Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Lengyelország

Utolsó frissítés: 28-02-2008
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Lengyelország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

I. Jogforrások I.
I.1. Nemzeti jog I.1.
I.2. Hatályos többoldalú nemzetközi megállapodások I.2.
I.3. Főbb hatályos kétoldalú egyezmények I.3.
II. A kollíziós szabályok végrehajtása II.
II.1. A bíróság kötelezettsége a nemzetközi magánjog alkalmazására II.1.
II.2. Áttétel (renvoiII.2.
II.3. A kapcsoló tényező változása (le conflit mobileII.3.
II.4. A nemzetközi közrendre (ordre public) vonatkozó záradék és a magasabb rendű kötelező szabályok II.4.
II.5. A külföldi jog bizonyítása II.5.
III. Kollíziós szabályok III.
III.1. Szerződéses kötelezettségek III.1.
III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek III.2.
III.3. Személyes jogállás – természetes és jogi személyek III.3.
III.4. Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása, az örökbefogadást is beleértve III.4.
III.5. Házasság, nem házasságban élő párok, együttélés, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek III.5.
III.6. Házassági vagyonjogi rendszerek III.6.
III.7. Végrendelet és jogutódlás III.7.
III.8. Tulajdonjog és dologi jogok III.8.
III.9. Fizetésképtelenség III.9.

 

I. Jogforrások

I.1. Nemzeti jog

A természetes és jogi személyek közötti nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó szabályok forrása a nemzeti jog és a nemzetközi megállapodások.

A lengyel nemzetközi magánjog forrásai közül a legjelentősebb az 1965. november 12-i nemzetközi magánjogi törvény.

I.2. Hatályos többoldalú nemzetközi megállapodások

Lengyelország számos olyan többoldalú egyezménynek részese, amely kollíziós rendelkezéseket tartalmaz, különösen:

családi jogi és gyámsági kérdésekre vonatkozó egyezmények:

A kiskorúak gyámságának rendezéséről szóló, 1902. június 12-i Hágai Egyezmény, a kiskorúak védelmére vonatkozó hatósági jogkörökről és az alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5-i Hágai Egyezmény, a polgári jogoktól való megfosztásról és hasonló védintézkedésekről szóló, 1905. július 17-i Hágai Egyezmény, a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1973. október 2-i Hágai Egyezmény;

öröklési kérdésekre vonatkozó egyezmények:

A végrendelkezés formáira vonatkozó kollíziós szabályokról szóló, 1961. október 5-i Hágai Egyezmény;

az állampolgárságra vonatkozó egyezmények:

Az állampolgársági szabályok ütközésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló Hágai Egyezmény és egy bizonyos hontalansági ügyre vonatkozó jegyzőkönyv, valamint a házas nők állampolgárságáról szóló, New Yorkban 1957. február 20-án aláírásra megnyílt egyezmény.

Lap tetejeLap teteje

I.3. Főbb hatályos kétoldalú egyezmények

A Lengyelország által kötött kétoldalú egyezmények a jogsegélyre és a polgári jogi, családi jogi, munkajogi és büntetőjogi ügyekben történő együttműködésre vonatkoznak. A következő országokkal kötött egyezményeket kell megemlíteni: Algéria, Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Franciaország, Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Lettország, Líbia, Litvánia, Macedónia, Magyarország, Oroszország, Románia, Szerbia és Montenegró, Ukrajna, Vietnami Szocialista Köztársaság.

II. A kollíziós szabályok végrehajtása

II.1. A bíróság kötelezettsége a nemzetközi magánjog alkalmazására

A tényállás, valamint a felek által bizonyított vagy elismert, az ügy szempontjából lényeges események értékelése érdekében a bíróság hivatalból alkalmazza az alkalmazandó jogot, tekintet nélkül arra, hogy a felek vagy az eljárás résztvevői hivatkoznak-e arra.

A külföldi jogszabályt jogszabályként (nem pedig tényként), a jogszabály származási országában érvényes elvekkel összhangban kell alkalmazni, figyelembe véve a külföldi jogforrásokat (a common law-t is beleértve) és a jogszabály értelmezésére vonatkozó külföldi szabályokat is. Ez attól függetlenül történik, hogy hasonló körülmények között a lengyel jogszabályt – a kollíziós rendelkezések értelmében – viszonossági alapon másik ország is alkalmazza-e.

Lap tetejeLap teteje

II.2. Áttétel (renvoi)

Lengyelország elfogadja az áttétel fogalmát a nemzetközi magánjogban, bár a lengyel jogban az áttétel alkalmazási lehetősége korlátozott. A lengyel kollíziós rendelkezések megengedik a fordított áttételt. A nemzetközi magánjogi törvény 4. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy amennyiben a törvény által alkalmazandó jogszabályként megjelölt külföldi jogszabály egy adott jogviszonyra a lengyel jog alkalmazását írja elő, a lengyel jogszabályt kell alkalmazni.

A lengyel jog az ún. ismételt áttételt is lehetővé teszi. A törvény 4. cikkének (2) bekezdésével összhangban, ha a törvény által alkalmazandóként megjelölt valamely külföldi nemzeti jogszabály kimondja, hogy egy adott jogviszonyra más külföldi jogszabályt kell alkalmazni, ez a másik külföldi jogszabály alkalmazandó. Ez a rendelkezés az áttételt kizárólag azon ország jogára korlátozza, amelyet sorban a harmadik jogként jelöltek meg – tekintet nélkül arra, hogy a harmadik ország kollíziós rendelkezései nem határozzák-e meg más ország jogát alkalmazandó jogként.

II.3. A kapcsoló tényező változása (le conflit mobile)

A kapcsoló tényező megváltozik, ha a felek cselekvésükkel úgy változtatják meg az ügy körülményeit, hogy a kollíziós norma a körülmények megváltozása előtt alkalmazotthoz képest másik jogot határoz meg alkalmazandóként. Például a nemzetközi magánjogi törvény 24. cikkének (1) bekezdésével összhangban a tulajdonjogra és más dologi jogokra azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben az említett jog tárgya található. Ingóságok egyik országból a másikba történő átszállítása esetén azonban a törvényváltás (alkalmazandó jog váltása) abban a pillanatban következik be, amikor az ingóság átlépi a szállítási ország határát. Ezt követően felmerül a kérdés, hogy melyik törvényt kell alkalmazni a jogviszony azon elemeinek értékelésére, amelyekkel kapcsolatban az alkalmazandó jog megváltozott. Az ingóságok tulajdonjoga esetében a probléma elsősorban az ingóság helyével van összefüggésben, de az állampolgárság, állandó lakóhely, lakóhely vagy jogi személy létesítő okirat szerinti székhelyének változásához is kapcsolódhat.

Lap tetejeLap teteje

A nemzetközi magánjogi törvény nem szabályozza ezt a kérdést általánosságban, bár tartalmaz néhány egyedi megoldást. Az ingóságok tulajdonjogával kapcsolatban például a törvény 24. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tulajdonjog megszerzésére és elvesztésére, valamint az egyéb tulajdonosi jogok megszerzésére és elvesztésére, illetve az azok tartalmában bekövetkező változásokra azon ország joga alkalmazandó, amelyben az említett jogok tárgya a fent leírt jogkövetkezményeket eredményező esemény bekövetkezésének időpontjában található volt.

Nem szabályozott esetekben az az általános vélelem áll fenn, hogy a korábbi törvény szerint rögzített kapcsolatok kizárólag az új törvény által előírt mértékben változnak.

II.4. A nemzetközi közrendre (ordre public) vonatkozó záradék és a magasabb rendű kötelező szabályok

A lengyel nemzetközi magánjogi törvény tartalmazza a nemzetközi közrendre vonatkozó záradékot, miszerint a külföldi jogszabály nem alkalmazható, ha alkalmazása sértené a Lengyel Köztársaság jogrendjének alapelveit. A közrendre vonatkozó záradék kizárólag rendkívüli esetben alkalmazható, ha a külföldi jogszabály sérti a bírósági határozat meghozatalának időpontjában hatályos jogrend legalapvetőbb elveit. Ezen túlmenően e szakasz alkalmazása előtt nem annyira a nemzeti és a külföldi jogszabályi rendelkezések közötti különbségeket kellene megvizsgálni, mint inkább az említett két jogrendszer adott helyzetben történő alkalmazásának következményeit. Végül is lehetséges, hogy különböző jogrendszerek jogi normáinak alkalmazása az igen eltérő rendelkezések ellenére is hasonló következményekkel jár, kizárva ezzel a nemzetközi magánjogi törvény 6. cikkének alkalmazását.

Lap tetejeLap teteje

A magasabb rendű, kötelező szabályok (lois de police) szerepe a közrendre vonatkozó elvhez hasonló. Ezek különleges jogi normák, amelyek bár az eljáró bíróság szerinti ország kollíziós rendelkezései szerint nem alkalmazhatók, szorosan kapcsolódnak az ügyhöz. Ilyenek az eljáró bíróság szerinti ország vagy harmadik ország jogi normái egyaránt lehetnek. Ezek a normák feltétlenül kötelezőek, és „szándékuk” szerint egy adott jogi helyzetre alkalmazandók.

A kollíziós rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy lengyel bíróság lengyel jogi normákat alkalmazzon magasabb rendű kötelező szabályként, ha a külföldi jogot jelölték meg alkalmazandóként az adott ügyre. Ezt a lehetőséget azonban a tudományos szerzők és a bírósági határozatok egyaránt javasolják.

II.5. A külföldi jog bizonyítása

A lengyel polgári eljárásban a külföldi jogszabály alkalmazása hivatalból azzal a következménnyel jár, hogy a bíróság köteles ezt a jogszabályt alkalmazni minden olyan ügyben, ahol az felmerül: az alkalmazandó jogi normáktól kezdve az ügy eldöntése szempontjából jelentős körülmények értékeléséig. Eszerint a bíróság köteles megállapítani a külföldi jogszabály tartalmát, értelmezési elveit és a külföldi bírósági határozatokat.

III. Kollíziós szabályok

III.1. Szerződéses kötelezettségek

Jogforrások

A lengyel jogban a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog kérdését a nemzetközi magánjogi törvény 25-31. cikke szabályozza. A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdéseket azonban két- és többoldalú megállapodások, valamint az ágazati irányelvek kollíziós rendelkezéseit végrehajtó nemzeti jogszabályi rendelkezések is szabályozzák. Az ilyen rendeletek elsőbbséget élveznek az említett törvény rendelkezéseivel szemben.

Lap tetejeLap teteje

Alkalmazandó jog

A nemzetközi magánjogi törvény rendelkezései általános elvként bevezetik a felek szabad jogválasztását. A törvény 25. cikkének (1) bekezdésével összhangban a felek szerződéses kötelezettségeik tekintetében alávethetik kölcsönös jogviszonyukat az általuk kiválasztott jognak, ha ez a jog a kötelezettséghez kapcsolódik. „A kötelezettséghez kapcsolódik” kifejezés a jogviszony bizonyos objektív kapcsolatát jelenti azzal az állammal, amelynek jogát a felek kiválasztották (a megállapodás végrehajtásának helyén vagy a megállapodás teljesítésén, illetve a szerződő felek lakóhelyén vagy létesítő okirat szerinti székhelyén stb. keresztül). A jogválasztás kizárólag a nemzetközi elemet is tartalmazó kötelezettségekre alkalmazható, és kizárt, ha a kötelezettség ingatlannal kapcsolatos (a törvény 25. cikkének (2) bekezdése).

Jogválasztás hiányában a törvény számos objektív kapcsoló tényezőt határoz meg. Az ilyen kapcsoló tényezők alkalmazása szükségessé teszi bizonyos rend fenntartását. A törvény 28. cikke értelmében például a tőzsdei szerződések alapján fennálló kötelezettségekre - a felek korábbi eltérő jogválasztása hiányában - a tőzsde bejegyzett székhelye szerinti hatályos jog alkalmazandó. Ez a rendelkezés a kereskedelmi vásárokon kötött szerződések alapján fennálló kötelezettségekre is megfelelően alkalmazandó. Ha a felek létesítő okirat szerinti székhelye vagy lakóhelye ugyanabban az országban található, a törvény 26. cikke szerint ezen ország joga alkalmazandó (ez a rendelkezés az ingatlannal kapcsolatos kötelezettségekre nem alkalmazható). A törvény 27. cikke szerint az ingóságok értékesítéséről szóló szerződés, szállítási szerződés, meghatározott feladat vagy munka elvégzésére vonatkozó szerződés, szolgáltatási szerződés, képviseleti megállapodás, szállítmányozási megállapodás, szállítási megállapodás, fuvarozási megállapodás, őrzési megállapodás, raktározási megállapodás, biztosítási szerződés és szerzői jog átruházásáról szóló megállapodás alapján fennálló kötelezettségekre az adott szolgáltatás nyújtására kötelezett fél lakóhelye vagy létesítő okirat szerinti székhelye szerinti ország jogát kell alkalmazni (feltéve, hogy a vállalkozásra vonatkozóan kötött megállapodásokból eredő kötelezettségek tekintetében a jogi személy létesítő okirat szerinti székhelye, illetve a magánszemély lakóhelye szerinti ország joga helyett a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelye szerinti ország jogát kell alkalmazni - a törvény 27. cikkének (3) bekezdése).

Lap tetejeLap teteje

A lengyel jogalkotási aktusok nem tartalmaznak általános kollíziós rendelkezést a fogyasztói kapcsolatokra alkalmazandó jogról, ami megfelelne a Római Egyezmény 5. cikkének. Ha az ügy körülményei nem tartoznak a fogyasztói irányelvek kollíziós rendelkezéseit végrehajtó nemzeti jogszabályok hatálya alá, a fogyasztókkal kapcsolatos határokon átnyúló jogvitákban a kötelezettségekre irányadó általános szabályokkal összhangban meghatározott jog alkalmazandó.

Az egyoldalú okiratokra a törvény 30. cikkével összhangban a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogszabályra vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Az alkalmazandó jog hatálya

A szerződéses statútum (és az egyoldalú jogi okiratra vonatkozó statútum) meghatározza többek között egy adott jogügylet lefolytatásának lehetőségét, és a jogügylet érvényességét meghatározó tényezőket. A kapacitást mint a jogügyletet előre meghatározó tényezőt azonban a személyes jogállásnak megfelelően mérik fel, míg a jogügylet alakiságára alkalmazandó jog kérdését a nemzetközi magánjogi törvény 12. cikke külön szabályozza.

A jogügyletre alkalmazandó jog meghatározza továbbá a végrendeleti nyilatkozatok, a szerződéses feltételek és határidők, a szerződéses jogviszony tartalma, a kötelezettség nem vagy nem megfelelő teljesítése, a kártérítés módja és terjedelme, a szerződésmódosítás, a kötelezettség lejárta és átruházása (például engedményezés útján) értelmezési szabályait.

III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek

Jogforrások és a jogforrások kapcsolata

A lengyel jogban a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jog kérdését a nemzetközi magánjogi törvény 31. cikke szabályozza. A szerződéses kötelezettségekhez hasonlóan azonban a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdéseket két- és többoldalú megállapodások, valamint az ágazati irányelvek kollíziós rendelkezéseit végrehajtó nemzeti jogszabályi rendelkezések is szabályozzák. Ezek a rendeletek elsőbbséget élveznek az említett törvény rendelkezéseivel szemben.

Lap tetejeLap teteje

A közúti közlekedési balesetekre alkalmazandó joggal kapcsolatban a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló 1971. évi Hágai Egyezmény (amelynek Lengyelország is részese) alkalmazása élvez elsőbbséget.

Az ágazati irányelvek (például fogyasztóvédelemmel kapcsolatos) kollíziós rendelkezéseit végrehajtó rendelkezések - alkalmazási körükön belül - szintén elsőbbséget élveznek az említett törvény rendelkezéseivel szemben.

Alkalmazandó jog

A nemzetközi magánjogi törvény 31. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy a szerződésen kívüli kötelezettségekre azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a kötelezettség forrásául szolgáló esemény bekövetkezett. Ha azonban a felek ugyanazon ország állampolgárai, és az említett országban állandó lakóhellyel rendelkeznek, ezen ország joga alkalmazandó.

III.3. Személyes jogállás – természetes és jogi személyek

Jogforrások

A lengyel jogban a természetes és jogi személyek jogképességére alkalmazandó jog kérdését a nemzetközi magánjogi törvény 9-11. cikke szabályozza.

Alkalmazandó jog

Az általános szabályt a nemzetközi magánjogi törvény 9. cikkének (1) és (2) bekezdése tartalmazza. E rendelkezéssel összhangban a magánszemély jogképességére és jogügyletek kötésére irányuló cselekvőképességére a személy nemzeti jogát kell alkalmazni, míg a jogi személy jogképességére a jogi személy létesítő okirat szerinti székhelye szerinti ország joga alkalmazandó. A jogi személy létesítő okirat szerinti székhelye szerinti elv a jogi személy legfőbb irányító szerveinek (igazgatótanács) tényleges székhelyét jelenti.

Lap tetejeLap teteje

Az állampolgárság és a létesítő okirat szerinti székhely - mint a természetes és jogi személyek személyes jogállására vonatkozó kapcsoló tényezők - alól léteznek bizonyos kivételek. Először, a jogi személy jogképességével kapcsolatban néhány kétoldalú egyezmény előírja azon ország jogának alkalmazását, amelyben a személyt bejegyezték.

Másodszor, ha a természetes vagy jogi személy vállalkozással kapcsolatban folytat le jogügyletet, e személy jogképességére azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben a vállalkozás létesítő okirat szerinti székhelye található (a törvény 9. cikkének (3) bekezdése).

Harmadsorban a törvény 10. cikke előírja, hogy amennyiben a saját nemzeti joga szerint jogképességgel nem rendelkező külföldi olyan jogügyletet folytatott le Lengyelországban, amely Lengyelországban feltehetően jogi hatással jár, a külföldi jogképessége ebben a vonatkozásban a lengyel jog hatálya alá tartozik, ha a jóhiszeműen eljáró személyek védelme miatt szükséges. E rendelkezés célja - a Római Egyezmény 11. cikkével megegyezően - azon jóhiszeműen eljáró szerződő felek védelme, akik az ügylet helye szerinti ország joga szerint képesek jogügylet lefolytatására, azonban nemzeti joguk értelmében nem rendelkeznek jogképességgel. Az említett okból ez a kivétel nem vonatkozik a családi jogi és gyámügyi, valamint öröklési jogi ügyletekre.

Külön rendelkezések vonatkoznak a holttá nyilvánításra és a halál beálltának megerősítésére. A törvény 11. cikke szerint az eltűnt személy holttá nyilvánítására vagy halála beálltának megerősítésére e személy nemzeti jogát kell alkalmazni (kivéve, ha a külföldi személy holttá nyilvánításának vagy halála beállta megerősítésének ügyében lengyel bíróság jár el, mely esetben a lengyel jog alkalmazandó).

Lap tetejeLap teteje

III.4. Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása, az örökbefogadást is beleértve

Szülő-gyermek kapcsolat megállapítása - jogforrások és alkalmazandó jog

A szülő-gyermek kapcsolattal összefüggő kérdéseket a nemzetközi magánjogi törvény 19. cikkének (2) bekezdése szabályozta, amelynek értelmében az apaság vagy anyaság megállapítására vagy el nem ismerésére a gyermekre születése időpontjában alkalmazandó nemzeti jogot kell alkalmazni; a szülő-gyermek kapcsolat megállapítására azon ország jogát kell alkalmazni, amelynek a gyermek az említett kapcsolat keletkezése időpontjában állampolgára, míg a szülő-gyermek kapcsolat születendő gyermekre vonatkozó megállapítására az anya nemzeti joga alkalmazandó.

Ha a gyermek vagy az anya kettős vagy többes állampolgársággal rendelkezik, a lengyel állampolgárság kizárólagosságának elvét kell alkalmazni, amely elvet a törvény 2. cikkének (1) bekezdése tartalmaz.

A kétoldalú egyezmények többsége a gyermek nemzeti jogának alkalmazhatóságára a gyermek születésének időpontjában fennálló nemzeti jog elvét fogadja el. Néhány ország azonban a gyermek származásának kérdésére az anya azon nemzeti jogát rendeli alkalmazni, amely a gyermek születése időpontjában fennállt, vagy a szülők és a gyermekek állandó lakóhelye szerinti jogot írja elő, ilyen kapcsoló tényező hiányában pedig a gyermek nemzeti jogát kell alkalmazni.

Örökbefogadás - jogforrások és alkalmazandó jog

A nemzetközi magánjogi törvény 22. cikkének (1) bekezdésével összhangban az örökbefogadásra az örökbefogadó fél nemzeti jogát kell alkalmazni, e jognak azonban a gyermek beleegyezése, a gyermek törvényes képviselőjének beleegyezése, az illetékes állami hatóság engedélye, illetve a meglévő állandó lakóhelynek egy másik országba történő áthelyezésével kapcsolatos örökbefogadási korlátozások tekintetében összhangban kell állnia a gyermek nemzeti jogában fennálló rendelkezésekkel.

Lap tetejeLap teteje

A Lengyelország által kötött kétoldalú megállapodások alapján a következő szabályok különböztethetők meg: a) az örökbefogadásra annak a félnek a jogát kell alkalmazni, amelynek állampolgárságával a gyermek rendelkezik; b) az örökbefogadásra mindkét fél jogát alkalmazni kell, ha az örökbefogadást kérelmező házastársak eltérő állampolgársággal rendelkeznek; c) az örökbefogadásra azon állam jogát kell alkalmazni, amelynek területén az örökbefogadott személy és az örökbefogadó szülő állandó lakóhelye található, vagy ha e személyek eltérő államban rendelkeznek állandó lakóhellyel, azon fél joga alkalmazandó, akinek állampolgárságával az örökbefogadott személy rendelkezik.

Lengyelország részese a gyermekek örökbefogadásáról szóló, 1967. április 24-i, Strasbourgban létrejött Európai Egyezménynek, valamint a gyermekek védelméről és az országok közötti örökbefogadással kapcsolatos együttműködésről szóló, 1993. május 29-i Hágai Egyezménynek.

III.5. Házasság, nem házasságban élő párok, együttélés, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek

Házasság

A lengyel jogban a házasságra alkalmazandó jog kérdését a nemzetközi magánjogi törvény 14-16. cikke szabályozza.

Főszabály szerint a házasságkötés és a házasság érvénytelenítése jogalapját a házastársak nemzeti joga szerint külön-külön értékelik (14. cikk). Ez azt jelenti, hogy a házasságkötésre való jogképességet mindkét házastárs esetében külön-külön, az adott házastárs nemzeti joga szerint vizsgálják.

Lap tetejeLap teteje

A Lengyelország és - mások mellett - a Magyarország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Románia, Ausztria vagy Franciaország között létrejött kétoldalú megállapodásokban az állampolgárságot is használják kapcsoló tényezőként.

Ha valamelyik vagy mindkét házastárs kettős vagy többes állampolgársággal rendelkezik, a lengyel állampolgár a lengyel jog hatálya alá tartozik függetlenül attól, hogy egy másik ország joga is állampolgárának ismeri-e el.

Ha lengyel állampolgár két vagy több ország állampolgárságával rendelkező külföldivel köt házasságot, a külföldire saját nemzeti jogát kell alkalmazni, azaz azon ország jogát, amellyel kapcsolata a legszorosabb.

A házasság felbontása - alkalmazandó jog

A lengyel nemzetközi magánjogi törvény 18. cikke előírja, hogy a házasság felbontására a házastársaknak a házasság felbontása iránti kérelem benyújtásakor érvényes közös nemzeti jogát kell alkalmazni. Ha a házastársak nemzeti joga eltérő, az alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben mindkét házastárs állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha kiderül, hogy a házastársak nem ugyanabban az országban rendelkeznek állandó lakóhellyel, a lengyel jogot kell alkalmazni.

Különválás

A lengyel nemzetközi magánjogi törvény 18. cikke előírja, hogy a különválásra a házastársaknak a házasság felbontása iránti kérelem benyújtásakor alkalmazandó közös nemzeti jogát kell alkalmazni. Ha a házastársak nemzeti joga eltérő, az alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben mindkét házastárs állandó lakóhellyel rendelkezik. Ha kiderül, hogy a házastársak nem ugyanabban az országban rendelkeznek állandó lakóhellyel, a lengyel jogot kell alkalmazni.

Lap tetejeLap teteje

Tartásdíj

A lengyel jogban nem szabályozza külön rendelet a házastársak közötti kapcsolatban fennálló tartási kötelezettségre alkalmazandó jogot, ezért kiegészítő jelleggel a házassági vagyonjogi rendet szabályozó normákat kell alkalmazni. A házasság fennállása alatt a felek között fennálló tartási kötelezettségek a házastársak közötti pénzügyi rendelkezések hatálya alá tartoznak.

Ha az egyik házastárs a házasság fennállása alatt tartási követelést nyújt be, a házastársak benyújtáskor hatályos közös nemzeti jogát kell alkalmazni. A házastársak közös nemzeti joga hiányában az alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben mindkét házastárs állandó lakóhellyel rendelkezik, ha pedig a házastársak állandó lakóhelye nem ugyanabban az országban található, a lengyel jogot kell alkalmazni. Az elvált házastársak közötti tartási követelésekre a bontóperben alkalmazott jogot kell alkalmazni.

III.6. Házassági vagyonjogi rendszerek

Alkalmazandó jog

A felek pénzügyi kapcsolataira a felek adott időpontban hatályos közös nemzeti jogát kell alkalmazni (a nemzetközi magánjogi törvény 17. cikkének (1) bekezdése). A házastársak közös nemzeti joga hiányában az alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben mindkét házastárs állandó lakóhellyel rendelkezik, és ha a házastársak állandó lakóhelye nem ugyanabban az országban található, a lengyel jogot kell alkalmazni.

A házastársak adott időpontban hatályos közös nemzeti joga alkalmazandó a házassági vagyonjogi megállapodás aláírásának elfogadhatóságára, a megállapodás módosítására, illetve felmondására. A házassági vagyonjogi megállapodás alapján felmerülő pénzügyi viszonyokra azonban a feleknek a megállapodás aláírásának időpontjában hatályos közös nemzeti jogát kell alkalmazni. A házastársak közös nemzeti joga hiányában az alkalmazandó jog azon ország joga, amelyben mindkét házastárs állandó lakóhellyel rendelkezik, és ha a házastársak állandó lakóhelye nem ugyanabban az országban található, a lengyel jogot kell alkalmazni.

Lap tetejeLap teteje

III.7. Végrendelet és jogutódlás

Jogforrások

Az öröklési ügyekre alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdéseket a nemzetközi magánjogi törvény 34. és 35. cikke szabályozza. A végrendelkezés formája tekintetében a és a kétoldalú jogsegély-egyezmények vonatkozó kollíziós rendelkezéseivel kapcsolatban azonban - mely utóbbiakat Lengyelország is aláírta - a nevezett törvény rendelkezéseivel szemben a kollízióról szóló 1961. évi Hágai Egyezmény élvez elsőbbséget.

Alkalmazandó jog

A törvény 34. cikke értelmében az öröklési ügyekre az örökhagyónak a halála időpontjában hatályos nemzeti jogát kell alkalmazni. A törvény 35. cikke kivételt ír elő e szabály alól a végrendelet érvényességének értékelése, továbbá a halál bekövetkezésekor végzendő egyéb jogi kötelezettségek tekintetében, előírva, hogy az említettek vonatkozásában elegendő, ha a jogi okirat teljesítésének helye szerinti ország jogában előírt formai követelményeket betartják.

A Lengyelországban található gazdaságokra vonatkozó öröklési szabályok.

A Lengyelországban található gazdaságokra vonatkozó öröklési szabályokat külön rendeletek tartalmazzák, amelyek jelentősen különböznek az öröklési jog általános rendelkezéseitől. A jogelmélet és a jogi szakirodalom egyaránt feltételezi, hogy az öröklési rendelkezések a Lengyelországban található gazdaságokra is vonatkoznak - a gazdaságok öröklésére alkalmazandó szabályokkal kapcsolatos részletes lengyel szabályokból eredő módosításokra is figyelemmel.

Lap tetejeLap teteje

III.8. Tulajdonjog és dologi jogok

Alkalmazandó jog

A tulajdonjogra és más dologi jogokra a jog tárgyának helye szerinti ország jogát kell alkalmazni (a nemzetközi magánjogi törvény 24. cikke). Az alkalmazandó jog azon földrajzi hely szerinti hatályos jog, ahol a jog tárgya (ingóság vagy ingatlan) található. A tulajdonszerzésre és -vesztésre, valamint más dologi jogok szerzésére, elvesztésére, módosítására, illetve elsőbbségére azon ország jogát kell alkalmazni, amelyben az ilyen jogok tárgya a fent említett jogkövetkezményekkel járó esemény bekövetkezésekor található volt. Más rendelkezések vonatkoznak a légi járművekre, mivel a légi jármű fedélzetén a dologi jogokat a légi jármű lajstromozási országának joga szerint kell értékelni.

A tengerjogban a hajóhoz fűződő tulajdonjogokra a hajó lajstromozása szerinti állam jogát kell alkalmazni.

Ingatlantulajdon

A nemzetközi magánjogi törvény 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban az ingatlannal kapcsolatos kötelezettségekre (például adásvételi szerződés, csere, ajándékozás, járadék, különböző típusú bérleti jogviszonyok) minden esetben az ingatlan helye szerinti ország joga alkalmazandó. Ez azt jelenti, hogy a feleket, akikre az említett kötelezettségek vonatkoznak, nem illeti meg a jogválasztás joga.

III.9. Fizetésképtelenség

Alkalmazandó jog

A fizetésképtelenségre alkalmazandó joggal kapcsolatos kérdéseket a lengyel jogban a 2003. február 28-i csőd- és helyreállítási törvény, valamint a nemzetközi magánjogi törvény szabályozza - feltéve azonban, hogy a nemzetközi magánjogi törvény nem tartalmaz olyan kollíziós rendelkezéseket, amelyek közvetlenül szabályoznák a csőd kérdését vagy a csőd bejelentésének következményeit.

A Csődtörvény 460-470. cikkének rendelkezései - kizárólag a Csődtörvényben felsorolt jogalanyokra, azaz külföldi bankokra és hitelintézetekre, valamint fiókjaikra vonatkozóan - kizárják a nemzetközi magánjogi törvény alkalmazását a Lengyelország területén indított csődeljárásokra. A más jogalanyokat, például vállalkozásokat érintő csődeljárásokkal kapcsolatban, amelyek magánszemélyekre, jogi személyekre és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységekre is vonatkozhatnak, a nemzetközi magánjogi törvényben említett kollíziós rendelkezéseket kell alkalmazni.

A Csődtörvény 460. cikke bevezeti azt a szabályt, miszerint a Lengyel Köztársaságban indított csődeljárásokra a lengyel jog alkalmazandó. A törvény azonban - figyelemmel az adott jogviszony jellegére, más országgal fennálló szoros összefüggéseire, illetve a tárgy (ingóság) helyére - számos kivételt tartalmaz e szabály alól.

« Alkalmazható jog - Általános információk | Lengyelország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 28-02-2008

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság