Európai Bizottság > EIH > Alkalmazható jog > Ausztria

Utolsó frissítés: 13-07-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alkalmazható jog - Ausztria

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

Jogforrások Jogforrások
1.1. Nemzeti jog 1.1.
1.2. Többoldalú egyezmények 1.2.
1.3. Kétoldalú egyezmények 1.3.
A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok alkalmazása A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok alkalmazása
2.1. A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok hivatalos alkalmazása 2.1.
2.2. Visszautalás 2.2.
2.3. A kapcsoló tényező változása 2.3.
2.4. A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok alkalmazása alóli kivételek 2.4.
2.5. A külföldi jog megállapítása 2.5.
Jogütközésre vonatkozó szabályok Jogütközésre vonatkozó szabályok
3.1. Szerződéses kötelmi viszonyok 3.1.
3.2. Nem szerződéses kártérítési igények 3.2.
3.3. Személyes jog 3.3.
3.4. Származás, szülők és gyermekek közötti jogviszony, beleértve az örökbefogadást 3.4.
3.5. Házasság, partneri kapcsolatok, válás, tartás 3.5.
3.6. A házassági vagyonjogi rendszer 3.6.
3.7. Örökség, végrendelet 3.7.
3.8. Dologi jogok 3.8.
3.9. Fizetésképtelenség 3.9.

 

1. Jogforrások

1.1. Nemzeti jog

Az osztrák nemzetközi magánjog (IPR) kodifikálva van. A mögöttes jog a nemzetközi magánjogról szóló 1978. június 15-i törvény (IPRG), Szövetségi Közlöny (Bundesgesetzblatt) 1978. évi 304. szám. A jogszabályok ütközéséről szóló következő rendelkezések kívül esnek az IPRG hatályán:

  • A fogyasztók védelmével kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazó 1979. március 8-i szövetségi törvény (fogyasztóvédelmi törvény - KSchG) 13(a) cikke, Szövetségi Közlöny 1979. évi 140. szám,
  • Az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzéséről szóló szövetségi törvény (Időben megosztott használatról szóló törvény - TNG) 11. cikke, Szövetségi Közlöny 1997. évi 32. szám,
  • Az Európai Gazdasági Térségre vonatkozó nemzetközi biztosítási szerződések jogáról szóló szövetségi törvény, Szövetségi Közlöny 1993. évi 89. szám,
  • Az Európai Közösség egy tagállamának szuverén területéről jogellenesen kiszállított kulturális tárgyak visszaszolgáltatásáról szóló 93/7/EGK számú tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló szövetségi törvény 20. cikke, Szövetségi Közlöny I 1998. évi 67. szám,
  • A radioaktivitással okozott kárért viselt polgári jogi felelősségről szóló szövetségi törvény (A nukleáris felelősségről szóló 1999. évi törvény - AtomHG 1999) 23. cikke, Szövetségi Közlöny I 1998. évi 170. szám,
  • Az Európai Gazdasági Térségre vonatkozó nemzetközi biztosítási szerződések jogáról szóló szövetségi törvény (IVVG), Szövetségi Közlöny 1993. évi 89. szám,
  • A fizetési rendszerekben, a biztonsági szállítási rendszerekben és a biztonsági elszámolási rendszerekben lévő számlák érvényességéről szóló szövetségi örvény (Az elszámolások véglegességéről szóló Törvény) 16. és 18. cikke, Szövetségi Közlöny I 2001. évi 98. szám,
  • A nemzetközi csődtörvényről (IIRG) szóló szövetségi törvény 221 – 235. cikkei, Szövetségi Közlöny I 2003. évi 36. szám.
1.2. Többoldalú egyezmények

Az IPRG 53. cikke értelmében az IPRG nem érinti a nemzetközi megállapodásokat. Ezek előnyt élveznek a jelen törvény rendelkezéseivel, és a jogszabályok ütközésére vonatkozó más nemzeti szabályokkal szemben. A jogszabályok ütközésével kapcsolatos szabályokat az Ausztria által is aláírt alábbi nemzetközi megállapodások tartalmaznak:

Lap tetejeLap teteje

  • Az 1956. október 24-i Hágai Egyezmény English - français a gyermektartási kötelezettségekre alkalmazandó jogról,
  • Az 1961. október 5-i Hágai Egyezmény English - français a hatóságok jogköréről és a kiskorúak védelme tekintetében alkalmazandó jogról,
  • Az 1961. október 5-i Hágai Egyezmény English - français a végrendeleti intézkedés formája tekintetében alkalmazandó jogról,
  • Az 1971. május 4-i Hágai Egyezmény English - français a közlekedési balesetek tekintetében alkalmazandó jogról,
  • Az 1970. szeptember 20-i CIEC Egyezmény English - français PDF File (PDF File 140 KB) az utólagos házasság révén való törvényesítésről,
  • Az 1980. június 19-i Római Egyezmény a szerződéses kötelezettségek tekintetében alkalmazandó jogról.
1.3. Kétoldalú egyezmények

A jogszabályok ütközésével kapcsolatos szabályokat az alábbi kétoldalú megállapodások tartalmaznak:

Lap tetejeLap teteje

  • Az 1959. szeptemberi 9-i barátsági és illetőségi szerződés az Osztrák Köztársaság és az Iráni Császárság között,
  • Az 1954. december 16-i szerződés az Osztrák Köztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között a kölcsönös jogi kapcsolatokról,
  • Az 1963. december 11-i szerződés az Osztrák Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság között a polgári jogi ügyekre vonatkozó kölcsönös kapcsolatokról és a dokumentációról,
  • Az 1965. április 9-i szerződés az Osztrák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság között öröklési ügyekről.

2. A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok alkalmazása

2.1. A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok hivatalos alkalmazása

A külföldi jog hivatalból és eredeti alkalmazási területének megfelelően alkalmazandó (IPRG 3. cikk).

2.2. Visszautalás

Az IPRG 5. cikke értelmében a megfelelő jogra történő kimondott visszautalás hiányában a visszautalásnak kell megfelelni. Ha a külföldi jog az osztrák jogra hivatkozik vissza, akkor az osztrák jog az irányadó. Ha a külföldi jog egy olyan jogra utal vissza, amelyre már történt visszautalás, akkor az a jog az irányadó, amelyre első ízben utaltak vissza.

2.3. A kapcsoló tényező változása

Az egy konkrét jogi szabályozással való összekapcsolásra vonatkozó irányadó feltételek későbbi változása nem érinti egy már véget ért ügy elemeit. (IPRG 7. cikk). Elvben ezért a megállapított ténybeli körülményekre a ténybeli körülmények előállásának időpontjában érvényes jogot, a folytatólagos körülményekre pedig az ítélethozatal időpontjában érvényes jogot kell alkalmazni.

Lap tetejeLap teteje

2.4. A jogszabályok ütközésére vonatkozó szabályok alkalmazása alóli kivételek

A hivatkozott jogot nem kell alkalmazni, ha annak alkalmazása olyan eredményt hozna, amely összeegyeztethetetlen az osztrák jog és jogrend alapvető értékeivel (IPRG 6. cikk).

Az osztrák jog értelmében vannak olyan rendelkezések, amelyeket az IPR szabályaira való tekintet nélkül alkalmazni kell (kötelező rendelkezések). Ezen rendelkezések némelyike esetében a rendelkezések kötelező jellege megfogalmazásuk módjának, más esetekben pedig egyszerűen tárgyuknak a következménye.

2.5. A külföldi jog megállapítása

A külföldi jog megállapítása hivatalból történik. Ebből a szempontból a bíróság támaszkodhat a felek együttműködésére, a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumtól származó információkra, vagy szakértői jelentésekre. Ha a külföldi jogot jelentős erőfeszítések ellenére sem lehet megállapítani a meghatározott időkereten belül, akkor az osztrák jogot kell alkalmazni (IPRG 4. cikk).

3. Jogütközésre vonatkozó szabályok

3.1. Szerződéses kötelmi viszonyok

Azokat a szerződéses kötelmi viszonyokat, amelyekre nem vonatkozik a Római Egyezmény, annak a jognak az alapján kell megítélni, amelyet a felek kifejezetten, vagy jogerősen meghatároztak. Ha nem választottak jogot, akkor az IPRG 46. - 49. cikkeit kell alkalmazni (IPRG 35. cikk). Mivel azonban a 46. – 49. cikkek nem a szerződéses kötelmi viszonyokra vonatkoznak, az IPRG 1. cikk különleges rendelkezéseinek hiányában az a jog az irányadó, amellyel az ügy tényei a legszorosabb kapcsolatot mutatják.

Lap tetejeLap teteje

A fogyasztói szerződésekre különleges jogütközési szabályok vonatkoznak: A fogyasztóvédelmi törvény (KSchG) 3(a)(1). cikke egy sor fogyasztóvédelmi irányelv jogütközési szabályait tartalmazza. A rendelkezés elsődlegesen a fogyasztóvédelemre vonatkozó jog megválasztásának szabadságát korlátozza. Egy a jogválasztás szabadságát ugyancsak korlátozó további IPR rendelkezést az időben megosztott használatról szóló törvény (TNG) 11(1). cikke tartalmaz.

Az EGT egy tagállamán belül fennálló kockázatokra vonatkozó biztosítási szerződésekre alkalmazandó jogot az irányelveket végrehajtó és az Európai Gazdasági Térségre vonatkozó nemzetközi biztosítási szerződések jogáról szóló szövetségi törvény szabályozza. Itt korlátozott jogválasztásra van lehetőség. Ha nincs jogválasztási lehetőség, akkor annak az államnak a joga az irányadó, amellyel a szerződés a legszorosabb kapcsolatot mutatja. A feltételezés az, hogy a legszorosabb kapcsolat azzal az állammal áll fenn, amelyben a kockázat fedezése történik. A kockázat fedezetének a biztosítások különböző típusaira történő adaptálása külön történik.

Kötelező rendelkezések például a munkaszerződési jog harmonizációs célú módosításáról szóló törvény (AVRAG) 7., 7a. és 7b. cikkei, amelyek alapján Ausztriában az alkalmazottak legalább a kollektív szerződés alapján járó bérre és minimum szabadságra jogosultak az irányadó jogtól függetlenül. Továbbá a KSchG 13(a)(2) cikke, amelynek alapján a KSchG (megengedhetetlen szerződéses elemekről szóló) 6. cikkét, az ABGB (Osztrák Polgári Törvénykönyv) (az üzleti és szerződéses formanyomtatványok általános feltételeiben lévő szokatlan rendelkezések érvényességéről szóló) 864a cikkét és az ABGB (a fogyasztók védelmével kapcsolatos üzleti és szerződéses formanyomtatványok általános feltételeiben lévő súlyosan sérelmes szerződési rendelkezések semmisségéről szóló) 879(3) cikkét kell alkalmazni a szerződéssel kapcsolatban irányadó jogra való tekintet nélkül, ha a szerződést a vállalkozás által Ausztriában ilyen szerződések megkötésének céljával elvégzett tevékenységgel kapcsolatban kötötték meg. Hasonló kötelező rendelkezés a TNG 11(2) cikke.

Lap tetejeLap teteje

3.2. Nem szerződéses kártérítési igények

A nem szerződéses kártérítési igényekre vonatkozó kapcsoló tényezőre nézve az IPRG 35. és 48. cikke az irányadó.

Ezeket a felek által a kötelezettséghez választott jog, illetve (ha ilyen jog választására nem került sor) annak az államnak a joga alapján kell megítélni, amelyben a felmerült kárt okozó magatartásra sor került. Ha azonban az érintett felek szempontjából szorosabb a kapcsolat egy és ugyanazon másik állam jogával, akkor ennek az államnak a joga az irányadó.

A jogütközésre vonatkozó jelen szabály határozza meg az irányadó jogot az olyan kérdésekkel kapcsolatban, hogy felmerült-e az ellentételezési kötelezettség, ki van kötelezve az ellentételezés megfizetésére, illetve, hogy mennyi a tartozás. Ugyancsak tartalmazza a megosztott vétkességgel, valamint a sérelmet szenvedő félnek a biztosítóval szembeni közvetlen igényével, továbbá az ellentételezési igények elévülés szempontjából történő korlátozásával kapcsolatos kérdéseket.

Lap tetejeLap teteje

A közlekedési balesetek tekintetében alkalmazandó jogról szóló 1971. május 4-i Hágai Egyezmény English - français hatálya alá eső, közlekedési balesetekből származó kártérítési igényeket ennek az Egyezménynek az alapján kell összekapcsolni.

A tisztességtelen versenyből származó kártérítési igényekre (és egyéb igényekre) nézve annak az államnak a joga az irányadó, amelynek piacán a verseny zajlik (IPRG 48(2). cikk).

Az ionizáló sugárzásból származó és Ausztriában előforduló kár kártalanítására szolgáló nem szerződéses igényeket a sérelmet elszenvedő fél kérésére az osztrák jog alapján kell megítélni (AtomHG 1999 23(1). cikk). Ha az ionizáló sugárzás által okozott kár külföldön fordul elő és azt az osztrák jog alapján kell megítélni, akkor a kárt csak addig a mértékig kell kártalanítani, amilyen mértékig erről a sérelmet szenvedő fél személyes joga (lásd a 3.3. bekezdést) rendelkezik (AtomHG 1999 23(2). cikk).

Az üzleti tevékenység folytatása egy másik fél javára e fél kérésének hiányában (vagyis a megbízás nélküli ügyvitel) esetét annak az államnak a joga alapján kell megítélni, ahol az ilyen tevékenységre sor került. Ha azonban ez egy másik jogviszonnyal is szorosan összefügg, akkor az a jog az irányadó, amelyet ezzel a jogviszonnyal kapcsolatban kell alkalmazni (IPRG 46. cikk).

Lap tetejeLap teteje

A vagyongyarapodással kapcsolatos igényeket annak az államnak a joga alapján kell megítélni, amelyben a vagyongyarapodásra sor kerül. Ha azonban a vagyongyarapodás olyan tevékenységen alapul, amelyet jogviszony alapján hajtottak végre, akkor (a visszautalásra való tekintet nélkül) annak az államnak a lényeges szabványai az irányadóak, amelynek lényeges szabványait az adott jogviszonyra alkalmazni szükséges (IPRG 46. cikk).

3.3. Személyes jog

Egy személy személyes joga annak az államnak a joga, amelynek az állampolgárságával rendelkezik. Ha egy személy egynél több állampolgársággal rendelkezik, akkor annak az államnak a joga az irányadó, amelyhez az adott személy a legszorosabban kapcsolódik. Az osztrák állampolgárság azonban mindig irányadó. Menekült és hontalan személyek személyes joga annak az államnak a joga, amelyben rendszerint laknak (IPR-G 9. cikk).

Egy személy nevének a használatát az érintett saját személyes joga alapján kell megítélni, bármilyen jogalapon alapuljon is a név felvétele (IPRG 13. cikk).

Ezért például a házassággal szerzett nevet nem a családi állapot, hanem a név jogállása alapján kell megítélni. A névhasználati nyilatkozatok formájára az IPRG 8. cikke szerinti általános hivatalos jogállás vonatkozik. (Ennek megfelelően egy jogi cselekmény formáját is ugyanazon jog alapján kell megítélni, mint magát a jogi cselekményt; elégséges azonban annak az államnak a formai követelményeit betartani, amelyben a jogi cselekményt végrehajtják.) A joggyakorlat alapján az egy korábbi személyes jog alapján felvett név nem csupán a személyes jog (állampolgárság) megváltozásával változik.

Lap tetejeLap teteje

Egy személy jogképességét és cselekvőképességét ugyancsak a személyes jog alapján kell megítélni (IPRG 12. cikk).

E visszautalás alá tartozik a cselekvőképesség bárminemű korlátozása, például beszámíthatatlanság miatt, ide nem értve a házasságkötési képességet. Ha egy személy nagykorúvá válik, akkor is nagykorú marad, ha egy újonnan szerzett személyes jog alapján még nem vált volna azzá.

3.4. Származás, szülők és gyermekek közötti jogviszony, beleértve az örökbefogadást

Egy gyermek törvényességével kapcsolatos követelményeket és ezek vitatását annak a személyes jognak (lásd a 3.3. bekezdést) az alapján kell megítélni, amellyel a házastársak a gyermek születésekor, vagy (ha a házasságot ezt megelőzően felbontották) a házasság felbontásakor rendelkeztek. Ha a házastársaknak eltérő személyes jogaik voltak, akkor a gyermek születéskor érvényes személyes joga az irányadó.

Ennek a visszautalási rendelkezésnek az alkalmazási területe magában foglalja a férj apaságának feltételezését, a törvényesség vitatásának jogalapjait, azt, hogy mely személyek jogosultak a törvényesség vitatására, valamint azt is, hogy melyek a törvényesség vitatásának időbeli korlátai.

Egy törvénytelen gyermek házasságból születettnek nyilvánítása révén (pl. hivatalos határozat útján) történő törvényesítésének követelményeit az apa személyes joga alapján kell megítélni (IPRG 23. cikk).

Lap tetejeLap teteje

Egy gyermek törvényességének és törvényesítésének hatásait a gyermek személyes joga alapján kell megítélni (IPRG 24. cikk). A törvényesítési gyakorlat szerint a szülők utólagos házassága révén történő törvényesítés akkor érvényes, ha a házasság az apa vagy az anya nemzeti joga alapján érvényes.

Az IPRG 24. cikke rendelkezik a gyermekről történő gondoskodásról, illetve a gyermek felneveléséről, a gyermek javainak kezeléséről és használatáról, az egy vagy mindkét szülő által történő jogi képviseletről, beleértve bizonyos képviseleti tevékenységek hivatalos jóváhagyásának szükségességét, az apai vagy szülői jognak a szülők válását követő rendezéséről és a kölcsönös tartási igényekről. Ez a rendelkezés és a kiskorúak védelméről szóló Hágai Egyezmény nagyban átfedik egymást. Ennek megfelelően a kiskorúak védelmére szolgáló intézkedések tekintetében a megfelelő hatóságoknak a saját jogukat kell alkalmazniuk; a lakóhely szerinti állam hatóságai rendszerint kompetensek.

Egy törvénytelen gyermek apaságának meghatározásával és elismerésével kapcsolatos követelményeket a gyermek születéskor érvényben lévő személyes joga alapján kell megítélni. A gyermek későbbi személyes joga az irányadó akkor, ha a meghatározás vagy elismerés annak alapján megengedett, a születéskori személyes jog alapján viszont nem. Az a jog, amelynek alapján az apaság meghatározására vagy elismerésére sor kerül, irányadó annak vitatása esetén is (IPRG 25. cikk).

Lap tetejeLap teteje

A gyermek törvénytelenségének hatásait a gyermek személyes joga alapján kell megítélni (IPRG 25. cikk).

Míg a származással kapcsolatos kérdések egy adott időben fennálló személyes jogra vezethetők vissza, addig ez nem áll a szülők és a gyermek közötti jogviszonnyal kapcsolatos kérdésekre; ami számít, az a gyermek saját személyes joga.

Egy gyermek örökbefogadása függ mind az örökbefogadó szülők, mind pedig a választott gyermek személyes jogától. A gyermek személyes jogának az irányadó volta korlátozott, hacsak nem rendelkezik személyes felhatalmazással. Ilyen esetben személyes joga csak a gyermek beleegyezésére vagy annak a harmadik félnek a beleegyezésére nézve irányadó, akihez a gyermek a családi jog alapján tartozik.

Egy gyermek örökbefogadásának hatásait az örökbefogadó szülők személyes joga alapján kell megítélni, házastársak által történő örökbefogadás esetében pedig annak a jognak alapján, amely a házasság személyes jogra gyakorolt hatásaira nézve irányadó (ezzel kapcsolatban lásd a 3.5 bekezdést.). Az egyik házastárs halálát követően ezekre a hatásokra nézve a másik házastárs személyes joga az irányadó.

Lap tetejeLap teteje

Az IPRG 26. cikkének alkalmazási területe magában foglalja a gyermek örökbefogadásának anyagi követelményeit, mint például az örökbefogadó szülő életkorát, az örökbefogadó szülők és a kiválasztott gyermek életkora közötti különbséget, vagy azt a kérdést, hogy az örökbefogadó szülő saját gyermekeinek megléte befolyásolja-e egy gyermek örökbefogadását, és ha igen, milyen feltételek esetén. Ezen túlmenően az IPRG 26. cikke ugyancsak vonatkozik a beleegyezés követelményeire, beleértve a visszautasított beleegyezés hivatalos beleegyezéssel történő felváltásának lehetőségét. Egy gyermek örökbefogadásának az öröklési jog szempontjából gyakorolt hatásait nem az örökbefogadási jog, hanem az öröklési jog alapján kell megítélni (lásd a 3.7 bekezdést).

Egy gyermek örökbefogadása megállapított ténybeli körülmény, tehát a megítélés nem változik, ha a személyes jog vagy a kapcsoló tényező később meg is változik. Egy gyermek örökbefogadása állandó jogviszony. Ezért tehát megváltoztatható az a jog, amely a gyermek örökbefogadásának hatásaira nézve irányadó. Ez tehát ezért az örökbefogadó szülő saját személyes jogától függ.

3.5. Házasság, partneri kapcsolatok, válás, tartás

A házasság formáját Ausztriában az osztrák jog alapján, míg egy külföldi házasság formáját az egyes jegyesek személyi joga alapján kell megítélni; elegendő azonban betartani annak a helynek a formával kapcsolatos követelményeit, ahol a házasságra sor kerül (IPRG 16. cikk). A házasságkötés helyének formai követelményeire történő korlátozott visszautalással csak az anyagi jog szerint hivatkozott jog rendelkezései vannak szerepeltetve, ezért tehát a helyi jogra való bárminemű visszautalásnak nincs jelentősége (az IPRG 5. cikkében szereplő kivétel, lásd a 2.2 bekezdést).

Lap tetejeLap teteje

A házasságkötés előfeltételeit és a házasság érvénytelenségét, továbbá a házasság érvénytelenítéséhez szükséges követelményeket (amelyeket meg kell különböztetni a váláséitól) minden egyes eljegyzett személy esetében az adott személy személyes joga alapján kell megítélni (IPR-G 17. cikk).

Ez a visszautalási rendelkezés kapcsolódik a házasság összes anyagi követelményéhez, más szóval elsődlegesen a szükséges életkorhoz, a házassági akadályok hiányához, az esetleges beleegyezési követelményekhez és azok felcserélhetőségéhez.

Az IPR-G 18. cikke szerint a házasság személyi jogi kihatásait a házastársak közös személyes joga alapján, ha nincs közös személyes jog, akkor a legutolsó közös személyes jog alapján kell megítélni, feltéve, hogy egyikük ezt megtartotta. Egyébként ezeket a hatásokat annak az államnak a joga alapján meg megítélni, amelyben mindkét házastárs életvitelszerűen tartózkodik; ha nincs ilyen tartózkodás hely, akkor pedig annak az államnak a joga alapján meg megítélni, amelyben mindkét házastárs legutóbb életvitelszerűen tartózkodott, feltéve, hogy egyikük ezt megtartotta.

Ennek a visszautalási rendelkezésnek az alkalmazási területe magában foglalja különösképpen a házassági közösség kötelezettségét, a tartózkodási hely következményét, a segítségnyújtás kötelezettségét és a házastársak tartási jogát. Nem tartalmazza a házassági név jogát, vagy a házassági vagyonjogot.

A visszautalás megváltoztatható; ha a kapcsoló tényező változik, ekkor más jog válhat irányadóvá.

Lap tetejeLap teteje

Az IPRG 20. cikke értelmében a válást annak a jognak az alapján kell megítélni, amely a házasság személyes jogi hatásaira nézve irányadó. Itt a válás időpontja számít.

Itt a váláshoz szükséges követelmények és annak hatásai szerepelnek. Ez a rendelkezés tartalmazza például a válást követő tartás jogát.

Mivel a kapcsoló tényező a konkrét időponttól függ, a visszautalás nem változtatható.

Az osztrák jog nem ismeri a házasság felbontását. Ezt ezért az IPRG 1. cikke alapján kell összekapcsolni a legközelebbi kapcsolat alapján. A legközelebbi kapcsolat valószínűleg a joggyakorlat alapján található meg, az IPRG 20. cikkének analógiájára.

Lap tetejeLap teteje

A házastársi közösségről és a partneri kapcsolatról kifejezetten ugyancsak nem rendelkezik az osztrák jog. Ezeket ezért ugyancsak az IPRG 1. cikke alapján kell összekapcsolni.

3.6. A házassági vagyonjogi rendszer

A házassági vagyonjogi rendszert annak a jognak az alapján kell megítélni, amelyet a felek kifizetetten meghatároznak, ha viszont nem került sor jogválasztásra, akkor annak a jognak az alapján, amely a házasság időpontjában irányadó a házasság személyes jogi hatásaira nézve (IPRG 19. cikk).

A visszautalási rendelkezés egyaránt tartalmazza a jogi és a szerződéses házassági vagyonjogi rendszert.

A jogi kapcsoló tényező nem változtatható.

Ami a házassági szerződés formáját illeti, az IPRG 8. cikkét kell alkalmazni, amelynek értelmében a jogi aktus formáját illetően elegendő annak az államnak a formai követelményeit betartani, amelyben a jogi aktusra sor kerül.

3.7. Örökség, végrendelet

Az IPRG 28. cikke szerint az öröklést az elhunyt személy halálának időpontjában fennállott személyes jog alapján kell megítélni. Ez a jog használatos a következők eldöntésére: mely személyeket neveznek meg örökösökként, mekkora részt kapnak a hagyatékból, szüleik hagyatékából mekkora köteles résszel tartozhatnak az örökösöknek, mi az örökös jogi helyzete, mik a költségek, és hogy a figyelmen kívül hagyott köteles részre jogosult személyek jogosultak-e ajándékozásra.

Lap tetejeLap teteje

Azonban az öröklésre való képességet és az öröklésre való érdemtelenséget nem az öröklési jog, hanem az örökös személyes joga alapján kell meghatározni.

A hagyatéki tartozásokért és a hagyaték megszerzéséért viselt felelősség elvben ugyancsak ennek az összeütközési szabványnak a hatálya alá esik. Ha azonban az örökösödési eljárást Ausztriában folytatják le, akkor a hagyaték megszerzéséért és a hagyatéki tartozásokért viselt felelősséget az osztrák jog alapján kell megítélni (IPRG 28(2) cikke).

Az IPRG 29. cikke szerint az örökös nélküli hagyaték esetében, vagy olyan hagyaték esetében, amelyet, mint jogos örökösnek egy helyi hatóságnak adtak át, az öröklésre nézve nem az elhunyt személyes joga az irányadó, hanem annak az államnak a joga, amelyben a hagyatéki javak a halál időpontjában voltak.

Az IPRG 30. cikke szabályozza (különösen) a végrendelet, az örökségi szerződés vagy az örökségről lemondó szerződés esetében tett rendelkezés érvényességét. Ezt az örökhagyónak a jogi aktus időpontjában fennálló személyes joga alapján kell megítélni. Ha a végrendelet a jog szerint érvénytelen, de az örökhagyónak a halál időpontja szerinti személyes joga alapján elfogadható, akkor ez utóbbi az irányadó. Ez a rendelkezés elsőbbséget élvez a végrendeletekről szóló Hágai Egyezménnyel szemben.

3.8. Dologi jogok

Az ingó dologgal kapcsolatos dologi jogok megszerzését és elvesztését (beleértve a használatot is), annak az államnak a joga alapján kell megítélni, amelyben a dolog fekszik a megszerzést vagy elvesztést alátámasztó tényszerű körülmények megállapításakor. A dolog jogi jellegét és a jogok tartalmát annak az államnak a joga alapján kell megítélni, amelyben a dolog található (IPRG 31. cikk).

Lap tetejeLap teteje

A visszautalási rendelkezés alkalmazási területe (különösképpen) a következőket foglalja magában: tulajdonlás, szolgalmak (jelzálog), zálog, építési jog, lakástulajdon, és a harmadik felekkel szemben érvényesülő visszatartási jog. A tulajdonjog átadásának következményeire ugyancsak ez a jog vonatkozik.

A helyszín későbbi változása nem érinti az alkalmazandó jogot, mert a jog megszerzése lezárt tényt jelent.

Egy jog megszerzésének hatásai az adott helyszín jogán alapulnak. Ez a kapcsoló tényező ezért változtatható.

A tulajdonos jogi védelmének mértékével kapcsolatos kérdéseket (rendelkezhet-e, és ha igen, milyen mértékben a dologi jog felől az azzal rendelkező fél, vagy például, az elzálogosított biztosítékot el lehet-e adni bírói beavatkozás nélkül) és más egyéb kérdéseket is ennek a jognak az alapján kell megítélni.

Különleges szabályozás vonatkozik a szállítóeszközökre (IPRG 33. cikk). Nyilvántartásba vett vízi és légi jármű esetében a dologi jogokat a nyilvántartásba vételt végző állam joga alapján kell megítélni; vasúti járművek esetében pedig annak az államnak a joga az irányadó, amelyben a járműveket üzemeltető vasúttársaság tényleges vezetését végző központ található.

Jog által és kötelezően indokolt zálogjogok, vagy a jármű által okozott kárért fizetett kártérítésre vonatkozó igények biztosításával kapcsolatos visszatartási jogok, vagy ezzel kapcsolatos költségek esetén annak az államnak a jogát kell alkalmazni, amelyben a dolog fekszik, feltéve, hogy a mögöttes tényszerű körülmények megállapítása megtörtént.

Lap tetejeLap teteje

Ugyancsak különleges szabályozás vonatkozik az ingatlanvagyonra: Ha egy másik visszautalási rendelkezés (például a házassági vagyonjog) alkalmazási területe ingatlanra vonatkozó dologi jogokat is tartalmaz, akkor az ingatlanjogi hivatkozás, vagyis az ingatlan helyéül szolgáló állam jogához történő kapcsolódás élvez előnyt.

Ugyancsak nincs hivatkozási rendelkezés az immateriális javakra. Az IPRG 1. cikke alapján ezt azon jog szerinti ingatlanjog alapján kell megítélni, amelyhez e javak a legközelebb állnak. Az okiratba foglalt jogokat a lex cartae alapján kell megítélni. Az IPRG-nek a szélesebb alkalmazási területtel rendelkező pénzügyi biztosítékokról szóló 2002/47/EK irányelv 9. cikkét végrehajtó 33. cikke speciális szabványt tartalmaz az értékpapírklíring-rendszer révén átutalható biztosítékokról. Az elszámolási rendszereken belüli biztosítékokra az elszámolások véglegességéről szóló 98/26/EK irányelvet végrehajtó véglegességi törvény 16. és 18. cikkének speciális rendelkezései vonatkoznak.

Lap tetejeLap teteje

3.9. Fizetésképtelenség

A nemzetközi fizetésképtelenség jogát a csődtörvény negyedik része szabályozza. Ezt a részt a nemzetközi fizetésképtelenségi jogról (IIRG) szóló szövetségi törvény illesztette be, Szövetségi Közlöny 2003. évi 36. szám. E törvény 217. cikke értelmében, a rendelkezéseket csak akkor kell alkalmazni, ha a nemzetközi jog, vagy (különösképpen) az Európai Közösségek jogi okmányai, különösképpen a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet (EU fizetésképtelenségi rendelet) alapján más rendelkezések nem léteznek. Az irányadó jogot a 221. és 235. cikkek szabályozzák. A rendelkezések nagyrészt követik az EU fizetésképtelenségi rendeletének megfelelő rendelkezéseit.

Elvben a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó követelményekre, és a fizetésképtelenségi eljárásra annak az államnak a joga érvényes, amelyben az eljárást megindították. Ez a rész különösképpen a következő témakörökre vonatkozóan tartalmaz szabályokat: harmadik felek dologi jogai, beszámítás, jogcím fenntartása, ingatlanra vonatkozó megállapodás, szabályozott piacok, munkaszerződések, a fizetésképtelenségi eljárás hatása a bejegyeztetést igénylő jogokra, a sérelmes aktusokra nézve irányadó jog, harmadik felet jelentő vásárlók védelme, a függőben lévő jogviták hatásai, lex rei situs a tulajdonjogok és egyéb jogok érvényesítésével kapcsolatban, beszámítási és adósságcsere megállapodások, penziós ügyletek és fizetések a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően.

Ha e szabályok átfedésben vannak az IPRG szabályaival, vagy a jogütközésre vonatkozó egyéb rendelkezésekkel, akkor a csődtörvény e konkrétabb rendelkezései élveznek előnyt.

További információk

Az osztrák jog rendelkezéseinek megfogalmazása (németül) a Jogi Információs Rendszerben Deutsch “Bundesrecht” (“Szövetségi Jog”) alatt rendelkezésre áll.

« Alkalmazható jog - Általános információk | Ausztria - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 13-07-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság