amelyek hasznosak az áldozat számára. Ez az eljárás megfelelő alakisága szempontjából az eljárás további szakaszaiban döntő fontosságú.

Az áldozat elvállalhatja az ügyész segédjének szerepét (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 53–58. cikke) – az ügyész mellett (az ügyész mellett eljáró ügyészsegéd), illetve az ügyész helyett (helyettesítő ügyészsegéd). Magánvádas bűncselekmények esetében az áldozat magánvádlóként is eljárhat (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 59–61. cikke). Vagyoni követelés előterjesztéséhez az áldozat polgári jogi keresetet is benyújthat a büntetőeljárásban.

A Büntetőeljárási Törvénykönyv 12. cikke értelmében a bűncselekményből fakadó követelések polgári eljárásban vagy – a jogszabályban (azaz a Büntetőeljárási Törvénykönyvben) előírt esetekben – büntetőeljárásban érvényesíthetők. A francia „partie civile” eljárásnak megfelelő adhéziós eljárás a büntetőeljárásban használt eszköz, amelyet a Büntetőeljárási Törvénykönyv szerint kell alkalmazni, célja azonban a polgári jogi felperesnek a vádlottal szemben támasztott polgári jogi követeléseiről történő határozathozatal. Ha a büntetőeljárásban polgári jogi követelést támasztanak, azzal a per vonatkozásában perfüggőség (lis pendens) áll be, amely a polgári eljárást kizáró feltétel. Fordítva pedig: a polgári bíróság előtt zajló peres eljárás a polgári kereset büntetőeljárásban történő tárgyalásának akadálya, az ügyet ezért nem tárgyalják vagy ejtik.

Lap tetejeLap teteje

Hasonlóképpen az áldozat követelése tárgyában a büntetőeljárás során hozott érvényes bírósági ítélet res judicata (ítélt dolog) helyzetet teremt, tehát az ügyet nem lehet ismételten bíróság elé vinni, és olyan feltételt teremt, amely az ügy polgári eljárásban történő ismételt vizsgálatát kizárja. Ha azonban a megítélt kártérítés nem fedezi a teljes veszteséget, vagy nem nyújt megfelelő kárenyhítést a károkozás vonatkozásában, az áldozat polgári eljárásban további kártérítést követelhet (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 415. cikke).

1.3. Az eljárás mely szakaszában jelenthető be a kártérítési igény?

A Büntető Törvénykönyv 46. cikke szerinti kártérítési indítványt az áldozat a bűncselekmény bejelentésével együtt az előkészítő eljárásban vagy az ügyész által történt vádemelést követően nyújthatja be. Az áldozat – azonosítását követően – indítványt tehet a bíróságon; az eljárást levezető hatóságok kötelesek tájékoztatni őt erről a lehetőségről.

Ami a büntetőeljárásban indított polgári jogi kereset határidejét illeti, az áldozat – a főtárgyalás keretében lefolytatott jogi eljárás megkezdéséig – polgári jogi igényt terjeszthet elő a vádlottal szemben a bűncselekményből közvetlenül fakadó vagyoni követelések érvényesítése érdekében. Hangsúlyozni kell, hogy a jogi eljárás a vádirat felolvasásának pillanatában kezdődik meg.

A keresetet igényt a büntetőügyekben joghatósággal rendelkező bírósághoz kell benyújtani. A polgári jogi kereset már az előkészítő eljárás során is benyújtható. Ilyen esetben az eljárást lefolytató hatóság csatolja a keresetet az ügy aktájához, és a bíróság határoz a kereset befogadásáról. Az a nap tekintendő a követelés előterjesztése napjának, amikor a keresetet benyújtották. A keresetnek az előkészítő eljárásban történő benyújtásával egyidejűleg az áldozat kérheti a követelés biztosítását. Erről a kérdésről ügyésznek kell határoznia, határozata pedig a bíróságon megfellebbezhető.

Lap tetejeLap teteje

Az áldozat halála esetén a legközelebbi hozzátartozók a jogi eljárás megkezdéséig nyújthatnak be keresetet. Ha az áldozat a keresetindítást követően veszti életét (tehát a polgári jogi felperes szintén meghal), a legközelebbi hozzátartozók átvállalhatják az elhunyt jogait, és érvényesíthetik az elhunyt esedékes követeléseit (vö. a Büntetőeljárási Törvénykönyv 63. cikkével).

Ha a büntetőbíróság nem fogadja be a keresetet, az áldozat az elutasítás napját követő 30 napon belül kérheti a kereset polgári bíróságra történő áttételét.

A bíróság kizárólag a bűnösség megállapítása vagy az eljárás feltételes megszakítása esetén köteles a polgári eljárásban határozni a követelés érdemi részéről, azaz arról, hogy a keresetnek egészben vagy részben helyt ad, illetve elutasítja azt. Más határozat esetén a bíróság köteles a kereset tárgyalását mellőzni. Ilyen esetben az áldozat követelésével polgári bírósághoz fordulhat.

A bíróság megtagadhatja a határozathozatalt a kártérítési kötelezettség ügyében. Ha így tesz, a biztosítékot visszavonják, az áldozat azonban az ítélet jóváhagyásától számított három hónapos kötelező határidőn belül keresetet nyújthat be a polgári bíróságon. Ha kártérítési keresetet nyújtanak be, a biztosíték érvényes marad, amennyiben a bíróság a polgári eljárásban eltérően nem határoz (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 294. cikke).

Az ügyészsegédi szerep szintén lehetővé teszi az áldozat számára jogszerű jogainak (a vagyoni és kártérítési jogokat is beleértve) érvényesítését, mivel az ügyészsegéd segítséget nyújt az ügyésznek, aki – nevéből következően – elsősorban a közérdeket képviseli.

Lap tetejeLap teteje

Ha az ügyész vádat emelt, az áldozat nyilatkozatot tehet (írásbeli vagy szóbeli formában, amelyről feljegyzés készül), miszerint a főtárgyalási eljárás megkezdéséig vállalni kívánja a segédügyész szerepét. Ugyanazon bűncselekmény más áldozatai is beléphetnek az eljárásba a főtárgyalási eljárás megkezdéséig (azaz ugyanaddig a határidőig).

Ha az ügyész úgy határoz, hogy nem emel vádat, az ügyészsegéd ezzel nem veszti el jogait.

A segédügyész halála nem zárja ki a további eljárást. A legközelebbi hozzátartozók az eljárás bármely szakaszában beléphetnek az eljárásba az ügyész mellett eljáró ügyészsegéd szerepében. Ami a helyettesítő ügyészsegédet illeti, a legközelebbi hozzátartozók három hónapon belül beléphetnek az eljárásba.

Magánvádas bűncselekményes esetében az áldozat magánvád benyújtásával érvényesítheti jogait. Ugyanazon bűncselekmény más áldozatai is beléphetnek az eljárásba a főtárgyalási eljárás megkezdéséig. Ha a közérdek úgy kívánja, az ügyész megindíthatja az eljárást vagy beléphet a folyamatban lévő eljárásba. A gyakorlatban itt olyan helyzetekről van szó, amikor az eljárás legelején még nem ismert, hogy a bűncselekmény köz- vagy magánvádas-e (például hogy a cselekmény olyan bűncselekmény-e, amelyre a Büntető Törvénykönyv 156. cikke alkalmazandó, vagy csupán egy másik magánszemély személyi sérthetetlenségének megsértéséről van szó).

A kártérítés szorosan kapcsolódhat a Büntetőeljárási Törvénykönyvben előírt megelőző intézkedésekhez, ha a vádlott vagy más személy valamely pénzösszeg biztosítékául készpénzben, értékpapír, kötvény vagy zálogjog formájában óvadékot helyez letétbe (a vagyonra terhelt óvadékot megelőző intézkedésnek szánják, amelyet az eljárás megfelelő lefolyásának biztosítása céljából alkalmaznak). Ha az óvadékot megtestesítő vagyon vagy pénzösszeg elvész vagy beszedik, az államkincstárra ruházzák át, illetve az államkincstárba fizetik azt be. Az áldozatnak ezt követően elsőbbsége van a bűncselekményből eredő követelései kielégítése vonatkozásában, ha a kár más módon nem téríthető meg.

Lap tetejeLap teteje

Ha az áldozat jogellenes cselekménnyel okozott kártért követel kártérítést, az előzetes vagyonbiztosíték a jövőbeni kárenyhítési kötelezettség szempontjából ugyanolyan fontos, mint éppen a kárenyhítési követelés benyújtása a Büntető Törvénykönyv 46. cikke szerint.

1.4. Az eljárás előtt és/vagy folyamán részesülhet-e a sértett jogsegélyben?

A polgári jogi felpereshez ügyvéd rendelhető ki a polgári eljárás szabályai szerint. Az ügyészsegéd és a magánvádló ügyvédje megjelenhet az eljárásban.

Pénzbírsággal, vagyonelkobzással, kártérítési kötelezettség vagy kiegészítő kifizetés megállapításával járó bűncselekmény esetében ezek a pénzbírságok hivatalból biztosíthatók – a vádlott vagyonának lefoglalásával (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 291. cikke). A biztosítékot a Polgári Perrendtartás szabályai szerint szerzik be. Lehetőség van az ingóságok és más vagyoni jogok zár alá vételére, valamint elidegenítési és terhelési tilalom elrendelésére ingatlanok vonatkozásában. Ezt a tilalmat be kell vezetni a földhivatali nyilvántartásba, vagy – ilyen nyilvántartás hiányában – fel kell tüntetni az iratokban. Amennyiben lehetséges, a vádlott tulajdonában álló ingatlan vagy cég zárgondnokság alá helyeztethető.

A bíróság megtagadhatja a határozathozatalt a kártérítési kötelezettség ügyében. Ha így tesz, a biztosítékot visszavonják, azonban az áldozat az ítélet jóváhagyásától számított három hónapos kötelező határidőn belül keresetet nyújthat be a polgári bíróságon. Ha kártérítési keresetet nyújtanak be, a biztosíték érvényes marad, amennyiben a bíróság a polgári eljárásban eltérően nem határoz (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 294. cikke).

Lap tetejeLap teteje

A Büntetőeljárási Törvénykönyv előírja, hogy a bűncselekmény áldozata által támasztott vagyoni követelések biztosítása az eljárás korábbi szakaszában is lehetséges (295. cikk). A rendőrség tehát feltételesen lefoglalhatja a gyanúsított ingó vagyonát, ha alapos gyanú áll fenn arra, hogy a gyanúsított a bűncselekmény áldozata számára hátrányos módon elvinné azt. A feltételes lefoglaláshoz jóváhagyás szükséges, amelyet az ügyész öt napon belül kibocsátott végzésben ad meg.

1.5. Hogyan jelenthető be a kártérítési igény? Milyen bizonyítékot kell előterjeszteni a kártérítési igény alátámasztásához?

Ami a büntetőjogi kártérítési végzést illeti (a Büntető Törvénykönyv 46. cikke), az áldozatnak indítványt kell benyújtania a végzésre vonatkozóan, a bíróságnak pedig meg kell vizsgálnia az indítványt, és meg kell állapítania saját következtetéseit az áldozat által elszenvedett kár értékelésével kapcsolatban; ez azonban nem jelenti azt, hogy az áldozatnak nincs már szerepe; az áldozat nyilatkozatai ebben a tekintetben hasznosak lehetnek.

Polgári jogi igény esetében a Polgári Perrendtartásnak megfelelően fel kell mérni a pertárgy értékét. A bíróságnak a büntetőeljárással egyesített polgári jogi igénnyel kapcsolatos eljárás felfüggesztéséről kell határoznia, ha a tárgyalás során bemutatott bizonyítékok nem elégségesek az ítélethozatalhoz, és a kiegészítő bizonyítékok beszerzése miatt az eljárás jelentősen elhúzódna. Polgári perben az áldozatnak nagyobb szerepet kell játszania.

Lap tetejeLap teteje

1.6. Van-e más lehetőség arra, hogy a sértett az elkövetőtől kártérítést kapjon (kártérítési végzés)?

A gyorsított eljárásban tárgyalt bűncselekményekkel kapcsolatos ügyekben (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 469. cikke), azaz általánosságban szólva a kisebb súlyú bűncselekmények esetében a bíróság az előzetes eljárásban összegyűjtött anyag alapján büntetőjogi végzést bocsáthat ki (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 500. és azt követő cikkei). A büntetőjogi végzés kibocsátásakor a bíróságnak teljes egészében határozatot kell hoznia a polgári per tárgyát képező követelésről, illetve a Büntetőeljárási Törvénykönyv 415. cikkének (5) bekezdése szerinti kártérítésről.

1.7. Biztosítanak-e a bűncselekmény sértettjei számára különleges segítséget az elkövető terhére hozott ítélet végrehajtásához, amennyiben a bíróság javukra kártérítést ítél meg?

A bíróság, amely elbírált egy vagyoni kár iránti követelést, a jogosult személy kérelmére köteles végrehajtási záradékot csatolni a végrehajtható határozathoz (a Büntetőeljárási Törvénykönyv 107. cikke). A kártérítési kötelezettséget megállapító határozat egyben a vagyoni kár iránti követelésről szóló határozatnak is minősül, ha a Polgári Perrendtartás értelmében végrehajtás útján érvényesíthető. Végrehajtási záradék a bíróság előtti egyezséghez is csatolható.

2. Az állam által nyújtott kárenyhítés

2005. szeptember 21-én hatályba lépett az egyes szándékos bűncselekmények áldozatainak az állam által nyújtott kárenyhítésről szóló törvény. A kárenyhítés bizonyos szándékos bűncselekmények áldozatai vagy legközelebbi hozzátartozóik számára az állami költségvetésből fizetett pénzösszeg. „Áldozat”: az a természetes személy (a Lengyel Köztársaság vagy más tagállam állampolgára), aki erőszakkal elkövetett szándékos bűncselekmény következtében életét vesztette, illetve valamely szervének működésében vagy egészségi állapotában zavar lépett fel – a Büntető Törvénykönyv 156. cikke (1) bekezdése és 157. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.

Lap tetejeLap teteje

A törvény kizárólag a Lengyel Köztársaság területén elkövetett szándékos bűncselekményekre vonatkozik. A törvény bevezette az állami kárenyhítés szubszidiaritásának elvét, ami azt jelenti, hogy kárenyhítést csak akkor ítélnek meg, ha a jogosult személy ahhoz más forrásból nem juthat hozzá.

Kárenyhítés attól függetlenül megítélhető, hogy az elkövetőket azonosították-e, ellenük vádat emeltek-e, illetve elítélték-e őket.

Az állami kárenyhítés odaítélése nem mentesíti az elkövetőt kártérítési kötelezettsége alól, továbbá nem korlátozza az áldozatnak azt a jogát, hogy bírósági eljárásban kártérítést követeljen az elkövetőtől.

A törvény 3. cikke szigorúan meghatározza a megtérítendő költségek körét: kizárólag az elmaradt kereset vagy más jövedelem, valamint az orvosi vagy temetési költségek tartoznak ide. Az elmaradt haszon és az erkölcsi kárért járó kártérítés nem tartozik a megtérítendő költségek közé. A kárenyhítés felső összeghatára 12.000 zloty.

A kárenyhítési kérelmet a bűncselekmény elkövetésétől számított két éven belül be kell nyújtani.

A kárenyhítés másik feltétele a büntetőeljárás indítása. Kivételesként kezelik azokat a helyzeteket, amikor a büntetőeljárást valamely kizáró ok miatt – pl. az elkövető halála – nem indították meg. A kárenyhítés azonban jár, ha a megindított büntetőeljárást az alábbi okok miatt szüntetik meg:

  • nem történt bűncselekmény vagy nincs elegendő bizonyíték a bűncselekmény elkövetésének bizonyítására;
  • a szóban forgó cselekmény nem minősül bűncselekménynek, vagy a cselekményért felelős személy a törvény értelmében nem követett el bűncselekményt;
  • a szóban forgó cselekmény társadalomra veszélyessége elhanyagolható mértékű;
  • az ugyanazon személy által elkövetett ugyanazon bűncselekmény tárgyában zajló büntetőeljárást megalapozottan szüntették meg, vagy az ügyben korábban indított eljárás van folyamatban;
  • a felhatalmazott ügyész nem emelt panaszt;

vagy ha a bíróság az eljárás megindítását követően – miután megállapította a Büntetőeljárási Törvénykönyv 17. cikke (1) bekezdésének 1. és 2. tételében előírt körülmények fennállását – felmenti a vádlottat.

Lap tetejeLap teteje

Ha bebizonyosodik, hogy a kifizetett kárenyhítésnek nem volt jogalapja, és a büntetőeljárást megszüntették vagy a vádlottat felmentették, a törvény 13. cikkének (1) bekezdése előírja a kárenyhítés visszafizetésének kötelezettségét.

A kárenyhítés megadásáról határozó és annak összegét az állami költségvetésből kifizető hatóság a kerületi bíróság.

A kárenyhítési kérelem formanyomtatványát a kérelmező rendelkezésére bocsátják.

Lengyelország területén a segítő hatóság a kerületi ügyész.

A bűncselekmény áldozata kárenyhítést követelhet az állami vagy helyhatósági tisztviselő által kötelességteljesítés közben okozott kárért (a Polgári Törvénykönyv 415–421. cikke). Bizonyos esetekben a felelősség megoszlik az államkincstár és a helyhatóság között, ha a bűncselekményt a központi kormányzat által delegált feladatok teljesítése közben követték el. 2001. december 18-án az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Polgári Törvénykönyv 418. cikke – amely jelentősen korlátozta az államtól való kártérítés követelésének lehetőségét – alkotmányellenesség miatt érvénytelen.

A lengyel Büntetésvégrehajtási Törvénykönyv (43. cikk (1), (2) és (3) bekezdése) lehetővé teszi, hogy az igazságügyminiszter által kezelt Büntetésvégrehajtás Utáni Segítségnyújtási Alapból támogatást nyújtsanak a bűncselekmények áldozatai és családjuk számára. Ez az állam által nyújtott sui generis vissza nem térítendő támogatás, amely nem számít bele a jövőbeni kárenyhítés összegébe. Az ilyen támogatást közvetlenül az illetékes bíróság elnöke vagy a felhatalmazott bírák és a feltételes szabadságra bocsátásért és felügyeletért felelős tisztviselők ítélik oda. Az ilyen támogatást közvetve nem állami szervezet is odaítélheti, amely a bűncselekmények áldozatai és családjuk támogatása céljából pénzeszközöket kapott az alaptól. A támogatás különösen készpénzbeli ellátásból áll, amely az élelmiszerek, gyógyszerek, ruházat, bérleti díjak, illetve a szakjogászi vagy -pszichológiai tanácsadás költségeit fedezi.

« Bűncselekmények áldozatainak kártalanítása - Általános információk | Lengyelország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 28-02-2008

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság