Európai Bizottság > EIH > Alternatív vitarendezési szabályok > Olaszország

Utolsó frissítés: 14-02-2008
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alternatív vitarendezési szabályok - Olaszország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


A vitarendezés alternatív módjairól a következő internetes oldalon talál áttekintést: Alternatív vitarendezési szabályok - Általános információk.

Az alternatív vitarendezés különböző típusai Olaszországban a következők:

Az olasz jog az alternatív vitarendezés különböző típusairól rendelkezik. Szélesebb értelemben véve ezek a következők:

  1. peren kívüli egyezség - a Polgári Törvénykönyv 1965. cikke szerint;
  2. közvetítés: a felek független harmadik félhez fordulnak jogvitájuk rendezése és megállapodás céljából;
  3. bírósági és bíróságon kívüli egyeztetés (a Polgári Perrendtartás 183., 320. és 322. szakaszában előírtak szerint);
  4. választottbírósági eljárás mint alternatív vitarendezési eszköz a jogvita bírósági rendezése mellett - a Polgári Perrendtartás 806. szakaszában előírtak szerint.

Az egyeztetés nem kontradiktórius formái ölthetnek önkéntesebb, az állam által nem szabályozott alakot is. Erre példa a Telecom Italia egyeztető és választottbírósági tanácsai, valamint a bankügyi ombudsman.

Külön jogszabályban előírt más, nem kontradiktórius egyeztetési formák a következők:

  • Az 1990. május 11-i 108. törvény, amely szabályozza a bíróságon kívüli egyeztetés lehetőségét munkajogi (kollektív és adminisztratív) kérdésekben, az elbocsátással kapcsolatos ügyekben indított jogi eljárások feltételeként;
  • A Kereskedelmi Kamara mellett működő választottbírósági és egyeztető tanácsok létrehozásáról szóló, 1993. december 29-i 580. törvény;
  • A szállítói alvállalkozói ipari jogviták rendezése során alkalmazandó egyeztetésről és választottbíróságról szóló, 1998. június 18-i 192. törvény;
  • A mezőgazdasági ügyekben az eljárás megindítása előtti kötelező egyeztetés előírásáról szóló, 1963. március 2-i 320. törvény.

A bírósági egyeztetés formái a következők:

  • Az olasz Polgári Perrendtartás 185. szakasza: lehetőségként lehetővé teszi a felek számára, hogy megkíséreljenek egyezségre jutni, amely próbálkozás a bírósági eljárás során ismételten folytatható (a bíró a felek bíróság előtti első megjelenésekor megkísérelheti, „ha az ügy jellege lehetővé teszi” - a Polgári Perrendtartás 183. szakasza). A felek békítésére való törekvés során a bírónak nem szabad nyomást gyakorolnia a felekre, nem járhat el továbbá az ügyben a saját megítélése szerint, csupán vizsgálódhat, és anélkül, hogy aktív szerepet játszana (független harmadik félként fennálló, saját pozíciójának megőrzése érdekében), elmagyarázza a megállapodás lehetőségét. Ha a felek megállapodnak, megállapodási jelentést írnak alá a bíró előtt. Ez a jelentés végrehajtható végzésnek minősül; az ügyet ezután leveszik a bírósági ügyek listájáról.
  • A Polgári Perrendtartás 420. szakasza: a munkaügyi bíró az eljárás során minden esetben megkísérelheti az egyeztetést a felek között, függetlenül attól, hogy a szóban forgó jog elidegeníthető vagy sem.
  • A Polgári Perrendtartás 447a. szakasza: a bérleti jogviták vonatkozásában rendelkezik a megegyezés megkísérléséről.
  • Az 1963. évi 320. törvény: a mezőgazdasági jogviták vonatkozásában rendelkezik a megegyezés megkísérléséről.
  • A Polgári Perrendtartás 707. és 708. szakasza: a házastársak különválása esetén a bíróság elnöke köteles egyeztetést megkísérelni a felek között.
  • Az 1927. évi 1766. törvény: a szokásjogot is érintő ügyek vonatkozásában rendelkezik a megegyezés megkísérléséről.
  • Az 1933. évi 17775. törvény szerint: a nyilvános vizekkel kapcsolatos ügyek vonatkozásában rendelkezik a megegyezés megkísérléséről.

A fent leírt egyeztetési formák minden említett helyzetben alkalmazhatók a vitarendezés céljára.

Az egyeztetés nem kontradiktórius formái esetében az ügyvédi szolgáltatások választhatók és nem kötelezőek, a költségek alacsonyak és nincs jogsegély, továbbá a megállapodás azonnal végrehajtható.

Az egyeztetés kontradiktórius formái esetében azonban az ügyvéd kötelező, és ha a fél a bírósági ügyben jogsegélyt vesz igénybe, az az egyeztetési eljárás során is jár.

Az egyeztetőtanácsoktól általában megkövetelhetik a titkosság betartását is, amely elvet a magánélet védelméről szóló olasz törvény értelmében kötelesek betartani.

A felek az általuk kötött szerződésben is rendelkezhetnek arról, hogy a bírósághoz fordulás előtt egyeztetést vesznek igénybe.

Az ilyen rendelkezések azonban nem zárhatják ki a rendes bíróságokhoz való fordulás lehetőségét.

Az a megállapodás, amellyel a felek az egyeztetést követően rendezik jogvitájukat, rájuk nézve kötelező erejű. Ha a megállapodást önkéntesen nem tartják be, az végrehajtható.

« Alternatív vitarendezési szabályok - Általános információk | Olaszország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 14-02-2008

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság