Európai Bizottság > EIH > Alternatív vitarendezési szabályok > Németország

Utolsó frissítés: 02-11-2007
Nyomtatható változat Kedvencek közé

Alternatív vitarendezési szabályok - Németország

EJN logo

Az oldal tartalma elavult. Már megkezdtük a szöveg frissítését. Az aktualizált tartalom az európai igazságügyi portálon lesz elérhető.


 

TARTALOMJEGYZÉK

1. Először is általánosságban melyek az AVR különböző típusai? 1.
Általános ismertetés Általános ismertetés
Fogyasztók és társaságok között felmerülő jogviták (a legtágabb értelemben) Fogyasztók és társaságok között felmerülő jogviták (a legtágabb értelemben)
Társaságok között felmerülő jogviták Társaságok között felmerülő jogviták
Munkáltatók és munkavállalók között felmerülő jogviták Munkáltatók és munkavállalók között felmerülő jogviták
a) Egyeztetőtanácsok a szakmai gyakorlattal és továbbképzéssel kapcsolatos jogviták rendezésére a)
b) Konszenzustanács a munkavállalók képviseletéről szóló törvény (BetrVG) alapján b)
c) Egyeztetés kollektív tárgyalásos megállapodásról c)
Családi jogviták Családi jogviták
Banki átutalásra vagy hitelkártyával való visszaélésre vonatkozó jogszabály alkalmazásával kapcsolatos viták Banki átutalásra vagy hitelkártyával való visszaélésre vonatkozó jogszabály alkalmazásával kapcsolatos viták
Magánszemélyek között felmerülő jogviták Magánszemélyek között felmerülő jogviták
2. A törvény vagy a bírósági végzés alapján kötelező-e az ilyen típusú AVR alkalmazása? 2.
3. Szabályozza-e törvény az ilyen típusú AVR-t? 3.
4. Lehetséges-e, hogy léteznek olyan szerződéses záradékok, amelyek meghatározzák, hogy a szerződésre vonatkozó bármilyen vitát a bíróság igénybevétele előtt AVR alá kell vonni. Ezek a záradékok kötelező jellegűek-e a két fél részére az ilyen típusú AVR-nél? 4.
5. Milyen típusú viták oldhatók meg az AVR ilyen típusú eszközeivel? 5.
Társaságok között felmerülő viták Társaságok között felmerülő viták
Munkáltatók és munkavállalók között felmerülő viták Munkáltatók és munkavállalók között felmerülő viták
Családi jogviták Családi jogviták
Magánszemélyek között felmerülő viták Magánszemélyek között felmerülő viták
Egyéb egyedi esetek (például állami hivatalokkal fennálló jogviszony) Egyéb egyedi esetek (például állami hivatalokkal fennálló jogviszony)
6. Hogyan győződhetünk meg arról, hogy az Ön által alkalmazott AVR megbízhatósági foka megegyezik az igazságszolgáltatás által előírttal? Különösen hogyan győződhetünk meg arról, hogy a tárgyalások titkosak? 6.
7. Kell-e jogi tanácsot kérni? Mi a jogász szerepe az ilyen típusú AVR-ben? 7.
8. Lefolytatható-e az ilyen típusú AVR a távolból is, különösen elektronikus eszközökkel? 8.
9. Ingyenes-e az ilyen típusú AVR? Ha nem, hogyan oszlanak meg a kiadások? Van-e lehetőség jogsegélyre? 9.
10. Ha ilyen típusú AVR igénybevétele esetén nem sikerül a vitát rendezni, lehet-e bírósághoz fordulni? Az ilyen típusú AVR igénybevétele befolyásolja-e a bírósághoz fordulás határidejét? 10.
11. Ha ilyen típusú AVR igénybevétele esetén sikerül a vitát rendezni, milyen formában történik a megállapodás? Mi történik, ha a megállapodás külső kényszer nélkül nem érvényesíthető? Alkalmazhatók-e a szokásos érvényesítési eljárások? Lehetséges–e az ügyet ezután bíróság elé vinni? 11.

 

1. Először is általánosságban melyek az AVR különböző típusai?

Általános ismertetés

Az alternatív vitarendezési eljárások jellegzetes típusai a Németországi Szövetségi Köztársaságban a következők: választottbírósági, egyeztető és közvetítési eljárás. Ezek az eljárások egymást kiegészítve is alkalmazhatók, azonban mindegyik eljárás önálló.

A választottbírósági eljárás különleges szerepet tölt be. A választottbíróság az állami igazságszolgáltatási rendszerhez nem tartozó intézmény, hanem egy, a felek által választottbírósági megállapodással kijelölt intézmény. A választottbíróság az állami bíróság helyett hoz jogerős ítéletet.

Az egyeztetés célja kölcsönös egyetértés létrehozása a vitás felek között a békéltető által javasolt kompromisszum útján. Amennyiben ez nem lehetséges, a békéltető jószolgálata fontos szerephez jut, mivel hozzásegíti a feleket a párbeszéd folytatásához és ahhoz, hogy mindkét oldal számára elfogadható megoldást dolgozzanak ki.

A közvetítés nem nyújt megoldást a felek vitájára; a megoldást a feleknek maguknak kell kidolgozniuk közös megegyezés alapján. A közvetítő a közlési és a tárgyalásos folyamatot, valamint a konszenzus létrehozását segíti elő. A bíróval ellentétben a közvetítőnek nincs döntési jogköre, továbbá a választottbíróval és a békéltetővel ellentétben nem tesz közvetlen javaslatot a konfliktus megoldására.

Lap tetejeLap teteje

Fogyasztók és társaságok között felmerülő jogviták (a legtágabb értelemben)

A Németországi Szövetségi Köztársaságban számos egyeztetőtanács létezik, amelyek a fogyasztókkal kapcsolatos konfliktusok bírósági szakasz előtti, békés rendezésével foglalkoznak. Az egyeztetőtanácsokat javarészt szakmai szervek (kamarák és szövetségek) szervezik, ezért hatáskörüket ágazati tevékenységüknek megfelelően határozzák meg.

Így tehát egyeztetőtanácsok működnek a járműjavítás, ruhatisztítás és más gazdasági ágazatok területén (építőipar, rádió- és televíziómérnökök stb.).

  • A választottbírósági tanácsok és az egyeztetőtanácsok csaknem minden nagyobb városban a saját ipari és kereskedelmi, valamint kézműipari kamarájuk (Handwerkskammer) által kínált szolgáltatásként működnek. Egyeztetőtanácsot működtet továbbá a gépipar, amely járműjavítással foglalkozik, továbbá a gépjármű-kereskedők, mely utóbbi a használt gépjárművek hibáival foglalkozik.
  • A szabadfoglalkozások is kínálnak egyeztető szolgáltatásokat. Az orvostanácsok és építészkamarák mellett majdnem minden szövetségi államban működik egyeztetőtanács. Az ügyvédek, szabadalmi ügynökök, adótanácsadók és könyvvizsgálók felkérésre kötelesek közvetíteni a tagjaik és tagjaik ügyfelei között felmerülő vitákban.
  • Meg kell említeni továbbá a magánbankok ombudsmanját, aki a pénzzel és a bankokkal kapcsolatos mindenfajta üggyel foglalkozik.

Ha az egyeztetőtanács ajánlást tesz, ezek az ajánlások rendszerint nem kötelezőek a felekre. A tanács ítélete azonban néha egyoldalú kötelezettségeket ró a vállalkozásra. Az eljárás mindazonáltal csak akkor zárul le jogerősen, amikor a felek konszenzusra és egyezségre jutottak.

Lap tetejeLap teteje

Társaságok között felmerülő jogviták

A gazdasági ügyekben történő közvetítés egyre növekvő szerephez jut Németországban. Az üzleti világban működő ügyvédek és képviselők különféle módon próbálnak közvetítési eljárásokat létrehozni és szavatolni a megfelelő minőségi színvonalat.

Munkáltatók és munkavállalók között felmerülő jogviták
a) Egyeztetőtanácsok a szakmai gyakorlattal és továbbképzéssel kapcsolatos jogviták rendezésére

A munkáltatók és a szakmai gyakorlaton részt vevő személyek közti jogviszonyból fakadó jogviták rendezésére az illetékes testületek (az iparban ezek az ipartestületek) a munkaügyi bíróságokról szóló törvény (ArbGG) 111. szakaszának (2) bekezdése szerint bizottságokat hozhatnak létre. Ha a bizottságot már létrehozták, kötelező eljárási követelmények vannak az ügy bizottság elé vitelére vonatkozóan.

Az egyeztetőtanácsi döntés kötelező a felekre, ha egy héten belül elfogadják. A végrehajtás a bizottság előtt kötött egyezség vagy a felek által elfogadott bizottsági döntés alapján történik. Ha nem született egyezség vagy az egyeztetőtanácsi döntést nem fogadták el, a felek keresetet nyújthatnak be a munkaügyi bíróságra, amelynek joghatósága két hétig áll fenn az ügyben.

b) Konszenzustanács a munkavállalók képviseletéről szóló törvény (BetrVG) alapján

A munkáltató és az üzemi tanács (Betriebsrat) közti nézeteltérés rendezésére a munkavállalók képviseletéről szóló törvény (BetrVG) 76. szakasza alapján kérelem nyújtható be a konszenzustanácshoz. A tanács házon belüli békéltető feladatot lát el a társaságnál. A két oldal, a munkáltató és az üzemi tanács egyenlő számú képviselőjéből kell megalakítani. Jelölni kell továbbá egy semleges elnököt, akinek személye mindkét fél számára elfogadható. Vita esetén munkaügyi bíróság dönt a tanácsot vezető elnök személyéről és a tanács tagjainak számáról.

Lap tetejeLap teteje

A konszenzustanács szabad mérlegelésére bízott döntést és a mérlegelési jogkör esetleges túllépését az egyik fél által két héten belül benyújtott kérelem alapján a munkaügyi bíróság felülvizsgálhatja.

c) Egyeztetés kollektív tárgyalásos megállapodásról

Ha a kollektív tárgyalásos megállapodás szerződő felei a tárgyalások során nem tudtak megállapodni, gyakran kezdenek egyeztető eljárást az ellentétes érdekek kiegyensúlyozása és a munkaügyi viták megelőzése céljából. Az egyeztetés célja mindig kollektív tárgyalásos megállapodás létrehozásának elősegítése, és ezáltal a munkaügyi béke fenntartása.

A kollektív tárgyalásokon részt vevő felek legnagyobbrészt különleges egyeztető megállapodásokról tárgyaltak. Ez azt jelenti, hogy gyakorlati szempontból igen fontosak. Az egyeztetőtanács tagjai általában a kollektív tárgyalásos folyamatban részt vevő ellenérdekű felek képviselői és egy pártatlan elnök. Ha nem terjesztenek elő javaslatot a konszenzusra, vagy ha a javaslatot a kollektív tárgyalásokon részt vevő egyik vagy mindkét fél elutasítja, az egyeztető eljárás véget ér. A következő lépés a munkaügyi jogvita.

Családi jogviták

Családjogi konfliktushelyzetekben a Szociális Törvénykönyvben (Sozialgesetzbuch) meghatározott közvetítést rendszerint a helyi hatóságok végzik az ifjúsági jóléti program keretében, az „önsegély támogatása” formájában. A segítségnyújtás célja módot adni a szülőknek olyan megoldás kölcsönös egyetértésükkel és saját felelősségük mellett történő kidolgozására, amely megfelel közös igényeiknek és érdekeiknek.

Lap tetejeLap teteje

Az ügyvédek bíróságon kívüli közvetítést és vitarendezést is kínálnak, különösen családi jogi viták esetében. Továbbá számos jogi rendelkezés arra kötelezi a bíróságot, hogy a peres eljárás minden szakában törekedjen a viták felek közötti békés rendezésére, különösen a szülői felelősséggel kapcsolatos jogvitákban. Jó példa erre a vitáknak a nem peres eljárásokról szóló törvény (FGG) 52. szakasza szerinti peren kívüli rendezése, illetve a közvetítési eljárás FGG 52a. szakasza szerinti bevezetése a szülői kapcsolattartással kapcsolatos jogvitákban.

A bíróságon kívüli területen a családtagok közti közvetítés a különválás és a házasság felbontása következményeinek szabályozása szempontjából egyre fontosabbá válik. A családjogi közvetítés a házas, nem házas és korábbi házas párok, valamint a korábban együtt élt párok tagjai között felmerülő (családjogi) viták rendezésével foglalkozik, ahol valamennyi érintett fél érdekét szem előtt tartó egyezségre kell törekedni. A különváló vagy házasságukat felbontó szülők esetében a közvetítési eljárás célja kölcsönös koncepció kidolgozása az apa és az anya közös szülői felelősségére vonatkozóan - a különválás vagy a házasság felbontása kimondását követően. A közvetítés azt a célt tűzi ki maga elé, hogy a házasság felbontása során felmerülő megoldatlan vitás kérdésekre megoldást találjon, lehetőséget teremtve a pár számára a vita alapjául szolgáló konfliktusok áttekintésére és megértésére. Például megállapodás születhet a tartásdíj, a vagyon, az ingatlan és a szülői felelősség kérdésében.

Lap tetejeLap teteje

Banki átutalásra vagy hitelkártyával való visszaélésre vonatkozó jogszabály alkalmazásával kapcsolatos viták

A pénzügyi szolgáltatások (banki átutalások) területén felmerülő viták rendezésére egyeztetőtanácsot hoztak létre a Német Központi Banknál. Bizonyos banki szövetségekbe (Állami Tulajdonú Bankok Szövetsége, Német Bankszövetség, Német Szövetkezeti Bankok Szövetsége, Takarék- és Klíringbankok Szövetsége) belépett bankok esetében az egyeztető eljárást ezek a szövetségek folytatják le.

A Német Bankszövetség egyeztető eljárást dolgozott ki a bankok és ügyfeleik között felmerülő általános nézeteltérések rendezésére (Ügyfélszolgálati Panasziroda, Bundesverband deutscher Banken, P.O. Box 04 03 07, 10062 Berlin).

Magánszemélyek között felmerülő jogviták

A Polgári Perrendtartás bevezetéséről szóló törvény (EGZPO) 15a. szakasza alapján a szövetségi államok kötelező egyeztető eljárást biztosíthatnak a következők vonatkozásában:

  • helyi bíróság (Amtsgericht) joghatósága alá tartozó, vagyoni jogokkal kapcsolatos jogviták, valamint ha a jogvitában szereplő követelés összege nem haladja meg a 750 eurót,
  • a szomszédokra vonatkozó jogszabályokkal és szomszédos tulajdonosok érdekeivel kapcsolatos egyes jogviták, továbbá
  • becsületsértési követelésekkel kapcsolatos jogviták, amennyiben a becsmérlő megjegyzések nem a sajtóban vagy a műsorsugárzó médiumokban hangzottak el.

Az EGZPO 15a. szakaszának (2) bekezdése szerint az alábbi esetekben nincs szükség egyeztető eljárásra:

Lap tetejeLap teteje

  • ítélet megváltoztatására irányuló kereset, kiegészítő kereset biztosítéki letétre vonatkozóan, külföldi ítélet elismerésére irányuló kereset, törvényi vagy bíróság által előírt határidőn belül benyújtandó kereset és viszontkereset,
  • családjogi viták,
  • perújrafelvételi indítványok,
  • okirati követelések, illetve eljárás váltó érvényesítése iránt,
  • peres eljárások, ahol gyorsított eljárásban érvényesítenek tartozás beszedésére irányuló követelést, valamint
  • végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos keresetek.

Nem engedélyezett továbbá az egyeztető eljárás, ha a felek nem élnek ugyanabban az országban, illetőleg székhelyük vagy telephelyük nem ugyanabban az országban található.

A szövetségi államok az EGZPO 15a. szakasza (1) bekezdése alkalmazási körének korlátozása és az EGZPO 15a. szakaszának (2) bekezdésében meghatározott kizáró indokok kiterjesztése céljából az állami jogszabályokat is alkalmazhatják.

2. A törvény vagy a bírósági végzés alapján kötelező-e az ilyen típusú AVR alkalmazása?

A német jog nem teszi kötelezővé a peres felek számára, hogy az ügy bíróságra vitele előtt kíséreljék meg vitájuk bíróságon kívüli rendezését.

A Polgári Perrendtartás bevezetéséről szóló törvény 15a. szakasza értelmében azonban a szövetségi állam jogszabályilag kötelezővé teheti, hogy a keresetet csak azt követően vigyék bíróság elé, hogy elismert egyeztető hivatalban megkísérelték a konszenzusos vitarendezést. Ez a 750 euro perértéket meg nem haladó tulajdonjogi vitákra, egyes becsületsértési vitákra, valamint a szomszédokra vonatkozó jogokkal és szomszédos tulajdonosok érdekeivel kapcsolatos egyes vitákra is vonatkozik. Ha ezekben az esetekben a keresetet anélkül nyújtják be, hogy megkísérelték volna a konszenzusos vitarendezést, a keresetet mint nem elfogadhatót elutasítják. A mai napig nem minden szövetségi állam élt a lehetőséggel, hogy kötelezővé tegye a bíróságon kívüli konszenzusos megegyezés megkísérlését.

Lap tetejeLap teteje

Az első fokú bírósági eljárásra vonatkozóan a Polgári Perrendtartás (ZPO) 278. szakaszának (2) bekezdése alapvető rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a bírósági tárgyalás (peres eljárás) megkezdése előtt tartsanak konszenzusos megbeszélést a vita peren kívüli rendezése céljából. Ezt az elvet kizárólag akkor nem kell alkalmazni, amikor a konszenzus elérésére irányuló megbeszélés nem kecsegtet sikerrel, mivel egy bíróságon kívüli egyeztető hivatalban - például az EGZPO 15a. szakasza alapján az egyik szövetségi állam jogszabálya szerint - már megkísérelték létrehozni a konszenzust, vagy más okból nyilvánvaló, hogy a konszenzusos megbeszélés reménytelen. A ZPO 278. szakaszának (2) bekezdése szerinti konszenzusos megbeszélés kötelezővé tétele helyett a bíróság megfelelő esetben azt is javasolhatja, hogy a felek bíróságon kívül rendezzék vitájukat (a ZPO 278. szakasza (5) bekezdésének második mondata).

3. Szabályozza-e törvény az ilyen típusú AVR-t?

Igen, ld. a 2. pontot.

4. Lehetséges-e, hogy léteznek olyan szerződéses záradékok, amelyek meghatározzák, hogy a szerződésre vonatkozó bármilyen vitát a bíróság igénybevétele előtt AVR alá kell vonni. Ezek a záradékok kötelező jellegűek-e a két fél részére az ilyen típusú AVR-nél?

Elvileg igen. Az ellenérdekű fél a kereset elutasítását eredményező kifogást terjeszthet elő, ha az egyik fél nem tesz eleget azon szerződéses kötelezettségének, hogy a kereset benyújtása előtt alternatív vitarendezési eljárást kezdeményezzen.

Lap tetejeLap teteje

Ha az általános szerződéses feltételek ilyen jellegű záradékot tartalmaznak, annak tartalmát a bíróság a Polgári Törvénykönyv (BGB) 307. szakasza értelmében megvizsgálja. Az említett szakasz kimondja, hogy a kikötés semmis, ha az egyik fél arra használja, hogy a másik szerződő felet tisztességtelenül hátrányos helyzetbe hozza. A vizsgálatra vonatkozó elv az, hogy az eljárás tisztességes és pártatlan-e, és hogy a szerződő fél kifogását erre a záradékra alapította-e, illetőleg közvetlenül a bírósághoz fordult-e. További mérlegelési kérdés, hogy a 93/13/EGK tanácsi irányelv 1. mellékletének q. pontja szerint a szerződéses feltétel akkor minősíthető tisztességtelennek, ha a fogyasztó keresetindítási vagy egyéb jogérvényesítési jogát kizárják vagy gátolják.

5. Milyen típusú viták oldhatók meg az AVR ilyen típusú eszközeivel?

Az alternatív vitarendezés rugalmassága és sokféle megjelenési formája miatt számos különféle vita rendezésére alkalmas mindaddig, amíg az alternatív vitarendezési eljárás igénybevétele nem kötelező az ügy polgári bíróságra vitele előtt.

Társaságok között felmerülő viták

A gazdasági közvetítés területén a közvetítés segítséget nyújt a vitás felek közti formális kapcsolat fenntartására vagy szorosabbra fűzésére. A közvetítési eljárás másik előnye a titoktartás szavatolása, mivel az eljárás a nyilvánosság kizárásával zajlik.

A gazdasági közvetítést mindenekelőtt üzleti partnerek között felmerülő összetett jogi és ténybeli konfliktusokat felölelő területeken alkalmazzák. A részben nagyon személyes nézeteltérések egyeztető és közvetítési eljárásra is alkalmasak, ideértve a társasági jogi vitákat, illetve a különböző állampolgárságú felek között fennálló vitákat. A gazdasági közvetítés alkalmazása az üzleti élet minden olyan területén ajánlott, ahol a felek közti jogviszonyt a vita ellenére és annak rendezését követően is gyümölcsözően fenn kívánják tartani a továbbiakban is.

Lap tetejeLap teteje

Munkáltatók és munkavállalók között felmerülő viták

A közvetítési eljárás és más bíróságon kívüli vitaegyeztető szolgáltatások nem kecsegtetnek sikerrel azokon a területeken, ahol törvényi rendelkezések vagy a kollektív tárgyalásos eljárásról szóló jogszabály sikeres és kipróbált egyeztető eljárást kínál. Ez különösen igaz azokra a területekre, ahol a bíróság előtt történő vitarendezés kötelező. A közvetítési eljárást elsősorban magánszemély munkavállalók munkajogi ügyeiben használják.

Családi jogviták

Ld. az 1. pontot: „Családi jogvita”.

Magánszemélyek között felmerülő viták

Az értékelő tanulmányok első időközi eredményeinek tanúsága szerint a vitaegyeztető, közvetítési és konszenzusépítő bíróságon kívüli eljárások elsősorban a szomszédok közti vitákban és a becsületsértési követelések esetében válhatnának általánossá. A közvetítő eljárás különösen a hosszú távú szerződéses kapcsolatokra vonatkozó jogvitákban alkalmazott egyeztetésre használható, mivel ilyen esetben az ellenérdekű felek saját felelősségükre dolgoznak ki megoldást vitájukra, amelynek révén olyan helyzetbe kerülnek, hogy folytathatják szerződéses kapcsolatukat.

Egyéb egyedi esetek (például állami hivatalokkal fennálló jogviszony)

Németországban a közvetítési eljárást közjogi vagy közigazgatási keresetekkel kapcsolatos ügyekben alkalmazzák, különösen a környezetvédelmi jog területén. A közvetítési eljárás területrendezési eljárásokban, a tervek hivatalos jóváhagyási eljárásaiban, valamint engedélyezési eljárásokban használatos. A cél nagyobb mértékű együttműködés és rugalmasság elérése a közigazgatási keresetek terén – tárgyalásos úton kialakított megoldásokon keresztül.

Lap tetejeLap teteje

6. Hogyan győződhetünk meg arról, hogy az Ön által alkalmazott AVR megbízhatósági foka megegyezik az igazságszolgáltatás által előírttal? Különösen hogyan győződhetünk meg arról, hogy a tárgyalások titkosak?

A közvetítési eljárás - például a választottbíráskodással és a konszenzusépítéssel ellentétben, amelyekre nemzeti vagy szövetségi jogszabályok vonatkoznak, és a bírósági eljárásból következőkhöz hasonló garanciákkal működnek - nem törvényen alapul.

Az eljárás titkossága kizárólag úgy biztosítható, ha a közvetítési eljárásban részt vevők szerződést kötnek erről. A közvetítő jogosult a válaszadás megtagadására, ha olyan szakmai csoporthoz tartozik, amely széles körű jogosultsággal rendelkezik a válaszadás megtagadására minden olyan bizonyítékkal kapcsolatban, amely a szakmai minőségében elvégzett munkával kapcsolatos. Ez különösen az ügyvédekre és a közjegyzőkre vonatkozik.

A banki átutalásokról szóló jogszabály alkalmazásából fakadó alternatív vitarendezési eljárások vonatkozásában az egyeztető hivatal eljárásairól szóló rendeletek (SchlichtVerfVO) rendelkeznek a békéltetők e minőségükben fennálló függetlenségéről, valamint arról, hogy a békéltetők nem utasíthatóak (vö. a SchlichtVerfVO 2. szakaszának (2) bekezdése), és a titkosságra irányuló kötelezettségükről (a SchlichtVerfVO 2. szakaszának (4) bekezdése).

7. Kell-e jogi tanácsot kérni? Mi a jogász szerepe az ilyen típusú AVR-ben?

A közvetítési vagy egyeztető eljárásban részt vevő felekre nézve nincs olyan kikötés, hogy az említettek számára a jogi tanács igénybevétele kötelező lenne.

Lap tetejeLap teteje

Németországban az alternatív vitarendezési tevékenységet folytató személyeknek nincs egységes szakmai háttere. Békéltetők és közvetítők nemcsak jogi szakemberek közül kerülnek ki, hanem a pszichológiai, oktatási, üzleti és társadalomtudományi szakterületek művelői közül is.

A békéltetőként vagy közvetítőként eljáró jogászok számára a szakmai magatartási szabályaik, a jogászi szakma foglalkozási szabályai kötelezőek. A jogászok csak akkor jogosultak a „közvetítői” cím használatára, ha igazolni tudják, hogy megfelelő szakképzettségük révén teljes mértékben tisztában vannak a közvetítési eljárás elveivel.

8. Lefolytatható-e az ilyen típusú AVR a távolból is, különösen elektronikus eszközökkel?

Az Interneten keresztül, online lefolytatott közvetítői eljárásra az első magánjogi kísérletek most zajlanak Németországban.

9. Ingyenes-e az ilyen típusú AVR? Ha nem, hogyan oszlanak meg a kiadások? Van-e lehetőség jogsegélyre?

A különböző formában történő alternatív vitarendezésre vonatkozóan általános szabály, hogy az eljárás költségeit a feleknek kell viselniük.

Ha a fogyasztók panaszainak kezelésére egyeztető hivatalokat hoztak létre a magánszektorban, az eljárás rendszerint ingyenes a fogyasztó számára. Ilyen esetben a fogyasztónak csupán saját költségeit - például postai és telefonköltség - kell viselnie.

Az ifjúsági jóléti egyeztetési és támogatási szolgáltatásokat igénybe vevő szülőknek és gyermekeknek nem kell fizetniük ezekért a szolgáltatásokért.

Lap tetejeLap teteje

A kötelező, bíróságon kívüli konszenzusos eljárás költségei tekintetében az EGZPO 15a. pontjának (4) bekezdésében meghatározott általános szabály szerint a konszenzustanács költségei az azt követő, a Polgári Perrendtartás (ZPO) 91. szakasza szerinti bírósági ügy költségeinek részét képezik. Tehát a költségeket a pervesztes fél köteles viselni, ha a sikertelen egyeztető eljárást követően bírósági eljárásra kerül sor.

A bíróságon kívüli vitarendezési eljárással kapcsolatos jogi tanácsadás vonatkozásában megítélhető jogsegély a vitában részt vevő félnek, ha a fél személyes és gazdasági körülményei miatt nem rendelkezik a szükséges anyagi eszközökkel, nincs más megfelelő segélyforrása, és jogainak érvényesítése nem indokolatlan mértékű (a jogi tanácsadásért megítélhető jogsegéllyel kapcsolatban ld. a jogszabály 1. szakaszát).

10. Ha ilyen típusú AVR igénybevétele esetén nem sikerül a vitát rendezni, lehet-e bírósághoz fordulni? Az ilyen típusú AVR igénybevétele befolyásolja-e a bírósághoz fordulás határidejét?

Elvileg a felek az alternatív vitarendezési eszközök igénybevétele nem zárja ki, hogy a felek azt követően bírósághoz forduljanak.

A kötelező egyeztető eljárás (vö. az EGZPO 15a. szakasza) keretén belül lezajlott sikertelen konszenzusteremtési kísérlet a kereset elfogadhatóságának előfeltétele. Az ügy akkor vihető tehát bíróság elé, ha nem született megoldás a vitára. A Polgári Perrendtartás (ZPO) 278. szakaszának (5) bekezdése szerinti konszenzusos eljárás sikertelensége esetén az eljárás peres eljárássá alakul át.

Lap tetejeLap teteje

Ha fogyasztó által benyújtott panasz nyomán bíróságon kívüli vitarendezésre tettek kísérletet a magánszektorban működő valamelyik egyeztető intézmény előtt, a résztvevők bíróság elé vihetik az ügyet, ha nem fogadták el az egyeztetésen javasolt ajánlatot. Itt hivatkozni kell az egyeztetésen javasolt ajánlat benyújtására (az egyeztetőtanácsok eljárási szabályzata (Schlichtungsstellenverfahrensordnung) 5. szakasza (3) bekezdésének első mondata).

Hivatkozással a vitás felek követeléseire, a vita bíróságon kívüli rendezésére tett kísérlet időtartamára a bírósághoz fordulás határideje fel van függesztve. Állami vagy elismert konszenzustanács előtt zajló konszenzusos és választottbírósági eljárás esetében ez a német Polgári Törvénykönyv (BGB) 204. szakasza (1) bekezdése negyedik pontjában foglalt rendelkezés közvetlen következménye.

Az alternatív vitarendezés más formái esetében ez a BGB 203. szakasza első mondatának következménye. Azzal a hatással jár, hogy a felekre nem nehezedik nyomás bíróságon kívüli tárgyalásaiknak még a határidő lejárta előtt történő lezárására.

11. Ha ilyen típusú AVR igénybevétele esetén sikerül a vitát rendezni, milyen formában történik a megállapodás? Mi történik, ha a megállapodás külső kényszer nélkül nem érvényesíthető? Alkalmazhatók-e a szokásos érvényesítési eljárások? Lehetséges–e az ügyet ezután bíróság elé vinni?

Az alternatív vitarendezési eljárás alapvető célja egy kölcsönös megállapodáson alapuló rendezés elfogadása. Az ilyen rendezést rendszerint írásba foglalják, és az szerződéses jellegű. Kötelező tehát a felekre nézve, ezért amennyiben az egyik fél figyelmen kívül hagyja, a másik bírósági eljárás útján végrehajtathatja.

Lap tetejeLap teteje

A rendezési megállapodás gyakran a német Polgári Törvénykönyv (BGB) 779. szakasza szerinti rendezésnek minősül, mivel az ilyen típusú megállapodások túlnyomórészt kölcsönös (bár csekély mértékű) engedményeket tartalmaznak mindkét fél részéről - tekintettel a felek szerződéses jogviszonyával kapcsolatos bizonytalanságokra, illetve a felek követeléseinek érvényesítésére irányuló jogcselekmények foganatosítására. Az említett vitarendezési megállapodás bírósági eljárásban hozott ítélet nélkül, közvetlenül végrehajtható, ha a vitában álló felek ügyvédei ún. „ügyvédi rendezés” formájában kötötték. Ha ebben az esetben a felelős fél azonnali végrehajtást kér, és a rendezési megállapodást valamelyik helyi bíróságon (Amtsgericht) letétbe helyezték, a rendezési megállapodást az illetékes bíróság az egyik fél kérelmére végrehajthatóvá nyilváníthatja (a Polgári perrendtartás (ZPO) 796a. és 796b. szakasza, a 794. szakasz (1) bekezdésének 4b. pontjával összefüggésben).

A rendezési megállapodás közjegyzői okirat formájában is megköthető; a közjegyzői okirat közvetlen végrehajtásra is felhasználható, ha a felelős fél alávetette magát a közvetlen végrehajtásnak (a ZPO 794. szakasza (1) bekezdésének 5. pontja).

Az EGZPO 15a. szakasza szerinti állami vagy államilag elismert konszenzustanács előtt kötött rendezési megállapodás - a bíróság előtt született rendezéshez hasonlóan - végrehajtási okiratnak minősül, amelynek alapján a végrehajtás foganatosítható (a ZPO 794. szakasza (1) bekezdésének 1. pontja).

« Alternatív vitarendezési szabályok - Általános információk | Németország - Általános információk »

Lap tetejeLap teteje

Utolsó frissítés: 02-11-2007

 
  • Közösségi jog
  • Nemzetközi jog

  • Belgium
  • Bulgária
  • Csehország
  • Dánia
  • Németország
  • Észtország
  • Írország
  • Görögország
  • Spanyolország
  • Franciaország
  • Olaszország
  • Ciprus
  • Lettország
  • Litvánia
  • Luxembourg
  • Magyarország
  • Málta
  • Hollandia
  • Ausztria
  • Lengyelország
  • Portugália
  • Románia
  • Szlovénia
  • Szlovákia
  • Finnország
  • Svédország
  • Egyesült királyság