Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Csehország

Utolsó frissítés: 19-10-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Csehország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

I. A HATÁLYOS JOGSZABÁLYOK JOGFORRÁSAI I.
I.1. Nemzeti szabályozások I.1.
I.2. Hatályos többoldalú nemzetközi egyezmények I.2.
I.3. Fontosabb hatályos kétoldalú egyezmények I.3.
II. A KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK VÉGREHAJTÁSA II.
II.1. A bírák hivatalból kötelesek-e alkalmazni a kollíziós szabályokat? II.1.
II.2. Vissza- és továbbutalás (renvoiII.2.
II.3. A kapcsoló tényező megváltozása II.3.
II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól II.4.
II.5. A külföldi jog bizonyítása  II.5.
III. KOLLÍZIÓS JOGI SZABÁLYOK  III.
III.1. Szerződéses kötelezettségek és jogi aktusok III.1.
III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek (jogellenes károkozás, jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel stb.) III.2.
III.3. A személyek jogállása, hatásai a személyi jogállapotra (név, állandó lakóhely és jogképesség) III.3.
III.4. A szülő-gyermek kapcsolat megállapítása, beleértve az örökbefogadást is III.4.
III.5. Házasság, nem házasságban élő párok, élettársi kapcsolat, házasság felbontása, életközösség megszüntetése, tartási kötelezettség III.5.
III.6. Házassági vagyonjogi rendszerek III.6.
III.7. Végintézkedések, öröklés  III.7.
III.8. Ingatlan III.8.
III.9. Fizetésképtelenség III.9.

 

I. A HATÁLYOS JOGSZABÁLYOK JOGFORRÁSAI

I.1. Nemzeti szabályozások

A Cseh Köztársaságban a kollíziós szabályok kizárólag az írott jogban, valamint a Cseh Köztársaságra kötelező erejű, a cseh jog részét képező nemzetközi egyezményekben találhatók.

A cseh jog értelmében e szabályok az esetjogból nem vezethetők le.

I.2. Hatályos többoldalú nemzetközi egyezmények

A hatályos többoldalú nemzetközi egyezmények teljes listája, amely az anyagi jogi kollíziós szabályokat és a nemzetközi magánjog közvetlen szabályait egyaránt magában foglalja. A nemzetközi eljárásjogi egyezményeket a lista nem tartalmazza:

  1. Egyezmény a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről, Varsó, 1929. október 12.
  2. Egyezmény a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról, Hága, 1971. május 4.
  3. Egyezmény a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről, Montreal, 1999. május 28.
  4. Jegyzőkönyv az 1929. október 12-én Varsóban aláírt, a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló egyezmény módosításáról, Hága, 1955. szeptember 28.
  5. Egyezmény a nemzetközi közúti árufuvarozási szerződésről (CMR), Genf, 1956. május 19.
  6. Bécsi egyezmény az atomkárokért való polgári jogi felelősségről, Bécs, 1963. május 21.
  7. Közös jegyzőkönyv a Bécsi egyezmény és a Párizsi egyezmény alkalmazásáról, Bécs, 1988. szeptember 21.
  8. Egyezmény az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatkozó elévülési időről, New York, 1974. június 14., módosította az 1980. április 11-i jegyzőkönyv, New York, 1974. június 14.
  9. ENSZ-egyezmény az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyv, Bécs, 1980. április 11.
  10. Lisszaboni megállapodás az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról, 1958. október 31., felülvizsgálva Stockholmban, 1967. július 14-én, Lisszabon, 1958. október 31.
  11. Madridi megállapodás a védjegyek nemzetközi lajstromozásáról, 1891. április 14., felülvizsgálva Brüsszelben 1900. december 14-én, Washingtonban 1911. június 2-án, Hágában 1925. november 6-án,  Londonban 1934. június 2-án, Nizzában 1957. június 15-én és Stockholmban 1967. július 14-én, valamint a hozzá tartozó jegyzőkönyv, Stockholm, 1967. július 14.
  12. Egyezmény az elhunyt személyek hagyatékának nemzetközi kezeléséről, Hága, 1973. október 2.
  13. Egyezmény a szülői felelősséggel és a gyermekek védelmét szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos együttműködésről, valamint az ilyen ügyekre irányadó joghatóságról, alkalmazandó jogról, elismerésről és végrehajtásról, Hága, 1996. október 19.
  14. Berni egyezmény az irodalmi és művészeti alkotások védelméről, 1886. szeptember 9., módosítva Párizsban, 1896. május 4-én, felülvizsgálva Berlinben, 1908. november 13-án, módosítva Bernben 1914. március 20-án, majd felülvizsgálva Rómában 1928. június 2-án, Brüsszelben 1948. június 26-án, Stockholmban 1967. július 14-én és Párizsban 1971. július 24-én, Párizs, 1971. július 24.
  15. Nemzetközi Vasúti Fuvarozási Egyezmény, Bern, 1980. május 9.
  16. Kiegészítő Egyezmény a szerződő fuvarozón kívüli személy által végzett nemzetközi légi fuvarozásra vonatkozó bizonyos szabályok egységesítéséről, Guadalajara, 1961. szeptember 18.
  17. ENSZ-egyezmény a tengeri áruszállításról, Hamburg, 1978. március 31.
  18. Párizsi egyezmény az ipari tulajdon oltalmáról, létrejött Párizsban 1883. március 20-án, felülvizsgálva Brüsszelben 1900. december 14-én, Washingtonban 1911. június 2-án, Hágában 1925. november 6-án, Londonban 1934. június 2-án, Lisszabonban 1958. október 31-én, és Stockholmban 1967. július 14-én, Párizs, 1883. március 20.
  19. Madridi megállapodás a külföldi áruk származási helye hamis megjelölésének megakadályozásáról, létrejött Madridban 1891. április 14-én, felülvizsgálva Washingtonban 1911. június 2-án, Hágában 1925. november 6-án, Londonban 1934. június 2-án és Lisszabonban 1958. október 31-én, valamint a kiegészítő okmány, Stockholm, 1967. július14.
  20. Egyetemes Szerzői Jogi Egyezmény és a 2. és 3. jegyzőkönyv (felülvizsgálva Párizsban 1971. július 24-én és 2. kiegészítő jegyzőkönyv), Genf, 1952. szeptember 6.
  21. Nemzetközi egyezmény az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről, Róma, 1961. október 26.
  22. Egyezmény az európai szabadalmak megadásáról (Európai Szabadalmi Egyezmény), a szöveg az EszE 63. cikkét felülvizsgáló okmány által módosítva 1991. december 17-én, továbbá az Európai Szabadalmi Szervezet Igazgatási Tanácsának 1978. december 21-i, 1994. december 13-i, 1995. október 20-i, 1996. december 5-i és 1998. december 10-i határozataival módosítva, München, 1973. október 5.
I.3. Fontosabb hatályos kétoldalú egyezmények

A bíróságok által leggyakrabban alkalmazott kétoldalú szerződések a következők:

Lap tetejeLap teteje

  1. Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és a büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról, Bratislava, 1989. március 28.
  2. Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és a büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról, Varsó, 1987. december 21.
  3. Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a jogsegélyről, valamint a polgári jogi, családjogi és a büntetőügyekre vonatkozó jogi kapcsolatok szabályozásáról, Moszkva, 1982. augusztus 12.
  4. Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kölcsönös jogviszonyokról polgári jogi kapcsolatokban, az okmányokról és a jogi tájékoztatásról, a záró jegyzőkönyvvel együtt, Prága, 1961. november 10.
  5. Szerződés a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság között az igazságügyi szervek által nyújtott kölcsönös jogsegélyről és egyes jogviszonyok szabályozásáról polgári és büntetőjogi ügyekben, a záró jegyzőkönyvvel együtt, Prága, 1992. október 29.

II. A KOLLÍZIÓS SZABÁLYOK VÉGREHAJTÁSA

II.1. A bírák hivatalból kötelesek-e alkalmazni a kollíziós szabályokat?

A cseh jogban léteznek „indikatív kollíziós szabályok”, amelyek alkalmazásának mellőzéséről a felek megállapodhatnak, és helyette azok kapcsoló tényezőinek helyébe saját megállapodásukat léptethetik, léteznek továbbá „kötelező kollíziós szabályok”, amelyeket a felek akaratától függetlenül alkalmazni kell. A jog felek által történő megválasztása nem esik korlátozás alá, azaz a közöttük fennálló jogviszony értékelésére bármely hatályos jogot választhatják alkalmazandó jogként. Ezt az indikatív jogot elsősorban a kereskedelmi, polgári és munkajog szerinti szerződéses jogviszonyokra alkalmazzák. A kötelező szabályok megléte nagyobb fokú jogbiztonságot garantál a felek számára azon jogviszonyokban, ahol a jogviszony egyértelmű szabályozásához magasabb fokú állami érdek fűződik, például a dologi jogok, az öröklési és családi jog, valamint a jogképességre vonatkozó kollíziós szabályok területén.

Lap tetejeLap teteje

Ezért a cseh jogban a bíró a kollíziós szabályokat az indikatív kollíziós szabályok alkalmazását lehetővé tevő olyan ügyekben alkalmazza, ahol a felek jogszerűen választják a cseh jogot alkalmazandó jogként; ha nem választanak alkalmazandó jogot, a kötelező kollíziós szabályok alkalmazása esetén a bíró köteles minden esetben hivatalból a cseh jogot alkalmazni.

II.2. Vissza- és továbbutalás (renvoi)

A vissza- és továbbutalás általános alkalmazásával kapcsolatban a nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a vissza- és továbbutalás elfogadható, ha az adott jogviszony ésszerű és tisztességes felépítésével összhangban áll.

Általában véve a vissza- és továbbutalást elsősorban a személyes jogállással, valamint a családi és öröklési joggal kapcsolatos jogi kérdésekben fogadják el, szerződéses jogviszonyban azonban ritkán alkalmazzák.

A vissza- és továbbutalás elfogadása a nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény értelmében azt jelenti, hogy kizárólag azon jog anyagi jogi rendelkezései alkalmazhatók, amelyre a vissza- és továbbutalás irányul. Így a vissza- és továbbutalással célzott joghatóság kollíziós szabályaiban előírt másodlagos vissza- és továbbutalás eleve ki van zárva.

II.3. A kapcsoló tényező megváltozása 

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény a kapcsoló tényező eszköze révén általánosságban előírja, hogy egy dolognak az esemény bekövetkezése időpontjában elfoglalt helye vagy helyzete alapozza meg az adott dologra vonatkozó jog fennállását, illetve megszűnését (lex rei sitae). Ha a dolog szállítás alatt áll, az alkalmazandó jog azon hely szerinti jog, ahol a dolgot feladták (lex loci expeditionis). Ha a dolgot több szakaszban különböző szállítóeszközökkel szállítják, az alkalmazandó jog szempontjából az első hely a döntő jelentőségű, ahol a szállítási folyamat elkezdődött.

Lap tetejeLap teteje

Az elévülési idő számítására azon hely jogát kell alkalmazni, ahol a dolog az elévülési idő kezdetekor található.

A személyek mozgásával kapcsolatos konfliktusok kezelése az alábbi 3.5, 3.6 és 3.7 pontban szerepel.

Ha a szerződő felek nem választanak alkalmazandó jogot a köztük fennálló jogviszonyra, a nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény értelmében a felek jogviszonyára az a jog az irányadó, amelynek alkalmazása összhangban áll a jogviszony ésszerű rendezésével. Rendszerint ez a következő:

  • szállítási szerződések esetében a fuvarozónak vagy a szállítmányozónak a szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye, illetve állandó lakóhelye szerinti jog;
  • biztosítási szerződések esetében a biztosítónak a szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye vagy állandó lakóhelye szerinti hatályos jog;
  • megbízási és más hasonló szerződések esetében a megbízónak a szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye vagy állandó lakóhelye szerinti jog.
II.4. Kivételek a kollíziós szabályok általános alkalmazása alól 
a) Kivétel a közrendre (ordre public) hivatkozással

Más állam jogszabálya nem alkalmazható a Cseh Köztársaságban, ha az alkalmazás hatásai sértenék a Cseh Köztársaság társadalmi és közrendjének alapelveit, valamint jogszabályait, ezen alapelveket pedig fenntartás nélkül érvényesíteni kell. Ez olyan kivételes intézkedés, amely kizárólag rendkívüli és egyedi esetekben alkalmazható.

Lap tetejeLap teteje

A Cseh Köztársaság társadalmi és közrendjének alapelvei azok, amelyeknek fenntartása az állam és a társadalom alapvető érdekeinek, valamint a jogállamiság elveinek érvényesítésére irányul. A közrendre való hivatkozással fenntartott kivétel szerinti védelem azonban semmiképpen sem alkalmazható a cseh nemzeti jog valamennyi kötelező rendelkezésére.

Azok a jogszabályok, amelyek tartalma a közrendre hivatkozással fenntartott kivétel nemzeti szintű alkalmazását eredményezheti elsősorban a Cseh Köztársaság Alkotmánya (1/1993. Alkotmánytörvény), beleértve a jogok és alapvető szabadságok chartáját (2/1993. számon kihirdetve).

b) Kötelező jogi rendelkezések

Ezek a nemzeti jog azon rendelkezései, amelyek nem származtathatók szerződésből vagy más eszközből, és amelyeket - az általuk szabályozott tárgykörben - külföldi jogszabály nem válthat fel, illetve nem írhat felül.

A cseh jogban a kötelező jogi rendelkezéseket nem határozzák meg, bár a közigazgatási és a pénzügyi jogban előfordulnak erre példák: a verseny védelméről szóló 143/2001. sz. törvény, a 219/1995. sz. devizatörvény, a 634/1992. sz. fogyasztóvédelmi törvény, a büntetőjogban a 140/1961. sz. büntető törvénykönyv, a munkajog kötelezően alkalmazandó szabályai, mint például az engedélyezett heti munkaórák felső határáról, egyes munkakörök nők által történő betöltésének tilalmáról, valamint a fiatalkorúak túlmunkájáról és az éjszakai munkavégzéséről szóló rendelkezések a 65/1995. sz. törvényben, a munka törvénykönyvében.

II.5. A külföldi jog bizonyítása  

A cseh jog értelmében a külföldi jogszabály tartalmának megállapítása az ítélkező hatóság - általában a bíróság - kötelezettsége. A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a bíróságnak minden szükséges cselekményt meg kell tennie a külföldi jog bizonyításához. Előírja továbbá, hogy amennyiben a bíróság nem ismeri a külföldi jogszabály tartalmát, tájékoztatást kérhet az Igazságügyi Minisztériumtól. Ha nemzetközi vonatkozású magánjogi jogviszonnyal kapcsolatos vitában kétség merül fel, a minisztérium nyilatkozatot küld erről a bíróságnak.

Lap tetejeLap teteje

III. KOLLÍZIÓS JOGI SZABÁLYOK 

III.1. Szerződéses kötelezettségek és jogi aktusok
a) Jogforrások

A cseh jog alapvető forrása - a jogviszonyok más területeihez hasonlóan - a nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény.

A váltóval és csekkel kapcsolatos jogviszonyok jogforrása a váltókról és csekkekről szóló törvény, azaz a 191/1950. módosított törvény („váltó- és csekktörvény”).

b) Hatály

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény a szerződéses kapcsolatban álló felek kölcsönös vagyoni viszonyaira vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket, ideértve a vissza- és továbbutalás szabályozását (ld. 2.2 pont fentebb), a szerződéses kötelezettségek megállapítását, módosítását, védelmét és megszegésének következményeit, a szerződéses jogviszonyok elévülését, valamint a követelések beszámítását. A törvény szabályozza továbbá a munkajogi jogviszonyt, meghatározza különösen a munkaszerződés létesítésével és időtartamával kapcsolatos körülményeket.

A váltó- és csekktörvény különös rendelkezéseket tartalmaz a váltó- és csekknyilatkozatokra vonatkozóan.

c) Alkalmazandó kapcsoló téynezők

A kapcsoló tényező a felek arra vonatkozó egybehangzó nyilatkozata, hogy jogviszonyukra melyik jog lesz az irányadó, azaz a jog megválasztásáról szóló nyilatkozat (lex electa, lex voluntatis).

Ha az egymással kölcsönös vagyoni jogviszonyban álló felek nem jelölnek meg jogot, az alkalmazandó jog az a jog, amelynek alkalmazása összhangban áll a jogviszony ésszerű rendezésével, egyedi szerződéses jogviszonyok esetében:

Lap tetejeLap teteje

  1. adásvételi szerződés vagy építési szerződés esetében az eladónak vagy a vállalkozónak a szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye, illetve állandó lakóhelye szerinti jog;
  2. tulajdonjogi szerződések esetében a tulajdon helye szerinti jog (lex rei sitae);
  3. szállítási szerződés esetében a fuvarozónak vagy a szállítmányozónak szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye, illetve állandó lakóhelye szerinti jog;
  4. biztosítási szerződések esetében a biztosítónak a szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye vagy állandó lakóhelye szerinti hatályos jog;
  5. értékesítési képviseleti (ügynöki) szerződések és tőzsdei ügynöki szerződések esetében azon személynek a szerződéskötéskor meglévő, létesítő okirat szerinti székhelye vagy állandó lakóhelye, akinek részére a közvetítő tevékenységeket végez;
  6. többoldalú cserekereskedelmi megállapodások esetében az a jog, amely összességében a leginkább összhangban áll e jogviszonyok rendezésével.

Más szerződésekre rendszerint azon állam joga alkalmazandó, amelyben mindkét fél létesítő okirat szerinti székhelye vagy állandó lakóhelye található; ha létesítő okirat szerinti székhelyük vagy állandó lakóhelyük nem ugyanazon államban található, és a szerződést a felek jelenlétében kötik, az alkalmazandó jog a szerződéskötés helye szerinti jog (lex loci conclusionis contractus).

Ha a felek a szerződést nem egymás jelenlétében, hanem távolról kötik, az alkalmazandó jog a szerződéskötésre irányuló ajánlat címzettjének létesítő okirat szerinti székhelye vagy állandó lakóhelye szerinti jog.

Lap tetejeLap teteje

A munkajogban a munkaszerződés alapján fennálló jogviszonyra alkalmazandó jogra utaló kapcsoló tényező általában a munkavégzés helye (lex loci laboris), bár a felek ettől eltérően is megállapodhatnak.

A váltó- és csekktörvény előírja, hogy az alkalmazandó jog elsősorban azon állam joga, amelyben a váltónyilatkozatot teszik, vagy ahol a csekk esedékessé válik.

III.2. Szerződésen kívüli kötelezettségek (jogellenes károkozás, jogalap nélküli gazdagodás, megbízás nélküli ügyvitel stb.)
a) Jogforrások

A magán- és eljárásjogról, valamint a Cseh Köztársaságra kötelező erejű nemzetközi szerződésekről, különösen a közlekedési balesetekre alkalmazandó jogról szóló törvény.

b) Hatály

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény csupán tömör rendelkezéseket tartalmaz a nem szerződésen és más jogi aktuson alapuló kötelmek megszegésével keletkezett károk megtérítéséről; a törvény a megbízás nélküli ügyvitellel, a jogalap nélküli gazdagodással, a más nevében történő teljesítéssel, a dolog más javára történő hasznosításáról, valamint az áron alul történő értékesítésről, illetve a közös szükséghelyezetben felmerülő kiadásokról is tartalmaz szabályokat.

c) Kapcsoló tényezők

A kötelezettség megszegésével okozott kártól eltérő károk megtérítésére irányuló követelésekre a kár keletkezésének helye szerinti jogot (lex loci damni infecti) vagy a kártérítési követelést megalapozó esemény bekövetkezésének helye szerinti jogot (lex loci delicti commissi) kell alkalmazni. A családi jogi jogviszonyok körében támasztott kártérítési követelésre az adott jogviszonyra alkalmazandó jogot kell alkalmazni (a jogviszony lex causae-ja).

Lap tetejeLap teteje

A megbízás nélküli ügyvitel esetében az általánosan alkalmazandó kapcsoló tényező az a hely, ahol a megbízás nélkül eljáró megbízott eljárt. A jogalap nélküli gazdagodás esetében általában az a jog alkalmazandó, amelyet a vagyongyarapodást megalapozó jogi körülményekre kell alkalmazni. Ha valaki más nevében nyújt ellenszolgáltatást, általános szabály szerint e személynek az említett magatartásból fakadó igényeire azt a jogot kell alkalmazni, amely azon személy kötelezettségeire irányadó, akinek nevében az ellenszolgáltatást nyújtották (a másik személy nevében teljesített kötelezettség lex causae-ja). Hasonlóképpen, a dolog más személy javára, a másik személy ügyeibe való beavatkozás szándéka nélkül történő hasznosítása esetében is (azaz nem megbízás nélküli ügyvitel esetében) az említett hasznosítás helye szerinti jog (lex loci damni infecti) alkalmazandó, az áron alul történő értékesítés és a közös szükséghelyzetben felmerülő kiadások esetében pedig a kapcsoló tényező a cselekmény bekövetkezésének helye.

III.3. A személyek jogállása, hatásai a személyi jogállapotra (név, állandó lakóhely és jogképesség) 
a) Jogforrások

A nemzetközi magánjogról és nemzetközi eljárásjogról szóló törvény, a váltó- és csekktörvény, az 513/1991. törvény, a módosított kereskedelmi törvénykönyv („kereskedelmi törvénykönyv”).

b) Hatály

A jogképesség feltételeit, a cselekvőképességet, valamint az eljárásban félként történő részvétel képességét a nemzetközi magánjogról és nemzetközi eljárásjogról szóló törvény szabályozza. E törvény szabályozza továbbá a külföldiek jogállását és a jogképesség megszűnését a személy holttá nyilvánítása esetén.

Lap tetejeLap teteje

A kereskedelmi törvénykönyv 22. szakasza szabályozza a külföldi jogi személyek jogképességét.

A váltó- és csekktörvény állapítja meg azokat az alapelveket, amelyek a személy váltó-, illetve csekk-kötelem létesítésére irányuló képességének értékelésére vonatkoznak.

A cseh jog nem ismeri az „állandó lakóhely” és az ahhoz kapcsolódó polgári jogállás fogalmát. Ezért az állandó lakóhely mint kapcsoló tényező a cseh jogban nem bír jelentőséggel, és nem is egyezik meg a cseh trvalé bydliště fogalommal [állandó tartózkodási hely].

c) Kapcsoló tényezőek

A jogképességre és cselekvőképességre vonatkozó kapcsoló tényező az érintett személy állampolgársága (lex patriae), a Cseh Köztársaság területén jogcselekményt végző külföldi esetében pedig elegendő a cseh jog szerinti jogképesség (lex loci conclusionis contractus).

A külföldi jogi személy jogképességének megállapítására alkalmazandó jog azon állam joga, amely szerint a jogi személyt bejegyezték (lex loci incorporationis).

A jogban rögzített sajátos kivétellel a külföldiek személyes és vagyoni jogviszonyaikban a cseh állampolgárokkal azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek; ugyanez vonatkozik a külföldi jogi személyekre is.

A cseh jogelmélet véleménye szerint a személy valamely névhez való jogosultságának kérdése a személyes jogállás tárgykörébe sorolható; ezért az alkalmazandó jog a személy jogképességét és cselekvőképességét szabályozó jog (a személyes jogállás szerinti lex causae).

Lap tetejeLap teteje

A váltóval vagy csekkel kapcsolatban a 91. szakasz I. cikkével, valamint a 69. szakasz II. cikkével összhangban történő kötelezettségvállalásra vonatkozó képességre általában a személy állampolgársága szerinti állam joga alkalmazandó (a váltóval vagy csekkel kapcsolatban kötelmet vállaló személy lex patriae-je).

d) Kötelező szabályok, kivétel a nemzeti közrendre (ordre public) hivatkozással

A közrendre való hivatkozással megállapított kivétel alkalmazásának általános jogalapja az alapvető jogok és szabadságok chartájának 10. cikke, amely rögzíti minden személy jogát emberi méltóságának megőrzéséhez, személye tiszteletben tartásához, jó hírnevének megőrzéséhez és nevének védelméhez. A charta mindenki számára biztosítja továbbá a jogot a személyes adatok jogellenes gyűjtése, közzététele, illetve az azokkal más módon történő visszaélés elleni védelemre.

III.4. A szülő-gyermek kapcsolat megállapítása, beleértve az örökbefogadást is
a) Jogforrások

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény, a gyermekek jogellenes nemzetközi elvitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló egyezmény, a gyermekvédelemről és az országok közötti örökbefogadás területén való együttműködésről szóló egyezmény, a szülői felelősség és a gyermekvédelmi intézkedések tekintetében a joghatóságról, az alkalmazandó jogról, az elismerésről, végrehajtásról és együttműködésről szóló egyezmény.

b) Hatály

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény a szülő-gyermek kapcsolatra vonatkozóan tartalmaz kollíziós szabályokat, ideértve az apaság megállapítását vagy cáfolatát, a gyermekek felnevelésével kapcsolatos jogviszonyokat, valamint a szülők és gyermekek más kötelezettségeit, a tartási kötelezettséggel együtt (ld. az alábbi 3.5. pontot); szabályozza továbbá az örökbefogadást, különösen azt az esetet, amikor a házastársak és a gyermek, illetve maguk a házastársak különböző állampolgárságúak. E rendelkezéseket a gyermekek vagy jogképességgel nem rendelkező személyek feletti gyámságból fakadó jogviszonyokra is alkalmazni kell.

Lap tetejeLap teteje

c) Kapcsoló tényezők

A szülő-gyermek kapcsolat esetében az apaság megállapítására vagy cáfolatára vonatkozó kapcsoló tényező általában a gyermek születési állampolgársága (a gyermek lex patriae-ja). a szülő-gyermek kapcsolatra - ideértve a felnevelésre és tartásra irányuló kötelezettséget - a gyermek állampolgársága szerinti állam joga (a gyermek lex patriae-ja) az irányadó. Örökbefogadás esetén a kapcsoló tényező az örökbefogadó szülő állampolgársága szerinti állam (az örökbefogadó lex patriae-ja). A gyermeknek az örökbefogadáshoz való hozzájárulását az örökbefogadott gyermek állampolgársága szerinti állam joga (a gyermek lex patriae-ja) szerint kell vizsgálni.

A gyermekek és jogképességgel nem rendelkező személyek feletti gyámság létesítésének és megszüntetésének feltételeire alkalmazandó jog a kiskorú állampolgársága szerinti állam joga (a kiskorú lex patriae-ja). A gyámság elfogadására és fenntartására irányuló kötelezettségre a gyám állampolgársága szerinti állam joga (a gyám lex patriae-ja) az irányadó. A gyám és a kiskorú között fennálló jogviszonyra alkalmazandó joghatóság a bíróság vagy a gyámság szabályai szerinti jog (lex fori).

d) Kötelező szabályok

Ezen a területen a kötelező jogi rendelkezések közé tartoznak a büntető törvénykönyv vonatkozó rendelkezései (a család és a fiatalkorúak elleni bűncselekmények). Itt elsősorban a gyermekről való lemondásról, a kötelező tartás nem teljesítéséről, az adott személy gondjaira bízott személy bántalmazásáról stb. van szó.

Lap tetejeLap teteje

III.5. Házasság, nem házasságban élő párok, élettársi kapcsolat, házasság felbontása, életközösség megszüntetése, tartási kötelezettség
a) Jogforrások

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény.

b) Hatály

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény szabályozza a házasságkötésre irányuló jogképességgel kapcsolatos kérdéseket, a házasságkötés feltételeit és a házasság érvényességének feltételeit, a házasság felbontással történő megszüntetését, a házasság érvénytelenítését és a gyermek házasságot nem kötött szüleinek kölcsönös jogait. A törvény a szülők és gyermekek tartási kötelezettségeit is szabályozza.

A cseh jog nem tartalmaz rendelkezéseket az ugyanazon nemhez tartozók kapcsolatáról, illetve az életközösség megszüntetéséről.

c) Vonatkozó kapcsoló tényezők

A házasságkötésre irányuló jogképességre - a házasság érvényességének feltételeit is ideértve - az érintett személy állampolgársága szerinti állam joga (az eljegyzett személy lex patriae-je) az irányadó, a házasságkötés alakiságára irányadó jog pedig a házasságkötés helye szerinti jog (lex loci conclusionis contractus).

A házasság felbontására elsősorban a házaspárnak az eljárás indításakor fennálló állampolgársága szerinti jog az irányadó (a házastársak lex patriae-je).

A gyermek apjával házasságot nem kötött anya jogaira az anyának a gyermek születésekor fennálló állampolgársága szerinti jog az irányadó (az anya lex patriae-ja a gyermek születésekor).

Lap tetejeLap teteje

A szülők gyermekeik felé fennálló tartási kötelezettségére alkalmazandó jog - a 3.4 pontban említett sajátos kivétellel - a gyermek állampolgársága szerinti jog (a gyermek lex patriae-je); a szülők gyermekeikkel szemben támasztott tartási követeléseire az igényt benyújtó szülő állampolgársága szerinti jog (lex patriae) az irányadó.

d) Kötelező szabályok, kivétel a nemzeti közrendre (ordre public) való hivatkozással

A büntető törvénykönyv tartalmazza a vonatkozó kötelező jogi rendelkezéseket, például a bigámia tilalmáról.

III.6. Házassági vagyonjogi rendszerek 
a) Jogforrások

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény.

 b) Hatály

Ez a jogszabály szabályozza a házassági vagyonjogi rendszereket, a szerződéses megállapodásokat is ideértve.

c) Vonatkozó kapcsoló tényezők

A személyes és házassági vagyonjogi viszonyokra elsősorban a férj és a feleség állampolgársága szerinti állam joga (a házastársak lex patriae-ja) az irányadó, kivéve, ha a házastársak állampolgársága különböző, amely esetben a cseh jog az alkalmazandó jog.

Ha a házassági vagyonjogi rendszert szerződéssel szabályozzák, e jogviszonyokra a házassági vagyonjogi rendszerre a szerződéskötéskor alkalmazandó jog (a házassági vagyoni jogviszonyról szóló szerződés megkötésekor alkalmazandó jog lex causae-ja) az irányadó.

III.7. Végintézkedések, öröklés  
a) Jogforrások

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény; az elhunyt személyek hagyatékának nemzetközi kezeléséről szóló egyezmény.

Lap tetejeLap teteje

b) Hatály

A jogszabály szabályozza az öröklési eljárásra és a végrendelet készítésére vagy visszavonására irányuló jogképességre alkalmazandó jog meghatározását, ideértve a végrendeletben előforduló hibák joghatásait, annak kifejezésre jutását a végrendelet készítésében vagy visszavonásában, valamint a végrendelet formáját.

c) Vonatkozó kapcsoló tényezők

Az öröklési eljárásban szereplő jogviszonyokra alkalmazandó jog általában azon állam joga, amelynek az elhunyt személy halála idején állampolgára volt (az elhunyt lex patriae-je). A végrendelet elkészítésére, illetve visszavonására irányuló jogképességre - ideértve az e cselekmény során elkövetett jogi hibákat -, valamint a halál esetén lehetséges más tulajdonszerzési módok megállapítására az elhunytnak a végrendelkezés időpontjában fennállt lex patriae-ja az irányadó. Ugyanez a jog vonatkozik a végrendelet formájára és a végrendelet visszavonására; a végrendelet formájára és visszavonására vonatkozóan elegendő azonban a végrendelet készítésének helye szerinti állam jogának betartása.

III.8. Ingatlan
a) Jogforrások

A nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény.

b) Hatály

E jogszabály különösen az ingó és ingatlanvagyonra vonatkozó jogok kollíziós szabályait tartalmazza, ideértve a szállított áruk és az ingatlanhoz fűződő jogok állami nyilvántartásba vételének, valamint a tulajdonjog elbirtoklással vagy tartós használattal történő megszerzésének szabályait.

Lap tetejeLap teteje

A jogszabály szabályozza továbbá azon időpont meghatározását, amikor a dolog átruházására való felhatalmazás átszáll a tulajdonszerzőre, amely időponttól kezdődően a tulajdonszerző jogosult az átruházott dolog gyümölcseinek és hasznainak szedésére, és amely időpontban a kárveszélyviselés átszáll a tulajdonszerzőre, valamint a kártérítési jog az átruházott dologgal kapcsolatban - az átruházott dolog tulajdonjogának fenntartásával együtt - átszáll a tulajdonszerzőre.

c) Vonatkozó kapcsoló tényezők

Az ingó és ingatlanvagyonra vonatkozó kapcsoló tényező az a hely, ahol a tulajdon található (lex rei sitae), ingóságok esetében pedig az a hely, ahol az ingóság a tulajdonjogot keletkeztető vagy megszüntető esemény bekövetkezésének időpontjában található. Ha a dolog szállítás alatt áll, az arra vonatkozó tulajdonjog keletkezésére, illetve megszűnésére a dolog feladásának helye szerinti jog alkalmazandó (lex loci expeditionis).

A tulajdonjog elbirtoklással történő megszerzésére azon hely szerinti jogot kell alkalmazni, ahol a dolog az elbirtoklási idő kezdetekor található volt; a tulajdonjogot elbirtoklással megszerző személy kérheti azon állam jogának alkalmazását, amelynek területén az elbirtoklás történt, ha az adott állam joga szerint az elbirtoklás valamennyi feltétele teljesült, amikor a dolog az adott állam területén volt található.

A dolog használatára, valamint gyümölcsei és hasznai szedésére irányuló jog átruházására, a dologra vonatkozó kárveszélyviselés átszállására és a kártérítési jogra, valamint a tulajdonjog fenntartásának átruházására a felek között a felek szerződéses jogviszonyára alkalmazandó jog (a szerződéses jogviszony lex causae-ja) az irányadó.

Lap tetejeLap teteje

d) Kivétel a nemzeti közrendre (ordre public) való hivatkozással

Az alapvető jogok és szabadságok chartájának 11. cikkét kell itt alkalmazni; e cikk a tulajdonjog védelméről rendelkezik, hivatkozva arra a tényre, miszerint a tulajdonjog olyan kötelező tényező, amely mások jogainak hátrányára vagy a jog által védett általános érdekek sérelmére nem használható. A tulajdonjogok gyakorlása a jogszabályban meghatározott mértéken felül nem károsíthatja az emberi egészséget, a természetet vagy a környezetet.

Az alapvető jogok és szabadságok chartája kimondja továbbá, hogy a tulajdonjog elvétele vagy kényszerrel történő korlátozása kizárólag közérdekből, jogszerűen és kártalanítás mellett történhet.

III.9. Fizetésképtelenség 
a) Jogforrások

The a nemzetközi magánjogról és a nemzetközi eljárásjogról szóló törvény.

b) Hatály

E terület szabályozása azon jogi személyek fizetésképtelenségére vonatkozó különös rendelkezésekre korlátozódik, amelyek külön jogszabály (elsősorban a fizetési jogviszonyról szóló 124/2002. törvényben szereplő rendelkezések) alapján résztvevői a fizetési rendszerek Cseh Nemzeti Bank által vezetett listáján szereplő valamely fizetési rendszernek, vagy a külön jogszabály (különösen az értékpapírokról szóló 591/1992. törvény) alapján létező elszámolási rendszernek.

c) Vonatkozó kapcsoló tényezők

Ha a fent említett személy vagyonára vonatkozóan csődeljárást jelentenek be, vagy állami hatóságnak a személy vagyonával kapcsolatos más intézkedése következtében a fizetéseket felfüggesztik vagy korlátozzák, e személy jogaira és kötelezettségeire a fizetési rendszerre vonatkozó szerződéssel megegyező jog vagy az elszámolási rendszerben részt vevőkre alkalmazandó jog (a fizetési rendszer lex causae-ja) az irányadó. Más jog választása minden esetben kizárt.

További információk

« Alkalmazható jog - Általános információk | Csehország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 19-10-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság