Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Olaszország

Utolsó frissítés: 07-11-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Olaszország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

I. HATÁLYOS JOGFORRÁSOK I.
I.1. Nemzeti szabályok I.1.
I.2. Hatályban lévő többoldalú nemzetközi egyezmények

A hatályban lévő többoldalú nemzetközi egyezmények teljes felsorolása I.2.

I.3. Hatályban lévő jelentősebb kétoldalú egyezmények

A bíróságok által leggyakrabban alkalmazott kétoldalú egyezmények nem teljes listája I.3.

II. A KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA II.
II.1. A bíró arra irányuló kötelezettsége, hogy a kollíziós szabályokat saját kezdeményezése alapján alkalmazza II.1.
II.2. Vissza- és továbbutalás (renvoi) II.2.
II.3. A kapcsoló tényező változása II.3.
II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól II.4.
II.5. A külföldi jogszabály bizonyítása II.5.
III. KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK III.
III.1. Szerződéses kötelmek és jogszabályok III.1.
III.2. Szerződésen kívüli kötelmek (jogellenes károkozás, jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel stb.) III.2.
III.3. Személyes jogállás és a polgári jogállás vonatkozásai (név, állandó lakóhely és jogképesség) III.3.
III.4. A szülő-gyermek viszony megállapítása, az örökbefogadást is ideértve III.4.
III.5. Házasság, nem házas párok/élettársi kapcsolatok, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek III.5.
III.6. Házassági vagyonjogi rendszerek III.6.
III.7. Végrendelet és öröklés III.7.
III.8. Ingatlantulajdon

Ingó- és ingatlantulajdon (ebben a vonatkozásban nem célszerű az immateriális javak részletes szabályainak ismertetése). III.8.

III.9. Fizetésképtelenség III.9.

 

I. HATÁLYOS JOGFORRÁSOK

I.1. Nemzeti szabályok

Olaszországban a nemzetközi magánjogi kérdésekre alkalmazandó jogszabály a Polgári Törvénykönyv általános rendelkezései 16-31. szakaszának helyébe lépő 1995. május 31-i 218. törvény.

I.2. Hatályban lévő többoldalú nemzetközi egyezmények

A hatályban lévő többoldalú nemzetközi egyezmények teljes felsorolása

Ld. az Olaszországban jelenleg hatályos többoldalú nemzetközi egyezmények mellékelt listáját PDF File (PDF File 116 KB).

I.3. Hatályban lévő jelentősebb kétoldalú egyezmények

A bíróságok által leggyakrabban alkalmazott kétoldalú egyezmények nem teljes listája

Az Olaszország és az Európai Unió egyes tagállamai között felmerülő nemzetközi magánjogi kérdésekre korábban alkalmazott kétoldalú egyezmények helyébe az e területre vonatkozóan elfogadott közösségi okmány lépett. A leggyakrabban alkalmazott európai közösségi rendeletek a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK tanácsi rendelet; a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló 1206/2001/EK tanácsi rendelet; a szülői felelősségről szóló 2201/2003/EK tanácsi rendelet; a polgári és kereskedelmi ügyekben hozott határozatokkal kapcsolatos joghatóságról, illetve e határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet.

Lap tetejeLap teteje

Az Olaszország és harmadik országok között felmerülő kérdésekben leggyakrabban alkalmazott kétoldalú egyezmények a jogsegélyről és az ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló, Argentínával (Róma, 1987. 12. 09.), Brazíliával (Róma, 1989. 10. 17.), az Orosz Föderációval és a volt SzSzKSz más államaival (Róma, 1979. 01. 25.), a volt Jugoszlávia köztársaságaival (Belgrád, 1962. 05. 07.), az Egyesült Királyság volt domíniumaival – Ausztráliát és Kanadát is beleértve – (London, 1930. 12. 17.) kötött, hatályban lévő, a polgári és kereskedelmi ítéletek elismeréséről és végrehajtásáról szóló, Svájccal (Róma, 1933. 01. 03.) hatályos, valamint a közúti balesettel okozott károkról szóló (Róma, 1978. 08. 16.), és Bulgáriával (Róma, 1990. 05. 18.), Romániával (Bukarest, 1972. 11. 11.) és Törökországgal (1926. 08. 10.) kötött hatályos egyezmény.

II. A KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK ALKALMAZÁSA

II.1. A bíró arra irányuló kötelezettsége, hogy a kollíziós szabályokat saját kezdeményezése alapján alkalmazza

Milyen mértékben és milyen körülmények között kötelesek a bírák a kollíziós szabályok alkalmazására akkor is, ha a felek ezt nem kérték?

Az olasz jogban a kollíziós szabályok ilyen összefüggésben történő alkalmazása a bíró szokásos feladatkörébe tartozik. A bírónak meg kell határoznia az alkalmazandó jogot, tekintet nélkül arra, hogy a felek ezt kérték-e vagy sem (iura novit curia).

Lap tetejeLap teteje

II.2. Vissza- és továbbutalás (renvoi)

Ha a bíróság kollíziós szabálya külföldi jogot jelöl ki, előfordulhat, hogy az utóbbi - saját kollíziós szabályait alkalmazva - egy másik alkalmazandó jogot jelöl meg.

Például: a francia kollíziós szabály az angol jogot jelöli ki mint a Franciaországban lakóhellyel rendelkező angol állampolgárok jogképességére alkalmazandó jogot. Az angol kollíziós szabály azonban az állandó lakóhely szerinti jogot, azaz a francia jogot jelöli ki alkalmazandó jogként.

Kérjük, jelezze, hogy az Önök kollíziós szabályai ismerik-e a vissza- és továbbutalás (renvoi) intézményét, és milyen mértékben fogadják el, ha a külföldi jog visszautalja az ügyet az Önök jogának alkalmazási körébe vagy egy harmadik ország jogát jelöli ki alkalmazandó jogként.

Egy másik ország jogára történő vissza- és továbbutalás, amely az olasz jogra utal vissza, akkor fordul elő Olaszországban, amikor a visszautaló jog elfogadja az olasz jogra történő vissza- és továbbutalást vagy maga rendelkezik arról. A vissza- és továbbutalás nem érvényesül, ha a felek maguk választották az alkalmazandó jogot vagy az alkalmazandó jog a jogszabályok formájával vagy szerződésen kívüli kötelezettségekkel kapcsolatos rendelkezéseket érint.

II.3. A kapcsoló tényező változása

Mi történik, ha a kapcsoló tényező megváltozik, például ingóság átruházása esetén?

A fenti szabályok alkalmazandók.

II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól

  • Megtagadhatja-e a bíróság az alkalmazandó jog alkalmazását, ha az ellentétes a nemzetközi közrenddel? Léteznek-e olyan törvények vagy más szabályok, amelyek az Önök területén a kollíziós szabályok mellőzésével alkalmazandók (kötelező szabály, a „lois de police” értelmében)?
  • Az olasz jogban (a 218/1995. törvény 16. szakasza) a bíró nem alkalmazhatja a kijelölt külföldi jogot, ha annak jogi hatásai „ellentétesek a közrenddel”. Ez általános értelemben a „nemzetközi közrendet” jelenti.
  • Az olasz jogban (az említett törvény 17. szakasza) kollízió esetén az olasz jog rendelkezései alkalmazandók, ettől eltérni nem lehet - a külföldi jog kijelölése ellenére, amennyiben a külföldi jogszabály eltér a nemzeti jogszabályok céljától és alkalmazási körétől.

II.5. A külföldi jogszabály bizonyítása

  • Mi a bíró és a felek szerepe?

    A külföldi jogszabályt a bíró bizonyítja. A bíró igénybe veheti a felek segítségét.

    Lap tetejeLap teteje

  • Milyen bizonyítási módok elfogadottak?

    A külföldi jogszabály bizonyítása a tényekkel megegyező. Ennek megfelelően a nemzetközi egyezményekben meghatározott okmányok, a külföldi hatóságok által az Igazságügyi Minisztériumon keresztül rendelkezésre bocsátott információk és a szakértők vagy szaktestületek véleménye használható bizonyítási eszközként.

  • Mi történik, ha a külföldi jogszabály nem bizonyítható?

    Az utaló jogot ugyanazon ügy vonatkozásában előírt más kapcsoló tényező útján alkalmazzák, amennyiben ez lehetséges. Ennek hiányában az olasz jogot kell alkalmazni.

III. KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK

III.1. Szerződéses kötelmek és jogszabályok

Az 1980. évi Római Egyezményre történő hivatkozás nem elegendő. A Római Egyezmény hatálya alá nem tartozó kérdésekre vonatkozó szabályok nagy figyelmet érdemelnek.

Az olasz jog kifejezetten rendelkezik erről. A szerződéses kötelezettségekre vonatkozó kérdéseket az olasz jog kifejezetten az 1980. június 19-i Római Egyezmény hatálya alá utalja. Az említett egyezményben nem tárgyalt kérdések esetén más vonatkozó nemzetközi egyezmények alkalmazandók.

Az alkalmazandó jogot azonban a felek szerződéseikben szabadon megállapíthatják.

A kijelölt jog nemzetközi egyezmény útján vagy a felek akaratából történő alkalmazása mindazonáltal kizárható, ha az a közrenddel ellentétesnek minősül (ha például a rendőrségi vagy biztonsági rendelkezésekkel ellentétes).

Lap tetejeLap teteje

III.2. Szerződésen kívüli kötelmek (jogellenes károkozás, jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel stb.)

A fent említett 218/1995. törvény meghatározza a következő, szerződésen kívüli kötelmekre alkalmazandó szabályokat: egyoldalú ígérvény (az ígérettétel helye szerinti állam joga); hitelinstrumentumok (a váltóról, saját váltóról és csekkről szóló 1930. évi Genfi Egyezmény, míg más hitelinstrumentumok esetében az elsődleges kötelezettségekre az instrumentum kibocsátásának helye szerinti állam joga alkalmazandó); önkéntes képviselet (a képviselő vállalkozásának helye vagy jogköre gyakorlásának elsődleges helye szerinti állam joga); jogszabályon alapuló kötelezettségek (a kötelezettség alapját képező esemény bekövetkezésének helye szerinti jog); felelősség jogellenes károkozásért (az esemény bekövetkezésének helye szerinti jog, a kárt okozó cselekmény bekövetkezésének helye szerinti jog alkalmazásának sérelme nélkül, ha azt a sértett kérte, továbbá a nemzeti jog alkalmazásának sérelme nélkül, ha kizárólag egyetlen állam polgárai érintettek az ügyben).

III.3. Személyes jogállás és a polgári jogállás vonatkozásai (név, állandó lakóhely és jogképesség)

A személyes jogállásra, valamint a személyes jogok fennállására és tartalmára vonatkozóan – a névviseléshez való jogot is ideértve – az érdekelt fél nemzeti jogát kell alkalmazni, kivéve a családi jogviszonyokból következő jogokat, amelyekre a 218/1995. törvényben megállapított utaló szabályokat kell eseti alapon alkalmazni.

Lap tetejeLap teteje

III.4. A szülő-gyermek viszony megállapítása, az örökbefogadást is ideértve

A törvényes gyermeki jogállás és a szülőknek vagy az egyik szülőnek a nemzeti jog alapján a születés időpontjában fennálló állampolgársága szükséges a szülő-gyermek viszony megállapításához. A szülő-gyermek viszony megállapítására a gyermek születése időpontjában fennálló nemzeti jog vonatkozik.

Az örökbefogadás vonatkozásában, ha a gyermeket törvényes gyermeki jogállás biztosítása céljából fogadják örökbe, amelyről olasz bíróság dönt, az olasz jogot kell alkalmazni.

Más kollíziós szabályokra vonatkozóan a 218/1995. törvény 38. cikke tartalmaz részletes rendelkezéseket a különböző lehetőségekről.

III.5. Házasság, nem házas párok/élettársi kapcsolatok, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek

Házassággal kapcsolatos ügyekben a házastársak személyes viszonyára az azonos állampolgárságú házastársak közös állampolgársága szerinti jogot kell alkalmazni; egyébként e viszonyokra azon állam joga alkalmazandó, ahol a házaspár a legnagyobbrészt élt.

Főszabály szerint a személyes viszonyra alkalmazandó jogot kell alkalmazni a házassági vagyonjogi rendszerekre is, de az utóbbi esetében ettől - amennyiben a házastársak eltérően állapodnak meg vagy a jog által kifejezetten előírt esetekben - el lehet térni.

Az olasz jog a házasságon kívül más együttélési formát nem ismer el önálló intézményként.

Lap tetejeLap teteje

A különválásra és a házasság felbontására a házastársak közös állampolgársága szerinti jogot kell alkalmazni; ennek hiányában e viszonyokra azon állam joga alkalmazandó, ahol a házaspár a legnagyobbrészt élt. Az utóbbi esetben, ha a külföldi jog nem ismeri az említett intézményeket, az olasz jogot kell alkalmazni.

A családi tartási kötelezettségekre az 1973. október 2-án kelt Hágai Egyezmény az irányadó.

III.6. Házassági vagyonjogi rendszerek

Olaszországban a házastársak közötti házassági vagyonjogi szerződés általános elvét alkalmazzák.

A házastársak választhatnak alternatív rendszert is a házassági vagyonjogi szerződés helyett, mint például a vagyon elkülönítése vagy a házastársak által szerződésben meghatározott más rendszer.

III.7. Végrendelet és öröklés

Az öröklésre az elhunyt személy halála idején fennálló nemzeti jogát kell alkalmazni. A személy még életében – a végrendeletében tett nyilatkozattal – úgy rendelkezhet, hogy az utána történő öröklésre az állandó lakóhelye szerinti ország jogát kell alkalmazni; ha olasz állampolgár, a választás említett joga az Olaszországban állandó lakóhellyel rendelkező elsőbbségi örököseinek jogait nem érinti.

A végrendelet – alakiságát tekintve – akkor minősül érvényesnek, ha az alábbi jog elismeri: az örökhagyó rendelkezésének tárgyát képező vagyon helye szerinti jog vagy azon állam joga, amelynek az örökhagyó a végrendelet készítése vagy a halál időpontjában állampolgára volt, illetve azon állam joga, ahol az említett időpontban az örökhagyó állandó lakóhelye vagy tartózkodási helye volt.

III.8. Ingatlantulajdon

Ingó- és ingatlantulajdon (ebben a vonatkozásban nem célszerű az immateriális javak részletes szabályainak ismertetése).

A tulajdonjogok és egyéb dologi jogokra a tulajdon helye szerinti állam jogát kell alkalmazni.

III.9. Fizetésképtelenség

Az olasz jog kifejezetten nem rendelkezik az alkalmazandó jogról a fizetésképtelenséggel kapcsolatos kollízió esetére vonatkozóan.

Az EU tagállamai közötti egységes kollíziós szabályokat az 1346/2000/EK tanácsi rendelet tartalmazza.

« Alkalmazható jog - Általános információk | Olaszország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 07-11-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság