Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Franciaország

Utolsó frissítés: 26-03-2009
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Franciaország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A hatályos jogforrások I.
I.1. Nemzeti szabályok I.1.
I.2. Hatályban lévő többoldalú nemzetközi egyezmények I.2.
I.3. Hatályban lévő jelentősebb kétoldalú egyezmények I.3.
II. A kollíziós szabályok alkalmazása II.
II.1. A bíró azon kötelezettsége, hogy a kollíziós szabályokat saját kezdeményezése alapján alkalmazza II.1.
II.2. Vissza- és továbbutalás (renvoi) II.2.
II.3. A kapcsoló tényező változása II.3.
II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól II.4.
II.5. A külföldi jogszabály bizonyítása II.5.
III. Kollíziós szabályok III.
III.1. Szerződéses kötelmek és jogszabályok III.1.
III.2. Szerződésen kívüli kötelmek III.2.
III.3. Szülő–gyermek viszony megállapítása, az örökbefogadást is ideértve III.3.
III.3.1. Szülő–gyermek viszony megállapítása III.3.1.
III.3.2. Örökbefogadás III.3.2.
III.4. Házasság, nem házas párok, élettársi kapcsolatok, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek III.4.
III.4.1. Házasság III.4.1.
III.4.2. Nem házas párok, élettársi kapcsolatok III.4.2.
III.4.3. Házasság felbontása és különválás III.4.3.
III.4.4. Tartási kötelezettségek III.4.4.
III.5. Házassági vagyonjogi rendszerek III.5.
III.6. Végrendelet és öröklés III.6.
III.7. Ingatlantulajdon III.7.
III.8. Fizetésképtelenség III.8.

 

I. A hatályos jogforrások

I.1. Nemzeti szabályok

Mivel a francia nemzetközi magánjogot a mai napig nem kodifikálták, a kollíziós szabályok a különböző törvénykönyvekben találhatók (polgári törvénykönyv, kereskedelmi törvénykönyv, fogyasztóvédelmi törvény), de lényegében az ítélkezési gyakorlatból eredeztethetőek. Egyes szabályok a másodlagos közösségi jog eszközeiben jelennek meg.

I.2. Hatályban lévő többoldalú nemzetközi egyezmények

A kollíziós szabályok jelentős része olyan nemzetközi egyezményekből származik, amelyeknek Franciaország részes fele. Ezen egyezmények többségét a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia keretein belül dolgozták ki.

I.3. Hatályban lévő jelentősebb kétoldalú egyezmények

A francia bíróságok által leggyakrabban alkalmazott kétoldalú egyezmények a személyek jogállására vonatkoznak. Különösen érdemes megemlíteni a következőket:

  • a személyek jogállásáról és a családról, valamint az igazságügyi együttműködésről szóló, 1981. augusztus 10-i francia-marokkói megállapodás.
  • az alkalmazható jogról, a hatáskörről, valamint a személyekre és a családra vonatkozó jog végrehajthatóvá nyilvánítási eljárásáról szóló, 1967. április 5-i francia-lengyel megállapodás.

II. A kollíziós szabályok alkalmazása

II.1. A bíró azon kötelezettsége, hogy a kollíziós szabályokat saját kezdeményezése alapján alkalmazza

Az ítélkezési gyakorlat alapján az üggyel foglalkozó bíró köteles megállapítani, hogy az ügyre vonatkozó törvény alkalmazható-e vagy sem – amit a bíráknak saját joguk szerint kell megítélniük.

Lap tetejeLap teteje

A bírák csak akkor kötelesek a saját kollíziós szabályaikat alkalmazni, ha a kérdéses törvény nem alkalmazható (lényegében olyan esetekben, amikor az ügy személyek jogállására vonatkozik: jog- és cselekvőképesség, házasság anyagi jogi érvényessége, házasság felbontása stb.). Ha a törvény alkalmazható, a feleknek a rendes esetben alkalmazandó külföldi törvény alkalmazására kell hivatkozniuk.

II.2. Vissza- és továbbutalás (renvoi)

Az utalást a francia nemzetközi magánjog kapcsoló tényezők negatív összeütközéseként határozza meg: a francia kollíziós szabályok kijelölik az alkalmazandó külföldi törvényt, de azon ország kollíziós szabályai, amelynek jogrendjébe a francia jog az ügyet utalja, visszautalják az ügyet a francia jog alkalmazási körébe (visszautalás) vagy továbbutalják egy másik állam joga alá (továbbutalás).

Ezt a – jogválasztás szabadságának elvével nehezen összeegyeztethető – rendszert mindig is ritkán alkalmazták, sőt szerződéses és házassági ügyekben ki is zárják. Jelenleg még a személyes jogállással kapcsolatos ügyekben való alkalmazása is erősen csökken.

II.3. A kapcsoló tényező változása

Ha a kapcsoló tényező időben és/vagy térben változik, a korábbi kapcsoló tényező vagy az új kapcsoló tényező alapján döntenek-e az alkalmazandó jogról?

Egyes esetekben a jog választ ad erre a kérdésre. Minden egyéb esetben az ítélkezési gyakorlatban keresendő a megoldás, amely a kérdéses kollíziós szabályoknak megfelelően változó eredményhez vezethet, bár észlelhető az a tendencia, hogy a mobilitást egyre inkább figyelembe veszik és a kapcsoló tényezőt gyakran a kereset benyújtásának napja alapján értékelik.

Lap tetejeLap teteje

II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól

Az általános esetben alkalmazandó kollíziós szabályok kétféle helyzetre nem vonatkoznak:

  • A nemzetközi közrend miatti kivétel szabálya:

    A bíró a kijelölt külföldi törvényt kizárja, ha alkalmazása a közrenddel - amely alatt „a közvélemény által abszolút értékűnek tartott egyetemes igazságosság elveit” kell érteni - ellentétes helyzethez vezetne. A bíró a francia jogszabályokat alkalmazza azon jogrend szabályai helyett, amelyek kizárásáról határozott.

    A közrend figyelembevétele jelentős szerepet játszik, ha az ügy jog keletkeztetéséhez vezetne Franciaország területén, de rugalmasabb lehet, ha csak külföldön törvényesen szerzett jogok Franciaországban történő érvényesüléséről van szó.

  • A magasabb rendű, kötelező szabályok elmélete:

    A magasabb rendű, kötelező szabályok azok „a jogszabályok, amelyeket az ország politikai, társadalmi vagy gazdasági rendjének védelme érdekében be kell tartani”.

    Ezek a törvények közvetlenül alkalmazandóak, a kollíziós szabályok közbevetése nélkül. Egyes esetekben ezt maga a jog írja elő. Amennyiben ez nem így van, a bírónak meg kell jelölnie a közvetlenül alkalmazandó jogot: jelesül a francia vagy európai versenyjog ilyennek tekinthető, csakúgy mint az egészséggel, biztonsággal, munkaidővel és munkamódszerekkel kapcsolatos munkaszerződésekre vonatkozó francia jogszabályok rendelkezései, a Franciaországban lakó kiskorúak védelmére és segítésére vonatkozó szabályok stb. A bíró köteles saját kezdeményezése alapján alkalmazni a magasabb rendű, kötelező erejű francia szabályokat. A magasabb rendű, kötelező erejű külföldi szabályok alkalmazása szabadon választható, kivéve ha nemzetközi egyezmény másként rendelkezik (például a Római Egyezmény 7. cikkének (1) bekezdése).

    Lap tetejeLap teteje

II.5. A külföldi jogszabály bizonyítása

Hagyományosan a külföldi jogszabály alkalmazását kérelmező félre hárult a jogszabály értelmezésének feladata, kiváltképpen annak bizonyítása, hogy a francia jog alkalmazása nem vezetne egyenértékű eredményhez.

Egy aránylag friss precedenst (1998) követően ma már elfogadott, hogy a bírónak kell utánajárnia a külföldi jogszabály értelmezésének, ha ő maga az, aki a jogszabályt alkalmazhatónak nyilvánítja – ez kötelező, amikor az ügy nem alkalmazható jogszabályokra vonatkozik.

A külföldi jogszabály értelmezését az új polgári perrendtartásban (Code de procédure civile) meghatározott eszközökkel (szakértői vélemény, felek megjelenése a bíróság előtt, harmadik féltől bizonyíték bekérése stb.) lehet bizonyítani.

A certificat de coutume (külföldi hatóság vagy közjegyző tanúsítványa az ott érvényes írott vagy íratlan jogról) igénybevétele szintén bevett gyakorlat. Ez francia nyelven megfogalmazott olyan okirat, amelyet külföldi állam franciaországi konzulátusa vagy nagykövetsége, illetve az érintett jogi területre szakosodott francia vagy külföldi ügyvéd bocsát ki.

III. Kollíziós szabályok

III.1. Szerződéses kötelmek és jogszabályok

Adott szerződésre irányadó lehet a felek által választott jog. Kifejezett választásuk hiányában a bírónak a megállapodás általános szellemének és az ügy körülményeinek megfelelően kell az alkalmazandó jogot meghatároznia.

Lap tetejeLap teteje

Ezen felül egyes kollíziós szabályok számos olyan nemzetközi megállapodásból erednek, amelyeknek Franciaország részes fele:

  • a szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogról szóló, 1980. június 19-i Római Egyezmény előírja (3. cikk (1) bekezdés), hogy a szerződésre a felek által választott jog az irányadó. A jogválasztásnak kifejezettnek kell lennie, vagy annak a szerződés rendelkezéseiből, illetve az eset körülményeiből kellő bizonyossággal ki kell derülnie. A feltételezhetően gyengébb fél védelme érdekében külön rendelkezések vonatkoznak a fogyasztói szerződésekre (5. cikk) és az egyéni munkaszerződésekre (6. cikk). A szerződés választott joga nem foszthatja meg a gyengébb felet az azon jog magasabb rendű, kötelező szabályai által nyújtott védelemtől, amelyet az a jog biztosít, amellyel a fél nincs szoros kapcsolatban. Ezt az egyezményt a jelenleg tárgyalt, jövőbeli Róma I. rendelet teszi majd naprakésszé és illeszti be a közösségi jogba,
  • az ingó dolgok nemzetközi adásvételére alkalmazandó jogról szóló, 1955. június 15-i Hágai Egyezmény: a felek az alkalmazandó jog vonatkozásában szabadon választhatnak ezen eszköz szerint is (2. cikk). Ha a felek az alkalmazandó jogra vonatkozóan nem nyilatkoznak, az adásvételre azon ország hazai joga irányadó, amelyben a rendelés átvételekor az eladó szokásos tartózkodási helye volt (3. cikk).

A szerződés esetében alkalmazandó jog hagyományosan meghatározza:

  • a szerződés érvényességének anyagi feltételeit (a jog- és cselekvőképesség kivételével) és adott esetben alaki előírásokat,
  • a szerződés hatásait (értelmezés, kötelmek teljesítése, a teljes vagy részleges nem teljesítés következményei, kárfelmérés),
  • a felek kötelmei eltörlésének jogalapját.

III.2. Szerződésen kívüli kötelmek

A Róma II. közösségi rendelet mostantól e terület nagy részére vonatkozik. A francia rendszer a rendelet anyagi jogi és földrajzi hatályán túl annak az általános szabálynak is megfelel, miszerint az alkalmazandó jog a jogsértés helyének joga, de az ítélkezési gyakorlatnak, illetve azoknak a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően, amelyeknek Franciaország részes fele, számos, az egyedi helyzetekhez igazító egyedi szabály is vonatkozik a rendszerre, így:

Lap tetejeLap teteje

  • a tisztességtelen verseny által okozott kár kártérítése esetén a káresemény helye szerinti jog alkalmazása,
  • a környezetben okozott kár kártérítése esetén a káresemény helye szerinti jog alkalmazása,
  • a közúti balesetekre alkalmazandó jogról szóló, 1971. május 4-i Hágai Egyezmény szabályai,
  • a termékfelelősségről szóló, 1973. október 2-i Hágai Egyezmény szabályai.

III.3. Szülő–gyermek viszony megállapítása, az örökbefogadást is ideértve

III.3.1. Szülő–gyermek viszony megállapítása

A szülő–gyermek viszony megállapítására a gyermek születése időpontjában az anya személyére irányadó jog vonatkozik, illetőleg a gyermek személyére irányadó jog, amennyiben az anya ismeretlen.

A szülő–gyermek viszony hatásaira a gyermek nemzeti joga irányadó, illetőleg az a jog, amely a szülők házasságából következik.

E szabályok helyébe azonban nemzetközi egyezmények joga lép olyan ügyek esetében, amelyek – az egyezmények részes államaiban – az egyezmények anyagi jogi hatálya alá tartoznak, így a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek, amennyiben az érintett gyermekek szokásos tartózkodási helye Franciaország vagy másik olyan állam, amely az 1961-es Hágai Egyezmény részes állama; a gyermekek jogellenes elvitele az 1980. október 25-i Hágai Egyezmény egyik részes államából egy másikba; vagy a tartási kötelezettségekkel kapcsolatos ügyek az 1973. október 2-i Hágai Egyezmény alapján.

Lap tetejeLap teteje

III.3.2. Örökbefogadás

Az ítélkezési gyakorlatban az örökbefogadás feltételeire, csakúgy, mint a hatásaira, az örökbefogadó szülő nemzeti joga irányadó, míg az örökbefogadott gyermek beleegyezésének vagy képviseletének feltételeire a gyermek nemzeti joga irányadó.

III.4. Házasság, nem házas párok, élettársi kapcsolatok, házasság felbontása, különválás, tartási kötelezettségek

III.4.1. Házasság

A házasság anyagi jogi feltételei (jog- és cselekvőképesség, beleegyezés stb.) a házastársak személyére vonatkozó jog hatálya alá tartoznak (Polgári Törvénykönyv [Code civil] 3. cikk). A külföldön házasságot kötő francia állampolgároknak a francia jog anyagi jogi feltételeinek kell megfelelniük (Polgári Törvénykönyv 170. cikk). Amennyiben a jövőbeli házastársak különböző állampolgárságúak, mindkét vonatkozó hazai szabályozást együttesen, a házasság akadályai tekintetében pedig a szigorúbb jogot kell alkalmazni.

Az alaki követelmények (intézendő formalitások, polgári vagy egyházi esküvő stb.) elvben az esküvői szertartás helye szerinti jog hatálya alá tartoznak.

A házastársak személyére vonatkozó jog alkalmazandó a házasság következményeire. Ha a házastársak különböző állampolgárságúak, a közös állandó lakóhelyük szerinti jog alkalmazandó. Közös állandó lakóhely hiányában a francia bíróságok az eljáró bíróság jogaként a francia jogot alkalmazzák.

Lap tetejeLap teteje

Ez a jogszabály vonatkozik nevezetesen a házasságból eredő személyes kötelezettségekre (hűség, segítségnyújtás, életközösség), valamint a házastársak közötti szerződésekre, a jövőbeli vagyon házastársak között történő ajándékozását kivéve, amely az örökösödési jog hatálya alá tartozik.

III.4.2. Nem házas párok, élettársi kapcsolatok

Az olyan össze nem házasodott párok esetében, akik élettársi kapcsolata nem hivatalos, az anyagi jog a felek különböző jogviszonyait megannyi különálló jogviszonynak tekinti, amelyek mindegyike a jellegének megfelelő jog hatálya alá tartozik (Párizs Fővárosi Bíróság, 1983/11/21).

A szakértők véleménye megoszlik a szerződéses élettársi kapcsolatok, mint például a PACS (Pacte civil de solidarité – polgári együttélési szerződés) esetén alkalmazandó jogról, és az ítélkezési gyakorlat nem nyújt pontos megoldást, amelyre támaszkodni lehetne. Egyesek szerint ez a fajta élettársi kapcsolat a jogszabályokra alkalmazandó jog hatálya alá tartozik. Mások szerint az érdekelt felek személyes jogállására alkalmazandó jog vonatkozik rá. Megint mások azt részesítenék előnyben, ha kapcsoló tényezőnek egy sui generis kategóriát hoznának létre, azaz az intézmény jogát. Végül egyesek úgy vélik, hogy legalábbis a PACS esetében a francia jogot magasabb rendű, kötelező szabályként kellene alkalmazni.

III.4.3. Házasság felbontása és különválás

A Polgári Törvénykönyv 310. cikke szerint „a francia jog az irányadó a házasság felbontására és a különválásra, ha:

Lap tetejeLap teteje

  • mindkét házastárs francia állampolgár,
  • mindkét házastárs állandó lakóhelye francia területen található,
  • más külföldi jog hatáskörének elismerését nem kérelmezik, miközben a francia bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a házasság felbontására vagy a különválás kimondására.”

A Semmitőszék (Cour de Cassation) úgy ítélkezett, hogy a francia állampolgárság, illetve a franciaországi állandó lakóhely feltételének teljesülnie kell a kereset benyújtásának napján.

A házasság felbontására vagy a különválásra alkalmazandó jog meghatározza az ezt lehetővé tevő jogalapot (vétkesség, összeférhetetlenség, életközösség felbomlása, közös megegyezés stb.), valamint a házasság felbontásának vagy a különválásnak a pénzügyi következményeit (kártérítés juttatása, házastársi tartás vagy az egyik házastárs által a másiknak fizetett tartásdíj).

III.4.4. Tartási kötelezettségek

A Franciaországban jelenleg alkalmazható kollíziós szabályok a tartási kötelezettségre alkalmazandó jogról szóló, 1973. október 2-i Hágai Egyezmény 4., 5. és 6. cikkén alapulnak, amely a tartásra jogosult szokásos tartózkodási helye szerinti nemzeti jogot jelöli ki. Ha azonban a tartásra jogosult e jog szerint nem juthat tartáshoz, a tartásra jogosult és a kötelezett állampolgárságának közös joga alkalmazandó (5. cikk), illetve szükség esetén az eljáró bíróság joga.

A kijelölt jog alkalmazandó a házastársak közötti pénzügyi kapcsolatra (a házasság költségeihez való hozzájárulás), valamint a pár gyermekei felé fennálló tartási kötelezettségre. A fent említett 1973. évi Hágai Egyezmény 8. cikke értelmében azonban ez a jog megtámadható a házasság felbontására és a különválásra alkalmazható jog alapján.

Lap tetejeLap teteje

III.5. Házassági vagyonjogi rendszerek

A házastársak által választott jog alkalmazandó, amennyiben kötöttek házassági szerződést.

Kifejezett választás hiányában hallgatólagos választásukat kell feltárni.  E tekintetben a pár első közös állandó lakóhelyének kedvez a vélelem, amely lakóhely alatt az a hely értendő, ahol először huzamosabb időre letelepedtek.

Ez a rendszer fellelhető az 1978. március 14-i Hágai Egyezményben is, amelynek Franciaország részes fele. Ez az egyezmény a felek választása vagy első közös lakóhelyük szerint két további szubszidiáris kapcsoló tényezőt jelöl meg: a házastársak közös állampolgárságát vagy a helyzetükhöz legszorosabban kapcsolódó jogot.

Az alkalmazandó jog határozza meg a rendszer megváltoztathatóságát vagy megváltoztathatatlanságát, a vagyontárgyak kategóriáit és a házastársak ezek feletti ellenőrzését, valamint a rendszer irányításának és felszámolásának feltételeit.

III.6. Végrendelet és öröklés

Ingatlan öröklésére azon hely joga vonatkozik, ahol az ingatlan található. Az ingóságok öröklésére az elhunyt fél utolsó állandó lakóhelyének joga az irányadó.

Az öröklési jog vonatkozik minden, az öröklés átszállásával, átruházásával és felszámolásával kapcsolatos kérdésre.

Végrendelet nélküli öröklés esetén az öröklési jog határozza meg az öröklésre jogosult örökösöket. Az örökséghez szükséges rokoni kapcsolat bizonyítása azonban a személy jogállásától függ, és nem az örökösödési jog hatálya alá tartozik.

Lap tetejeLap teteje

Végrendeleti öröklés esetén két nemzetközi eszköz alkalmazandó. Ezek a végrendeleti intézkedések szabályaival kapcsolatos kollíziókról szóló, 1961. október 5-i Hágai Egyezmény és a nemzetközi végrendeletek alakiságára vonatkozó egyezményes jogról szóló, 1973. október 28-i Washingtoni Egyezmény.

III.7. Ingatlantulajdon

Az alkalmazandó jog azon hely joga, ahol az ingó vagy ingatlan tulajdon található. A helyzet bonyolulttá válhat, ha az ingóság egyik államból egy másikba kerül. Ezen összeütközés feloldására az ítélkezési gyakorlatban megállapították, hogy figyelembe kell venni azon hely jogát, ahol az ingóság a kereset benyújtásakor volt található.

Amennyiben az ingóság szállítóeszköz (hajó, légi jármű stb.), a nemzetközi szerződések joga a nyilvántartásba vétel államára ruházza a joghatóságot.

Az alkalmazandó jog meghatározza a vagyonra vonatkozó fő és járulékos tulajdonjogokat, valamint a tulajdonos előjogait. A tulajdonjogok megszerzésének módjára is irányadó. Ebben az összefüggésben a jogokat létrehozó átruházó okiratra, kiváltképpen a tulajdon-átruházó okiratra irányadó joggal is kombinálható.

III.8. Fizetésképtelenség

Fizetésképtelenségi eljárás során általában azon bíróság joga alkalmazandó, ahol az eljárást kezdeményezték. Ezt követően az alkalmazandó jogot a joghatósági összeütközések kérdésére utalva lehet meghatározni. A 2000. május 29-i 1346/2000/EK rendelet határozza meg a jogszabályok kollíziójára vonatkozó szabályokat; ebben az esetben megállapítható, hogy az alkalmazandó jog azon tagállam joga, ahol az eljárás kezdeményezésének helye található (4. és 28. cikk).

A fizetésképtelenségi eljárás során alkalmazandó jog ütközhet azon hely jogával, ahol az ingatlan található, különös tekintettel a külföldön található ingatlannal kapcsolatos szerződéses biztosítékokra, kiváltságokra és jogszerű jelzálogokra.

« Alkalmazható jog - Általános információk | Franciaország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 26-03-2009

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság