Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Németország

Utolsó frissítés: 17-10-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Németország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A hatályos jogszabályok forrásai I.
I.1. Nemzeti szabályok I.1.
I.2. Többoldalú nemzetközi egyezmények I.2.
I.3. Kétoldalú egyezmények I.3.
II. A kollíziós szabályok végrehajtása II.
II.1. A bírák hivatalból kötelesek-e alkalmazni a kollíziós szabályokat? II.1.
II.2. Vissza- és továbbutalás (RenvoiII.2.
II.3. A kapcsoló tényező megváltozása II.3.
II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól II.4.
II.5. A külföldi jog bizonyítása II.5.
III. Kollíziós jogi szabályok III.
III.1. Szerződéses kötelezettségek III.1.
III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek III.2.
III.3. Személyes jog III.3.
III.4. Származás, szülők és gyermekek kapcsolata, beleértve az örökbefogadást is III.4.
III.5. Házasság, nem házasságban élő párok, házasság felbontása, tartás III.5.
III.6. Házassági vagyonjogi rendszer III.6.
III.7. Öröklés, végintézkedések III.7.
III.8. Dologi jogok III.8.
III.9. Fizetésképtelenség III.9.

 

Nyilatkozat

A következő megállapítások pontossága nem garantált. Az itt közöltek nem helyettesíthetik az egyedi esetekben nyújtandó jogtanácsot.

A megállapítások célja csupán a német nemzetközi magánjogra vonatkozó alapvető tájékoztatás nyújtása. E célból történt az Európai Igazságügyi Hálózatban (EIH) történő felhasználásuk tekintetében adott jóváhagyás. A megállapítások bármiféle további felhasználását először egyeztetni kell a Németországi Szövetségi Köztársaság Igazságügyi Minisztériumával.

I. A hatályos jogszabályok forrásai

I.1. Nemzeti szabályok

A német nemzetközi magánjog fő forrása az Einführungsgesetz zum Bürgerlichen Gesetzbuche (EGBGB, A Polgári törvénykönyv bevezetéséről szóló törvény), és különösen annak 3-46 cikke. Az EGBGB 3. cikkének (2) bekezdése értelmében azonban az Európai Közösségek jogi aktusaiban  és a nemzetközi egyezményekben megállapított - a nemzeti jogban közvetlenül alkalmazandó - szabályok alkalmazási területükön megelőzik e törvény előírásait.

A német jog szórványosan az EGBGB-n kívül is tartalmaz kollíziós rendelkezéseket, például az Insolvenzordnungban (InsO, fizetésképtelenségről szóló rendelet) és az Einführungsgesetz zum Versicherungsvertragsgesetz-ben (EGVVG, a biztosítási szerződésről szóló törvény bevezetéséről szóló törvény).

A törvényileg nem szabályozott területeken - például a nemzetközi társasági joggal kapcsolatos ügyekben - a bíróságok állapítják meg az alkalmazandó jogot.

I.2. Többoldalú nemzetközi egyezmények

A (www.bundesgesetzblatt.de Deutsch oldalon megrendelhető) Bundesgesetzblatt (Szövetségi Közlöny) B. Forrásjegyzéke tartalmazza a Németország által aláírt és ratifikált valamennyi többoldalú megállapodás felsorolását. A felsorolt többoldalú államközi szerződések között szerepelnek az egységes kollíziós jogi rendelkezéseket tartalmazó megállapodások is.

Lap tetejeLap teteje

Az ilyen többoldalú egyezményeket gyakran nemzetközi szervezetek kezdeményezik. Ezzel összefüggésben különösen a hágai nemzetközi magánjogi konferenciát (www.hcch.net English - français) kell kiemelni. Ehhez hasonlóan a nemzetközi jog egységesítésével és a világkereskedelem jogának alakításával foglalkozó UNCITRAL (uncitral@uncitral.org) és UNIDROIT (info@unidroit.org) is hozzájárul a kollíziós jogi rendelkezések fejlődéséhez. Németország mindhárom szervezet tevékenységében részt vesz.

I.3. Kétoldalú egyezmények

Kétoldalú államközi szerződések is tartalmaznak kollíziós rendelkezéseket. Németország más államokkal kötött megállapodásainak felsorolása szintén a Szövetségi Közlöny (Bundesgesetzblatt) B. Forrásjegyzékében.

II. A kollíziós szabályok végrehajtása

II.1. A bírák hivatalból kötelesek-e alkalmazni a kollíziós szabályokat?

A német nemzetközi magánjog nemcsak bírósági jogvitákban bír jelentőséggel. A különböző állambeli kereskedelmi partnereknek jövőbeni jogvitájuktól függetlenül tisztában kell lenniük azzal, hogy melyik jog lesz irányadó szerződésükre. Jogaikat és kötelezettségeiket ennek megfelelően határozzák meg. A szabadságukat más államban töltő gépkocsivezetőknek fel kell készülniük arra, hogy mely jog szerint vonhatók felelősségre, ha balesetet okoznak. Ez határozza meg a kártérítés jellegét és nagyságát.

Lap tetejeLap teteje

Ha egy német bíróság elé olyan jogvitát terjesztenek döntésre, amely egy másik állam jogával való kapcsolatot jelez, akkor a bíróságnak saját kollíziós jogi rendelkezéseire való hivatkozással kell meghatároznia az alkalmazandó jogot. A német bírónak a német nemzetközi magánjogi szabályokat ismernie kell és azokat hivatalból kell alkalmaznia. Választási lehetősége nincs.

II.2. Vissza- és továbbutalás (Renvoi)

A vissza- és továbbutalásra alapvetően az EGBGB 4. szakasza az irányadó. Ha a külföldi jog a német jogra utal vissza, akkor a német anyagi jogi rendelkezéseket kell alkalmazni.

Amennyiben a felek a német kollíziós jogi rendelkezések alapján megválaszthatják az alkalmazandó jogot, kizárólag az anyagi jogi rendelkezések megválasztása megengedett.

II.3. A kapcsoló tényező megváltozása

Az alkalmazandó jog megváltozásának jelensége („nyitott” tényállás esetén) ismert a német jogban. A dologi jogok például alapvetően a dolog mindenkori fekvési helye szerinti joghoz igazodnak, így a dologra új jog lehet az irányadó, ha fekvési helye megváltozik.

A kapcsoló tényező megváltozása ugyanakkor más jogterületeken is elfogadott, például állampolgárság megváltozása esetén.

Az alkalmazandó jog megváltozása azonban nem lehetséges, ha a kollíziós norma egy, a kapcsolás szempontjából releváns időpontot határoz meg. Így például az alkalmazandó öröklési jog meghatározása vonatkozásában az örökhagyónak a halál időpontjában fennálló állampolgársága teremti meg a kapcsolatot (ld. a 3.7. pontot).

Lap tetejeLap teteje

II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól

A német bíróság abban az esetben is köteles a német jog kötelező érvényű rendelkezéseit alkalmazni, ha maguk a német kollíziós jogi szabályok egy másik állam jogának alkalmazását írják elő. Sem az ítélkezési gyakorlat, sem a szakirodalom nem nyújt határozott iránymutatást a tekintetben, hogy a külföldi jog kötelező érvényű rendelkezéseit Németországban milyen módon és mértékben kell figyelembe venni, ha az ügyre a német jog alkalmazandó.

A közrenddel kapcsolatos német fenntartást az EGBGB 6. szakasza tartalmazza. A külföldi jogi normákat abban az esetben nem kell alkalmazni, ha alkalmazásuk a német jog alapelveivel nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen volna. Az „alapelv” kifejezés az igazságosság alapvető elveinek érintettségére vonatkozik. Ez általánosságban a német alkotmányban garantált alapjogok súlyos megsértését jelenti. A közrenddel kapcsolatos fenntartás alkalmazhatóságához szintén fontos annak további megfontolása, hogy az ügy tényállása belföldi vonatkozású-e; rendszerint csak ebben az esetben válik relevánssá a német jog.

II.5. A külföldi jog bizonyítása

A német bíróságok nemcsak hivatalból kötelesek alkalmazni saját kollíziós jogi rendelkezéseiket, hanem a Zivilprozessordnung (ZPO, Polgári perrendtartás) 293. szakasza értelmében - a rendelkezésükre álló mérlegelési és döntéshozatali jogkörökön alapuló bírósági eljárásban - kötelesek megállapítani az alkalmazandó külföldi jog tartalmát. A bíróság igénybe veheti a felek közreműködését, azonban nincs kötve a felek beadványaihoz.

Lap tetejeLap teteje

III. Kollíziós jogi szabályok

III.1. Szerződéses kötelezettségek

A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. évi római egyezmény rendelkezéseit az EGBGB 27. és azt követő cikkeivel ültették át a német jogba. Egyes biztosítási szerződésekre vonatkozóan az EGVVG 7-14 szakasz tartalmaz különös kollíziós szabályokat.

A szerződéses kártérítési igényekre elsősorban a felek által választott jog az irányadó (az EGBGB 27. szakasza).

Az alkalmazandó jog megválasztása azonban korlátozott például abban az esetben, ha a tényállás tisztán belföldi jellegű, más szóval amikor hiányzik a határokon átnyúló elem. Ez esetben - a jogválasztástól eltekintve - a tényállással kapcsolatos jog kötelező érvényű rendelkezéseit kell továbbra is alkalmazni. Fogyasztói szerződések esetén a jogválasztás nem vezethet a fogyasztó tartózkodási helye szerinti ország kedvezőbb, kötelező fogyasztóvédelmi szabályainak figyelmen kívül hagyásához.

Jogválasztás esetén elvileg a teljes szerződés a megválasztott jog hatálya alá tartozik. Lehetséges ugyanakkor, hogy a felek csak a szerződési feltételek egy részére vonatkozóan élnek a jogválasztással, míg az egyébként alkalmazandó jog meghatározása objektív módon történik.

Jogválasztás hiányában az alkalmazandó jog meghatározása az objektív kapcsoló tényezőkre való hivatkozással történik. Az EGBGB 28. szakasza előírja, hogy a szerződéssel legszorosabb kapcsolatot mutató jogot kell alkalmazni. Ez rendszerint azon állam joga, amelyben a jellemző szolgáltatást teljesíteni köteles szerződő fél szokásos tartózkodási helye vagy székhelye található. Mindenesetre valamennyi körülmény átfogó vizsgálatával bebizonyosodhat, hogy a szerződés kivételesen egy másik jogrendszerrel még szorosabb kapcsolatot mutat, ez esetben ez utóbbit kell alkalmazni.

Lap tetejeLap teteje

Az ingatlan-, fuvarozási, munka- és fogyasztói szerződésekre különös szabályok vonatkoznak.

III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek

Jogalap nélküli gazdagodásból eredő igényekre vonatkozóan az EGBGB 38. szakasza eltérő szabályokat ír elő az alkalmazandó jog tekintetében. A teljesített szolgáltatásból eredő kártérítési igények a teljesítéssel kapcsolatos jogviszonyra alkalmazandó jog hatálya alá tartoznak. A védett érdekbe történő jogosulatlan beavatkozás miatti kártérítési igényekre azon állam joga az irányadó, amelyben a beavatkozás történt. Egyéb esetekben a szerzett előny helye szerinti jogot kell alkalmazni.

A harmadik fél ügyének ellátásából eredő jogszabályi igényekre az EGBGB 39. szakasza értelmében azon állam joga irányadó, amelyben az ügyletet elvégezték. Különös szabályok vonatkoznak harmadik fél adósságának rendezésére.

Jogellenes cselekmény miatti kártérítési igényekre az EGBGB 40. szakasza értelmében alapvetően a cselekmény bekövetkezésének helye szerinti jog irányadó. A sértett azonban kérheti, hogy azon állam jogát alkalmazzák, amelyben a jogos érdek megsértése történt. Ha a felelős és a sértett fél szokásos tartózkodási helye a felelősséghez vezető esemény időpontjában ugyanazon államban található, különös kapcsoló elemként ezen állam jogát kell alkalmazni.

Az EGBGB 42. szakasza értelmében valamennyi esetben lehetséges a felek utólagos jogválasztása.

Az EGBGB 41. szakasza értelmében az alkalmazandó jogot egy olyan jog is felválthatja, amely - különleges körülmények alapján - lényegesen szorosabb kapcsolatban áll a tényállással.

Lap tetejeLap teteje

Végül az EGBGB 40. szakaszának (3) bekezdése - a közrendre vonatkozó különös szabályként - korlátozza a jogellenes cselekményekből eredő igények érvényesítésének hatályát.

III.3. Személyes jog

A természetes személy személyes jogviszonyait érintő jogi kérdésekre a német nemzetközi magánjog szerint azon jogrendszer az irányadó, amelyre az érintett állampolgársága utal.

Amennyiben egy személy több állampolgársággal rendelkezik, az EGBGB 5. szakasza (1) bekezésének első albekezdése értelmében az úgynevezett tényleges állampolgárságot kell figyelembe venni, tehát azon állam szerinti állampolgárságot, amellyel a több állampolgársággal rendelkező személy a legszorosabb kapcsolatban áll. Ha azonban a több állampolgársággal rendelkező személy német állampolgársággal is rendelkezik, akkor az EGBGB 5. szakasza (1) bekezésének második albekezdése értelmében csak ez az irányadó.

Az állampolgárságra vonatkozó kritériumot kell alkalmazni a természetes személy névviselési jogára (a részleteket ld. az EGBGB 10. szakaszában), valamint jogképességére.

III.4. Származás, szülők és gyermekek kapcsolata, beleértve az örökbefogadást is

Az EGBGB 19. szakasza értelmében a gyermek származása elsősorban azon állam jogához igazodik, amelyben szokásos tartózkodási helye van. A jog nem tesz különbséget házasságból és házasságon kívül született gyermekek között. A szülőkkel való kapcsolat tekintetében a származás bármelyik szülő hazai joga alapján is megállapítható. Ha az anya férjezett, akkor a szülés időpontjában rá nézve irányadó is jelentőséggel bírhat a származás kérdésének megítélésében. Ettől eltérő szabályozás vonatkozik az 1998. július 1-je előtt született gyermekekre.

Lap tetejeLap teteje

A származás megtámadására az EGBGB 20. szakasza értelmében általánosságban bármely olyan jog az irányadó, amelyben a származás körülményei felmerültek, valamint – amennyiben a gyermek támadja meg a származást – azon jog, amelyet a gyermek szokásos tartózkodási helyén kell alkalmazni.

A szülői felelősséget az EGBGB 21. szakasza értelmében a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti jognak megfelelően határozzák meg, amennyiben a kiskorúak védelméről szóló 1961. évi egyezményt nem kell alkalmazni. Ezen egyezmény szerint – bizonyos vonatkozásokban – a gyermek nemzeti jogát kell alkalmazni.

Az örökbefogadás érvényességét az EGBGB 22. szakasza értelmében alapvetően az örökbefogadó örökbefogadáskori nemzeti joga dönti el. Az (egyik vagy mindkét) házastárs általi örökbefogadás a házasság általános joghatásaira irányadó jog hatálya alá tartozik. Ezért a különböző állampolgárságú házastársak a közös szokásos tartózkodási helyük szerinti állam joga értelmében is örökbe fogadhatnak egy gyermeket. A gyermek és vérszerinti szülei örökbefogadásba történő beleegyezésére az EGBGB 23. szakasza értelmében alapvetően a gyermek nemzeti jogát kell alkalmazni.

A külföldi örökbefogadások elismerésére és érvényességének megállapítására a külföldi jog szerinti örökbefogadás joghatásairól szóló törvény az irányadó.

III.5. Házasság, nem házasságban élő párok, házasság felbontása, tartás

A házasság megkötésére vonatkozó követelmények - az EGBGB 13. szakasza értelmében - a jegyes állampolgársága szerinti állam jogában megállapított követelmények. Különleges körülmények esetén e helyett kivételesen német jog is alkalmazható.

Lap tetejeLap teteje

Németországban a házasságkötés csak az anyakönyvvezető vagy kivételesen egy másik állam által erre feljogosított személy előtt történhet (az EGBGB 13. szakaszának (3) bekezdése).

A házasság általános joghatásaira az EGBGB 14. szakasza értelmében elsősorban azon állam joga az irányadó, amelynek mindkét házastárs állampolgára, azaz a közös hazai joguk.

Ha a házastársak nem ugyanazon nemzeti jog hatálya alá tartoznak, a közös szokásos tartózkodási helyükön alkalmazandó jogot kell alkalmazni.

Az EGBGB 14. szakaszának (3) bekezdése lehetővé teszi a korlátozott jogválasztást.

Az EGBGB 17. szakasza értelmében a válásra általában azt a jogot kell alkalmazni, amely a házasság felbontása iránti kérelem benyújtásakor a házasság általános joghatásaira - tehát perfüggőség esetén a családi jogállásra - irányadó volt. Németországban kizárólag bíróság bonthatja fel a házasságot.

A házastársak Németországban lévő ingatlanával és háztartási ingóságokkal kapcsolatos haszonélvezetre a német jog az irányadó.

A nyugdíjjogosultságok megosztása tekintetében alkalmazandó jogot az EGBGB 17. szakaszának (3) bekezdése értelmében a házasság felbontására vonatkozó jog határozza meg. Amennyiben a külföldi jog nem ismeri az nyugdíjjogosultságok megosztását, akkor végrehajtása bizonyos feltételek teljesülése esetén a felek kérésére a német joggal összhangban történik.

Az EGBGB-nek a tartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1973. évi hágai egyezményt átültető 18. szakasza értelmében a hozzátartozók vagy házastársak közötti tartási igényekre azon állam joga az irányadó, amelyben a tartásra jogosult személy szokásosan tartózkodik.

Lap tetejeLap teteje

Ha a tartásra jogosult személy szokásos tartózkodási helye szerinti jog alapján kivételesen nem áll fenn tartási jogosultság, a felek közös nemzeti joga alkalmazható. Amennyiben ez sem alkalmazható, akkor ehelyett azon állam jogát kell alkalmazni, amelynek bírósága előtt a tartás iránti kerestet benyújtották.

A bejegyzett élettársi viszonyra az EGBGB 17b. szakasza irányadó.

III.6. Házassági vagyonjogi rendszer

A házassági vagyonjogi rendszerre az EGBGB 15. szakasza értelmében a házasságkötés időpontjában a házasság általános joghatásaira alkalmazandó jog az irányadó. Ha ebben az időpontban mindkét házastárs ugyanazon állam állampolgára, akkor a közös állampolgárságuk szerinti vagyonjogi rendszer vonatkozik rájuk. Különböző állampolgárságú házastársak esetében azon állam joga irányadó, amelyben a házasságkötéskor a házastársak szokásos tartózkodási helye található.

Az EGBGB 15. szakaszának (2) bekezdése értelmében a házasulandó felek korlátozott mértékben megválaszthatják a vagyonjogi rendszert.

III.7. Öröklés, végintézkedések

Az EGBGB 25. szakasza értelmében az öröklési ügyekben az örökhagyó halálakor meglévő hazai joga irányadó. A németországi ingatlanok esetében a német jog választható.

Az EGBGB-nek a végrendeleti rendelkezések formájára alkalmazandó jogról szóló, 1961. évi hágai egyezményt átültető 26. szakasza értelmében a végrendelet alakilag abban az esetben érvényes, ha formája megfelel egy olyan jogrendszer követelményeinek, amellyel az állampolgárság, az örökhagyó szokásos tartózkodási helye vagy a végrendelkezés helye révén kapcsolat áll fenn.

III.8. Dologi jogok

Az EGBGB 43. szakasza értelmében a dologi jogokra alapvetően azon állam joga irányadó, amelynek területén a dolog található. A fekvés helye szerinti jog az irányadó például a tulajdonjog tartalmára és a tulajdonátruházás és zálogjoggal való megterhelés módjára.

A járművek vonatkozásában az EGBGB 45. szakasza különleges kapcsoló szabályt ír elő.

Az EGBGB 43. szakaszának (2) bekezdése különleges rendelkezéseket állapít meg bármely dolog egyik államból másik államba történő elvitelére vonatkozóan is.

Az EGBGB 44. szakasza végül az ingatlanok kibocsátásairól is külön rendelkezik.

A dologi jogban a jogválasztás alapvetően kizárt. Az EGBGB 46. szakasza értelmében azonban a fent említett kapcsoló tényezők alapján meghatározott jogtól el lehet térni, ha a tények egy másik állam jogával lényegesen szorosabb kapcsolatot mutatnak.

III.9. Fizetésképtelenség

A fizetésképtelenségről szóló törvény 335. szakasza előírja, hogy a fizetésképtelenségi eljárásra és következményeire alapvetően azon állam joga az irányadó, ahol az eljárás megindult. A fizetésképtelenségről szóló törvény 336. és azt követő szakaszai a nemzetközi fizetésképtelenségi jog bizonyos aspektusaira (pl. munkafeltételek, beszámítás, megtámadás) vonatkozó különleges kapcsoló szabályokat tartalmaznak, amelyek eltérhetnek ezen alapelvtől.

További információk

A Szövetségi Igazságügyi Minisztérium nemzetközi magánjogi témájú kiadványa a www.bmj.bund.de Deutsch - English címen található.

« Alkalmazható jog - Általános információk | Németország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 17-10-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság