Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Hollandia

Utolsó frissítés: 23-04-2009
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Hollandia

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A hatályos jog forrásai I.
I.1. A nemzeti jog szabályai I.1.
I.2. Hatályos többoldalú egyezmények I.2.
I.3. Legfontosabb kétoldalú egyezmények I.3.
II. Kollíziós szabályok alkalmazása II.
II.1. Kollíziós szabályok hivatalos alkalmazása II.1.
II.2. Beterjesztés (ismételt beterjesztés, továbbító beterjesztés) II.2.
II.3. A referencia megváltoztatása II.3.
II.4. A kollíziós szabályok alkalmazásától való eltekintés kivételes esetekben II.4.
II.5. Külföldi jog tartalmának megállapítása II.5.
III. Kollíziós szabályok III.
III.1. Szerződéses kötelezettségek és jogcselekmények III.1.
III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek III.2.
III.3. Személyes jogállás (név, lakóhely, jogképesség) III.3.
III.4. Szülők és örökbefogadás III.4.
III.5. Házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, nem házas felek együttélése, házasság felbontása, életközösség megszüntetése, tartási kötelezettség III.5.
III.6. Házassági vagyonjog III.6.
III.7. Öröklési jog III.7.
III.8. Vagyonjog III.8.
III.9. Fizetésképtelenség III.9.

 

I. A hatályos jog forrásai

I.1. A nemzeti jog szabályai

Egyes nemzetközi magánjogi rendelkezések az Általános rendelkezésekről szóló (királysági jogalkotási) törvényben szerepelnek [Wet houdende algemene bepalingen der wetgeving van het Koninkrijk] (a továbbiakban: AB).

Létezik továbbá számos törvény, amelyek a „[jogterület] (kollíziós jogi) törvény” név alatt ismertek. E jogterületek a következők: házasság felbontása [a házasság felbontásáról szóló (kollíziós jogi) törvény], Wet conflictenrecht echtscheiding, WCE]; családi név és utónév [a családi névre és utónévre vonatkozó (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht namen, WCN]; házasság [házassági (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht huwelijk, WCH]; házassági vagyonjogi rendszerek [a házassági vagyonjogi rendszerekről szóló (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht huwelijksvermogensregime, WCHv]; életbiztosítás; nem-életbiztosítás; házassági kapcsolatok [a házassági kapcsolatokról szóló (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht huwelijksbetrekkingen, WCHb]; tengerészeti jog és belvízi hajózási jog [a tengerészeti jogra és belvízi hajózási jogra vonatkozó nemzetközi magánjogi rendelkezésekről szóló törvény, Wet bepalingen van internationaal privaatrecht met betrekking tot zeerecht en binnenvaartrecht, WIPRZ]; vagyonkezelők [a vagyonkezelőkre vonatkozó (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht trusts, WCT]; jogutódlás [jogutódlási (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht eropvolging, WCErf]; vállalatok; jogellenes cselekmények [a jogellenes cselekményekről szóló (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht onrechtmatige daad, WCOD]; szülők [a szülőkre vonatkozó (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht afstamming, WCA]; örökbefogadás [örökbefogadási (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht adoptie, WCAd]; bejegyzett élettársi kapcsolat [a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló (kollíziós jogi) törvény, Wet conflictenrecht geregistreerd partnerschap, WCGP]. Egyéb tárgykörökre nem jogszabály vonatkozik, hanem egyezmények vagy az esetjogból levezetett szabályok.

Lap tetejeLap teteje

I.2. Hatályos többoldalú egyezmények
  • A gyermekek tartására vonatkozó követelésekkel kapcsolatos határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 1956. október 24-i hágai egyezmény
  • A kiskorúak védelme tekintetében a hatóságok jogköréről és az alkalmazandó jogról szóló, 1961. október 5-i hágai egyezmény (a továbbiakban: a kiskorúakról szóló 1961. évi hágai egyezmény)
  • A végrendeleti rendelkezések formájával kapcsolatos kollízióról szóló, 1961. október 5-i hágai egyezmény (a továbbiakban: a végrendeleti rendelkezések formájára vonatkozó hágai egyezmény)
  • A házasság útján történő törvényesítésről szóló, 1970. szeptember 10-i Római Egyezmény
  • A közúti balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i hágai egyezmény (a továbbiakban: a hágai közlekedési egyezmény)
  • A tartási kötelezettségre alkalmazandó jogról szóló, 1973. október 2-i hágai egyezmény (a továbbiakban: a tartásról szóló 1973. évi hágai egyezmény)
  • A termékfelelősségre alkalmazandó jogról szóló, 1973. október 2-i hágai egyezmény (a továbbiakban: hágai termékfelelősségi egyezmény)
  • A képviseletre alkalmazandó jogról szóló, 1978. március 14-i hágai egyezmény (a továbbiakban: a képviseletről szóló hágai egyezmény)
  • A házasságkötésről és a házasságok érvényességének elismeréséről szóló, 1978. március 14-i hágai egyezmény
  • A házassági vagyonjogi rendszerekre alkalmazandó jogról szóló, 1978. március 14-i hágai egyezmény (a továbbiakban: hágai házassági vagyonjogi egyezmény)
  • A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i Római Egyezmény (a továbbiakban: Római Egyezmény)
  • A családi és utónevekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. szeptember 5-i müncheni egyezmény (a továbbiakban: névegyezmény)
  • Az örökösödési vagyonkezelőkre és azok elismerésére vonatkozó jogról szóló 1985. július 1-jei hágai egyezmény (a továbbiakban: a vagyonkezelőkről szóló hágai egyezmény)
  • Az elhunyt személyek vagyonának öröklésére alkalmazandó jogról szóló 1989. augusztus 1-jei hágai egyezmény (a továbbiakban: hágai öröklési jogi egyezmény; amely nincs hatályban, azonban Hollandiában a WCErf-fel összhangban alkalmazzák)
  • A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról.
I.3. Legfontosabb kétoldalú egyezmények

Nincs ilyen.

Lap tetejeLap teteje

II. Kollíziós szabályok alkalmazása

II.1. Kollíziós szabályok hivatalos alkalmazása

A polgári perrendtartás [Wetboek van Burgerlijke Rechtsvordering] 25. cikke értelmében a bíróság hivatalból köteles alkalmazni a kollíziós szabályokat (tehát akkor is, ha a felek maguk nem hivatkoznak ezekre a szabályokra).

II.2. Beterjesztés (ismételt beterjesztés, továbbító beterjesztés)

Ha A állam joga a kijelölt jog, akkor ennek az államnak a szabályait kell alkalmazni. Ha az említett A állam joga szerint a holland jog vagy B állam joga alkalmazandó, akkor főszabályként e rendelkezést figyelmen kívül kell hagyni. Egyes esetekben kivétel tehető.

II.3. A referencia megváltoztatása

A referencia megváltoztatásából fakadó problémákra vonatkozóan nincsenek általános szabályok. A 3. fejezet tárgyalja az egyes olyan különféle jogterületre vonatkozó megoldásokat, ahol ennek van jelentősége.

II.4. A kollíziós szabályok alkalmazásától való eltekintés kivételes esetekben

Közrend

A külföldi jogot figyelmen kívül kell hagyni, ha az említett jog vagy annak alkalmazása ellentétes a nemzetközi közrenddel a magánjog terén. Ebben az esetben a külföldi jog (alkalmazása) sértené a holland jogrendszer alapelveit. Ezt a szabályt szűken értelmezve kell alkalmazni. Pusztán az a tény, hogy a külföldi jog eltér a holland jogtól, nem biztosít elegendő alapot a közrendre való hivatkozásra, még akkor sem, ha az adott holland jogszabály kötelező jellegű. Ha nem maga a szabály, hanem annak alkalmazása sértheti a közrendet, akkor ennek vizsgálata során részben arra kell tekintettel lenni, hogy az ügy milyen mértékben érinti a holland joghatóságot. A közrendre akkor is lehet hivatkozni, ha a kérdéses szabály nem tartalmaz ilyen értelmű rendelkezést.

Lap tetejeLap teteje

Elsőbbségi szabályok

A holland bíróságok a felek jogviszonyát szabályozó jogra való tekintet nélkül különös kötelező jogi rendelkezéseket alkalmazhatnak (elsőbbségi szabályok). Ez nem „közönséges” kötelező rendelkezéseket jelent, hanem sokkal inkább olyan rendelkezéseket, amelyek gyakran közjogi funkcióval is rendelkeznek. A holland és külföldi elsőbbségi szabályok egyaránt alkalmazhatók. Ezzel ellentétben az alkalmazandóként megjelölt jog szerinti szabályok nem alkalmazhatók, ha az adott esetben nem releváns az a közjogi érdek, amelynek a védelmére a szabály irányul.

II.5. Külföldi jog tartalmának megállapítása

A bíróság hivatalból köteles a külföldi jog tartalmát megállapítani. A feleket gyakran felkérik arra, hogy véleményezzék a külföldi jogot, amely kérést általában teljesítenek is. Ez nem változtat azon a tényen, hogy továbbra is maga a bíróság felel azért, hogy mit ismer el a külföldi jog tartalmaként.

A bíróság szabadon dönthet arról, milyen módon szerez információt. Használhatja a külföldi jogról való tájékozódásról szóló európai egyezményben (London, 1968. június 7.) meghatározott csatornákat, végezhet saját szakirodalmi kutatást, megbízhat kutatással az adott országból szakértőt vagy kutatóintézetet, mint például a T.M.C. Asser Instituutot vagy a Nemzetközi Igazságügyi Intézetet [Internationaal Juridisch Instituut].

Ha a külföldi jog tartalma nem állapítható meg kellő mértékben, többféle megoldás alkalmazható, így például az alkalmazandó joghoz kapcsolódó rendszer, a nemzetközi jogban elfogadott elvek vagy a holland jog alkalmazása.

Lap tetejeLap teteje

III. Kollíziós szabályok

III.1. Szerződéses kötelezettségek és jogcselekmények

Megállapodások

A legtöbb megállapodás esetén az alkalmazandó jogot a Római Egyezmény határozza meg. A képviseleti megállapodások tekintetében azonban a következő szakasz nyújt tájékoztatást.

Néhány olyan megállapodás esetében, amelyeket az 1. cikk (2) bekezdése alapján kizártak a Római Egyezmény hatálya alól, más jogi aktusokat kell alkalmazni (lásd alább). Más megállapodások tekintetében a kollíziós szabályokról a jog nem rendelkezett.

A Római Egyezmény hatálybalépését megelőzően kötött megállapodásokra az azok létrejöttekor alkalmazandó kollíziós szabályok vonatkoznak. Ezek nagyjából megfelelnek a Római Egyezmény kollíziós szabályainak.

Képviselet

Képviseleti megállapodások esetén a képviseletről szóló hágai egyezmény rendelkezései Hollandiában elsőbbséget élveznek a Római Egyezmény rendelkezéseivel szemben. A megbízó és a megbízott közötti viszonyban engedélyezett a jogválasztás; ha nem történt jogválasztás – néhány kivétellel – a megbízott szokásos lakóhelye vagy a megbízó szokásos lakóhelye határozza meg az alkalmazandó jogot, ha a munkát döntően abban az országban végzik (a képviseletről szóló hágai egyezmény 6. és további cikkei). A megbízó és a vele szemben álló fél viszonyában – néhány kivétellel – a megbízásra vonatkozó kérdésekre (mint amilyen például a megbízott felhatalmazása és tevékenységének következményei) a megbízott szokásos lakóhelye szerinti jog vonatkozik (a képviseletről szóló hágai egyezmény 11. cikkének (1) bekezdése).

Lap tetejeLap teteje

Életbiztosítás, nem-életbiztosítás

Életbiztosítás és nem-életbiztosítás esetén az életbiztosítási (kollíziós jogi) törvény [Wet conflictenrecht levensverzekering] és a nem-életbiztosítási (kollíziós jogi) törvény [Wet conflictenrecht schadeverzekering] kollíziós szabályait kell alkalmazni.

Vásárlás

Az áruk adásvételéről szóló bécsi egyezmény (Bécs, 1980. április 11.) rendelkezik az áruk adásvételének egységes jogáról. Az 1. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint, ha – összhangban a nemzetközi magánjog szabályaival – egy szerződő állam jogát kell alkalmazni, akkor nem ezen állam belső jogát, hanem az egyezményt kell alkalmazni.

Jogcselekmények

A „jogcselekmények” nem jelentenek különálló referenciakategóriát. Ha a jogcselekmények egy megállapodással összefüggésében merülnek fel, akkor azokra általában a megállapodást szabályozó jog vonatkozik; a más jogcselekményekből fakadó kötelezettségek nem szerződéses kötelezettségeknek minősülnek (például más ügyeinek vitele) vagy más referenciakategóriába kerülnek besorolásra (például: végrendelkezés, gyermek elismerése). A jogcselekmények formájára főszabályként egy megengedő kollíziós szabály vonatkozik: e szerint a jogcselekmény érvényes, ha akár a jogcselekmény megtételének színhelye szerinti, akár pedig a jogcselekmény tartalma szerint alkalmazandó jog követelményeinek megfelel (az AB 10. cikke).

III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek

Jogellenes cselekmények

A jogellenes cselekményekről szóló (kollíziós jogi) törvény [Wet conflictenrecht onrechtmatige daad] szerint jogellenes cselekményre annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol azt elkövették (a WCOD 3. cikkének (1) bekezdése). E szabály alól azonban számos kivétel van, különösen akkor, ha egy cselekménynek nem abban az államban merülnek fel következményei, ahol elkövették, ha az elkövetőnek és a sértett félnek ugyanabban az államban van a szokásos lakóhelye, illetve ha jogellenes versenyről van szó. Ha egy jogellenes cselekmény szorosan kapcsolódik a felek közötti másik jogviszonyhoz, a bíróság – a fentiekkel ellentétben – a jogellenes cselekményre is alkalmazhatja a másik jogviszonyt szabályozó jogot (a WCOD 5. cikke).

Lap tetejeLap teteje

A fentiekkel eltérően a felek is megválaszthatják a magukra alkalmazandó jogot (a WCOD 6. cikke).

Közúti balesetek

Főszabályként annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol a baleset történt (a közlekedési balesetekről szóló hágai egyezmény 3. cikke). Ha azonban a balesetben kizárólag olyan járművek érintettek, amelyek másik államban vannak bejegyezve, akkor – további feltételek teljesülése esetén – annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol a járművek be vannak jegyezve (a hágai közlekedési egyezmény 4., 5. és 6. cikke).

A baleset helyszínének országában hatályos közlekedési és biztonsági előírásokat az alkalmazandó jogra való tekintet nélkül alkalmazni kell (a hágai közlekedési egyezmény 7. cikke).

Termékfelelősség

A hágai termékfelelősségi egyezmény 1., 2. és 3. cikkében meghatározott termékfelelősséggel összefüggő ügyekben annak az országnak a jogát kell alkalmazni, ahol a kárt okozó cselekményt elkövették, amennyiben a HPAV 4. cikkében meghatározott feltételek bármelyike fennáll. Más esetekben főszabályként a károsult személy szokásos lakóhelye szerinti, vagy a felelős személy szokásos lakóhelye szerinti jogot kell alkalmazni (HPAV 5. és 6. cikkei).

Más ügyeinek vitele

Más ügyeinek vitelével kapcsolatban nincsenek törvényi rendelkezések. A felek általi jogválasztás esetét kivéve annak az államnak a jogát kell alkalmazni, ahol más ügyeinek vitelére sor került. Ha ez a jog nem határozható meg, például azért, mert az ügyek vitelére egynél több országban került sor, akkor annak az országnak a jogát kell alkalmazni, amelynek joghatóságával a más ügyeinek vitele a legszorosabb kapcsolatot mutatja (Legfelsőbb Bíróság, 1996. február 23., holland esetjog 1997, 276).

Lap tetejeLap teteje

Alaptalan fizetés: jogalap nélküli gazdagodás

Az alaptalan fizetéssel és a jogalap nélküli gazdagodással kapcsolatos kollíziós szabályokra vonatkozóan nincsenek jogszabályok. Hasonlóképpen nincs egyértelmű esetjog sem ezen ügyekre vonatkozóan.

III.3. Személyes jogállás (név, lakóhely, jogképesség)

Általános információ

Egy személy jogállását főszabályként saját nemzeti joga határozza meg. A holland állampolgárok esetében ezt az AB 6. cikke szabályozza; a nem holland állampolgárok jogállása szintén levezethető ebből a rendelkezésből. Különféle törvények az AB 6. cikke alól számos kivételről rendelkeznek.

Név

A névegyezmény rendelkezéseit beépítették a családnevekről és utónevekről szóló (kollíziós jogi) törvénybe. Ez a törvény a holland nemzetközi magánjog sajátosságaként minősülő kiegészítéseket is meghatároz. A WCN 1. cikke szerint egy személy nevére saját nemzeti joga vonatkozik, ideértve az említett jog nemzetközi magánjogi rendelkezéseit is.

Ha egy személy a holland állampolgárság mellett külföldi állampolgársággal is rendelkezik, akkor rá a holland jog alkalmazandó (a WCN 2. cikke). Ha a személy egynél több állampolgársággal rendelkezik, de holland állampolgársággal nem, akkor annak az állampolgárságnak a jogát kell alkalmazni, amelyhez a személy - minden körülményre figyelemmel - a legerősebben kötődik (a WCN 1. cikkének (2) bekezdése). A WCN 5b. cikke szabályozza nemzetközi vonatkozású esetekben az utónévválasztást.

Lap tetejeLap teteje

Lakóhely

A holland nemzetközi magánjog nem tartalmaz rendelkezéseket a lakóhelyre vonatkozóan. A gyakorlatban a következő szabályokat alkalmazzák. Ha egy egyezmény vagy törvény egy személy lakóhelyére utal, legtöbb esetben a holland bíróság számára csak az a fontos, hogy ez a lakóhely Hollandiában található-e (például: a polgári perrendtartás 1-14. cikkei csak azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy a holland bíróság rendelkezik-e joghatósággal, azzal a kérdéssel viszont nem, hogy a külföldi bíróságnak van-e joghatósága). Ebben a kérdésben a holland polgári törvénykönyv 1:10-1:15. cikkeit kell alkalmazni. Más egyezmények és törvények gyakran utalnak a fél szokásos lakóhelyére. Ebben az esetben fontos lehet, hogy az említett szokásos lakóhely Hollandiában vagy külföldön található-e (például a Római Egyezmény esetében, amelynek alapján meghatározható, hogy a holland jogot vagy más állam jogát kell alkalmazni). A „szokásos tartózkodási hely” fogalma így a továbbiakban nem a holland jog szabályai alapján kerül meghatározásra, hanem sokkal inkább a kérdéses szabályozásnak megfelelő normák alapján (az egyezmény autonóm értelmezése, vagy - európai rendeletek esetében - a rendelet autonóm értelmezése).

Kiskorúság és jogképesség

Azt, hogy egy személy kiskorú, illetve jogképes-e, az AB 6. cikke szerint főszabályként az állampolgársága szerinti jog alapján kell megállapítani. Számos szabályozás tartalmaz egyedi rendelkezést arra nézve, milyen felső korhatárig alkalmazható ez a szabályozás.

Kiskorúak és felnőttek védelme

El kell különíteni az a kérdést, hogy egy személy kiskorú és/vagy jogképes-e, attól a kérdéstől, hogy milyen intézkedések alkalmazhatók a kiskorú vagy a felnőtt védelme érdekében. A kiskorúak tekintetében ezen intézkedésekre a kiskorúakról szóló 1961. évi hágai egyezmény vonatkozik, amely 2. cikkében kimondja, hogy a kiskorú szokásos lakóhelyének jogát kell alkalmazni. Felnőttek esetében ez továbbra is a nemzeti joghoz kapcsolódik, de - a kiskorúakról szóló 1961. évi hágai egyezmény 2. cikkére vonatkozó analógia útján - a szokásos lakóhely jogához is kapcsolható.

Lap tetejeLap teteje

III.4. Szülők és örökbefogadás

Szülőség

Egy gyermek szüleit a szülőkről szóló (kollíziós jogi) törvény határozza meg. Ez a törvény határozza meg az alábbi esetekre vonatkozó kollíziós szabályokat:

Szülőség házasság eredményeként: a férj és a feleség közös állampolgársága szerinti jog a gyermek születésének időpontjában; ha a férjnek és a feleségnek különböző az állampolgársága, akkor a férj és a feleség szokásos lakó helyének joga, ennek hiányában pedig a gyermek szokásos lakóhelyének a joga (a WCA 1. cikke).

Nem férjezett nő szülősége: a nő nemzeti joga, azonban a szülői kapcsolat minden esetben megállapítandó, ha a nő szokásos lakóhelye Hollandiában van (a WCA 3. cikke).

Szülőség gyermek elismerése eredményeként: az elismerés akkor lehetséges, ha ezt a férfi vagy a gyermek nemzeti joga lehetővé teszi, vagy összhangban áll a férfi vagy a gyermek szokásos lakóhelyének jogával. Különös szabályok vonatkoznak a nős holland férfiak által tett elismerésre és a gyermekre vonatkozó anyai beleegyezésre (a WCA 4. cikke).

Apaság bírói megállapítása: a férfi és az anya közös állampolgárságának joga; ha a férfi és az anya eltérő állampolgárságúak, akkor a közös szokásos lakóhelyük joga, vagy ennek hiányában a gyermek szokásos lakóhelyének joga (a WCA 6. cikke).

Szülőség törvényesítés alapján: főszabályként a házasság útján történő törvényesítésről szóló (Róma, 1970. szeptember 10.) egyezményt kell alkalmazni.

Lap tetejeLap teteje

Örökbefogadás

A Hollandiában kinyilvánítandó örökbefogadásra, illetve visszavonására a holland jogot kell alkalmazni (a WCAd 3. cikke). A szülők vagy más személyek hozzájárulására főszabályként a gyermek állampolgársága szerinti jogot kell alkalmazni; ha a gyermeknek egynél több állampolgársága van, akkor azon ország állampolgársága irányadó, amelyhez a gyermek – minden körülményt figyelembe véve – a legszorosabban kötődik.

III.5. Házasság, bejegyzett élettársi kapcsolat, nem házas felek együttélése, házasság felbontása, életközösség megszüntetése, tartási kötelezettség

Házasság

Házasság akkor köthető Hollandiában, ha mindkét fél saját nemzeti joga szerint rendelkezik a házasságkötéshez szükséges feltételekkel. Ha a felek egyike holland állampolgár, akkor is megköthető a házasság, ha mindkét fél megfelel a holland jog szerinti követelményeknek (a WCH 2. cikke). Ha a WCH 3. cikkében említett körülmények bármelyike fennáll, vagyis a házasság sértené a közrendet, a házasság nem köthető meg. Hollandiában házasságkötésre csak anyakönyvvezető előtt kerülhet sor, vagy – bizonyos feltételekkel – külföldi diplomáciai vagy konzuli képviselő előtt (a WCH 4. cikke).

Házassági vagyonjogi rendszer

Az, hogy a házassági vagyonjogi rendszerre melyik kollíziós szabály vonatkozik, attól függ, mikor kötötték a házasságot.

Ha a házasságot 1977. augusztus 23. előtt kötötték, akkor kivételes esetekben a házasságról szóló, 1905. július 17-i hágai egyezményt kell alkalmazni, amely a férfi házasságkötés idején érvényes nemzeti jogát tekinti irányadónak.

Lap tetejeLap teteje

Azon házasságok esetében, amelyek nem tartoznak e megállapodás hatálya alá, és amelyeket 1992. szeptember 1. előtt kötöttek, a Legfelsőbb Bíróság 1976. december 10-i ítélete (holland esetjog 1977, 275, Chelouche/van Leer) rendelkezik kollíziós szabályokról.

E szabályok szerint a jövendő házasfelek maguk választhatnak jogot. Ha ezt nem teszik meg, akkor a házasságkötés idején fennálló vagy röviddel azután megszerzett közös állampolgárságuk jogát kell alkalmazni. Ennek hiányában azon állam jogát kell alkalmazni, ahol az első házastársi lakóhelyük volt. Ennek hiányában pedig azon ország jogát kell alkalmazni, amellyel a feleknek – minden körülményt figyelembe véve – legszorosabb a kapcsolatuk.

A fenti szabályok szerint alkalmazandó jogot folyamatosan alkalmazni kell, kivéve, ha a felek későbbi időpontban élnek a jogválasztással.

Az 1992. szeptember 1-én és azt megelőzően kötött házasságok a hágai házassági vagyonjogi egyezmény hatálya alá tartoznak. Bizonyos korlátok között ez az egyezmény is megengedi a jogválasztást. Ha ilyen jogválasztásra nem kerül sor, akkor a körülményektől függően azon ország jogát kell alkalmazni, ahol a felek első szokásos lakóhelyüket létesítik a házasságkötés után, illetőleg a közös állampolgárságuk szerinti jogot kell alkalmazni.

A körülmények megváltozása (állampolgárság, szokásos lakóhely) így az alkalmazandó jog megváltozását eredményezheti.

A házasság személyi következményei

A WCHb által megjelölt jog határozza meg a házasság olyan következményeit, amelyek nem tartoznak a házassági vagyonjogi rendszerbe. Ennek megfelelően az alkalmazandó jog vagy a házastársak közös állampolgárságának a joga, annak az országnak a joga, amelyben mindkettőjük szokásos lakóhelye van, vagy annak az országnak a joga, amellyel – minden körülményt figyelembe véve – a legszorosabb kapcsolatot tartják fenn. (A WCHb 1. cikkének (2) és (2) bekezdése; a kivételeket lásd azonban a WCHb 2. és 3. cikkében).

Lap tetejeLap teteje

Házasság felbontása, életközösség megszüntetése

A házasság felbontásáról szóló (kollíziós jogi) törvény 1. cikke szerinti kollíziós szabályok hatása az, hogy a gyakorlatban csaknem mindig a holland jogot kell alkalmazni a házasság felbontására irányuló eljárásra. Csak akkor kell alkalmazni a felek állampolgárságának jogát, ha mindkettőjük külföldi állampolgársága azonos, azonban e tekintetben is számos kivétel van.

Bejegyzett élettársi kapcsolat

A holland jogot kell alkalmazni a Hollandiában bejegyzett élettársi kapcsolatra lépés során (a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló (kollíziós jogi) törvény 1. cikke). Néhány kivétellel ez vonatkozik a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére is (a WCGP 22. cikke és 23. cikkének (1) bekezdése).

Élettársi kapcsolatra vonatkozó vagyonjogi rendszer

Az élettársak bizonyos korlátok szerint kijelölhetik a vagyonjogi rendszerükre irányadó jogot (a WCGP 6. és 8. cikke). Ennek elmulasztása esetén az élettársi kapcsolat létrejötte szerinti ország joga alkalmazandó, ideértve az adott országban hatályos nemzetközi magánjogi szabályokat is (a WCGP 7. cikke).

Az élettársak közötti személyi viszony

A felek közötti személyi viszonyt azon ország joga szabályozza, ahol a felek élettársi kapcsolatra léptek, ideértve ezen ország hatályos nemzetközi magánjogi rendelkezéseit is (a WCGP 5. cikkének (1) és (2) bekezdése, lásd azonban a kivételeket a (3) és (4) bekezdésben).

Bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetése

A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésére a holland jogot kell alkalmazni, vagy kivételes esetben azon ország jogát, ahol a felek ilyen kapcsolatra léptek (a WCGP 22. és 23. cikke).

Lap tetejeLap teteje

Nem házas felek együttélése

Nincsenek kollíziós jogi szabályok azon esetre vonatkozóan, amikor a felek anélkül élnek együtt, hogy házasságra vagy bejegyzett partnerkapcsolatra léptek volna.

Tartás

A tartási kötelezettségekre az 1973. évi hágai tartási egyezmény szerint meghatározott jog vonatkozik. Ez az egyezmény a következő kollíziós szabályokat tartalmazza: főszabályként a tartási kötelezettségeket a tartásra jogosult szokásos lakóhelyének joga szabályozza (a HAV 1973 4. cikke). Ez alól a legfontosabb kivétel az, hogy volt házasfelek esetében a házasság felbontására irányuló eljárásra alkalmazott jogot kell alkalmazni a tartás tekintetében is (a HAV 1973 8. cikke).

III.6. Házassági vagyonjog

Lásd fent a 3.5. szakasz alatt.

III.7. Öröklési jog

Az öröklési (kollíziós jogi) törvény 1. cikke szerint a hágai öröklési jogi egyezményt kell alkalmazni: az örökhagyó dönthet arról, hogy az örökségére mely jog vonatkozzon. Ha döntési jogával nem él, akkor az alkalmazandó jog az utolsó szokásos lakóhelye vagy az állampolgársága szerinti jog, amennyiben legalább öt évig az adott országban élt, ha azonban ez nem áll fenn, akkor az állampolgársága szerinti jog (a hágai öröklési jogi egyezmény 3. cikke).

Azt, hogy a végrendelet formája érvényes-e vagy sem (például, hogy szükség van-e közjegyzői okiratra), a végrendeleti rendelkezések formájára vonatkozó hágai egyezmény 1. cikkében felsorolt jogrendszerek valamelyikével összhangban lehet megállapítani. Ide tartozik többek között a végrendelet készítésének helye szerinti jog, illetve a végrendelkezőnek akár a végrendelet készítésének, akár pedig az örökhagyó halálának időpontjában érvényes állampolgársága vagy lakóhelye szerinti jog.

III.8. Vagyonjog

Tulajdonjog

A tulajdonjogot azon hely joga szabályozza, ahol a(z ingó vagy ingatlan) vagyontárgy található. Ingatlan esetében ezt az AB 7. cikke határozza meg. Ingóság esetében ez a szabály az esetjogból vezethető le.

Ingó vagyontárgyak gyakran kerülnek át más országba. A tulajdonjog megalapozása és e jog terjedelme tekintetében azon hely joga irányadó, ahol a kérdéses esemény időpontjában a vagyontárgy található; az így létrejött jogok akkor is fennmaradnak, ha a vagyontárgyat elviszik. Az elvitelt követően keletkezett jogokra az új helyszín joga az irányadó, és elsőbbséget élveznek a régebbi jogokkal szemben.

Vagyonkezelők

A vagyonkezelőkre a hágai vagyonkezelői egyezmény szerint meghatározott jog vonatkozik. A célvagyon alapítója maga határozhatja meg az alkalmazandó jogot (a HTV 6. cikke). Ha ő maga nem választ jogot, akkor azon ország jogát kell alkalmazni, amelyhez a célvagyon a legszorosabban kötődik. A WCT külön kollíziós szabályokat tartalmaz az egyedi esetekre.

III.9. Fizetésképtelenség

A Hollandiában indított bármely fizetésképtelenségi eljárásra a fizetésképtelenségről szóló rendelet által meghatározott jog vonatkozik.

További információk

Egy jelenleg feltöltés alatt álló honlap elérhető a www.internationaalprivaatrecht.nl English - Nederlands címen, ahol megtalálható lesz a Hollandiában alkalmazandó nemzetközi magánjogi jogszabályok szövege, ide értve az e területre vonatkozó európai rendeletek holland szövegét, valamint a fenti egyezmények holland fordítását.

A hágai egyezmények hivatalos francia és angol fordítása, valamint az ezen egyezményekre vonatkozó státuszadatok a következő helyen érhetők el: www.hcch.net български - dansk - Deutsch - English - español - français - italiano - latviešu valoda - Nederlands - polski - português - slovenšcina - română - suomi - svenska.

A nemzetközi magánjogra és a külföldi jogra vonatkozóan jogi tanácsadás és tájékoztatás kérhető a T.M.C. Asser Instituuttól, www.asser.nl English, és a Nemzetközi Igazságügyi Intézettől, www.iji.nl English - Nederlands.

« Alkalmazható jog - Általános információk | Hollandia - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 23-04-2009

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság