Európai Bizottság > EIH > Alternatív vitarendezési szabályok > Görögország

Utolsó frissítés: 14-06-2006
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alternatív vitarendezési szabályok - Görögország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


Az „ADR – általános információk” tájékoztatóban található információk áttekintést adnak az alternatív vitarendezési módszerekről (a továbbiakban: „ADR”).

Ezzel az új tájékoztatóval több gyakorlati információt próbálunk nyújtani a görögországi ADR-ről.



 

TARTALOMJEGYZÉK

Először is, általánosságban az ADR mely típusait alkalmazzák Görögországban? Először is, általánosságban az ADR mely típusait alkalmazzák Görögországban?
BÉKÉLTETÉSI KÍSÉRLET BÉKÉLTETÉSI KÍSÉRLET
VITÁK PEREN KÍVÜLI RENDEZÉSE VITÁK PEREN KÍVÜLI RENDEZÉSE
DÖNTŐBÍRÁSKODÁS DÖNTŐBÍRÁSKODÁS
A legtöbb esetben igénybe lehet venni az ADR valamelyik említett típusát. Ha további információt szeretne kapni, az alábbi felsorolásból válassza ki az Ön helyzetének megfelelőt. A legtöbb esetben igénybe lehet venni az ADR valamelyik említett típusát. Ha további információt szeretne kapni, az alábbi felsorolásból válassza ki az Ön helyzetének megfelelőt.
Fogyasztók és vállalkozások közötti konfliktusok Fogyasztók és vállalkozások közötti konfliktusok
Vállalkozások közötti konfliktusok Vállalkozások közötti konfliktusok
Munkavállalók és munkaadók közötti konfliktusok Munkavállalók és munkaadók közötti konfliktusok
Bérbeadók és bérlők közötti konfliktusok Bérbeadók és bérlők közötti konfliktusok
Családi konfliktusok Családi konfliktusok
Egyének közötti konfliktusok Egyének közötti konfliktusok

 

Először is, általánosságban az ADR mely típusait alkalmazzák Görögországban?

Görögországban általánosságban nem fejlődött ki az ADR. Ez a peren kívüli gyakorlat tulajdonképpen még ismeretlen.

A Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: CCiv.P) első fejezetének 208-214. cikke tárgyalja a békéltetési kísérletet, amely megelőzheti a kereset benyújtását, jóllehet ezt a mechanizmust ritkán alkalmazzák.

BÉKÉLTETÉSI KÍSÉRLET

Bárki, aki pert akar indítani, a kereset beadása előtt kérheti, hogy a helyileg illetékes békebíró békéltetési kísérletet tegyen, még ha nem is lenne illetékes a lényeges tényállás tárgyalására. E célból vagy egy kérelmet nyújtanak be a békebíróhoz, amelyben röviden ismertetni kell a vitát, vagy a felek önként, személyesen jelennek meg a békebíró előtt. A békéltetés iránti kérelem benyújtásakor a békebíró valamennyi felet beidézi, hogy minél korábban, egy meghatározott napon és időpontban jelenjenek meg előtte. A békebírónak a felkérésében röviden össze kell foglalnia a vitát. Amennyiben a felek önként, együtt jelennek meg előtte, a békebíró azonnal elkezdheti a békéltetési kísérletet. A békéltetési kísérletet nem szükséges a nyilvánosság előtt végrehajtani, de a békebíró beavatkozásáról jegyzőkönyvet kell vezetni. A békéltetési kísérlet során a békebíró a felekkel együtt megvizsgálja az egész vitát anélkül, hogy a hatályos eljárási és anyagi jog kötelezné, egymaga, szabadon megállapítja a tényállást és megpróbálja megtalálni a békéltetés módját. A békebírónak különösen joga van, hogy közvetlen vizsgálatot, szakértői vélemény beszerzését, bármilyen dokumentum benyújtását és a felek személyes megjelenését elrendelje, valamint tanúkat hallgathat ki anélkül is, hogy eskü alá helyezné őket, és a vita tisztázása érdekében általában bármilyen intézkedést megtehet. A békéltetés vonatkozhat a vita egészére vagy csak egy részére. A békebíró által a békéltetés érdekében tett intézkedésekről rövid beszámoló készül a jegyzőkönyvben. Amennyiben a békéltetés sikertelen, ennek tényét feljegyzik a jegyzőkönyvben, és a békebíró ismerteti a sikertelenség okát. Amennyiben a békéltetés sikeres, valamennyi feltételt részletesen ismertetnek a jegyzőkönyvben.

Lap tetejeLap teteje

VITÁK PEREN KÍVÜLI RENDEZÉSE

1995-ben kezdődtek azok a törekvések, amelyek arra irányultak, hogy más ADR-módszert is keressenek. A CCiv.P 214A cikke (amely többszöri halasztást követően csak 1999-ben lépett hatályba a 2000. szeptember 16-tól kezdődően benyújtott keresetekre vonatkozóan) a következőket írja elő: „A magánjogi vitákkal kapcsolatos perek, amelyek a témájuk miatt többtagú elsőfokú bíróság hatáskörébe tartoznak rendes eljárás során, és amelyekkel kapcsolatban az anyagi jog megengedi a békéltetést, csak akkor tárgyalhatók, ha előzőleg kísérletet tettek a peren kívüli rendezésre. A kereset benyújtásáról és a tárgyalás időpontjának kitűzéséről szóló jegyzőkönyv elkészítésekor az iktató jól látható pecsétlenyomatot helyez az eredeti példányra és a másodpéldányokra, amellyel jelzik, hogy az ügy csak akkor tárgyalható, ha előzőleg kísérletet tettek a vita peren kívüli rendezésére.” A tárgyalásra szóló idézésnek tartalmaznia kell az alperesnek szóló felkérést, hogy a peren kívüli rendezés érdekében jelenjen meg a felperes ügyvédjének irodájában vagy az ügyvéd ügyvédi kamarájának irodájában egy meghatározott napon és időpontban. Az ilyen formán felkért félnek ügyvédjével együtt kell megjelennie, vagy őt különleges ügyvédi meghatalmazással rendelkező ügyvédnek kell képviselnie. Az ügyvédek közösen megállapíthatnak más időpontot a találkozásra, vagy egy meghatározott helyre más napra és időpontra tehetik át a találkozót. A peren kívüli  vitarendezésre irányuló találkozókra a perről szóló értesítés kézbesítésétől számított ötödik nap és a tárgyalás kitűzött napját megelőző harmincötödik nap között kerül sor. A találkozókon a felek az ügyvédjeikkel, illetve az őket képviselő, ügyvédi meghatalmazással rendelkező ügyvédek, valamint kérésükre, közösen választott harmadik személy segítségével megvizsgálják a vita egészét, valamint az alperes viszontkeresetét anélkül, hogy az anyagi jog rendelkezései köteleznék őket. A vita teljes vagy részleges, kölcsönösen elfogadható megoldása céljából minden szükséges eszközt felhasználnak azon legfontosabb tények és pontok megállapításához, amelyekben egyetértenek vagy nem értenek egyet, valamint azon következtetések meghatározásához, amelyeket elfogadnak vagy vitatnak. Amennyiben a felek a vita teljes vagy részleges megoldására jutnak, jegyzőkönyv készül, amely, a kötelezettségek alóli mentesítéssel, ismerteti a megállapodás tartalmát, valamint különösen az elismert jog jellegét, a megfelelő teljesítéssel kapcsolatos összeget és a végrehajtás feltételeit. A megállapodás a per tárgyát képező vitára korlátozódik. Ezenkívül a költségeket a 176. cikk és a továbbiak rendelkezéseinek megfelelően határozzák meg és szabják meg. A jegyzőkönyvet dátummal látják el és a peres felek vagy az ügyvédeik a peres felek vagy a peres felek csoportjai számával egyező számú eredeti példányban írják alá. Mindegyik fél eljuttathatja a jegyzőkönyv eredeti példányát azon többtagú elsőfokú bíróság elnökéhez, amely előtt folyamatban van az ügy, és kérheti, hogy ratifikálja azt. Az elnök a következők ellenőrzését követően ratifikálja a jegyzőkönyvet: a) a vita az (1) bekezdésnek megfelelően peren kívüli rendezés tárgyát képezheti, b) a jegyzőkönyvet jogszerűen írták alá, valamint c) az elismert jog jellegét és a megfelelő teljesítéssel kapcsolatos összeget egyértelműen feltüntették a jegyzőkönyvben. Amennyiben a vitában teljesítési meghagyást is kértek, a jegyzőkönyv a ratifikálást követően engedélyezi a végrehajtást, az elnök pedig ugyanakkor csatolja a végrehajtási végzést. Amennyiben csak megállapítási ítéletet kértek, a jegyzőkönyv nyilvánvalóvá teszi az elismert jogot. A jegyzőkönyv ratifikálása minden esetben a bírósági eljárás megszüntetését eredményezi.

Lap tetejeLap teteje

Ha nem születik megállapodás, jegyzőkönyvet készítenek és írnak alá, amely megállapítja a peren kívüli rendezés kísérletének sikertelenségét, és amelyben a sikertelenség okai is megadhatók. Amennyiben nem írnak alá közös jegyzőkönyvet, a felperes vagy a másik fél ügyvédje beszámolót állít össze, amelyben meghatározhatók a sikertelenség okai. A szemben álló fél ügyvédje hasonló beszámolót készíthet. A sikertelenségről szóló jegyzőkönyvet vagy a beszámolókat a tárgyalás során a kérelmekkel együtt benyújtják. Részleges megállapodás esetén a sikertelenségről nem kell külön jegyzőkönyvet vagy beszámolókat készíteni.

Sajnos, ez az ADR mechanizmus nem hozta meg a várt eredményt, és csak a kereset bírósági tárgyalásához szükséges eljárási előfeltételként működik.

A döntőbíráskodás az egyetlen ADR mechanizmus, amely működőnek tekinthető Görögországban.

DÖNTŐBÍRÁSKODÁS

A CCiv.P hetedik fejezete (867-903. cikk) a döntőbírósági eljárással foglalkozik és megállapítja a mechanizmust szabályozó feltételeket.

Valamennyi magánjogi vita, kivéve az alkalmazotti munkával kapcsolatos vitákat, döntőbíróság elé vihető, feltéve hogy a döntőbírósági eljárásban érintett feleknek felhatalmazásuk van arra, hogy szabadon rendelkezzenek a vita témájáról. A felek még jövőbeni vitákat is döntőbírósági eljárás alá helyezhetnek, ebben az esetben azonban írásban kell megállapodni, és utalni kell a sajátos jogviszonyra, amelyből viták származhatnak. Az ügy tárgyalása során a bíróság előtt is meg lehet állapodni a döntőbírósági eljárás igénybevételéről. Egy vagy több személy, sőt egy egész bíróság is kijelölhető döntőbírónak.

Lap tetejeLap teteje

Amennyiben a döntőbírósági megállapodás nem jelöli ki a döntőbírókat, illetve nem írja elő a kinevezésük módszerét, mindegyik fél kijelöl egy-egy döntőbírót. Ha több döntőbírót jelölnek ki, és a megállapodás nem határozza meg másképp, a döntőbíróknak ki kell jelölniük az elnöklő döntőbírót. A döntőbírónak a felek valamelyike által történő kijelölése, az elnöklő döntőbírónak a többi döntőbíró által történő kijelölése és a döntőbírók harmadik személy által történő kijelölése nem vonható vissza.

A döntőbírókról a többtagú elsőfokú bíróság által készített lista minden egytagú elsőfokú bíróságnál megtalálható. A döntőbírónak kijelölt személy nem köteles elfogadni a kijelölést. A másikat döntőbíráskodásba bevonó fél a CCiv.P 882. cikkében meghatározottak szerint előre kifizeti a döntőbíró vagy a döntőbírók díjazásának felét. A döntőbírósági döntés meghatározza, melyik félnek kell fizetnie a díjazást és a költségeket.

Az eljárást az összehangoltan cselekvő döntőbírók jelenlétében folytatják le. A döntőbírók meghatározzák a döntőbíráskodás helyét és idejét, valamint az általuk megfelelőnek tartott, követendő eljárást, hacsak a döntőbírósági megállapodás másképp nem írja elő. A felek a döntőbíráskodás során azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, és betartják az egyenlőség elvét. A feleket beidézik, hogy jelenjenek meg és érveiket szóban vagy írásban – ahogy a döntőbírók meghatározzák – terjesszék elő, adják elő bizonyítékaikat. Az elnöklő döntőbíró vezeti a megbeszélést. Nem akadályozható meg az ügyvéddel együtt való megjelenés vagy az ügyvéd általi képviselet. Tanúk és szakértők megkérdezhetők eskü alatt vagy eskü nélkül. Amennyiben a döntőbírósági megállapodás nem írja elő másképp, a döntőbírók az anyagi jog rendelkezéseit alkalmazzák. A döntőbírósági döntést írásban kell elkészíteni, és a döntőbíróknak alá kell írniuk. A következőket kell tartalmaznia: a) a döntőbírók teljes neve; b) a határozat kiadásának helye és ideje; c) a döntőbírósági eljárásban részt vevők teljes neve; d) a döntőbíráskodás igénybevételére vonatkozó megállapodás, amelyen a határozat alapul; e) az okok; f) a hatályos rész. A döntőbírósági döntés nem vizsgálható felül. Bírósági határozattal csak a következő okok miatt érvényteleníthető teljes egészében vagy részben: 1) ha a döntőbírósági megállapodás érvénytelen volt; 2) ha a döntést a döntőbírósági megállapodás lejártát követően adták ki; 3) ha a döntést hozó személyeket a döntőbírósági megállapodás feltételeinek vagy a jogszabályi rendelkezések megsértésével jelölték ki, vagy ha a felek visszahívták őket, vagy ha a kizárásukra vonatkozó kérelem elfogadása ellenére hoztak döntést; 4) ha a döntést hozó személyek túllépték a döntőbírósági megállapodás vagy a jog által rájuk ruházott hatáskört; 5) ha megsértették a 886. cikk (2) bekezdését (a megállapodás megszüntetése) vagy a 891. és 892. cikket (a döntőbírósági döntés tartalma); 6) ha a döntés ellentétes a közrenddel kapcsolatos rendelkezésekkel vagy az erkölcsi szabályokkal; 7) ha a döntés érthetetlen vagy ellentmondó rendelkezéseket tartalmaz; 8) ha okot találnak a CCiv.P 544. cikke szerinti felülvizsgálatra.

Lap tetejeLap teteje

A CCiv.P 902. cikke előírja, hogy állandó döntőbírósági megállapodást kereskedelmi kamarák és hasonlók, értékpapír- és árutőzsdék, valamint szakmai szervezetek – amelyek a közjog hatálya alá tartozó jogi személyek – hozhatnak létre az igazságügy-miniszter és a kamarák, a tőzsdék és a szakmai szervezetek felügyeletéért felelős miniszter javaslata alapján kibocsátott rendeletek útján, az érintett szervezet igazgatóságának előzetes véleményének kiadását követően.

A legtöbb esetben igénybe lehet venni az ADR valamelyik említett típusát. Ha további információt szeretne kapni, az alábbi felsorolásból válassza ki az Ön helyzetének megfelelőt.

Fogyasztók és vállalkozások közötti konfliktusok

Ahogy azt már az „ADR – közösségi jog” tájékoztató ismerteti, a Bizottság a honlapján közzétette azt a listát, amely számos ADR szervezetet tartalmaz a fogyasztói jogviták valamennyi tagállamban történő rendezésére. A listában megtalálhatja azokat a gyakorlati információkat, amelyekre szüksége van annak eldöntéséhez, hogy igénybe vegye-e ezen ADR rendszerek egyikét: a rendszer szerkezete, köre, az alkalmazott eljárás, költségek és részletek. A listát a következő weboldalon tekintheti meg: English

Könnyen előfordulhat, hogy egy másik tagállamban létrejött ADR szervezethez kell fordulnia. Ahhoz, hogy pontosan tudja, melyik szervezethez forduljon, az EEJ-Net weboldalain tájékozódhat: http://www.eejnet.org/ illetve a FIN-NET weboldalain, ha a konfliktus pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos dansk - Deutsch - ελληνικά - English - español - français - italiano - Nederlands - português - suomi- svenska

Vállalkozások közötti konfliktusok

Ahogy az előzőkben megállapítottuk, nem létezik külön ADR mechanizmus.

Munkavállalók és munkaadók közötti konfliktusok

Az ADR bizonyos formája a helyi Munkaügyi Felügyelőség beavatkozásával valósul meg. A munkaadót a munkavállaló kérésére behívják a helyi Munkaügyi Felügyelőségre, és a Felügyelőség egyik tisztviselője segít a vitarendezésben. Ez az eljárás költségmentes.

Bérbeadók és bérlők közötti konfliktusok

Ahogy az előzőkben megállapítottuk, nem létezik külön ADR mechanizmus.

Családi konfliktusok

Ahogy az előzőkben megállapítottuk, nem létezik külön ADR mechanizmus.

Egyének közötti konfliktusok

Ahogy az előzőkben megállapítottuk, nem létezik külön ADR mechanizmus.

« Alternatív vitarendezési szabályok - Általános információk | Görögország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 14-06-2006

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság